–
Vedd
le a cipődet! – Kitti, mutatva a jó példát, kilépett a fehér
edzőcipőből, és kézben vitte befelé.
–
Oké!
– válaszolta Tamara, és tovább kopogott a magassarkúban.
–
De
mooost! – súgta parancsolóan a szőke lány.
Tamara
megborzongott, de kelletlenül kilépett a hideg és kétes
tisztaságú kőre. Megsimogatta a kislányosan összefont copfját,
mint mindig, amikor nem értett valamit. Beleütközött a
barátnőjébe:
–
Mi
van?
–
Pszt!
Kitti
felkapta a sakkmintás kövezetről a magassarkút is, és
nesztelenül osontak végig a folyosón. Hangtalanul nyitott ki egy
ajtót, majd amikor becsukta kettőjük mögött, megkönnyebbülten
felsóhajtott.
–
Na,
milyen? – kérdezte Tamarától, olyan hangsúllyal, mintha
legalábbis egy 5 csillagos hotel királyi lakosztályába hozta
volna magával.
–
Eléggé
picur.
–
Na,
jó, de milyen?
–
Nagyon
picur, mütyür, apró, miniatűr…
–
Ne
ragozd! Te mekkorához vagy szokva?
–
Miben?
Mindketten
felnevettek.
–
Az
a helyzet, hogy jó lenne valamilyenhez hozzászokni, azt sem bánnám,
ha mütyürke…
Kitti
felszabadultan kacagott:
–
Te
most miről is beszélsz?
Tamara
válasz helyett lehuppant az ágyra. Hátradőlt, egyenként
felemelte a lábait, és mindkét talpáról lesöpörve az
előszobában rátapadt port, majd vállig húzta a térdét:
–
Hol
szoktál aludni? – nézett körbe.
–
Itt.
Miért?
–
Ülve
is alig férek el.
–
Mert
nagy a segged.
–
De
most komolyan: Ha ezen végigfekszel, lelóg a fejed is, a lábad is.
– Be is mutatta, és valóban csak nyaktól bokáig jutott a
heverőből.
–
Menj
lentebb!
–
Akkor
meg térdtől lógok le…
–
Összegömbölyödve
szoktam aludni, mint a kiscica. Te hogy alszol?
Tamara
felült:
–
Meztelenül…
De ennek szélessége sincs! Ha felhúzod a lábad, lelóg a térded.
–
Megszoktam.
–
Szét
se tudod tenni a lábad normálisan, ezen csak kutyásan lehet
kefélni.
–
Cicásan…
–
A
cicás az nyalakodás… Szerintem ahhoz sincs elég hely.
–
Nincs
ilyen gond. Senki sem akar velem semmit. Különben is a legfőbb
szabály, hogy nem hozhatok haza idegent. Dezső bácsi szigorúan
kikötötte.
–
Mondd
meg neki… annak a Dezső bácsinak, ha hazahozol egy pasit, hogy
nem idegen már, mert a parkban megismerkedtetek és lecumiztad, de
ott nem akartatok kefélni…
–
Biztos
vagyok benne, hogy Dezső bácsi egyből hívná a szüleimet, hogy
vigyenek innen, ahová akarnak, mert egy percig sem tűr meg tovább.
–
Na,
ez szép lenne. Az öreg ilyen nőgyűlölő? Vagy elfelejtette már,
hogy mi lóg a lába között és mire kell használni?
–
Azt
nagyon is tudja!
–
Mesélj!
– Tamara helyet mutatott a keskeny és rövid kanapén maga mellett
az idáig ácsorgó Kittinek.
–
Semmi,
csak…
–
Csak?
Mondd már!
–
Mindig
olyan érzésem van, mintha levetkőztetne a tekintetével.
–
Bámul?
Az nem baj.
–
Pont
az, hogy nem bámul, vagy nem is tudom, hogy merre néz a sötét
szemüveg mögül, de érzem.
–
Ravaszak
az ilyen napszemcsis faszik!
–
Nem
nap-, hanem gyógyszemüveg, mert a legkisebb fény is irritálja a
pupilláját.
–
Ő
mondta?
–
Aha.
–
Szerintem
meg ravaszság, hogy ne lásd, ha a segged stíröli. Ha ledobnád a
felsődet, ő meg ledobná a napszemcsijét!
Kitti
elnézően mosolygott:
–
Biztos,
hogy megnézne, de ez nincs összefüggésben a szemüveggel sem, és
a betegségével sem…
–
Emlékszel,
hogy te is letetted a napszemcsidet… haha… még rá is tapostál…?
–
Mert
azt hittem, hogy lesz valami látnivaló.
–
És
volt is!
–
Még
mindig látszik az üveg nyoma a talpamon.
–
Hősiesen
viselted. Bátor vagy, mint egy hadvezér. – Tamara puszit nyomott
a barátnője arcára.
–
Ott
nemcsak puszi csattogott…
–
Beindultál?
Nyugodtan bevallhatod, mert én is, de nagyon!
–
Hát…
be… kicsit… nagyon.
–
Nem
is mondtad.
–
Mert
nem kérdezted. De te se mondtad!
–
Hát
én azért mentem be a vízbe, mert átázott a bugyim.
–
Alattam
még a homok is nedves lett.
–
Az
jó. Csak olyankor kellene valaki… – Tamara felsóhajtott.
Látszólag ó volt a keményebb, de akinek sikerült megismerni, az
rájött, hogy végtelenül érzékeny, és az érzelmei széles
skálán cikáznak. – El kellene tenni a sok durrbele pasiból, és
ilyenkor le lehetne akasztani valamelyiket: na, most dugj, amikor én
akarom, ne amikor beindulsz! De ezeknek elképzelésük sincs arról,
hogy nem az a szex, amikor bedurrantanak, hanem amikor a másiknak is
jó.
Elhallgatott.
Kitti hümmögött valamit, aztán csak néztek maguk elé, akár
azon a nyári délelőttön, a folyóparton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése