Előzmény: Panzió 2096 1. rész
Közvetlen előzmény: Panzió 2096 6. rész
***************************************************************
A mellékhelyiségek folyosóján először a pultoslányt pillantotta meg, aki a férfimosdó nyitott ajtaja előtt állt, befelé nézve. Közvetlenül előtte, félig a mosdóban – Emery csak közelebb érve vette észre – a 3 lány egyike, a szőke támaszkodott.
– Milyen szerencsém van! – mondta, és szorosan a pultoslányhoz simult.
Válaszul egy félmosolyt kapott, amit jogosnak és elegendőnek is tartott, hiszen az elégedettség csak félig szólt a pultoslánynak. Legalább ugyannyira örült a szőkeségnek is, akit már a legelső pillanatban kinézett magának.
A lány – Minu – külsőleg jelentősen eltért a megszokott kaptafától, s nemcsak a haja színében – amely ritkaságnak számított –, hanem a csintalan tekintete is egyből megragadta a férfit. Minden idomból egy picivel több jutott neki az átlagnál, ami még izgalmasabbá tette.
Emery a pultoslány derekára csúsztatta a kezét, ám Minut mérte végig hátulról, tetőtől talpig.
A két lány befelé nézett, közben észrevétlenül közelebb húzódtak egymáshoz, ettől a férfinek is arrébb kellett lépnie.
Emery közben megoldotta a rejtélyt: A 3 lány honnan is tudhatta volna, hogy 100 évvel korábban külön mosdót használtak a nők és a férfiak? Betódultak abba, amelyiket közelebb találták, kivívva ezzel a panzió személyzetének csodálkozását. Aztán ugyanide érkezett a 2 fiú is. Nem találtak semmit a megszokott, tisztálkodáshoz használt felszerelésből, csak a két muzeális jellegű mosdókagylót, ezért nevetgélve levetkőztek, és ketten-ketten próbálták a vizet magukra locsolni. Úszott az egész helyiség!
– Te már nem fértél oda? – kérdezte Emery az ajtóig visszahúzódott Minutól.
Kimért bólintás, olyan „mi-közöd-hozzá”-féle.
– Mutatok egy tusolót – szólt közbe a pultoslány.
Minu hálásan pillantott rá, bár a férfi meg volt győződve arról, hogy fogalma sincs, mi az a „tusoló”.
– Köszönöm… Jó a ruhád – viszonozta a szőkeség egy rutinos bókkal a felajánlást.
– Adhatok egy ilyet kölcsön – mondta gyorsan a pultoslány, miközben elfordult a mosdót vízzel elárasztó, meztelen társaságtól.
„Hohó! – hördült fel magában Emery. – Még mit nem?” – Elengedve a pultoslány derekát, keze átköltözött a szőkeségére: – Majd én felkísérlek – jelentette ki, és készen állt rá, hogy meg fog küzdeni Minuért.
De a pultoslány egyáltalán nem ragaszkodott a szőkeség felkíséréséhez:
– Fent, balra, utolsó ajtó… – mutatott a lépcsőre, és visszafordulva a mosdó felé, azt méregette, hogy mennyi vizet kell majd összetakarítani a négy, meztelenül visongó vendég után.
Emery határozottan megmarkolta Minu derekát, és a lépcső irányába vezette. Alig bírta megállni, hogy örömében rá ne csapjon a fenekére, vagy el ne kezdje vetkőztetni, de nem akarta elijeszteni. Tudta, hogy egy ilyen lány, mint Minu, természetesnek tart mindent maga körül: a meztelenséget is, és azt is, ha a fiúk szopásra ajánlják fel híg spermájukat – amit általában el is fogad –, de amit még nem tapasztalt, attól megijedhet.
Felértek a lépcsőn – a férfi pontosan tudta, hogy hol alakították ki a pultoslány lakrészét, ahogy a panzió minden zugát jól ismerte –, és egyenesen a legutolsó szobához tartottak. Emery előre engedte Minut, aki ezen kissé csodálkozva lépett be a tenyérnyi szobába.
Egy rúdra akasztva, és minden lehetséges helyen ruhák lógtak, a pultoslány szobájában a rendetlenség meghaladta a káosz fogalmát. A férfi elhúzta a zuhanyfülke ajtaját, és körbenézett törölköző után. Talált az ágyon néhányat.
A lány érdeklődéssel szemlélte a virágmotívumos fülkét – sosem látott még ilyesmit –, és az átlátszó falához lépett.
– Vetkőzz le és megmutatom! – biztatta Emery.
Minu kibújt a ruhájából, és várakozóan fordult vissza:
– Megvan.
– Ez egy régifajta készülék – magyarázta a férfi –, ez nem tud még ruhát tisztítani. – Ő is levetkőzött.
– Értem. Mit tegyek?
Emery, jól palástolva izgalmát, a zuhanyfülkére mutatott:
– Bemegyünk… Ne csodálkozz, ha víz fog folyni! Tudod, ezek régi dolgok…
– Mint lent? – Minu eltakarta a szemét, mert a fémkarról gyanította, hogy mindjárt, onnan…
Váratlanul fejmagasságból hullott a kellemes permet a vállára és a mellére.
– Jóóó!
A férfi nagy adag tusfürdőt öntött a markába, és lelkesen kenegette vele a lányt:
– Hát ez még milyen jó lesz!
Minunak vadonatúj érzés volt a selymes tusfürdő, és csak egy pillanatra fordult meg a fejében, hogy az öregek mennyire szeretik megérinteni a mellét. – Vagyis inkább: szeretnék megérinteni, mert nincs hozzá mindenkinek bátorsága. – A fiatalokat nem érdekli, ahogy a meztelenség sem nagyon.
Emery keze egyre bátrabban körözött, mind nagyobb területeket járt be, és bízott benne, hogy – ahogyan benne is – a lányban felélednek azok az ősi ösztönök, amelyeknek addigra az emléke is elkopott az emberekből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése