Meddig mennél el? I. rész 14. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 13. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Amikor másnap reggel felébredtem, a könyökömre tornáztam magam és figyeltem, ahogy Susan alszik. Közelebb éreztem őt magamhoz, mint bármikor is korábban. Éreztem, ahogy a könnycseppek legördülnek az arcomon.

- Szeretlek – suttogtam.

Susan szemei nem nyíltak ki, de mosoly terült szét az arcán és egy halk nyögés tört elő az ajkai közül.

***

- Féltékeny voltál, amikor Brennel csókolóztam a kocsiban? - kérdeztem Susantől, miközben a vasárnapi reggelinket fogyasztottuk.

Barátnőm egyértelműen rettenetes másnapossággal küzdött.

- Nem – válaszolta. - Zavar téged? Csak ártalmatlan szórakozás volt.

Halványan elmosolyodtam-

- Én is pontosan így láttam – vallottam be. - Csak szórakozás volt.

Susan ekkor felém fordult és a vállaimra tette a kezeit, hogy maga felé fordítson. Egy gyors csók után kijelentette: - Teljesen kiütöttem magam tegnap, de attól még hallottam, amikor azt mondtad, szeretsz.... Vagy az már reggel volt? Akárhogy is, én is így érzek. Én is nagyon szeretlek téged. A többi már csak ártalmatlan szórakozás barátok között.

Erre mit mondhattam volna?

***

Egy gyors zuhany és a szennyes kimosása után Susan másnapossága már kezdett alábbhagyni-

- Most mit szeretnél csinálni? - kérdeztem.

Azt mondta, jól esne neki egy kevés gyümölcs, aztán kimenni a tóhoz.

- Jó lenne kicsit heverészni a napon.

Szóval ezt is tettük. Viszont ezúttal nem vettük le a bikini felsőinket. Nem vágytunk arra, hogy néhány srác ismét ránk mozduljon. Persze így is próbálkoztak páran, de a „leszbikusok vagyunk”-duma hamar megoldotta az ilyen helyzeteket is.

Susan a hasán feküdt a törölközőn és hamar el is szundított. Én a hátamon heverésztem, néha felkönyökölve kicsit, hogy figyeljem a mellettünk elsétáló embereket.

Ekkor láttam meg őt. Egy fiatal fekete rendőrnőt. Egy segwayen közeledett felénk. Felpattantam és néhány métert elé sétáltam.

- Lenne egy kérdésem – mondtam, amikor megállt a fűben.

- Miről lenne szó? - mosolygott rám barátságosan.

Roberts járőr világosbarna bőrű, harminc közeli afroamerikai volt. Gyönyörű arca és mosolya volt, egyenruhája pedig tökéletesen simult rá a megfelelő helyeken.

- Úgy hallottam, a dallasi rendőrség nem vesződik az egyenletesen napozó nőkkel...

- A toplesskedésre gondolsz, vagy a Lady Gaga-esetre? - nevetett.

- Mindkettőre – vontam vállat.

Lassan bólintott és ismét barátságosan rám mosolygott.

- Nem bátorítjuk és technikailag törvényellenes. De csak öten járőrözünk errefelé és egyikünket se zavar különösebben, feltéve, hogy a dolgok nem mennek túl messzire. Szexuális téren. Azt nem engedhetjük. Jobban foglalkoztatnak minket azok, akik leisszák magukat és bemennek a vízbe. Tudjuk, hogy sokan jönnek ki sörözni és flörtölni ide. Nem különösebben zavar minket, amíg nem okoznak bajt.

- Szóval, ha úgy támad kedvünk, simán levetkőzhetünk és mászkálhatunk a tó körül? Erről van szó?

Félrebillentette a fejét és elvigyorodott.

- Nem én mondtam, de igen. Azonban, amint látod, sok errefelé a gyerek. Úgyhogy értékelnénk, ha legalább az alsó fennmaradna.

- Értettem. Kösz az infót. Csak arról van szó, hogy a három barátnőmmel szeretünk meztelenül napozni.

Ismét megértően rám mosolygott.

- Csak igyekezzetek mértéket tartani – kacsintott rám.

- Úgy lesz. Kösz még egyszer.

Azzal a rendőrnő egy újabb mosoly kíséretében búcsút intett és tovább indult.

Még további két óráig heverésztünk ott. Susan úgy egy óra után felébredt, úgyhogy elmeséltem neki a beszélgetést a rendőrnővel. Onnantól kezdve ő is velem együtt integetett neki, amikor elhaladt a közelünkben.

Amikor már készülődtünk az induláshoz, Roberts járőr leparkolt mellettünk a segwayével.

- Halló!

- Susan, ő itt Roberts járőr. Én pedig Jan vagyok.

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – nézett végig rajtunk, majd elvigyorodott. - Csak szerettem volna ezt odaadni – nyújtott át egy névjegykártyát. - A hátoldalán van a privát mobilom száma.

Megfordítottam a kártyát és elolvastam a teljes nevét és a számot.

- Örülök, hogy beszéltünk... Molly.

- Te is közülünk való vagy? - tört ki Susanből, amitől egy pillanatra megrezzentem.

Molly hangosan felnevetett.

- Nem tudom, pontosan mit jelent a „közülünk való”, de azt hiszem, a válaszom igen. Biszexuális vagyok.

- Honnan tudtad? - kérdeztem rá, miközben a vér vadul áramlott az arcomba.

Ismét felnevetett.

- Heteró lányok nem méregetnek úgy más nőket, mint ti engem.

- Elnézést! Nem akartam tolakodó lenni – szabadkoztam.

- Jannek jó ízlése van a nők terén – kacsintott Susan újdonsült barátnőnkre.

Molly felnevetett.

- Észrevettem. Egyértelmű – mérte végig Susant tetőtől talpig.

Susan, legnagyobb meglepetésemre, kijelentette: - Valószínűleg kimegyünk a West Endre ma este meginni egy-két italt. Ha lenne kedved esetleg csatlakozni hozzánk...

- Csak hívjatok fel, mielőtt indultok! - szállt vissza Molly a segwayre, majd búcsút intett, mielőtt tovább indult.

- Váó! - sóhajtott fel Susan, amikor Molly már hallótávolságon kívül ért.

Játékosan a vállába bokszoltam.

- Szóval este buli lesz? És nekem mikor akartad elmondani?

Susan felnevetett.

- Ez jutott először eszembe. Te se bánod, nem?

- Nem. Csak dühít, hogy nem jutott korábban eszembe.

***

Úgy döntöttünk, nem eszünk komoly vacsorát, úgyhogy csak egy gyors salátát készítettem, mielőtt vettünk volna egy kellemes, forró habfürdőt és ellazultunk kicsit a kádban.

- Szóval, mik a terveid Mollyval? - szólalt meg váratlanul Susan.

Lassan kinyitottam a szememet és rá néztem, majd megvontam a vállamat.

- Semmi különös. De nem bánnám, ha lenne még egy hasonlóan gondolkodó barátunk. Te nem így vagy vele?

- De. Határozottam. Csak elgondolkodtam. - Azzal pajkosan rám mosolygott.

- Ó! Szóval te többre számítasz, nemde? - ingereltem. - Ne hazudj! Úgy olvasok benned, akár egy nyitott könyvben.

- Akkor új olvasószemüvegre lesz szükséged – horkantott vidáman. - Amúgy is, te kezdted az egészet.

- De én nem tettem semmi konkrétat – védekeztem.

- Talán nem – ismerte be. - De szinte sugárzott belőled a szexvágy. Nem is csoda, hogy arra ingerelted, hogy megadja a számát.

- Hah! Ha így lenne, már mondtam volna. Egyáltalán nem erről van szó.

Susan csak nevetett, majd gyengéden oldalba bökött a lábujjával.

- Nyugi már! Csak ugratlak. Azon kívül, szerintem is nagyon vonzó nő.

- Láttad, ahogy végiggusztált? - vigyorogtam rá.

- Naná. És még csak nem is próbálta leplezni – kacagott Susan.

Amikor a fürdővíz már kezdett kihűlni, lemosakodtunk és megmostuk a hajunkat is. Miután megszárítkoztunk, felhívtam Mollyt és megbeszéltük, hogy melyik étteremnél találkozzunk és mikor. Meglehetősen habókosnak tűnt, amikor a végén biztosított róla, hogy ott lesz.

- Nos? - vonta fel a szemöldökét Susan, miközben én a régi szobámban ácsorogtam a szekrény előtt és igyekeztem kiválasztani, hogy mit vegyek fel.

- Ez most komoly? - mértem végig az öltözetét. Egy hófehér blúzt viselt melltartó nélkül, amit egyértelművé tett elől mélyen lenyúló kivágása. Mellei belső pereme kilátszott és bimbói is könnyedén kivehetők voltak az anyag alatt.

- Túl sok? - kérdezte olyan hangon, mintha egy túlságosan is begyöpösödött szülővel beszélt volna, majd kislányos hangon felnevetett.

Lemondóan megcsóváltam a fejem.

- Azt hiszem, fel kell vennem a versenyt veled, ha nem akarok teljesen beégni.

Nem találtam semmit a ruhásszekrényemben, ami akárcsak megközelítette volna Susan öltözetét. Amikor elmondtam neki a problémámat, ő kerített valamit a saját ruhái közül. Az én bőröm világosabb volt Susanénál, úgyhogy inkább valami sötétebbet választottunk.

- Az ellentétek vonzása – kuncogott Susan.

***

Mollynak még nyoma sem volt, amikor odaértünk az étteremhez, de túl sokan váltak asztalra, úgyhogy előre mentem és felírattam a neveinket a listára. Reméltük, hogy kapunk egy asztalt a teraszon, de azok már mind jóelőre foglaltak voltak. A pincérnő azonban felismert és megígérte, hogy mindenképp kerít nekünk egy kellemes asztalt.

Az új barátunk pár perc múlva fel is tűnt, én pedig alig tudtam meggátolni a szemeimet, hogy kiugorjanak a helyükről. Molly egy fehér ruhát viselt világoskék övvel és olyan nagy kivágással, hogy az alig takart valamit méretes kebleiből.

- Váó! - nyögtem fel.

- Egyetértek – suttogta Susan.

Molly is alaposan végigmért minket és elvigyorodott.

- Váó és váó nektek is.

Susan felnevetett.

- Akkor ebben megegyezhetünk. Úgy tűnik, elég hasonló az ízlésünk.

Mindannyian hangosan felnevettünk. Hamarosan fel is szabadult számunkra egy asztal, én pedig elégedett voltam a hellyel, amit a pincérnő talált nekünk. Az eldugott kis sarok megfelelő privát szférát biztosított nekünk.

Én rendeltem egy screwdrivert, Molly pedig egy scotch-csal csatlakozott Susan ice tea-jéhez. Utóbbi nem volt meglepetés, hiszen a barátnőm csak nem rég heverte ki a másnaposságát és másnap hosszú nap előtt állt.

- Te nem iszol? - nézett rá kérdőn Molly.

- De... Túl sokat is – fintorgott Susan, mire én kuncogni kezdtem. - Még mindig érzem a tegnapi nap hatását.

Molly felnevetett és megértően bólintott.

- Első alkalommal voltunk egy nudista kempingben tegnap – magyaráztam. - Úgyhogy mindannyian jól leittuk magunkat a bátorság kedvéért.

- Egy nudista kempingben? - vonta fel a szemöldökét Molly. - Milyen volt? Én is szeretnék egyszer kipróbálni egy ilyet. Csak a buli kedvéért.

- Egész jó volt. De semmi különös – vontam vállat.

- Tényleg? Pedig azt hittem, elég nagy durranás lehet – csodálkozott Molly, miközben megérkezett az italunk.

- Az első néhány óra után már elmúlik a varázsa a mindenütt szabadon mászkáló farkaknak, melleknek és punciknak. Gyorsan megszokod.

- Szórakoztatóbb ott meztelenkedni, ahol nem számítanak rá – tettem hozzá.

- Szóval exhibicionisták vagytok, mi? - nevetett fel Molly.

- Nem tudtuk, hogy azok lennénk, amíg egyszer ki nem próbáltuk a tónál a múltkoriban. Két srác odajött hozzánk, miközben sörözgettünk és a hátunkat süttettük bikini felső nélkül. Végül már az útnak háttal ücsörögtünk, teljes belátást engedve a srácoknak.

- Tegnap pedig elmentünk egy nudista kempingbe a kabriómmal és végig az úton félmeztelenek voltunk. Hallanod kellett volna a sok dudaszót – tette hozzá Susan kuncogva.

- Még egy járőr is megállított minket.

- Ó, igen. Tényleg! - merengett Susan. - Az nagyon izgató volt. Jófej volt a fickó. Azt mondta, közlekedési kockázatot jelentünk és udvariasan megkért, hogy takarjuk el magunkat.

Molly nem kommentálta a történeteinket, csak mosolyogva megjegyezte: - Ez minden kérdést megmagyaráz.

- Milyen kérdéseket? - vontam fel a szemöldököm.

- Arra volt kíváncsi, hogy melegek vagyunk-e vagy bik – magyarázta Susan.

- Aha – bólintott barátnőnk. - Pontosan ezen gondolkoztam.

- Számít egyáltalán? - kérdeztem.

- Az igazat megvallva nem. De a legtöbb leszbikus nem tartja sokra a biszexuálisokat. Úgy gondolják, hogy megjátsszuk magunkat, vagy ilyesmi. Van pár leszbikus az őrsön és nem igazán kedvelnek engem.

- Ezt nem tudtam.

- Én se – csatlakozott Susan. - De jó tudni. Mi viszont csak pár hete fedeztük fel a biszexuális énünket. Nem sokkal korábban lettünk lakótársak és addig mindketten maximálisan heterónak vallottuk magunkat.

Molly hitetlenkedve nézett ránk.

- Szóval fogalmatok se volt róla, hogy bik vagytok? Mindketten az elsők vagytok egymásnak? Nem mintha elítélnélek miatta. Sőt. Kifejezetten jó dolog.

- Ó, abban egészen biztosak vagyunk – nevetett fel Susan. - Most már nem is kérdés, hogy mindketten bik vagyunk.

- Azóta összebarátkoztunk két másik nővel is az épületből – meséltem tovább. - Ők mindketten házasok. Sandy, az idősebb, bevallottan bi. Sok tapasztalata van már az egyetemi éveiből és nagyon hiányzik is neki. A másik pedig Bren. Ő nem tudta magáról, amíg el nem kezdett meztelenkedni velünk. Most már ő is benne van a buliban. Mind a négyen elszórakoztunk kicsit egymással. Szerintünk nagyon izgató.

- Ez csodálatos – mondta Molly és ivott még egy kortyot. - Túl vakmerő lennék, ha ezek után reménykedni kezdenék?

Tényleg arra gondolt, amire én gondolok? Tényleg arra célozgat, hogy ő is szívesen elszórakozna velünk Susannel?

- Egyáltalán nem gondolom, hogy vakmerő lenne – válaszolta Susan. - Elég erős az érzelmi kötelék közöttünk. Nagyon szeretjük egymást, de nem látunk semmi problémát egy kis ártalmatlan szórakozásban.

- Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – mondta fátyolos hangon Molly. - Bárcsak én is találnék valakit, akivel ilyen kapcsolatom lehetne!

- Meglep, hogy még nem történt meg – mondtam. - Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ajánlatot kapsz.

- Elég extrém tapasztalataim vannak mind férfiakkal, mind nőkkel. De egyikük sem akart nyilvános helyen kavarni, vagy nagyon féltékenyek voltak és már attól is felment bennük a pumpa, ha csak rámosolyogtam valakire.

Susan megértően bólintott.

- Tegnap, amikor hazafelé tartottunk a nudista kempingből, Bren és Jan hevesen csókolóztak a hátsó ülésen. Végig figyeltem, ahogy Bren megujjazza Jant és egy pillanatra sem voltam féltékeny. Bren engedélyt kért előtte tőlem, én pedig boldogan megadtam.

- Váó! - nyögött fel Molly. - Ez csodálatos.

- Susan teljesen részeg volt akkor – tettem hozzá. - Innen a mai másnapossága.

- Ennek semmi köze az egészhez – védekezett Susan. - Így is úgy is őrülten vadító volt nézni őket.

Molly szóhoz sem jutott, én pedig szükségét éreztem, hogy folytassam: - Sandy vállalta, hogy józan marad, hogy hazavihessen minket.

Molly felnevetett.

- Most nem vagyok szolgálatban, Jan. Nem kell kimagyaráznod magad.

- Pedig nagyon szexi tud lenni egy nő fegyverrel... Pláne ha anélkül is őrjítően vonzó.

- Köszönöm. Nagyon jól esik – mosolygott Molly. - Szerintem ti is nagyon vonzóak vagytok. Az igazat megvallva már attól is teljesen benedvesedtem, hogy itt beszélgetek veletek. Próbáltam nem túl nyilvánvalóvá tenni.

- Egyáltalán nem bánjuk, Molly – nevettem. - Bízz bennem! Mi is nagyon kívánunk téged.

Susan szinte már sportot űzött abból, hogy olyasmiket csináljon, amire a legkevésbé sem számítok. Most is a létező legnagyobb természetességgel széthúzta a blúza dekoltázsát és felfedte meztelen melleit Mollynak.

- Tegyük még izgalmasabbá a dolgokat! - vigyorgott, látva Molly kiguvadó szemeit.

- Susan, kérlek! Bámulnak minket.

A barátnőm horkantott egyet, majd visszaigazította a ruháját.

- Ti aztán teljesen őrültek vagytok! - kacagott vidáman Molly.

- Hé! Én semmi ilyet nem csináltam – védekeztem.

- De csinálnál, ha lenne hozzá elég bátorságod – kacsintott rám Susan.

- Most, hogy ezt mind tisztáztuk – váltott témát Molly – nem akartam ilyesmit csinálni, amíg meg nem ismerlek titeket jobban, de most már nyugodtan hívnálak meg magamhoz jövő hétvégére, ha még nincsenek akkorra terveitek. Van egy nagy medencém és mindent magas kerítés vesz körül. Úgyhogy szükségtelen ruhát hoznotok. Szombaton reggeli műszakban vagyok, vasárnap pedig egész nap nem leszek otthon. Úgyhogy, ha szeretnétek, ott tölthetitek az éjszakát is. Úgy sofőrre se lesz szükségetek. Van egy extra hálószobám, amit nyugodtan használhattok.

Susan rám nézett, majd felnevetett.

- Szóval le akarsz itatni minket és az „ágyadba” vinni?

- És ha ellenállnánk? - villantottam rájuk egy pajkos mosolyt.

- Megőrültél? Fegyvere van – nevetett Susan.

- Oké, vettem a lapot – kuncogott Molly. - Akkor, benne vagytok?

Susan szó nélkül felállt mellőlem, letelepedett Molly oldalára és, a legnagyobb meglepetésemre, barátnőnk tarkójára simította a kezét és magához vonta őt, hogy szenvedélyesen megcsókolja.

Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat telt el, míg végül elengedte és visszaült mellém.

Szükségét éreztem, hogy mondjak valamit, amivel jelezhetem Mollynak, hogy egyáltalán nem zavar, ami történt, de végül csak ennyi jött ki a torkomon: - Ez megfelelő válasz?

- Váó! - nyögött Molly levegő után kapkodva. - Azt meghiszem. - Aztán megrázta a fejét. - És nem bánod, hogy ilyeneket csinál?

- Nem – válaszolt Susan helyettem. Mint ahogy én se bánom, ha ő tesz így.

- Annyira féltékeny vagyok rátok! - vigyorgott Molly.

***

- Alig pár tömbnyire lakunk innen – meséltük Mollynak, amikor kiléptünk az étteremből.

- Akkor nagyon szép lakásotok lehet – villantotta fel azoknak a mosolyát, akik pontosan tisztában vannak a város lakásviszonyaival.

Amikor elbúcsúztunk, én voltam az első, aki magamhoz öleltem őt, hogy az egész testünk egymáshoz simuljon és szenvedélyesen megcsókoltam. Még a kezemet is becsúsztattam a ruhája alá, hogy megmarkoljam közben a melleit.

- Most én jövök – mondta végül Susan, és amikor elengedtem Mollyt, azonnal átvette a helyemet.

Ezúttal Molly markolta meg a barátnőm melleit a ruháján keresztül.

- Váó! - mondta végül, amikor ismét levegőhöz jutott, Susan melleit viszont nem engedte el.

Én csak vigyorogtam és oda léptem, hogy ismét megfogjam Molly domborulatait.

- Ti aztán nem aprózzátok el – nevetett Molly.

- Csak gondolj bele, mennyivel jobb lesz, ha majd nem lesz rajtunk ez a sok ruha! - vigyorogtam.

- Már alig várom – csillant fel Molly szeme.

- Mi is – válaszolta Susan.

Aznap éjjel Susannel mindketten fáradtan roskadtunk le az ágyba. Mindketten nagyon fel voltunk izgulva, de egy hatalmas szex helyett olyasmit tettünk, mint még soha korábban. Egymáshoz simultunk és csak csókolóztunk, amíg mindketten álomba nem merültünk.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Ki legyen felül?

Egy kis segítség a válasz eldöntéséhez:

Találkozás egy olvasóval 3.

Meddig mennél el? I. rész 13. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 12. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Kedd este, amikor Susannel befejeztük az edzést, lezuhanyoztunk, mielőtt Sandy és Bren megérkeztek volna kicsit italozni és beszélgetni. Miután megérkeztek és levetkőztek, Sandy végighallgatta barátnője áradozását arról, hogy csókolózott Susannel és velem.

- Há! És az enyémmel mi lesz? - játszotta a sértődöttet Sandy, mire Bren felnevetett és közölte, hogy előbb még kell innia egy italt vagy kettőt.

Miután mindannyian kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban, itallal a kezünkben, Sandy beszámolt a kutatásai eredményéről.

- Szóval, ezt tudtam meg a nudista kempingről. Úgy másfél órányira van északra. Pénteken, szombaton és vasárnap lehet bemenni. Van két medencéjük, egy nagy jakuzzijuk, hangulatos klubházaik, nagy épületek, ahol lehet táncolni és kibérelhető kabinjaik.

- Kibérelhetnénk egy kabint – javasolta Bren. - Akkor nyugodtan ihatnánk anélkül, hogy aggódni kellene, ki vezet haza.

- Ki tudsz maradni éjszakára? - érdeklődött Susan. - Mit mondasz Tednek?

- Majd kitalálok valamit.

Most minden szem Sandy felé fordult.

- El tudsz intézni mindent egy napra és egy éjszakára? - kérdeztem.

- Hm – billentette félre a fejét a kérdezett. - Úgy gondoltam, hogy mehetnénk szombaton reggel és ott tölthetnénk az egész napot. Szombat esténként úgyis táncest van. Utána ott éjszakázhatnánk. Jó buli lenne. Megnézem, mit tehetek. Biztosan kitalálunk majd valamit.

- És mindez mennyibe kerülne? - kérdeztem.

- Na ez egy kicsit cseles. Egyedülállóknak harminc dollár a jegy, de pároknak együtt csak harmincöt – magyarázta Sandy és közben Susanre és rám nézett. - Ha elfogadnak titeket egy párnak, sok pénzt spórolhatunk. De ha nem, akkor is olcsóbb, mert még nem múltatok el huszonkilenc. Így csak huszonöt dollár lenne fejenként. A kabinok árát nem néztem meg. Ha van egyáltalán akkorájuk, ami négyünknek jó lenne. De majd utána nézek.

Bren váratlanul felnevetett.

- Sajnálom – mondta, amikor már mind rá néztünk. - Csak elképzeltem, hogy száz fickó stabil merevedéssel mászkál mindenfelé és benyomják, akinek csak tudják.

Sandy a szemét forgatta.

- Ez nem fog megtörténni. Szigorú szabályaik vannak az ilyesmire. És ha egy férfinak merevedése van, el kell takarnia, amíg el nem múlik.

- Hol van ebben a szórakozás? - nyafogott Susan.

- Tudom – válaszolta Sandy. - Ez nem olyan, mint meztelenkedni a tónál gimis korunkban. A srácok ott szinte megállás nélkül merevek voltak, mi pedig megosztoztunk, hogy kit ki kezeljen le.

- Ti ilyesmiket csináltatok a gimiben? - hüledeztem.

- Persze. Ti nem? Ne mondd nekem, hogy egyszer sem szexeltél gimi alatt!

- Pedig nem – válaszolta helyettem Susan. - Ahogy én sem.

Sandy Brenre pillantott és mindketten felnevettek.

- Akkor mi igazi ribancok lehettünk akkoriban.

- Hé! Én csak két sráccal feküdtem le a gimiben – védekezett Bren. - Csak az egyetemen habzsoltam az élvezeteket.

Erre ismét mindannyian felnevettünk. Susan kiment a konyhába és csinált mindannyiunknak egy újabb italt, Sandy pedig Brenhez fordult, hogy megkérdezze: - Szóval, hogyan is jött ez a csókolózás, amiről hallani?

Bren megvonta a vállát.

- Csak kielégítettem a kíváncsiságomat. Ők pedig mindketten rendesek voltak és segítettek.

- A fenébe is, kislány! - horkantott Sandy. - Én már itt vagyok neked több mint egy éve és egyszer sem említetted ezt meg nekem. Most meg végigcsókolsz minden nőt az épületben rajtam kívül?

Bren felnevetett.

- Talán csak gyakorlok, hogy veled a lehető legjobban csinálhassam.

- Ó! Az mindjárt más – kuncogott Sandy.

***

Sandy szerda este átugrott hozzánk, hogy tájékoztasson a nudista kempinggel kapcsolatos hírekről. Kiderült, hogy ha kabint szeretnénk, azt már hetekkel előre jelezni kellett volna.

Én vállaltam, hogy nem iszok és hazavezetem a kocsit szombaton, de Sandy tiltakozott.

- Ha vezetsz odafelé, én majd vezetek vissza – javasolta. - Úgy odafelé még ihatok egyet vagy kettőt. Ott leszünk egész nap. Estére már rendben leszek.

Bren és Sandy szombaton reggel nyolckor érkeztek meg hozzánk. Hoztak magukkal egy nagy hűtőládát, két nagy flakon narancslét és két üveg vodkát.

Gyönyörű, napos reggel volt, úgyhogy leengedtük Susan kabriójának tetejét. Akkor vezettem először és nagyon jól éreztem magam. Indulás előtt a többiek kevertek maguknak egy-egy nagy pohárnyi screwdrivert és menet közben iszogatták, remélve, ettől elég bátorságot nyernek az érkezésig. Mondanom se kell, mennyire irigykedtem.

Mind a négyen bikini felsőben és sortban voltunk, ami számos mellettünk elhaladóból veszett dudálást váltott ki. Az autópályán a mögénk besoroló kamionosok szinte megállás nélkül tülköltek. Nem értettem a hirtelen támadt lelkesedést, míg észre nem vettem a tükörben, hogy Sandy és Bren a hátsó ülésen csókolóznak.

Lejjebb állítottam a tükröt, hogy jobb belátásom legyen. Amikor Susan is felfigyelt a váratlan érdeklődésáradatra, rákérdezett, én pedig hátra intettem a fejemmel. Amikor ő is észrevette, szélesen rám mosolygott.

Két barátnőnk már kedd este váltott egy szenvedélyes csókot, mielőtt elindultak tőlünk,de Sandy nem elégedett meg ennyivel. Most kicsomagolta Bren melleit a bikini felsőjéből és csókokkal hintette be őket.

- A fenébe is, lányok! - szólt rájuk Susan. - Még a végén tömegkarambolt okoztok.

A hátsó ülésen abbamaradt a csókolózás és hangos nevetés támadt. Nem hittem volna, hogy egy italtól ennyire elengedik magukat. Főleg, hogy aztán Bren hátranyúlt és kikapcsolta a bikini felsőjét. Ezt látva Sandy felnevetett és követte a példáját. Aztán ismét kényeztetni kezdték egymás melleit. A dudálás pedig ettől csak még eszeveszettebb lett.

- A fenébe is! - kuncogott Susan, majd ő is kikapcsolta a bikini felsőjét és levette, hogy aztán huncut vigyorral az arcán rám nézzen. - Dőlj előre! - Amikor úgy tettem, kikapcsolta az én bikinimet is. - Vigyázz, amikor elmegyünk egy kamion mellett! Nem akarunk balesetet okozni... De azért ne is húzz el túl gyorsan! - kuncogott tovább.

- Olyan rossz vagy! - nevettem fel.

Be kell ismernem, hogy a félmeztelen vezetés fényes nappal nagyon izgató érzés volt. Kezdett nagyon felizgatni.

Valahányszor elhaladtunk egy kamion mellett, kissé lelassítottam. Amikor pedig a kamionos dudálni kezdett, mind a négyen integettünk neki, mielőtt beletapostam volna a gázba, hogy hátrahagyjuk.

Már épp készültünk lekanyarodni az autópályáról, amikor egy jelöletlen rendőrautó szirénázni kezdett mögöttünk.

- A fenébe is! Lebuktunk – morogtam.

- Csak nyugi! - mosolygott Sandy. -Még jó szórakozás lehet.

Amikor lehúzódtam, hogy megálljak, a mellettünk elhúzó kocsik és kamionok továbbra is megállás nélkül dudáltak.

A Smokey Bear sapkából rögtön tudtam, hogy a járőr a texasi rendőrség tagja.

- Jogosítványt és forgalmi engedélyt kérek – mondta a férfi rezzenéstelen hangon.

Amikor odaadtam neki a papírokat, átnézte, majd hozzátette: - Gondolom, tudják, miért állítottam meg magukat.

- Szeméremsértésért? - vigyorgott Sandy.

A járőr arca elvörösödött. Reméltem, csak a zavartól, nem a dühtől.

De aztán hirtelen a férfi felnevetett.

- Nem, hölgyem. Én nem vettem észre semmi ilyesmit. De kockázatot jelentenek a többi sofőr számára, úgyhogy arra kérném önöket, hogy takarják el... magukat! Megtennék?

- Igen, uram – válaszoltam és mind a négyen elkezdtük visszavenni a bikini felsőnket. Amikor végeztünk, a járőr ismét felnevetett és visszaadta a papírjaimat. - Így már egy kicsit jobb – csóválta a fejét, majd szép napot kívánt. - Vezessenek óvatosan!

Pár perc múlva már ismét teljes sebességgel úton voltunk és hangosan nevettünk.

- Ez túlságosan is izgató volt – mondta Bren.

- Megmondtam, hogy jól fogunk szórakozni – válaszolt Sandy. - Esélytelen volt, hogy előállítsanak. Max. kapunk egy bírságot „a forgalom gondatlan veszélyeztetése” miatt. De nem azért mert félmeztelenül voltunk. Nem tehetnek semmit, ha nem olyan területen vagy, ahol a törvény kerek-perec tiltja az ilyesmit.

- Azt mondod, hogy szinte bárhol mászkálhatunk félmeztelenül anélkül, hogy bajba kerülnénk? - csodálkozott Susan.

- A legtöbb helyen igen – válaszolta Sandy, majd hozzátette: - Pár éve Lady Gaga anyaszült meztelenül sétált végig a Dealey Plazán egy felvétel kedvéért. Még csak bírságot se kapott. A dallasi kopók azt mondták a tévében, hogy adtak neki egy papírt egy C-tipúsú bírásgról, ami kb. egy kisebb parkolási vétségnek felel meg. Többet nem is zavartatták magukat.

- Váó! - nyögött fel Bren. - Emlékszem az ügyre. A helyi lapok nagy hűhót csaptak körülötte, a rendőrség pedig azt mondta, gyakorlatilag tehetetlenek.

- Ezt jó tudni – vigyorodott el huncutul Susan.

***

Jól szórakoztunk a nudista kempingben... miután leküldtem két igazán ütős screwdrivert. Meztelen emberek voltak mindenfelé. Többségük idősebb, már nem formában lévő, régi motoros nudista. Nem is kérdés, hogy mi négyen mennyi figyelmet és érdeklődést kaptunk.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Susannek igaza volt a megérzésével. Bár jó volt látni azt a sok farkat és mellett, mégse volt az igazi, mivel mindenki meztelen volt és arra is számítottak, hogy mindenki más is az lesz. Úgyhogy senki pucérsága nem jelentett váratlan meglepetést.

Ennek ellenére az, hogy szabadon meztelenkedhettünk nyilvános helyen, nagyon felszabadító volt. A vízi röplabdát pedig különösen élveztük.

Bár mind a négyen voltunk már jó párszor Bren szoláriumszalonjában, Susannek és nekem alaposan kellett védekeznünk a leégés ellen. Brennek és Sandy-nek az alaposan lebarnult bőrükkel nem kellett különösebben aggódniuk emiatt.

Ahogy a nap kezdett lenyugodni és kigyúltak a fények a tánctér körül, együtt élveztük a bulit és még vagy két órán keresztül táncoltunk a többiekkel.

Végül azonban eljött az ideje, hogy haza induljuk. Sandy elhelyezkedett a volán mögött, Susan beült az anyósülésre, mi pedig Brennel hátul telepedtünk le.

Sandyt leszámítva mindannyian teljesen kiütöttük magunkat. Forgott velem a világ. De Susan és Bren se voltak jobb állapotban. Ezzel volt magyarázható, miért indultunk útnak a nudista kempingből teljesen meztelenül. Sandy persze tiltakozott, de ez nem is meglepő. Ő volt az egyetlen józan közöttünk.

Nem sokkal az után, hogy felhajtottunk az autópályára, Bren előre hajolt és suttogott valamit Susannek. A barátnőm válaszolt, de én egy szót sem értettem egyikük szavaiból sem, egészen addig, amíg Susan felém nem fordult.

- Bren épp most kért engedélyt, hogy rád mászhasson – kuncogott. - Azt mondtam, hogy részemről nincs akadálya.

A következő dolog, amire emlékszem, hogy Bren teljesen hozzám simult. Hevesen csókol és kezei bejárták a melleimet és az ágyékomat, gyengéd erőszakkal széttolva a lábaimat. Amikor egy pillanatra levegőhöz jutottam, megláttam Susant, ahogy hátra fordul az ülésében és minket figyel. Az arcát széles mosoly terítette be.

Pár perc múlva, amikor Bren munkájának eredményeként már legalább egyszer elélveztem, Sandy lekanyarodott az autópályáról. Befordult egy kisbolt parkolójába és megállt.

- Egy perc és jövök – közölte, de én egy pillanatnyi figyelmet sem tudtam rá fordítani Bren még mindig bennem mozgó ujjai miatt.

Aztán hirtelen eltoltam magamtól Brent és előre hajoltam, hogy megcsókoljam Susant. Ő azonnal belemarkolt a hajamba és keményebben magához vont.

Amikor a csók véget ért, visszahuppantam Bren mellé és figyeltem, ahogy most ő hajol előre, hogy csókolózzon a barátnőmmel. Mindeközben Bren ujjai végig bennem mozogtak.

Végül Sandy visszatért egy csomag cigarettával a kezében. Kinyitotta a dobozt és rágyújtott egy szálra.

- Mmm! Ez mennyei. Már három éve nem dohányoztam – mondta, miközben kihajtott a parkolóból.

Mielőtt lementünk volna a mélygarázsba, mindannyian visszavettük a sortunkat és a bikini felsőnket. Mi hárman még mindig kótyagosak voltunk.

Amíg vártuk a liftet, Sandy elővette az utolsó üveg vodkát és meghúzta.

- Hé! Van még mit elintéznem ma – közölte kutakodó tekintetünket látva.

A liftben Susan és Sandy csókolózni kezdtek, míg mi Brennel csak figyeltük őket, kezeink azonban továbbra is egymás mellét simogatták a bikini felsőn keresztül.

Susan majdnem elesett a küszöbben, amikor beléptük a lakásunkba. Sandynek kellett megtartania.

- Pisilnem kell – nyöszörögtem.

- Nekem is – csatlakozott Bren, úgyhogy mindketten a mosdó felé vettük az irányt. Amikor mindketten végeztünk, arra tértünk vissza, hogy Sandy a falhoz szorítja Susant, miközben hevesen csókolóznak. Féltékenynek kellett volna lennem, de azok után, amit mi a kocsi hátsó ülésén csináltunk Brennel, nem hiszem, hogy jogom lett volna hozzá.

Sandy meghallotta a kuncogásunkat, úgyhogy elfordult Susantől és odaintett a barátnőjének.

- Bren! Gyere ide.

A másik nő kuncogni kezdett és odalépett hozzá. Egy pillanat alatt letépték egymás sortját és bikini felsőjét. Én kimentem a konyhába készíteni még italt magunknak, amikor pedig visszatértem, Bren és Sandy már sehol sem voltak.

- Hova tűntek? - kérdeztem.

- A hálószobádba – felelte Susan nevetve. - Talán mennünk kellene nézni.

- Nem! Az fura lenne – motyogtam. - De ha te szeretnéd...

- Akkor gyerünk! - intett, hogy kövessem.

Pár pillanat múlva már ott álltunk a régi szobám ajtajában és figyeltük Sandy és Bren vonagló testét az ágyon. Eleinte csak csókolóztak és simogatták egymást, de nem kellett sok idő, hogy több is legyen belőle.

Pár perc múlva megfogtam Susan kezét és a puncimhoz irányítottam. Aztán pedig seperc alatt már az ágyunkban is voltunk, engedve a vágyainknak...

Folytatása következik!

Tízemeletes ház 10. rész - Későn fekvők

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 9. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

Végignéztem az összes világos ablakot – és az iménti esetből okulva a félhomályosakat is –, ám sehol sem tapasztaltam változást. Mindenütt zajlott még az élet, de nem abban a helyiségben, ahová beláttam.

– Elég későn fekvők ezek a pestiek – állapítottam meg. – És Fruzsi is! – Azt hiszi, hogy a kis délutáni, bizalmas beszélgetésünk feljogosítja arra, hogy egész éjszakára kimaradjon?

Nem találtam szemetest a konyha egyetlen zugában se,, ahová bedobhattam volna a műanyag dobozt, így a pulton hagytam. Ne kérdezzétek meg, hogy mit ettem észrevétlenül kukkolás közben, mert azóta sem derült ki!

Bekerített a fáradtság. Túl sok élmény ért az elmúlt félnapban, onnan kezdve, ahogy megérkeztem, és az eső beűzött egy ismeretlen lépcsőházba… Agyamban elégedetten rendezgettem a képeket, közben krokodilusosat ásítoztam. Átmentem a szobámba, és tehetetlenül rázuhantam az ágyra. Azt találtam ki, hogy nem fogok elaludni, hanem adok egy kis időt a szemközti tízemeletes lakóinak, aztán visszatérek az ablakhoz. Megfordult a fejemben egy éjjeli séta ötlete is, de biztos voltam benne, hogy alig érnék le a ház elé, máris vágyakoznék fel, egy kis leskelődésre…

Két teljes percet sem bírtam feküdni.

A szobám ablaka ugyanarra a tízemeletes házra bámult, amelyikre a konyháé – hamar beazonosítottam minden fényforrást és bútort –, odatámaszkodtam, majd odahúztam az egyetlen széket. Néha megemelkedve – mert a parkoló mozgását is szemmel kellett tartani –, újra belevetettem magam a kukkolók lomha életébe. Ahogy mozdult az éjszaka, mind több ablak váltott sötétre, de a lakók nem tértek nyugovóra, hanem kikönyököltek, felparázslott egy-egy cigi, vagy szippantottak egyet a kinti levegőből, mert ami bent található, az ritka, forró és érdes.

A parkoló közepén sokáig járatta a motort egy hazatérő, a klíma hűsében gyűjtött erőt a lakásba préselődött hőmérséklet elviseléséhez…

Nem értettem, hogyan nem jutott eddig eszembe szélesre tárni az ablakot, és egy szál alsóra vetkőzni. Kapkodva hoztam be a lemaradást, még az alsómat is ledobtam, és meztelenül tapicskoltam a fürdőszobába, egy gyors letusolásra. Farkam úgy állt, mintha valami oka volna erre, és pillanatokon belül kiköpte a feleslegét, ahogy tusfürdővel bekentem.

Feszültségem alig oldódott, inkább érthetetlen módon fokozódott, padig magam sem tudtam, mire számítok. Visszaballagtam a szobámba, és végigpásztázva a tízemeletest, megállapítottam, hogy nem maradtam le semmiről sem, hacsak nem számoljuk be azt a néhány elsötétült ablakot, ahol eddig sem történt semmi.

Hallottam a liftajtót csapódni, és nyílt a lakás bejárata. Megérkeztek a nővéremék.

Magamra kaptam az alsót, és hamar hasra terültem az ágyon. Ha valaki megkérdezi, nem tudtam volna megmagyarázni, hogy mire gondoltam, vagy miért játszottam meg az alvót, ahogy annak sem volt sok értelme, hogy a fél fenekemről lazán lehúztam a gatyát..

Fruzsi és Hajni felkapcsolgattak minden lámpát – az enyém kivételével –, és jöttek-mentek a lakásban, néha suttogást hallottam, máskor visszafogott kacagást, de egész mondatok is megütötték a felül lévő fülemet:

– Mert te igen? – nevetett a nővérem.

– Mit „én” és mit „igen”? – kérdezte Hajni olyan hangon, hogy abból bárki tudhatta, hogy ért mindent, csak időt húz.

– Te lecumiztad volna? – türelmetlenkedett Fruzsi.

– Menet közben biztos nem, de amikor megérkeztünk… talán. Elég kihalt a parkoló. De azt hittem, hogy azért ültél előre!

– Azért ültem, mert azt a két ajtót nyitotta ki…

– Mint egy lovag…!

– A lovagok nem hinném, hogy egyből simogatták a hercegnő combját.

– Csak simi? Azt hittem, be is nyúlt, oda se mertem nézni!

– A térdem érdekelte. – Fruzsi biztos megmutatta, hogy merrefelé járt a sofőr keze, aki ezek szerint hazahozta őket, mert két hosszú kacagás hallatszott a konyha felől.

– Nem sok hiányzott – jegyezte meg Hajni. – Talán, ha egy kilométerrel tovább kell még menni, megtesz azt a 2 centit is…! És te? Megfogtad?

– Hülye vagy? Láthattad, hogy nem.

– Nehogy azt mondd, hogy én zavartalak!? Tőlem aztán nyugodtan elővehetted volna.

– Nem akartam.

– Jólesett volna neki.

– Meghiszem. Te pedig felhívhattad volna, arra várt.

– Haha… Ha fel akartad hozni, akkor miért pislogtál fel az ablakra, megjegyzem nem is erre, hanem másikra? És miért emlegetted, hogy a szüleink biztos nem bírnak elaludni, annyira izgulnak miattunk?

A nővérem ezúttal a fürdőszobából szólalt meg:

– Jó szöveg volt, nővérkém. Nem?

– Igen, kishúgom!

– Az igazi tesóm meg alszik?

Csend lett. Eddig eszébe sem jutottam? Nekem is lettek volna kérdéseim, de jobbnak láttam tovább játszani az alvót. Gondoltam, most az következik, hogy Fruzsina benéz a nyitott ajtón, megállapítja, hogy megvagyok, és ezzel le is tudja a testvéri aggódást.

Nem így történt.

Hallottam a neszt, és égő arcom érzékelte a nyájéji panellevegő moccanását, majd a látogató ki is ment a szobából:

– Jó segge van az öcsikédnek! – súgta az ajtóm előtt.

Hajni! Ő járt bent az előbb!

– Pucér? – Nővérem hangjából elég csekélyke érdeklődés csendült ki, inkább csak kijelentette.

– Félig rajta van az alsója…

Mennyivel szimpatikusabbnak találtam Hajni izgatott suttogását!

– Biztos játszadozott a fütyijével elalvás előtt.

– Hason fekszik…

Folytatása következik!

Meddig mennél el? I. rész 12. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 11. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

- Nem hiszem el – nyögött fel Sandy és Bren egyszerre, amikor Susan elmesélte nekik a tónál történteket. Vasárnap volt és mi épp befejeztük a mosást, hogy utána áthívjuk a barátnőinket egy kis meztelen iszogatásra. A férjeik épp golfozni voltak valahol, úgyhogy még órákig nem voltak várhatók haza.

- Pedig így történt – erősítettem meg Susan szavait.

- Egek! Ez nagyon izgató – lelkendezett Bren. - Nem hiszem, hogy én valaha is meg mernék tenni ilyesmit.

- Személy szerint én azt kívánom, bárcsak ott lehettem volna veletek – vetett ellent Sandy.

- Megmutattad volna azoknak a srácoknak a melleidet? - nézett rá kérdőn Bren.

- Azt hiszem, igen – bólintott Sandy. - Ha nem lettem volna egyedül, ha már mellek társaságában villanthattam volna ki.

- Szeretném azt hinni, hogy nekem is lett volna bátorságom hozzá – mondta Bren. - De nem vagyok biztos, hogy ilyen vakmerő lettem volna. Talán ha valami olyan helyen lettünk volna, ahol az emberek számítanak a meztelenkedésre. De nem csak egy egyszerű, hétköznapi közterületen. Azon kívül pedig nem vagyok már huszonegy éves. Van két gyerekem.

- Mintha én huszonegy éves lennék – kontrázott Sandy.

Nem tudtam megállni, hogy közbeszóljak.

- Nos, nem hiszem, hogy bármelyikőtöknek aggódni valója lenne emiatt. Mindketten nagyon szexik vagytok most is.

Susan meglepetten nézett rám, majd hozzátette: - Egyetértek. De ami Jant illeti, nos ő már azóta belétek zúgott, hogy legutóbb itt voltatok – bokszolt gyengéden a vállamba.

- Nem is! - tiltakoztam. - Na jó, talán tényleg azt mondtam, hogy nagyon tetszettek, de neked nem kellene szétkürtölnöd minden szavamat. Fontoljam meg inkább, mit mondok el neked?

Sandy hangosan felnevetett.

- Amikor először láttam meztelenül Brent, én is így reagáltam. És ő tudja is. Bár még mindig nehezére esik elhinni.

Háttal ült a barátnőjének, így nem látta, amikor az felállt és mögé osont, majd hátulról gyengéden megmarkolta a melleit.

- Nos, ezek a gyönyörűségek meg szerintem nagyon szexik – mondta játékos hangon fiatalabbik vendégünk.

- Hé, Drága! Hagyd abba, mert még beindítasz! - tiltakozott Sandy.

Susan felnevetett.

- Van egy extra hálószobánk, ha ti ketten jól szeretnétek érezni magatokat.

Bren is kacagni kezdett, miközben tovább markolászta Sandy melleit.

- Hé! Nem kell melegnek vagy biszexuálisnak vagy bármi ilyesminek lennem, hogy értékeljek egy pár formás cicit. Ezek pedig egyértelműen azok.

Sandy felnézett rá.

- Oké. De emlékezz erre akkor is, amikor majd elvesztem az önuralmamat és én kezdem fogdosni a tieidet.

És ekkor Bren mindannyiunkat meglepett. Elengedte Sandy melleit, megkerülte ülő barátnőjét, megállapodott előtte és enyhén széttárta a karjait.

- Csak rajta!

Amikor Sandy felemelte a kezeit és barátnője domborulataira simította őket, Bren lehunyt szemmel a plafon felé emelte az arcát.

- Mmm! - dorombolta. - Ez mennyei.

Ekkor azonban Sandyn volt a meglepetésszerzés sora, amikor előre hajolt és szopogatni kezdte Bren egyik mellbimbóját.

- Hé! - tiltakozott a barátnője. - Én nem csináltam ezt veled.

Sandy felvigyorgott rá.

- De bármikor megteheted. Nem állítanálak le.

Nem voltam benne biztos, milyen messzire mennének el, de hamarosan megkaptam rá a választ, amikor Bren ellépett barátnőjétől és visszaült a székére.

- Váó! Tednek nagy szerencséje lesz ma éjszaka.

Erre mind a négyen felnevettünk.

***

Aznap éjjel, miután Susannel kényelmesen elhelyezkedtünk a takaró alatt, ő megkérdezte: - Nem gondolod, hogy most sokkal jobban érezték magukat itt, mint legutóbb?

- Nos, azt hiszem – kuncogtam. - Azt hittem, ott helyben leteperik egymást a szemünk előtt.

- Az nagyon izgató lett volna – mondta Susan álmodozó hangon.

- Aha. Amikor Sandy szopogatni kezdte Bren mellbimbóját, minden erőmre szükségem volt, hogy ne menjek oda és társuljak be. De jobban teszed, ha ezt nem mondod el nekik.

- Nyugi! Nem hiszem, hogy bármi bajuk lenne vele.

- Nem. Én se hiszem – mondtam, majd mohón megcsókoltam Susant.

***

Épp egy kellemes, forró fürdőben ücsörögtem az italomat kortyolgatva, amikor Bren meztelenül belépett.

Nem is tudtam, hogy egyáltalán a lakásban van. Péntek este volt és Susan nem mondta, hogy bárkit is áthívott volna.

- Remélem, nem bánod, de sürgősen használnom kell a mosdót.

- Nem. Egyáltalán – válaszoltam. - Nem is tudtam, hogy itt vagy. Tudtommal Susannek ma este lesz egy megbeszélése. Itthon van már?

Aztán belém hasított. Hát persze, hogy itthon van. Különben Bren hogy jutott volna be?

- Összefutottunk az előtérben. Ő hívott át. Épp a konyhában keveri az italokat. Ted meg elvitte a gyerekeket valami filmre.

- Ha végeztél, hoznál nekem is egy pohárral? Az enyém mindjárt elfogy.

Miután megtisztálkodott és lehúzta a wc-t, Bren átvette az üres poharamat és kisétált, hogy pár perc múlva visszatérjen egy friss screwdriverrel nekem és eggyel magának. Lehajtotta a wc-deszkát és ráült.

Aztán halkan kuncogni kezdett.

- Susan azt mondta, nagyon beindultál ránk Sandy-vel.

- Ki fogom nyírni – morogtam, miközben az arcom teljesen elvörösödött.

- Ne, ne! Semmi baj – kacagott. - Szerintem ez nagyon is kedves. Olyan nehéz elhinni, hogy egy hetero családanya is vágyhat néha egy kis szórakozásra?

- Nem. Nem az. De nem volt még olyan régen, amikor ez még teljesen megrémített volna – vallottam be.

- Pedig jó móka. Senkit nem verünk át és senkinek nem lesz baja.

- Ő is teljesen be van indulva rád – mondtam végül megfontoltan. - Sandy, úgy értem.

Bren ismét felnevetett.

- Igen. Tudom. És amit a múltkor csináltam itt, egy kicsit se segített rajta. De nem tehetek róla. Csak úgy késztetést éreztem rá.

- Teljesen meg tudom érteni, mit éreztél – vallottam be. - Mi is így kötöttünk ki Susannel ebben a kapcsolatban. Egyikünk se hitte volna, hogy ez lesz a vége.

- Szerintem ez csodálatos. Különösen, hogy mindketten továbbra is szeretitek a férfiakat is. Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is meg fogom érteni teljesen, de ti boldogok vagytok és csak ez a lényeg. Kérlek, ne mondd el neki, de én is számtalanszor fantáziáltam már arról, hogy milyen lenne Sandy-vel.

- Szerintem jó dolog, hogy ilyen nyíltan tudunk erről beszélni. Nem tudom megmagyarázni, de engem megnyugtat.

Ekkor Susan bukkant fel az ajtóban még felöltözve.

- Hé! Ti ketten egész este itt maradtok?

- Csak beszélgettünk – válaszoltam. - Te miért vagy még felöltözve?

Susan felnevetett.

- Csak megvédem magam Brentől. Amikor legutóbb itt volt, teljesen rámozdult Sandyre. Nem akarok én lenni a következő áldozat.

- Nagyon vicces – öltötte ki a nyelvét Bren. - Nem hinném, hogy tartanod kellene tőlem.

- Ó! - játszotta a meglepettet Susan. - Szóval nem tartasz kívánatosnak?

- Nem ezt mondtam – védekezett Bren.

- Vagyis akkor szerinted vonzó vagyok? - ingerelte tovább Susan.

- Igen – válaszolta Bren pajkosan, egyértelművé téve, hogy ő is csak szórakozik. - Az igazat megvallva talán tényleg jobb, ha magadon tartod a ruháidat, mielőtt letepernélek.

- Hát kibújt a szög a zsákból! - nevetett fel Susan és elsétált a folyosón.

A fürdővizem kezdett kihűlni, úgyhogy felálltam és a törölközőmért nyúltam. Teljesen meglepett, amikor Bren olyan halk hangon szólalt meg, hogy csak én halljam: - Szerintem tényleg nagyon szexi... és igen, te is. És Sandy is. Csak még nem vagyok teljesen biztos magamban.

- Nagyon is jól ismerem ezt az érzést – mondtam szárítkozás közben.

- És te hogy lendültél túl rajta?

Elgondolkoztam egy pillanatra.

- Sehogy. Csak megtanultam együtt élni vele. Még mindig érzem, de inkább engedem, hogy a dolgok megtörténjenek. Nem bántam meg semmit, Bren. Ha tétováztam volna, ez a sok jó soha nem történik meg velem.

- Ez fantasztikus – mondta mélyen a szemembe nézve.

Úgy éreztem, segítenem kell, hogy felfedezze a saját érzéseit.

- Bren! A múltkor milyen érzés volt, amikor Sandy-vel szórakoztatok?

- Izgató – vágta rá.

- Akkor nincs kérdés – tettem félre a törölközőt és talpra segítettem őt, Bren keze pedig a következő pillanatban a mellemen landolt.

- Nem bánod? Csak szerettem volna tudni, hogy ugynolyan jó érzés-e, mint Sandy-vel a múltkor.

- Nem, Bren. Elégítsd csak ki a kíváncsiságodat! Semmi gond.

A másik kezét a másik mellemre tette.

- Imádom ezt az érzést – vallotta be.

Halkan kuncogni kezdtem.

- Susan is. Bár az ő melle sokkal formásabb. Mint Sandyé. A tieid és az enyémek mások. Ugyanolyan jók, de mások.

Pár pillanat múlva felnyögtem.

- Talán jobb, ha kimegyünk.

- Szerintem is – válaszolta fátyolos hangon Bren.

Nem tudom, miért... vagy talán mégis, de az, hogy ott voltam a fürdőszobában Brennel Susan nélkül, kissé bűntudattal töltött el.

Csak akkor nyugodtam meg kissé, amikor hármasban letelepedtünk meztelenül a nappaliban.

Susan mögé telepedtem és a barátnőnk felé toltam őt.

- Hunyd le a szemed egy pillanatra és lazulj el! - doromboltam. - Bren kíváncsi és szeretne kipróbálni valamit.

Azzal vendégünkre néztem és bólintottam, ő pedig kinyújtotta mind a két kezét és rásimította Susan melleire. Közben azonban végig az én szemembe nézett. Pár perc múlva az arca elvörösödött és visszahúzódott.

- Mi az? - nyitotta ki a szemét Susan és kihívóan elvigyorodott. - Csókot nem is kapok? Úgy érzem, kihasználtak.

- Így jártál – ugrattam,

Susan úgy kuncogott, mint egy iskolás lány, de amikor Bren odalépett elé, elég megfontolt volt ahhoz, hogy semmit se erőltessen.

Brennek az volt a legjobb, ha a saját tempójában halad. Ha úgy érezte, neki ez nem való, senki nem kényszerítette rá. Pár pillanatba beletellett, amíg összeszedte magát és előrehajolt, hogy megcsókolja Susant.

Ahogy az ajkaik összeértek, lakótársam Bren tarkójára simította a kezét és szorosabban a csókba vonta őt. Nem láttam, de pontosan tudtam, hogy a nyelveik vad táncot járnak egymás szájában. Féltékeny voltam. Nem azért, mert Susan megcsókolt egy másik nőt, hanem azért, mert egy olyan nővel csókolózott, aki még soha nem csinált ilyet korábban.

Amikor a csók véget ért, nem tudtam uralkodni magamon. Én is megragadtam Bren tarkóját, magamhoz vontam őt és ugyanolyan szenvedélyesen megcsókoltam.

- Váó! - nyögött fel Bren, amikor végül elengedtem, mi pedig Susannel mindketten felnevettünk.

A pillanat tovaszállt. Susan kiment a konyhába, hogy vacsorát készítsen, mi pedig leültünk Brennel, hogy megbeszéljük az érzéseit.

- Nos? - kérdeztem.

- Mit mondhatnék? Kezdek ráérezni a dolog lényegére.

Folytatása következik!