Kukkolók 4. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Kukkolók 1. rész
Közvetlen előzmény: Kukkolók 3. rész

*******************************************************

– Kopogni nem szokás? – morgott a fogai között Tamara.

Kitti zavartan lekapta meztelen talpát a kanapéról, felemelte a fejét barátnője öléből, és ugyanazzal a lendülettel felült. Arca úgy égett, mintha legalábbis az imént kibeszélt szexen kapta volna rajta a sötét szemüveges házigazda.

Dezső bácsi bonyolult módon kapcsolódott a rokonságba, ennek ellenére, még a nyáron felajánlotta, hogy Kitti lakhat nála, ha „felkerül az egyetemre”. Hiszen a többiek – itt mondott egy alig érthető jelzőt – úgyis csak elrontanák a a kedves lány-rokont, annyi mindent hallani a kollégiumokról, és különben sem valószínű, hogy Kittikét felveszik oda. Minden szem Kittire szegeződött, aki egyből bele is egyezett, közben 100 előnyét és legalább ugyanannyi hátrányát felsorolva magában. A legfőbb ok mégis az volt, hogy vágyott egy kis szabadságra, ami – Dezső bácsi hiába hall annyi mindent róluk – a koleszos életben nincs biztosítva. Mert együtt kellene lakni másokkal, alkalmazkodni hozzájuk… nem akkor tanulhatna, amikor akar, hanem amikor hagyják, és hasonló aggályok miatt inkább Dezső bácsi kisszobájára esett a választás…

Dezső bácsi csak állt az ajtóban. Nem sok haja volt, de azt ügyesen körbekunkorította a feje búbján, hadd jusson belőle mindenhová. Ettől kissé komikusan mutatott volna, de a sötét szemüveg tompította a feltörő röhögési reflexet, sőt az összbenyomás ettől maffiózósra módosult. Arcán néhány redőt mély árokká gyűrt az élet, ettől markánssá, favágósan karakteressé vált. Eredetileg sportos alkatú lehetett, de ez a benyomás az évek során sokat veszített a fényéből, viszont – s ezt Tamara a legelső pillanatban észrevette – a tekintélyes has alatt figyelemfelkeltően dudorodott a nadrágja.

– Levelem jött? – szólalt meg Kitti udvariasan, s a kérdésből csak a barátnője számára vált nyilvánvalóvá a mögöttes tartalom: „Mi a francot keres itt?”

– Csak azt hittem, van itt valaki.

– Van, a barátnőm, egyben évfolyamtársam.

– Hangokat hallottam, de az már más, a barátnők fontosak az ember életében.

Tamara majdnem megkérdezte: „Magának is van? Vagy szeretne egyet?” Közben felfedezte, hogy a feszülő póló nyakrészénél kikunkorodik egy maréknyi szőrszál, mintha menekülnének Dezső bácsi testéről. – „Lehet, hogy Kitti szexisnek tartja a szőr miatt?” – pislogott gyanúsan a szőke lányra.

Az öreg nem szól többet, kifordult a szobából.

– Dugtál már vele? – fordult Tamara rögtön Kittihez.

– Nem.

– Cumizás?

– Neeem!

– Pedig jó szőrös, nem?

– Van neki…

– És micsoda csomagja volt! Láttad?

– Van neki…

– Láttad már?

– Egyszer… Meg kétszer majdnem.

– Mesélj!

– Kimentem valamelyik éjjel a konyhába, inni akartam. Égett a villany, és még először azt hittem, hogy én felejtettem úgy, de ahogy odaértem, hát Dezső bácsi állt a konyha közepén, és sört ivott üvegből, és… meztelen volt.

– És te?

– Én is meztelenül…

– Nem azt kérdeztem – mordult fel Tamara. – Mit csináltál?

– Odaragadt a lábam, csak bámultam. De sokáig ám, mire sikerült összekapni magam.

– Észrevett?

– Nem hinném, mert felfelé tartotta a fejét…

– És ha meglátott volna meztelenül? Dugtatok volna?

– Hülye vagy.

– De most komolyan! Ha felállt volna… neki, akkor dugtatok volna?

– Majdnem állt… csak lefelé…

– Drágaságom, az nem azt jelenti, hogy áll, hanem azt, hogy nagy! Ha áll, akkor áll, olyankor nem mutat lefelé. Érthető valamennyire? Szemléltessem a karommal? Mással nem tudom… De mi volt az a „majdnem”?

– Másik éjjel is égett a villany.

– És?

– Nem mertem odamenni.

– Én mertem volna – jelentette ki Tamara. – Inkább szomjas maradtál?

– Nem bírtam elaludni, nyitva hagytam a szobaajtót, és amikor már a fürdőszoba felől hallottam a neszeket, mert az se csukta be, aztán meg elcsendesedett minden, akkor kiosontam inni, de nagyon óvatosan.

– Meztelenül?

– Persze, hát éjszaka volt.

– Ahhoz képest, hogy a parton nem akartál levetkőzni…! Jó hely lehet az éjjeli konyhátok! Egyszer még összefuttok, és durr bele!

– Hülye vagy. Mondtam már?

– Majd megtudod, hogy nem hülyeség, ha rányom a konyhaasztalra, és hátulról megdönget!

– A másik „majdnem” meg a fürdőszobában történt.

– Ja, hogy volt még? – nevetett Tamara. – Annyit kerülgetitek egymást, hogy ebből nagy dugás lesz! Na, mi volt?

– Nehezen csukódik a fürdőajtó, meg, ha rendesen be van csukva, akkor nem akar nyílni, úgyhogy nem szokás beerőltetni, Dezső bácsi még csak be sem hajtja, teljesen tárva-nyitva tartja.

– Ez izginek tűnik!

– Egyik reggel mentem volna letusolni, kezemben egy bugyi és egy melltartó…

– Azt a kis ravaszt! Ezek után már nem fogod nekem beadni, hogy nem direkt mutogatod magad. Szerintem az öreg nemcsak „majdnem” látott téged… na, mi volt?

– Semmi, mert meghallottam, hogy bent van a fürdőben…

– Semmi kukucska? Nem „ragadt oda a talpad”?

– Megtorpantam, még 1-2 lépésre a nyitott ajtótól. Hallottam. – Kitti hangján érződött, hogy zavarba jött.

– Fürdött?

– Nem.

– Fogat mosott?

– Nem.

– Mit hallottál? Verte magának?

– Azt hiszem…

– És te nem nézted meg?

– Nem mertem.

– Nem mondod?! Én, ha össze lennék zárva egy pasival, az már mindegy, hogy hány éves, vagy szőrös-e, de csak kavarnék vele előbb-utóbb, ha már így kéznél van.

Folytatása következik!