Panzió 2096 5. rész - Akik ki lettek verve

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Panzió 2096 1. rész
Közvetlen előzmény: Panzió 2096 4. rész

***************************************************************

A férfiak még fel sem tápászkodtak a tágas ágyról, Imall máris a szomszédnő társaságában tért vissza.

– Ejnye! – siklott a sietve belépő idegen tekintete a két, félig-meddig álló falloszra. – Ezért hívtál? Otthon hagytam egyet, kapok helyette kettőt? – Leült Emery és Jorán közé, ugyanoda, ahonnan az imént Imall felpattant. – Választhatok?

– Valamit meg akarunk beszélni veled… – kezdte Imall, de a szomszédnő csak a férfiakat bámulva, nem hallott egyetlen szót sem. – Különben meg átadom mind a kettőt – vonta meg a vállát.

Ahogy a vihar kezdetét lehetetlen volt pontosan megjósolni, a végét még annyira sem. Hirtelen egy kígyószerű villám száguldott el a földdel párhuzamosan, és eltűnt a semmiben. A következő pillanatban kiderült az ég.

A szomszédnő mintha most ébredne fel, hátralépett a két férfi közül, és bambán nézett Imallra:

– Mi az a sürgős?

– Valamit meg akarunk beszélni veled… – indított újra Imall, elnyomva egy mosolyt. – Nem csoda, hogy néha megzavarodunk ettől az időjárástól – jegyezte meg, és hívogatóan nyújtotta a karját Emery felé.

A férfi megértette, hogy megint el kell mesélnie az egykori panzió feltámasztását. Felemelkedett, és le-fel járkálva, himbálózó fallosszal adta elő még egyszer az ötletet és megvalósulását. Eleinte furcsállta, hogy a szomszédnő arcán tartós közömbösség ül, de elégedetten látta, hogy Imall másodszor is csillogó szemmel hallgatja…

– Eljössz velünk? – kérdezte Imall a fásult szomszédnőtől.

– Minek?

– Olyan lesz, akár egy időutazás! Ha meg nem lenne elég izgalmas, akkor… Gondolj bele: egy panzió a múltból! Ha nem lenne elég izgalmas, akkor felmegyünk valamelyik szobájába, és szexelünk egy jót. Vagy próbáltad már régimódi ágyon?

A szomszédnő sokat gyakorolhatta ezt a fanyalgó hangsúlyt:

– Megnézhetjük – válaszolta, de a többiek lelkesedését nem tudta letörni.

Emezek hárman már öltözködtek: belebújtak a ruháikba, alsónemű nélkül.

– Uzsgyi! – vezényelt stílusosan Imall, kiérdemelve ezzel a férfiak elismerését. – Vagy nem így mondták volna a század elején, amikor elindultak a panzióba szexelni?

A panziót nem védte semmi az időjárás szeszélyeitől.

– Ha nincs felette kupola – gondolkodott Jorán hangosan –, akkor nem is tud róla… senki?

A parkoló szélén néhány kicsavart fa jelezte, hogy itt a vihar győzött.

– Így igaz – válaszolt vidáman Emery –, a panziót nem jegyzik… sehol.

– Máris még jobban tetszik! – indult előre Imall kíváncsian, és lendületesen nyitotta a bejárati ajtót.

Megtorpant.

Mögülük, a gyökerestől kitépett fák közül emberi hangok előzték meg egy kisebb csoport felbukkanását.

– Végre valaki! – lelkendeztek a váratlanul előkerülők.

Végtelenül kimerült tekintetükben megkönnyebbülés csillogott. Ruhájuk átázott, tépett. Öten voltak, 3 lány és 2 fiú, valamennyien mostanában hagyhatták maguk mögött a gyerekkort.

– Hát ti hol jártatok? – kérdezte őket Jorán.

Az egyik lány a kicsavart fák felé mutatott és kis híján elsírta magát:

– Ott.

A fiúk közül, akinek legrongyosabb volt a ruhája, előre furakodott:

– Találtuk ezt a helyet, de nem mertünk bennmaradni a viharban, mert elég ócska tákolmánynak látszik. Se kupola, se semmi… Bemenekültünk a fák közé, azokat meg majdnem elsodorta velünk együtt. Kivert minket, akkor beálltunk amarról a fal mellé, de onnan is kivert minket, aztán lehasaltunk a fák mellé, mert ha már ledöntötte őket a vihar, hátha békén hagyja, és nem ver ki…

Húzogatta lefelé a ruháját, de így is majdnem kilátszott a pénisze, sőt Imallnak elég volt kicsit félrehajtania a fejét, hogy megláthassa a hegyét. – Van-e neki, aki szopja minden reggel? – futott át a kérdés.

– Ha már így kivert benneteket, menjünk be! – biztatta az immár megduzzadt társaságot Emery.

– Amúgy nem rossz hely – súgta az egyik lány Imallnak.

Folytatása következik!