Közvetlen előzmény: Versus III. rész 2. fejezet
Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. július 11.
**************************************************************************
A végrehajtó
Sarah vs. Saskia
- Ezer ménkű és pokol! Nem emlékszem, hogy valaha is láttalak titeket fenn ilyen korán. Pláne vasárnap - csodálkozott Paula.
- Elvoltunk egy kicsit - magyarázta Wendy és Sarah-ra mosolygott.
- Á! Legalább valami jó helyen?
- Ööö… csak a plázában. Kellett pár új farmer - igazította meg Sarah idegesen a szemüvegét.
- Meglep, hogy bárhova is tudtatok menni azok után, amilyen állapotban beestetek az ajtón hajnali fél egykor - mérte végig a még mindig meglehetősen szakadt lányokat. - Biztos eléggé magadnál vagy, hogy vezess, Wendy?
- Igen, Anya - forgatta szemeit a lány. - Nem kaphatnék inkább egy teát?
- Tudsz magadnak is csinálni, lustaság. Nekem úgyis dolgom van.
A két lány bement a konyhába, és miközben Wendy feltette a vizet forrni, folyamatosan szőke barátnőjét figyelte.
- Ideges vagy?
- Ööö… egy kicsit. Tudod, még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom.
- Ne aggódj, édes! Jó leszel. Könnyű menet lesz - vigyorgott.
Már eltelt néhány hét a Becky-vel lezajlott küzdelem óta, és Wendy alig várta, hogy ismét láthassa Sarah-t birkózni. Azóta rágta a fülét, hogy csatlakozzon egy online csoporthoz, hasonló érdeklődésű lányokkal. A legtöbb felkérés sajnos túl messzirúl érkezett, de pár nappal korábban kaptak egy mailt valakitől, aki csak 15 mérföldre lakott. Sarah beleegyezett, hogy összefussanak, de már lassan azon volt, hogy meggondolja magát. Wendy-re nézett, és látva, milyen izgatott, elmosolyodott.
- Jól van, Kicsim! Ha ez az, amit szeretnél, legyen! - vonta meg a vállát.
- Köszi - adott egy csókot Wendy az arcára. - Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.
- Majd meglátjuk. De lassan jobb is, ha megyünk. Tizenegyre ott akarunk lenni, nem?
- Oké. Csak előbb rendbe szedem kicsit magam!
Miután elkészült a teájuk, Sarah átment a nappaliba. Paula épp végzett a porszívózással és előre hajolt, hogy kihúzza a gépet a konnektorból. Rövid fehér köntöse felcsúszott, alig takarva valamit formás fenekéből. Szeme sarkából sokat mondóan Sarah-ra pillantott.
- Még mindig hódoltok a kis hobbitoknak? - vigyorgott.
- Aha - igyekezett a szőke lány elkerülni a szemkontaktust.
- Helyes, helyes. Van még mit tanulni, nemde?
- Azt hiszem.
A nő elmosolyodott és karba fonta a karjait.
- Ne kísértsd a szerencséd, Paula! Kétszer úgyse győzöl le egymás után.
A nő még szélesebben elmosolyodott és leült mellé.
- Akárhányszor és akármikor, kislány - suttogta.
Amikor meghallották, hogy Wendy jön lefelé a lépcsőn, Paula gyorsan a porszívóért nyúlt, hogy átmenjen a konyhába.
- Oké. Már csak… Téged meg mi lelt? - nézett Wendy a barátnőjére. - Szinte szikrázik a szemed.
- Semmi. Jól vagyok. Menjünk!
Gyorsan megitták a teájukat és már el is indultak az ajtó felé.
- Majd jövünk, anya!
- Várlak. Legyen szép napotok! - válaszolta Paula és Sarah-ra kacsintott.
A szőke lány nem reagált, csak elfordult és a kocsi felé indult.
- Tudod, hova megyünk?
- Jaja. A Crown Parkba. Ne aggódj! Tudom az utat. Indulás, te anyaszomorító! - nevetett Wendy és elfordította a slusszkulcsot.
Az öreg, narancssárga Corsa berregése felverte a vasárnap reggeli csendet. Wendy bekapcsolta a rádiót és riszálta magát a zene ütemére, miközben feltette a napszemüvegét és barátnőjére mosolygott.
- Mehet a menet? - taposott bele a gázba és a kocsi hangosan felhördült.
- Kuplung? - vonta fel Sarah a szemöldökét.
- Jó, jó, fogd be! Neked nincs is jogsid.
Wendy nagy nehezen lelket lehelt a járgányba, és már úton is voltak.
Úgy fél óra múlva érték el úticéljukat.
- Hogy is hívják a helyet? - kérdezte Sarah.
- Advance Intelligencse. Egy nagy irodaépület a harmadik sugárút sarkán. Azt mondta, keressük a recepción.
- Ó, úgy már más. Szerinted nem különös, hogy a munkahelyére hívott minket?
- Egy kicsit - vont vállat Wendy. - Á! Itt is van.
Leparkolták a kocsit és felnéztek a hatalmas, szürke épületre. Vasárnap lévén csak pár kocsi állt odakint. Az egyik egy külön, elkerített részen állt. Egy csillogó, vörös BMW 850-es. A két lány egymásra nézett és elmosolyodott.
- Ez biztos az övé lesz. Kékvérű ribanc - húzta el a száját Wendy.
- Mit vársz valakitől, akit úgy hívnak, Saskia?
Bementek az előcsarnokba és körbenéztek a műanyag növények és csillogó padló sivárságában. A recepciós pult mögött egy unott, elhízott biztonsági őr ült fekete uniformisban.
- Segíthetek a hölgyeknek? - morogta.
- Ööö… mi Saskia Darlingtont keressük - válaszolta Sarah idegesen.
- Hmm, lássuk csak! - motyogta a férfi, átlapozva a határidő-naplót. - Te vagy Sarah Lawton?
- Igen.
- Egy pillanatot kérnék - vette fel a telefont.
- Megjött a tizenegy órás, Miss Darlington… Rendben.
Letette a telefont és ismét a lányok felé fordult.
- Menjenek egyenesen, fel a negyedikre! A nyolcas szoba lesz az.
- Köszönjük - válaszolta Sarah.
- Egek! Ez a fickó aztán túlcsordul a jókedvtől - kuncogott Wendy, miközben a liftre vártak.
Amikor beléptek, valami borzalmas, nyálas zene ütötte meg a fülüket a hangszóróból. Amikor felértek a negyedikre, a kinyíló ajtókon túl egy hosszú folyosó tárult eléjük. Nagyjából középtájékon egy idős hölgy porszívózott. A két lány lassan sétált végig a folyosón, az ajrókat figyelve. Mindegyiken nevek és régiók szerepeltek. Aztán végül elérték a céljukat:
8. Saskia Darlington
Észak-Európa
Hirtelen egy dühös hang csattant fel az ajtó túloldalán. Sarah kérdőn Wendy-re nézett.
- Akkor, gyerünk! Kopogsz? - intett az ajtó felé a másik lány.
Sarah vett egy mély levegőt és bekopogott.
- Szabad! - vakkantotta egy hang.
Amikor beléptek, egy vállig érő szőke hajú nővel találták szembe magukat. A harmincas évei végében járhatott, elegáns szürke kosztümben és vörös tűsarkúban ült egy hatalmas tölgyfa asztal mögött, fintorogva emelve füléhez a telefont. Épp csak felpillantott a lányokra és egy fekete bőr kanapé felé intett.
- Örök hálám, Colin. Megint itt töltöm a vasárnapom, csak mert te nem tudod megcsinálni a rohadt munkád… Nem érdekel. Az, hogy nem vagyok itt, nem jelenti azt, hogy lazíthatsz… Ne kezd ezt a szarságot, Colin!... Ne hazudj nekem! Ezt már megbeszéltük Grahammal…
A két lány egymásra nézett és felvonták a szemöldöküket. Az iroda hatalmas volt. A falat oklevelek és kitüntetések borították, fotók társaságában, amiken a nő néhány öltönyös idiótával rázott kezet. Az asztal mögött egy polcon még több trófea állt. Ez olyasvalaki, aki hihetetlenül gyorsan kapaszkodik fel a szamárlétrán, és nem érdekli, közben kinek lép a tyúkszemére, gondolta Sarah.
- Három napig voltam Helsinkiben - folytatta Saskia - és arra jövök vissza, hogy minden egy rakás romhalmaz… Nem túlzok, Colin. Ez az utolsó esélyed… Ha nem tudod kezelni a felelősséget, keresek valaki mást a helyedre. - Azzal lecsapta a telefont.
- Elnézést! Csak egy kis zavar a munkahelyi kommunikációban - nézett fel a lányokra. Elmosolyodott és felállt, hogy megkerülje az asztalt és leüljön a sarkára. - Nem számítottam rá, hogy ketten jöttök. Gondolom, te vagy Sarah - nézett Wendy-re.
- Az én volnék - válaszolta a szőke lány.
- Te?... Te vagy a harcos? - nevetett fel a nő. - Akkor ő kicsoda? A testőröd?
- Ő Wendy. A barátnőm - válaszolta Sarah magabiztosan. Nem kerülte el a figyelmét a Wendy arcára kiülő mosoly.
- Á! Szóval elhoztad a szeretődet is. Milyen aranyos! Ő majd felkanalazhat, amikor végzünk.
- Igazi nagyképű ringyó vagy, nem igaz? - fintorgott a szőke lány és felállt a kanapéról, hogy oda lépjen az asztalhoz.
- Te nagyképűségnek hívod, én magabiztosságnak. Gondolom, kezdő vagy még.
- Nos, valahogy úgy.
A nő végigmérte a vele szemben álló vékony teremtést. Még sosem vesztett egy küzdelmet sem, és mérget mert volna venni rá, ez ma sem fog megváltozni. Ennek a kis senkinek van vér a pucájában és megnyerhetett pár csörtét, de esélytelen, hogy őt akár csak megizzassza.
- Oké, Sarah! Ha tényleg ezt akarod, miért ne tegyük kicsit érdekesebbé?
- Hallgatlak - válaszolta a lány.
- Ha valami csoda folytán nyernél, azt tehetsz velem, amit csak akarsz - nevetett Saskia.
- És ha te nyersz, gondolom, te teszel velem, amit akarsz - fintorgott Sarah.
- Egek, dehogy! Azt amúgy is megtehetem - vigyorgott a nő önelégülten. - Nem. Ha én nyerek, azt teszek, amit akarok… vele - nézett vigyorogva Wendy-re.
A vörös hajú lány szemei elkerekedtek.
- HOGY MI?! - kiáltott fel Sarah.
- Nos, ha máris inadba szállt a bátorságod - nevetett Saskia. - Kaphattok pár percet, hogy megbeszéljétek. Előre szólok, már számtalan korotokbeli lánnyal elbántam. Hármójukkal pont ebben a szobában.
Sarah visszament a kanapéhoz és leült a barátnője mellé.
- Nos, még most is úgy gondolod, könnyű menet lesz? - vonta fel a szemöldökét Sarah.
Wendy lassan elmosolyodott.
- Tudod mit? Igen. Becky-t is megverted, pedig egy fabatkát sem tettem volna rád.
- És mi van, ha veszítek?
- De nem fogsz. Biztos vagyok benne. Mondd neki, hogy áll az alku! Nyomd le a tűsarkúját a torkán!
- Rendben, Saskia! - fordult Sarah a nő felé. - Áll az alku.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése