Az álomlány délelőttje 2. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Az álomlány délelőttje 1. rész

Reflexszerűen leült a két-két ajtó között lépcsőzetesen sorakozó fiókos és cipős-szekrények egyik elemére, ahová néha a vasalt ruhákat pakolják. Maga elé kapott egy kispárnahuzatot.

– Indulok zuhanyozni… – nyögte, és laza testtartást felvéve mosolygott a lányra.

– Jó ötlet – válaszolt Netti, ahelyett, hogy megkérdezte volna: „Az én szobámból?”

– Mert szép idő van odakint – csevegett Flóri –, a nővérem is napozik. Találkoztatok?

– Lehet, hogy én is kifekszem…

A fiú megnyalta a szája szélét:

– Az jó!

– Rád is rád férne! Nagyon fehér vagy… ott – mutatott Netti a párnahuzat alól kikandikáló falloszra, majd megpördült és nevetve a szobájába távozott.

– Micsoda nő! – bólintott Flóri elismerően, és nézegette az említett testrészét. – Kicsit fehér… kivéve a végét, ami bíborvörös.

Az alacsony szekrénykény ücsörögve próbálta felidézni a lány minden mozdulatát. Úgy összegezte a röpke találkozást, hogy cseppet sem volt kínos – leszámítva az első másodpercet –, és Nettit nem hökkentette meg a meztelenség, sőt mintha tetszett volna neki. A legelső nap, vacsora közben – emlékezett Flóri – tett a lány egy olyan megjegyzést: sajnálja, hogy neki nincs öccse…

– Hát itt vagyok én öcsikének – mosolygott ravaszul a lány ajtajára.

Visszavitte a nővérétől kikölcsönzött telefont, gondosan kitörölte belőle a saját hívását, s közben rutinból elolvasott néhány sms-t. – Mi van?!

A reggel 6.11-kor érkezett üzenetet többször is kibetűzte:

„Megint nélküled ébredtem, állva. Jólesne a kényeztetés.”

– Azt elhiszem! – csóválta a fejét Flóri. – Kézimunkára gondol vagy szopásra?

Mindig tudta, hogy a nővérének vannak különféle kalandjai a fiúkkal – Miért is lenne ez másként egy 18 éves lánynál? – de furcsa volt szembesülni a ténnyel, hogy Antónia esetleg kiveri valamelyik srác falloszát, vagy – megborzongott – leszopja.

Gondolatai, ahogy jöttek, át is reppentek a nővéréről a vendéglányra:

– Netti szűz-e még? Hm… nem hinném. Biztos fogott már egy-két faszt, és járt a szájában is…

Jobbnak látta visszatérni a saját szobájába, mielőtt még valaki előtt lebukik meztelenségével és látványosan árulkodó gondolataival.

Az ablakhoz érve még mindig a hátát süttető Antóniát látta a kert zöldjei között.

– És Netti? – sóhajtott panaszosan, hiszen a lány azt mondta, hogy ő is kimegy napozni.

Nem is látta meg fürdőruhában, s első lépésként megelégedne egy bikinis látvánnyal is. Vagy bugyiban, kikapcsolt melltartóban, ahogy a nővére szokott napozni, mert valami érthetetlen okból a bugyi még akkor is izgalmasabb a bikini alsónál, ha nem is mutat többet.

Nézte a mozdulatlan nővérét – Elaludt? – közben odaképzelte a zöld fűre Nettit. Így némileg könnyebben ment a fantáziálás, mint amikor a szobáikat elválasztó falat bámulja.

Hosszú percekig kínozta magát, nem nyúlt a farkához – ahogy mondani szokta: fejben szexelt –, mert annál fergetegesebb a vége…

Délután egyszerre indultak el, ám a lányok az első saroknál lassítottak – mintha meg akarnák várni, Flóri merre fordul –, majd gyorsan elköszöntek, és összenevetve irányt változtattak. A fiú sértődötten nézett utánuk, de kissé megkönnyebbült, mert felesleges harmadiknak érezte magát az addig megtett rövid távon is.

Nem volt konkrét célja, a haverokkal sem akart találkozni – többségük amúgy is nyaralt valamerre –, csak vitte a lába. Szórakozottan rápillantott néhány kirakatra, de utólag nem tudta volna megmondani, hogy látott-e bennük valamit, vagy csak a saját, lehorgasztott fejű tükörképét.

Másfélórája rótta már az utcákat, amikor betévedt a környék legnagyobb parkjába. Minden kihalt volt, nem úgy, mint iskolaidőben, amikor minden padon ült egy-egy csapat, és a babakocsit toló kismamáknak hosszasan kellett körözniük, mire helyet találtak. A használaton kívüli szökőkút és a bezöldült betontócsa mellett látott egy bácsikát, aki nyakig begombolva húzódott az árnyékba, és valamivel arrébb egy anyuka óvó tekintete figyelte a kavicsokat guggolva piszkáló, tejföl-szőke gyerekét.

Flóri továbbment volna, ha a fiatal nő nem akkor hajol le éppen, s ha ettől a mozdulattól nem válnak láthatóvá a mellei.

– Segíthetek? – lépett oda.

– Kavicsot szedegetni? – mosolygott felfelé a nő. – Köszönöm, de elboldogulok vele.

– Én is szerettem a kavicsokat kissrác koromban… – Szemét nem bírta levenni a szinte szabadon ringó cicikről.

– Nem kissrác, ő egy nagylány – simogatta meg az asszony a gyerek fejét. Maradt előrehajolva, és nem vette észre, hogy ezzel egészen a bugyijáig beengedi a fiú tekintetét.

Flóri keze is megmozdult, de nem a guggoló kislány feje irányába, hanem egész más fognivaló vonzotta. Ugyanolyan természetesnek tűnt, hogy mindjárt megsimogatja a telt melleket, mint ahogy a nő elfelejtette elrejteni őket, s szinte kínálta.

– Nagyon szépek… – csúszott ki a száján, ugyanakkor a keze egy hirtelen irányváltással a padra támaszkodott. Kissé furcsa pózba állt, ráadásként a fallosza is megfeszült.

– Csak egy… – csodálkozott a nő, majd felkacagott: – Te miről is beszélsz? – Lassan felegyenesedett, még egy utolsó búcsúpillantást engedélyezve. – Te ilyen mindenre kapható srác vagy?

Flóri nem találta a helyes választ, ezért ennyit válaszolt:

– Hááát…

– Csíptél már fel fiatal anyukákat?

A fiú felbátorodott, felállt kifacsarodott testtartásából, majd leült a nő mellé:

– Még nem igazán.

Nevetés:

– Igen vagy nem? Olyan válasz nincs, hogy nem igazán. Vagy csak kukucskálni szeretsz?

– Nem tudom, hogy kéne hozzáfogni.

– Akkor nem is próbáltad még, ha jól értelek.

– Csak képzeletben… – Flóri is mosolygott, és úgy beszélgetett a fiatal anyukával, mintha az a nővére lenne.

– Elmeséled?

– Nincs mit.

– Azt, hogy képzeletben meddig jutottál.

– Végig.

– Ez nem egy nagy mese volt. Részletesebben nem megy?

– Hát tudod… volt minden.

– És közben masztiztál?

Flóri kimeresztette a szemét: ilyet a valódi nővére nem biztos, hogy kérdezne.

– Kiverted magadnak? – sürgette a nő, talán azt hitte, hogy nem volt elég világos a kérdés.

A fiú nyelt egy nagyot.

– Ki.

– Mire gondoltál közben? – Látva az értetlen arckifejezést, alternatívákkal segítette a választ: – Hogy itt a padon megdugod, vagy lecummant, vagy felvisz a lakására…

– Nem gondolkoztam a helyszínen, csak a…

– Értelek. Amúgy van barátnőd?

– Vannak.

– Nem osztálytársnőkre vagyok kíváncsi, hanem olyan csajra, akit megdugsz.

– Nem igazán…

A kacagás ráébresztette, hogy megint pontatlanul fogalmazott.

– Szóval nincs. Egyáltalán: volt már csajod? De úgy igazán!

– Még nem – sóhajtott Flóri.

– Csak az első lépés a nehéz ám, aztán belejössz, mint a kiskutya az ugatásba. – Lehajolt a kavicsokhoz, még arra is ügyelt, hogy kicsit a fiú irányába dőljön, ha az nem merne bekukucskálni a ruhájába.

– Megfoghatom?

– Ezt elrontottad… Tanuld meg: érezni kell, hogy megfoghatod-e, nem kérdezni! – A nő hanga szigorúan csengett, de az arca csupa derű. – Gyerünk kisasszony – szólt a kislányához – ideje hazamennünk!

– Elkísérhetlek?

– Nem. Egyébként ezt sem kell kérdezni, csak mész a csajjal, mintha természetes lenne… De velem ne gyere, mert a férjem meglát az ablakból, és kifiléz.

Flóri nem akarta elhinni, hogy ennyi volt az ígéretesnek induló ismerkedés.

– Találkozunk máskor is?

– Lehet… Aranyos kissrác vagy, jó volt veled beszélgetni. További szép délutánt neked! – Felkapta a gyerekét, és ringó csípővel elvonult.

Folytatása következik!