Már rég besötétedett, amikor az Infernóból Sorina lakása felé vettem az irányt. Bár a korai téli estéken nehéz jól belőni a pontos időt, gondoltam, most már azért Picúr is hazafelé tarthat. Már persze ha nem sikerült olyan jól az este, hogy reggelig ott marad Sorinánál.
Egy ideig toporogtam a kis lakás ajtajában. Becsöngetni semmiképp nem akartam. Azzal biztosan megzavarnám őket, ha ott tart még a helyzet. Némán füleltem, hátha meghallom örömteli nyögéseiket, de odabentről nem hallatszott ki semmi.
Végül elszántam magam és beillesztettem a Sorinától kapott kulcsot a zárba és óvatosan benyitottam. Lassan léptem be, hogy még észrevétlenül visszavonulót fújhassak, ha úgy alakul a helyzet, de barátnőmet végül a kanapéján ülve találtam.
- Elment már? - kérdeztem, amikor felfigyelt jelenlétemre.
- Nem volt kinek elmennie - válaszolta színtelen hangon.
- Ezt... nem értem - merevedtem le, mire csak vállat vont. - Kikosarazott?
- Én nem így fogalmaznék - húzta el a száját. - De valahogy úgy, igen.
- Rendben. Egy szót se többet! Kibontunk két sört és szépen mindent elmesélsz.
- De erre semmi szükség, B... - kezdte volna, de én már nyitottam is a hűtőt, hogy előhorgásszak két üveget.
- Ragaszkodom hozzá - huppantam le mellé és a dohányzó asztal széléhez ütöttem gyengéden az üvegek nyakát, hogy lepattintsam a kupakjukat, és az egyiket Sorina kezébe nyomtam. - Egészségedre!
Vonakodva bár, de ő is beleivott, én pedig biztatóan rá mosolyogtam.
- Szóval, mi is történt?
- Semmi - vont vállat. - Csak félreértettem a jeleket. Ennyi a nagy történet.
- Na, várj csak! - tiltakoztam. - Rámozdultál és visszautasított?
- Az, hogy rámozdultam, erős szó, de igen. Valahogy úgy - ivott bele ismét a sörébe, majd rövid szünet után megadta magát és folytatta. - Miután megjött, pakoltunk, közben beszélgettünk. Megfogadtam a tanácsod és igyekeztem minél nyíltabban flörtölni vele.
- És elutasító volt?
- Nem - rázta a fejét. - Ő is belement a játékba. Kezdtem már azt hinni, tényleg lehet valami. Kerestem az érintéseket, a szemkontaktust, de aztán, amikor a megfelelő pillanatban meg akartam csókolni...
- Azt mondta, nem jössz be neki?
- Nem. Vagyis... nem tudom. Igazából nem lökött el magától. Azt mondta, tetszem neki és szeret velem lenni, meg... csak... - halkan felsóhajtott.
- Csak ez neki nem elég. Több vagy neki, mint barát, de neki több kell ahhoz, hogy valakivel le is feküdjön, ugye?
- Nem ezeket a szavakat használta... de igen.
- Nagyon megbántott? - néztem rá együtt érzően.
- Nem - rázta a fejét hevesen. - Igazából... látnod kellett volna azokat a szemeket. Ő kért bocsánatot, nem is egyszer. Mintha nem is én értettem volna félre a jeleket, hanem ő...
- Értem. Ez Picúr.
- Inkább magamra haragszom, amiért ebbe belementem.
- Ugyan már! - öleltem magamhoz. - Semmi baj. Biztos vagyok benne, hogy ő sem haragszik rád. Sőt, most ő is biztos rosszul érzi magát, hogy ennyire félreérthetően viselkedett.
- Tudom... - hajtotta a mellkasomra a fejét. - De akkor is idő kell, hogy feldolgozzam.
- Megértem - simogattam a haját. - Tudod mit? Ne is beszéljünk inkább a csajokról! Igyunk egy jót! Nézzünk valami filmet! Érezzük jól magunkat! Ha gondolod, megtaníthatsz néhány fogást is - intettem fejemmel a, sarokban lógó bokszzsák felé.
- Ne! Semmi szükség rá - húzódott el és rám nézett. - Nem akarom a te estédet is elrontani.
- Ugyan már! Nekem akkor is jó az estém, ha csak szimplán veled lehetek.
- Köszönöm - mosolygott rám.
Egy pillanatig csak viszonoztam a mosolyát, majd a térdemre csaptam.
- Na, akkor egy szót se többet a csajokról! Ez egy jó kis baráti este lesz. Hozhatom a következő sört?
- Naná! - Mosolya kissé erőltetett volt, de látszott, ő is próbálja jól érezni magát. - Én meg addig keresek egy filmet.
- Helyes - álltam fel és a hűtő felé indultam. Tudtam, hogy reggel piszok másnapos leszek, de ha Sorinával együtt szenvedhetem át a holnapi napot és segíthetek neki kiheverni ezt, már megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése