Az álomlány délelőttje 3. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Az álomlány délelőttje 1. rész
Közvetlen előzmény: Az álomlány délelőttje 2. rész

Nem vette észre, mikor értek haza a lányok – nővére és Nanett – de reggeli közben elnézegetve őket, a vontatott mozgást és az álmos szemeket, nem sokat alhatott egyikük sem.

– Mész valahova? – kérdezte Antónia az öccsét.

– Lógok egyet a haverokkal. – Még az előző este megtervezte, hogy kimegy a parkba, hátha megint találkozik a fiatal, kedves nővel…

– Az jó. – A két lány összenézett.

Flóri úgy értelmezte a cinkos összhangot, hogy valamit terveznek. „Meztelenül fognak napozni?” – töprengett, és ezt találta a legvalószínűbb olyan programnak, amihez tudniuk kellett az ő tartózkodási helyét.

Reggeli után látványosan jött-ment a házban, még a bejárati ajtót is becsapta egyszer, hadd gondolják azt a lányok, hogy már el is ment itthonról. Beosont a szobájába, és elfoglalta leshelyét az ablak mellett.

Már a legelső 5 percben elfogyott a türelme, a 10. perc után pedig megbánta az egész variálást.

– Értelmesebb lett volna kimenni a parkba… – vonta meg a vállát. Szeme előtt ringtak az előző nap megismert nő mellei. – Lehetne vele mihez kezdeni – okoskodott –, csak a férjét kell elkerülni. – Úgy érezte, hogy a fiatal nő tettekkel is szívesen bevezeti őt a szex rejtelmeibe.

Tehetetlenül várakozott.

A házra jellegzetes délelőtti csend ült, amilyet csak nyáron lehet megfigyelni. Még a szomszédokban sem berregett a fűnyíró.

– Elmentek? – Megdöbbent a felismeréstől. – Azért kérdezte, hogy elmegyek-e, mert így utólag azt mondhatják, hogy ők meg itthon maradtak. – Kinézett a nővéréből ennyi csalafintaságot. – Éppen bepasiznak valahol! Este megismerkedtek, biztos volt is valami, egy kis előleg, és megbeszélték, hogy ma délelőtt pedig megdugatják magukat… – Annyira valószínűnek tűnt az elképzelés, hogy megmerevedett a fallosza.

Otthagyta az ablakot, és sajnálta az elvesztegetett perceket. Irány a park! De először farok-mosás, mert az előnedveknek egy idő után kellemetlen szaga tud lenni…

A fürdőszobában már dudorászott jókedvében, és hidegvízzel locsolgatta a farkát, hogy legalább annyi időre nyugalmi helyzetbe kerüljön, amíg odaér a parkba, a padhoz.

– Meg kellene vele beszélni – álmodozott –, hogy szopjon le a bokorban, ott nem láthat meg a férje. – Ahogy távolodott az emlék, egyre biztosabb volt benne, hogy már az előző napon összejött volna minden, ha nem ügyetlenkedi el a dolgot.

Nézte magát a tükörben, kacsintott a másik Flórira.

– Dugásra fel! – vezényelt magának a néma házban, és hangosan puffant mögötte a fürdőszobaajtó.

Netti szobája előtt megtorpant.

Ha belenéz a vendéglány utazótáskájába, és megállapítja, hogy melyik bugyi hiányzik, abból meg lehet tippelni, a lányok milyen céllal távoztak el ennyire diszkréten. Ennyi még belefér a park előtt!

– Megvár az a punci! – rikkantotta lelkesen, és arra gondolt, hogy a megszerzendő információ birtokában közelebb kerülhet Nettihez is. Mert ha a lányok most éppen dugatják magukat valahol, akkor nagyobb esélye van rá, hogy neki is juthat valami…

Nem húzta az időt, lenyomta a kilincset és belépett Nanett frissillatú szobájába.

Már belülről csukta is maga mögött, amikor ráeszmélt, hogy a lánynak nem csupán az illata tartózkodik ott, hanem ő maga is, személyesen.

Netti ruhástól feküdt az ágyon, kicsit összehúzódva, mozdulatlanul. Haját nem copfozta fel, ahogy Antónia szokta alváshoz, hagyta szétterülni. Egy világos, pántos trikó-szerű felsőt és egy fehér, kényelmes bugyit viselt.

– Ezt használja pizsamának – okoskodott magában Flóri, amint elszállt az első meglepődés. Tekintetével követte a gömbölyű vonalakat a bugyi alá, és igyekezett meglesni a cicit is, de a lány karja útját állta. – Majd később!

Felvette az „éppen csak véletlenül nyitottam be az imént” című testtartást, és centiről-centire vizsgálgatta a lányt. Egészen közel hajolt, majd visszalépett, nehogy a szuszogása vagy a szívdobbanása felébressze Nettit,

– Vagy a nyálam rácsöppenjen… – vigyorgott némán. A csöpögésről eszébe jutott, hogy az előbb gondosan lemosott előnedvek helyett újak kezdték el intenzíven áztatni az alsóját.

Nem tervezte meg, de biztos volt benne, hogy itt és most el fog élvezni, esetleg annyi haladékot ad magának, hogy megszagolja Netti punciját.

– De jó lenne látni a cicijeit! – fohászkodott.

Mintha csak a lány meghallotta volna, s mintha teljesíteni szeretné ezt az apró kívánságot, megmoccant és sóhajtott. És... és… – Flóri alig hitt a szemének – Netti szétnyitotta a térdét, benyúlt a lába közé, és megsimította a bugyit a puncija felett. Egy pillanatig tartott az egész jelenet, aztán majdnem visszaállt a rend, annyi különbséggel, hogy az egyik cici látható maradt.

A „véletlenül benyitottam”-projekt feledésbe merült. A fiú egészen közel hajolva töltekezett a szegfűfahéj-lányillattal, és önfeledten csodálta a halványkék ruhadarab elejét kitöltő mellet. Aztán odadugta az orrát, ahol a bugyi eltakarja előle Nettit…

– Hohó! – csodálkozott. Mit jelent a punciszag meg hasonló mendemonda, ha a lány puncijánál ugyanazt az illatot érzi, mint bárhol másutt a szobában?

Óvatosan leült az ágyra. Eléggé közel ahhoz, hogy mindent szemügyre tudjon venni, de ahhoz meg eléggé a lány háta mögé, hogy ne őrá essen a legelső pillantása, ha felébredne. Elővette – nem sokat kellett keresni – a falloszát, és elképzelte, meddig érne fel a lányban…

Őrült ötletei sorában már a következő izgatta: egyetlen ujjával puhán hozzáérni a bugyihoz, éppen a kritikus ponton. Hamar el is vetette, mert ha már felriasztja Nettit, legalább legyen valami értelme. Lehúzta a farka egynegyedétől a bőrt, majd vissza. Húzogatta, a lány fenekét nézve. Karnyújtásnyira hevert egy papír zsebkendő, azt magához húzta:

– Nekem készítette?

Tudta, hogy nem bír többé megállni, az alvó lányt be fogja teríteni… A legutolsó mozdulat előtt mégis erőt vett magát, és hatalmas kínok között megállt. Remegő kézzel nyúlt a bugyi felé, és ameddig könnyedén sikerült, addig lehúzta. Tátott szájjal meredt a látványra, és nem kellett már befejezni a bőr húzogatását, csak odanyúlni a zsebkendőhöz, és szapora szuszogással beleereszteni a fehér folyadékot.

Kimerülten ücsörgött egy darabig, és úgy látta, hogy a fallosza nem akar megnyugodni.

A bugyit visszahúzni kockázatos lett volna, ezért hagyta, ahogy volt. Lábujjhegyen visszasietett a szobájába, s elterült a saját ágyán.

Egy perc múlva, vagy talán annyi sem telt el, Flóri elaludt. Délben ébredt fel, és hunyorogva igyekezett kiválogatni a zűrzavaros álmok közül a valóságot.

Vége