Közvetlen előzmény: Cowboyok III. rész 2. fejezet
Írta: reddirtwriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. január 18.
***************************************************************************
A másnap reggelt mindketten a kutatási eredményeik összepakolásával töltötték, felkészülve a visszaútra az egyetemre. A felismerés, hogy a kapcsolatuk ezzel alapjaiban fog megváltozni, elementáris erővel hasított Darrinba. Ezen túl már nem fognak együtt lakni. Semmi nem lesz már olyan, mint az elmúlt hetekben. Minél többet gondolt rá, annál nyomasztóbbak lettek a kilátásai. Végül azonban úgy döntött, inkább nem vesz róluk tudomást. Nem akarta, hogy Mitch azt higgye, túl reagálja a dolgot.
Teljesen a pakolásba temetkezett, amikor hirtelen megérezte, hogy Mitch mögé lép és gyengéden masszírozni kezdi a vállát, majd előre hajol, hogy beszívja illatát.
- Mmm! Vadító az illatod. Imádom.
Darrin elmosolyodott és félre hajtotta a fejét, utat engedve Mitch-nek, hogy végigcsókolja a nyakát.
- Ugye tudod, ha ebbe belekezdesz, nincs visszaút? - vigyorgott Darrin.
Mitch gyengéden beleharapott a másik nyakába és szívogatni kezdte, nem törődve azzal, hogy nyomot hagy. Amikor végül kiengedte a karjaiból, felnevetett a lassan formálódó sötét folt látványán.
- És mi van, ha nem is akarom abbahagyni?
Darrin elvigyorodott, majd az út felett kavargó porfelhőre mutatott, ami egy autó közeledtét jelezte.
- Akkor máris elkezdhetsz gondolkozni, hogy magyarázod meg, mit keres a farkad a számban.
Mitch társa combjai közé csúsztatta a kezét és gyengéden megmarkolta az ágyékát, mire az halkan felnyögött. Mitch hamarosan elengedte és centikre hajolt Darrin füléhez, hogy belesuttogja: - Legalább nem kell megmagyarázni, ki szívta ki a nyakad, ha csak ketten vagyunk itt.
Darrin felnyögött és a nyakához kapott.
- A francba is! - rohant be a házba, hogy megnézze a nyakát a tükörben. A szája is tátva maradt, látva a pénzérme méretű lila foltot a bőrén. Kétségbeesetten igyekezett keríteni valamit, hogy eltakarja, majd magára húzott egy pulóvert és nyakig begombolta.
Mogorva ábrázattal tért vissza Mitch-hez.
- Bekaphatod. Most mit fogok mondani, ha rákérdeznek?
- De nem fogják megkérdezni! Nyugi! - mosolygott Mitch, miközben az érkező autó megállt mellettük. Wade szállt ki az egyik segítőjével és hozzájuk lépett.
- Hali! Készen álltok az indulásra? Kell egy kis segítség?
- A-a. Már majdnem teljesen kész vagyunk - mondta Mitch. - Pár perc és indulhatunk is.
Darrin igyekezett észrevétlen maradni, miközben Mitch és Wade a következő negyed órát könnyed csevegéssel töltötte. Már épp kezdett megnyugodni, amikor észrevette, hogy a másik fickó őt figyeli és széles mosoly formálódik az arcán. Érezte, hogy az arca vörösre változik és megigazította a gallérját a szívásnyomnál, amitől a fickó csak még szélesebben vigyorgott. Amikor Mitch és Wade végül abbahagyta a beszélgetést, az utóbbi Darrin felé fordult.
- Nos, vezessetek óvatosan! Azt hiszem, őszig nem találkozunk.
- Valahogy úgy. Addig nem tervezek jönni - csóválta a fejét Darrin. - Jövő hónapban lesznek a szóbelijeim, úgyhogy készülnöm kell.
Wade gyengéden megszorította a vállát.
- Akkor vigyázz magadra! És erre a srácra is - bökött a fejével Mitch felé.
- Ööö, oké! Persze. Megteszem, ami tőlem telik.
Azzal a két férfi visszament a kocsihoz. Az ismeretlen ismét Darrinra mosolygott, mire, annak legnagyobb meglepetésére, Wade egy határozott mozdulattal tarkón legyintette őt. A fickó még mindig az ütés helyét dörgölte, miközben beült a kocsiba és elhajtottak.
Darrin karba font kezekkel fordult Mitch felé.
- Most boldog vagy? Észrevették. Láttad annak a fickónak az arcát?
- És? Kit érdekel? - vont vállat Mitch.
Darrin szóhoz sem jutott. Percekig igyekezett valamit kierőltetni a száján, de aztán feladta és betrappolt a házba az utolsó csomagokért. Mitch hangosan felnevetett és követte. Örült neki, hogy Wade megleckéztette azt a srácot, különben ő vette volna elő, amiért a pasijával flörtöl.
A készülődés további része eseménytelenül telt és hamarosan már úton is voltak vissza az egyetemre. Miközben keresztül hajtott az üres tájon, Darrin elveszett a gondolataival. Vajon milyen lesz visszatérni az iskolai hétköznapokba? Végül arra jutott, valószínűleg minden olyan lesz megint, mint azelőtt, és igyekeznek összejönni, amikor csak tudnak. Ez lehet a legjobb megoldás. Így egyikük élete sem változna meg túlságosan. Persze, szerelmesek voltak, ezt tudták, de Darrin tapasztalatai szerint ez még nem jelent tartósságot. Nem tehet mást, csak hogy kivárja, meddig tart a dolog.
- Túl sokat gondolkodsz - szólalt meg hirtelen Mitch. - Semmi jó nem sül ki abból, ha ennyire hallgatsz. Mi foglalkoztat ennyire?
Darrin felé fordult, majd lassan bólintott.
- Semmi fontos. Csak azon gondolkodtam, hogy meg kell újítanom a lakásbérletemet. Még egy évig szükségem lesz rá, mielőtt végzek.
Mitch értetlenül nézett rá.
- Miért tennéd? Azt hittem, beköltözöl hozzám.
Darrin nagy szemekkel meredt rá, majd hirtelen visszarándulva a jelenbe, visszarántotta a kocsit az útra.
- Húzódj le, Darrin, még mielőtt összetöröd ezt a csotrogányt!
Darrin lassított és óvatosan lehúzódott az út szélére.
- Szóval, miért is akarod megújítani a lakásbérletedet?
- Nos… így tűnt a legjobbnak. Mindkettőnknek megvan a maga élete, a maga lakása, szóval… érted.
- Nem, nem értem - vonta fel a szemöldökét Mitch. - Miért nem magyarázod el? És nézz már rám, az istenért!
Darrin felé fordult, kezeit továbbra is a kormánykeréken nyugtatva.
- Nos… én… csak elgondolkoztam… feltételeztem... úgy lenne logikus…
- Milyen logikus? És tudod, mit mondanak a feltételezésekről.
Darrin vett egy mély levegőt.
- Azt hiszem, csak nem gondoltam, hogy velem akarsz majd élni. Úgy értem, most, hogy visszamegyünk az egyetemre.
- Mégis honnan az ördög kénköves valagából vetted ezt? Miért ne akarnék azzal a férfival élni, akit szeretek?
Darrin érezte, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.
- A fenébe is! - nyögte.
- Mi az? - merevedett meg Mitch. - Valami rosszat mondtam?
Darrin kidörgölte a könnyet a szeméből és felnevetett.
- Nem. Csak nem akarok sírni előtted. Nem akarom, hogy azt hidd, egy picsogó kisgyerek vagyok.
Mitch társa tarkójára csúsztatta a kezét égy gyengéden masszírozni kezdte azt.
- Tudod, néha nagyon fura vagy, kolléga. Mondtam valaha is olyat, hogy zavarna az érzékenységed?
Darrin halkan kuncogott.
- Nem, soha. Köszönöm… Szóval… akkor együtt fogunk élni? A házadban?
- Aha. Ezt terveztem, nagyfiú. Szóval, megnyugodtál?
- Aha… azt hiszem, minden rendben lesz.
- Helyes. Mert nekem brunyálnom kell - vigyorgott Mitch, miközben kimászott a kocsiból.
Darrin felkacagott és ő is kiszállt, hogy megkerülje az autót, miközben elöntötte a déjá vu-érzés. Miközben előhorgászta a szerszámát, felidézte azt a jelenetet, amikor a szeme sarkából méregette Mitch felszerelését odafelé menet. Mennyi minden megváltozott az alatt a pár hét alatt!
- Élvezed a látványt? - vigyorgott Mitch.
- Még szép, hogy igen.
Mitch oda lépett hozzá és ujjai közé zárta Darrin férfiasságát.
- Ó, a fenébe is! Ez nem fair! Hogy vezessek a hátralévő úton, ha felizgatsz?
Mitch hangosan kacagott és begyömöszölte partnere meredező szerszámát a gatyájába.
- Oldd meg! Ne nyomás vissza a kocsiba!
Darrin vonakodva helyezkedett el ismét a kormány mögött és figyelte, ahogy Mitch is visszamászott a helyére. Óvatosan ismét elindult, de közben érezte, ahogy Mitch keze a combjára telepszik.
- Mit csinálsz? - nyögte.
- Mégis minek néz ki? - vigyorgott Mitch.
- Tudod, hogy értem. És mi van a biztonságos vezetés-mániáddal?
- Maradj az úton és minden rendben lesz.
Darrin felnyögött, ahogy partnere ujjai letolták a zipzárját és behatoltak a keletkező résen, hogy előhorgásszák merev hímtagját. Lepillantott, hogy lássa, ahogy Mitch közelebb húzódik és lehajtja a fejét.
- Ó, a fenébe is, Mitch! Ez nem fair.
- Az élet nem fair, bébi. Csak élvezd!
Mitch még közelebb húzódott és megérintette Darrin farkának hegyét a nyelvével, miközben keze fel-le mozgott. Aztán még jobban előre hajolt és a szájába szívta partnere makkját, miközben nyelvével körözött az érzékeny testrészen.
- Francba is, Mitch! Még elmegyek, ha nem hagyod abba.
A másik kiengedte szájából a farkát és megnyalta a hegyét.
- Pontosan ez a tervem.
Aztán Mitch folytatta tovább munkáját és Darrin érezte, ahogy a teste reagál a kényeztetésre. Menet közben elhaladt mellettük egy kamionos, széles vigyorral szemlélve a pickupban zajló eseményeket. Darrin fülig vörösödött, de túlságosan felizgult már, hogy leállítsa Mitchet. Érezte, ahogy partnere keze a feneke alá csúszik, ő pedig már alig bírt az útra koncentrálni.
- A fenébe is! Mindjárt elmegyek.
Mitch mélyen a szájába szívta partnere farkát, mire Darrin csípője megemelkedett válaszként. Egész teste remegett és szemei kidülledtek, míg végül visszaroskadt az ülésbe.
- Szent szar! Ez hihetetlen volt.
Mitch felegyenesedett és lenyalta a sperma maradékát ajkairól.
- Ugye hogy jó volt? - nevetett. - Amúgy, jobb lesz, ha lenyugszol. A végén még elkapnak a zsernyákok, ha így száguldasz.
Darrin csak most vette észre, lába milyen görcsösen a gázpedálnak feszül. Lassan felemelte lábát, lassítva a tempón, majd ő is felnevetett.
- Hallottad a kamionost?
Mitch bólintott.
- Nos, legalább volt egy jó napja - nevetett, mire Darrin ismét elvörösödött.
Az út hátralevő része eseménytelenül telt. A következő szemeszterről és Darrin szóbeli vizsgáiról beszélgettek. De mindenek előtt az volt a fő téma, amikor Darrin beköltözik majd Mitch házába. Normális körülmények között meghívták volna az évfolyamtársaikat, lett volna parti, sör és minden, mi szem-szájnak ingere, azonban egyikük sem tudta, hogy reagálnának a többiek. Egyetértettek, hogy ezt majd később kell tisztázniuk. És mire erre a döntésre jutottak, már célba is értek.
Mitch kinyitotta a kocsi ajtaját és Darrinra nézett.
- Szóval, pár perc és végzel?
- Ja. Csak ledobom a szennyest, átöltözöm és már jövök is.
- Egyúttal hozhatod a szennyest is. Használhatod a mosógépem.
- Igaz - bólintott Darrin. - Nehéz lesz hozzászokni a gondolathoz, hogy mostantól ott lakom.
- Ja - villantotta rá széles mosolyát Mitch. - De hidd el, megéri.
Darrin körbe nézett, majd, amikor nem látott senkit, nyomott egy gyors csókot Mitch arcára.
- Abban egészen biztos vagyok.
***
Darrin úgy egy óra múlva érkezett meg Mitch házába. A szennyesét, néhány váltás ruhát cipelt magával és némi élelmiszert, amit a boltban vett.
- Mitch! Hé, Mitch! - kiáltotta el magát.
- Erre - hallatszott a másik hangja. - Gyere! Megmutatom, hova teheted a cuccod.
Darrin követte őt a hálószobába és meglepetten látta, hogy Mitch átrendezte a holmiját, így a fürdőszoba és a ruhásszekrény fele is üresen állt a számára. Előre dőlt és megcsókolta a másik férfit, majd elkezdett elpakolni. Aztán megragadta a szennyest rejtő táskáját és Mitch-re nézett.
- A konyha mellett - mondta a másik.
Darrin bólintott és a mosókonyha felé indult.
Hamarosan mindketten visszazökkentek abba a ritmusba, amit a telepen felvettek. Mitch megetette a lovakat, amíg Darrin vacsorát készített. Együtt zuhanyoztak, simogatva és lemosva egymást.
Aztán mindketten sortba bújtak és leheveredtek a kanapéra tévét nézni. Némi civódás után, hogy mi legyen az aznap esti műsor, végül elvonultak a hálószobába. Mindketten elfáradtak és egyikük se bánta, amikor egymás karjába bújtak és csókolózva és ölelkezve álomba szenderültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése