M Santorinin 2. rész - Lány a strandon

M és a munka nem feltétlenül fér meg jól egy csárdában. De akad olyan meló, ami neki is kedvére való.

Előzmény: M Santorinin 1. rész - Santorini: A gyönyörök szigete

******************************************************************************

- Szóval, volt mit gyömöszölni az este.

- Hát, ha te a számítógép billentyűzetét szoktad gyömöszölni, akkor egészségedre! - nevettem fel, kiváltva egy rosszalló pillantást a pult mögött ácsorgó szőkeségből. - Jad nevében pedig nem nyilatkozhatok - emeltem végül számhoz koktélos poharam, a helyzetjelentést lezárandó.

- Nem mondod komolyan, hogy inkább a képernyőt választottad néhány széttárt comb helyett!

- Most mit mondjak, Sheska? - vontam meg a vállam. - Nem lehet mindig szerencséje az embernek. Amellett meg, a munkával is haladni kell.

Franchesca inkább nem válaszolt semmit, csak megcsóválta szőkés barna üstökét és visszatért a pult rendbetételéhez. Különös, futott át az agyamon, eddig valahány pultos lánnyal volt dolgom, így vagy úgy, mindannyian amikor épp nem a vendégek kiszolgálása jelentette számukra a munkát, valamit törölgettek. Poharakat, tányérokat, a pultot... Ilyen gyorsan piszkolódnának?

Ha így lenne, már csak azért se állnék be a pult mögé. Addig jó, amíg én és a törölgetés csak a megfelelő távolságból tiszteljük egymást. És amúgy is, Franchescát erre tartja a főnök, akkor meg nekem még azért is felesleges törnöm magam. Ha pedig már egy turistasziget strandján egy kis bárban is ennyi vele a meló, én kösz, nem kérem.

- Akkor nincs más hátra, dolgozni kell - somolygott rám végül a "pultügyi menedzser" megtisztelő címével megajándékozott olasz diáklány.

- Bleh! Amilyen jó koktélokat készítesz, olyan undok tudsz lenni, ugye tudod? - intettem felé a poharammal.

- Lehet - kacagott. - De azok a jó koktélok nem fogynak el maguktól.

- Hát akkor majd rásegítünk - simogattam meg a hasam széles mosollyal az arcomon.

- Ha mindet elpusztítod... - nevetett tovább. - De amíg az alkalmazottak ingyen fogyaszthatnak, ebből nem lesz fizetés.

- Jól van, na, Miss Kifogás! - fújtam egyet és letettem a poharam a pultra, hogy ültömben féloldalasan elfordulva végigpásztázzam a strandot.

A főnöknek sikerült egy igen előkelő helyet találnia a bárjának. Pont olyan helyen, ahol nem tolongnak az emberek a parton, mint a heringek, de a forgalom pont elég nagy lehet csúcsidőben, hogy állandó munkát adjon. Ráadásul a kellemes hangulatot árasztó, negyven négyzetméteres, napfénytetővel fedett teraszos, nádfedeles kis épület a strand széles szakaszáról látható volt, és viszont. Elég volt csak a törzsemet forgatnom és egyik látóhatártól a másikig csak a partot érő hullámokat láttam. Na meg az azok körül ejtőző strandolókat.

Ha meg a csúcsidő elmúlt, vagy éppenséggel még nem kezdődött el, akkor jött az én szerepem, hogy még azt az érdeklődést is kisajtoljam a vendégközönségből, ami amúgy bennük maradna. Bár az ilyen görög szigeteki kis vendéglátóipari egységek nem az agresszív üzletpolitikájukról híresek, az adódó lehetőséget sosem árt megragadni.

- Mondjuk hozzájuk mit szólnál? - intett a fejével diszkréten az egyik irányba Francesca.

Lassan, lomhán, mintha különösebben nem is érdekelne, arra fordultam és a szemem sarkából végigmértem a homokban sétaló két lányt. Kétségkívül csinos teremtések, divatos bikiniben lebarnult bőrrel, az egyik rövidre vágott fekete a másik váll alattig érő mogyoróbarna hajjal. Vidáman nevetgélve haladtak el tőlünk úgy féltucat méternyire.

- Hm - morogtam az orrom alatt.

- Hm? Csak ennyit mondasz? - méltatlankodott, még egy picit, csak egy egész picit, rájátszva is Sheska.- Nézd meg azokat a popókat!

- Á! - nevettem fel és a kétséget kizáróan formás domborulatok felől az amúgy nem kevésbé szemrevaló hátsó fertállyal rendelkező barátnőm felé fordultam. - Szóval erre megy ki a játék? Miss Adjunk-el-minél-többet igazából csak egy kis közös csajmustrára vágyik.

- Beszlopálhatod a felmosóvizet, M! - mordult rám, a szája sarkában bujkáló mosoly azonban elárulta.

Erre ismét csak nevettem és beleittam a koktélomba, mielőtt a távolodó popók felé pillantottam szemem sarkából.

- Ha erre vágysz, keresd inkább, Jadot! Ő biztos beszervezi őket neked.

- Jól van, na! - kacagott. - Akkor mondjuk... ők? - tekintett most a másik irányba.

Olyan lassan és természetesen fordítottam át a fejem a másik oldalra, ahogy csak tudtam. Sosem előnyös, ha a kiszemelt célpont előbb szerez tudomást az érdeklődésünkről, mint ahogy nekünk az a feltett szándékunk lenne.

Amikor azonban megláttam a part mentén szétterítve hagyott homok szárazföld felőli peremén nyújtózó úton felénk közeledő csoportot, nem tudtam megállni, hogy hangosan fel ne nevessek.

- Minek nézel te engem? Tanárnéninek vagy útjelző táblának?

- Most miért? Ha idecsábítanád őket, bőven lenne munkánk.

- De vannak vagy húszan, Sheska.

- És? - vonta fel a szemöldökét a pultos lány. - Annál jobb.

- Ja. Húsz vendég igen. De még ha nem is gruppent akarsz, bár nálad azt se lehet kizárni, akkor is körbe kell udvarolni a becsábítandó vendéget. Flörtölni vele. Meggyőzni, hogy ez kell neki. Na de megnézném, hogy csábítasz el te húsz embert egyszerre.

- Ügyesen és okosan - somolygott.

- Oké. Figyellek - fontam karba a kezeimet.

- Hé! Ez a te munkád lenne - méltatlankodott.

- Te ajánlottad a kihívást. A labda fel van dobva.

- Oké, akkor máris hozom neked a felmosóvizet - fújt morcos macskaként széles vigyoromba és el is indult a hátsó helyiség felé. Bár nyilvánvaló volt, inkább csak valami hűsítőt keres magának ebben a forróságban.

Magamban kuncogtam, miközben fejemet csóváltam és én is magamhoz vettem következő hidegség-adagomat a fülledt levegőn lassan már átmelegedő koktélomból.

Hirtelen megéreztem hátamon azt a különös érzést. Azt a bizsergést, amit egy érdeklődő szempár kelt az ember bőrén.

Arcomra most már ki is ült a mosoly. Bár igyekeztem elkerülni minden feltűnést, akkor is különös érzés, amikor ilyetén módon a hóhért akasztják, még ha az elkövető nem is tudja róla, hogy az.

Ezúttal már minden lassú és megfontolt lezserségemet latba vetettem, ahogy hátra fordultam. Mintha észre se vettem volna őt, csak úgy szimplán a környéket csodálnám. Arról az átható szempárról azonban nem tudtam elfordítani a tekintetem az után, hogy beleakadt. Nem mintha szuggesztív pillantás lett volna, ami tehetetlen merevségre kárhoztatja azt, akinek retinájába fúródik. Épp ellenkezőleg. Még ha nem is egy félénk kis állatka riadt tekintete is, de mindenképp a visszafogott, tapogatózó érdeklődés jele. A végén, mikor tulajdonosa megbizonyosodott róla, észrevettem és őt figyelem, egy örökkévalóságnak tűnő másodperc múlva ő sütötte le barna szemeit, visszafordulva az ölében nyugvó könyvre, miközben a mögöttem alig néhány lépésnyire álló padon ücsörgött, de még közben is feltűnt, ahogy pillantása néha-néha rám téved.

- Nocsak! A végén még a nagyságos M is enged a szebbik nem kísértésének? - nevetett fel mögöttem a visszatérő Sheska, én azonban már fel se vettem az ugratását. Inkább a poharam után nyúltam, hogy felhajtsam koktélom maradékát.

- Itt van neked a vendég - jelentettem ki, miközben talpra emelkedtem.

Ha mondott is valamit Franchesca, azt már nem hallottam. A következő pillanatban már a pad mellett álltam és belemosolyogtam a rám feltekintő barna szemeket keretező kerek arcba, ami körül szalmaszálakként lebegtek a halványszőke tincsek az enyhe tengeri szellőben.

- Valami érdekes? - böktem állammal a könyve felé.

- Hogy? - Egy pillanatra mintha el is felejtette, hol van, majd amikor megpillantotta ölében a nyitott könyvet, amit pedig már egy jó ideje olvashatott, elnevette magát. - Ja, igen. Vagyis nem. Semmi különös. Csak egy buta kis lányregény. Unaloműző.

- Tényleg? Csodálkozom, hogy egy ilyen szép lánynak egy ilyen gyönyörű helyen van ideje unatkozni a sok hódoló mellett - villantottam rá egy csábos mosolyt. Vagy csak addig kell, amíg a fitten tartott gardedám elkergeti a riválisokat?

- Jaj, dehogy - kuncogott pironkodva. - Egyedül jöttem. Nyári kikapcsolódás a munka mellett. A hódolókban meg csak reménykedem - nézett mélyen a szemembe, arcán pedig eddigi szende viselkedését meghazudtoló kacér mosoly terült szét. Nocsak. Ez a nő játszik velem. Hát, akkor játszunk mi is!

- Értem - mosolyogtam vissza rá. - Addig is, amíg ők a szállodában hűsölnek, mit szólnál egy frissítőhöz, hogy üdén várhasd őket?

- Nem hangzik rosszul - mosolygott még kacérabban. - Tudsz esetleg egy jó helyet hozzá?

- Történetesen épp a partszakasz legjobb bárja előtt vagyunk - intettem fejemmel oda, ahonnan az előbb felálltam. - Bennfentes infláció - emeltem kezem szám elé, mintha hétpecsétes titkot osztanék meg -, de az egész szigeten, sőt, talán széles Görögországban itt készítik a legfinomabb koktélokat. Meg mást is - kacsintottam.

- Mmm! Ez izgalmasan hangzik - csillantak fel szemei.

- Akkor, meghívhatlak? Az első italt a ház fizeti.

- Lehet ezt visszautasítani? - nyújtotta felém a kezét.

Franchesca arcáról levakarhatatlan volt a mosoly, amikor együtt tértünk vissza a pulthoz. Pláne, amikor kijelentettem: - Egy sex on the beach lesz a hölgynek.

Közben félig elfordítva fejem újdonsült barátnőmre mosolyogtam.

- Máris készül - vigyorgott Sheske megállás nélkül, miközben magunkra hagyott minket.

- Sex on the beach? - kérdezte társam, miközben leültünk egymás mellé.

- Az - bólintottam sokat mondóan.

- És az finom?

- Őszintén... fogalmam sincs, milyen - kacagtam fel. - De jól hangzik. És itt minden finom - tettem csak úgy mellékesen miniszoknyaszerű bikini-alsója alól kikandikáló combjára kezem.

Tekintete bőrét simogató ujjaimra rebbent, majd ismét mosolyogva szemembe nézett, kacéran felelve az utalásra.

Nem is volt már szükség több szóra. Kezem, megkapva a zöld jelzést, egyik oldalról a pulttal, másik oldalról a tőle alig méterre lévő testünkkel takarva, gyengéden simogatta a selymes combot, egyre csak feljebb haladva.

A halvány szőke tincsek tulajdonosa töretlenül arcomba mosolygott, miközben ujjaim megtalálták a szoknyaszerű ruhadarab peremét, hogy aztán behatoljanak a combok alatta teljesen meztelen közébe.

A barna szemek elkerekedtek, de a hozzájuk tartozó ajkakon nem jött ki hang. Csak megmerevedett vonásai jelezték rejtett simogatásom hatását.

- Egy sex on the beach, a hölgy parancsára - tette le Sheska az italt a pultra.

- Köszönöm - lehelte barátnőm. Hangja, elismerésre méltóan, inkább rekedt volt, mint az élvezettől fátyolos. Közben pedig még koktélját is majdnem kiöntötte, amikor ujjai a pohár köré fonódtak, tekintettel az enyémekre, melyek éppen ekkor hatoltak be nedves szeméremajkai közé.

- És a kedves kísérőjének? - mosolygott rám Franchesca.

- Nekem az előbbiből még egy tökéletes lesz, köszönöm.

A pultos lány nagy szakértelemmel bólintott és ismét elsietett, fel se figyelve a derékmagasságunk történéseire.

Karom szinte mozdulatlanul lógott törzsem mellett, kezem viszont annál sebesebben folytatta munkáját a combok rejtekében. Ujjaim szinte csárdást jártak újdonsült barátnőm barlangjában és csiklóján. Arcunkon viszont ebből semmi se látszott. Az enyémen legalábbis. Neki minden erejére szüksége volt, hogy egy nyikkanást se adjon ki. Arra már nem maradt nafta, hogy bármi mást is csináljon, így csak a pult fölé hajolt és elfehéredő ujjakkal markolta a poharát.

Amikor végül már nem bírta tovább a feszültséget és combjai kezemre szorultak, akkor is csak egy halk sóhaj hagyta el száját és lecsukódtak a szemei.

- Én... Azt hiszem, vissza kell mennem a szállodába átöltözni - tápászkodott fel végül a székről remegő lábakkal.

- Elkísérlek - ajánlkoztam.

- Ugyan! - mosolygott rám. - Sietek vissza és akkor jöhet még egy sex on the beach. Vagy ahol akarod - kacsintott.

Mire Franchesca visszatért, már csak csodálkozva szemlélhette vendége hűlt helyét.

- Mi az, még az italát sem engedted meginni, máris elüldözted? - nézett rám összevont szemöldökkel.

- Dolga akadt - válaszoltam flegmán. - Inni meg nem volt ideje. - Felkönyököltem a pultra és lenyaltam ujjaimról a rajtuk csillogó nedveket.

Sheske arcán villámsebesen váltakoztak az érzelmek. Először az értetlenség, majd a meglepődés, megjátszott rosszallás, míg végül felnevetett.

- Te meg vagy húzatva.

- Miért? Te akartál egy jó csajt a pulthoz. Meg a szex is szóba került, ha jól emlékszem.

- De nem így.

- Nos - megvontam a vállam - lesz máshogy is. Csak előbb megigazítja a sminkjét - kacsintottam,

- Te teljesen hülye vagy - kacagott, én viszont ismét csak vállat vontam és beleittam a koktélba, amit hozott.

- Addig viszont neked is nézhetünk egy csajt.

Következő rész: M Santorinin 3. rész - Party night

*******************************************************************

Ha tetszett, olvashatsz egy egészen másfajta, de mégis hasonló flörtölési szituációról a "tollamból" itt: Kocsmai szépségek