Gyönyörök szigete III. rész - Tour de Devon 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete III. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 7.

*********************************************************************

- Ó, váó! - sóhajtott Devon lenyűgözötten és a földre ejtette a biciklijét, hogy a szikla pereméhez rohanjon, amikor végül felértünk a csúcsra.

A csodás látkép és a kaleidoszkópszerűen összetett táj egyszerűen letaglózta. A tiszta levegő és az odalent elterülő, végeláthatatlan óceán már-már képeslapra illő volt. Magas hegyek és szűk szurdokok emelkedtek mindenfelé egy meredek, növényekkel benőtt zöld sziklafallal alattunk, ami egyenesen beleomlott a türkiz hullámokba.

- Nézd! - mutatott Devon a egyik irányba. - Azt nézd!

- Mi van ott? - siettem mellé.

- Egy púpos hátú bálna – mutatott még mindig előre Devon, reménykedve, hogy az állat ismét felbukkan. - Ó, nézd! Egy kis bálna is van vele. Biztos egy anyuka a kölykével.

Devont egyértelműen majd szétvetette az izgatottság, és jó okkal. Ott álltam mellette és csodáltuk, ahogy egy púpos hátú bálna anya és a borja elhalad több mint száz méterre alattunk, épp csak a felszín alatt lovagolva meg a tengeráramlást.

Devon a gyönyörtől eltelve összecsapta a kezeit, amikor a hatalmas jószág kirobbant a vízfelszín alól és a levegőre emelte hatalmas testét, majd visszabukott a mélységbe. Az anya állat kölyke mellé siklott, majd vett néhány mély levegőt, mielőtt lemerült volna az átláthatatlan mélységbe, eltűnve a szemünk elől. A fiatal bálna egy pillanat múlva követte.

- Ó...! Elmentek – sajnálkozott Devon, ezúttal mindkét kezét a csuklómra kulcsolva. - Pedig olyan szívesen elnéztem volna még őket!

- Talán csak egy-két lélegzetvételre jöttek fel – találgattam. - Amúgy is ritka jelenség púpos hátú bálnát látni az óceánnak ezen a felén. Többnyire sokkal északabbra élnek. Vajon ez a kettő eltévedhetett?

- Ó! - vonta össze Devon a szemöldökét, lassan elfogadva, hogy a két bálna végleg elment. - Láttál máskor is bálnákat errefelé, Jeremy?

- Pár púpos hátút – bólintottam. - De errefelé inkább kék bálnák, déli sima bálnák és ámbráscetek szoktak előfordulni.

- Ámbráscetek? - kuncogott Devon. - Komolyan beszélsz?

Amint megértettem a viccet, azonnal felnevettem én is¹

- Igen. Ámbráscetek. Nem én találtam ki – emeltem fel megadóan a kezeimet. - Még sosem hallottál róluk?

Megrázta a fejét.

- Nem. Még soha. Tényleg nem viccelsz, ugye? Tudod, honnan kapták ezt a nevet?

- Azt hiszem, arról az olajszerű anyagról, amit kiválasztanak és a fejük tetején lévő nyíláson keresztül kinyomnak. Biztos olvastad a Moby Dicket, nem? - Bólintott, én pedig folytattam. - Na, Moby Dick is egy ámbráscet volt.

- Nem olvastam már azt a könyvet kilenc-tíz éves korom óta – gondolkozott el Devon. - Akkoriban még semmi okom nem volt fennakadni ezen a néven. Egyébként biztos emlékeznék rá – kuncogott ismét. - De logikus, hogy Moby DICK² is az legyen. Azzal együtt, amit „kinyom” magából. Érted, nem? Kezd tökéletesen összeállni.

- Nagyon megmozgatta a fantáziádat – vigyorogtam, miközben Devon levette a bukósisakját és letette a földre. - Tetszik a látvány idefenn, ugye? Lassan kezd besötétedni. De utána se lenne nehéz megtalálni az utat vissza. Amúgy is ismerem a sziget minden négyzetcentiméterét, mint a tenyeremet. Szeretnél még inkább itt maradni egy kicsit?

- Ha nem bánod.

- Egyáltalán nem – vettem elő a vizes kulacsot és átnyújtottam Devonnak. Miközben alaposan belekortyolt, kinyújtottam a karom és megszorítottam a szabad kezét. - De valamit mindenképp el kell ismerned.

- Mi lenne az?

- Ez a sziget mindenképp veri a pennsylvaniai életet.

Devon felnevetett.

- Vagy bármi mást – nézett körbe az elé táruló panorámán. - Ez a hely olyan, mint egy álom. Akár egy életre kelt képeslap.

Óvatosan Devon mögé léptem és a dereka köré fontam a karjaimat. Óvatosan magamhoz szorítottam és a vállának támasztottam az államat.

- Te vagy az, aki olyan, mint egy álom, Devon. Nem ez a sziget... hanem te.

Szóbeli válasz helyett Devon halkan és élvezettelien felnyögött és a hasán pihenő kezeimre tette övéit. Miközben továbbra is az óceánt bámulta, én finom csókokkal hintettem be a nyakát. Devon közben fészkelődni kezdett, majd formás fenekét játékosan az ágyékomhoz dörgölte. A farkamnak nem is kellett több, hogy megmerevedjen az izgatottságtól.

Devon hátra nézett a válla felett, majd hátra nyúlt bal kezével és gyengéden megmarkolta a dudort a nadrágomon. Aztán ismét elvigyorodott és egy csókot nyomott az orrom hegyére.

- De a legjobb dolog ezen a szigeten te vagy, Jeremy.

Egyik kezemet a csípőjére simítottam, a másikkal pedig finoman megmarkoltam a mellét a szűk citromsárga topon keresztül.

- Gyönyörű vagy. Nem... nem is tudom, találkoztam-e valaha gyönyörűbb nővel, mint te.

Még mindig a válla felett tekintett rám, ahogy az ajkaink közeledni kezdtek egymáshoz és végül egy szenvedélyes csókban forrtak össze. Amikor a csók véget ért, apró puszikkal hintettem be szemhéjait, szemöldökét, orrát, arcát és homlokát. Közben a másik kezem is csatlakozott az előzőhöz a telt keblein és mohón markolászni kezdtem őket. Egyértelműen meg tudtam volna szokni ezt az érzést.

Enyhítettem a fogáson, amikor társam fészkelődni kezdett. Majd mélyen a szemembe nézett, megfogta a csuklómat és elvezetett a szikla peremétől. Aztán levette a biciklis kesztyűjét és eltette.

Nyeltem egyet és felsóhajtotta az izgatottságtól, amikor Devon közelebb lépett hozzám és csábosan az enyémhez simította észveszejtő testét. Majd egy nyögés tört elő belőlem, amikor Devon keze ismét megtalálta a lüktető dudort lábaim között és megszorította.

- Kívánlak, Jeremy – dorombolta, én pedig megborzongtam a szavaitól. - Akarlak. Most.

Devon elhallgatott egy pillanatra. Tekintete körbejárta az arcomat, majd ismét a számhoz nyomta ajkait és érzékien megcsókolt. Az egész testem remegés rázta meg. Mintha hirtelen földrengés pattant volna ki a közelben. Annyira magával ragadott Devon varázsa! Kényeztetni akartam őt és magamévá tenni az egész testét.

Egek! Olyan mennyei volt a szája íze!

- Mmmm! - dorombolta Devon és éreztem, ahogy ajkai mosolyra húzódnak az enyémekhez préselődve, miközben ismét megmarkolta farkamat a nadrágomon keresztül.

Még egy csókot nyomott a számra, majd ismét elhúzódott, hogy a szemembe nézzen. Biztos vagyok benne, hogy látta a benne égő szenvedélyt, mert a következő pillanatban ismét hevesen a számra tapadt.

- Egek! - nyögtem a szájába, miközben ő kigombolta a nadrágomat és mélyen bele csúsztatta a kezét. A gyönyör hullámai rohantak végig a testemen, ahogy Devon ujjai behatoltak a gatyámba és megtalálták meredező férfiasságomat. Mohón rámarkolt, miközben nyelvét áttolta a számba.

Szabad kezével megfogta a jobbomat és mennyei kebleire vonta. Én szinte reflexszerűen markoltam rá a lágy halmokra.

- Mmmm! Ez az! - nyögte. A szemeim elkerekedtek a hangjából kihallatszó határtalan élvezettől. - Neked is tetszik? Szereted a melleimet markolászni, Jeremy?

- Egek, hát hogyne! - nyögtem. - Imádom a tested minden apró porcikáját.

Minden érzékemet elhomályosította a rám törő szenvedély. Annyira vágytam rá, hogy elmerüljek ennek a csodás nőnek a közelségében és elveszni benne! Sosem akartam, hogy ez az érzés megszűnjön. Soha. Devonban minden álmaim netovábbjának hatott. Egy álomnak, amit sosem akartam, hogy véget érjen.

Egy újabb szenvedélyes csók után Devon tett egy lépést hátra és pajkosan rám mosolygott. Aztán egy csókot nyomott az arcomra, hogy utána behintse ajkai érintésével a nyakamat. Borzongás futott végig a gerincemen, miközben keze továbbra is a farkamat markolta.

Hangosan felnyögtem, amikor Devon a térdeire hullott előttem. Szabad kezével végigsimított a mellkasomon, majd lefelé haladt, miközben huncutul mosolygott fel rám.

- Azóta vártam erre a pillanatra, hogy először megláttalak – mondta és lehúzta a nadrágomat, engedve, hogy meredező szerszámom egyenesen az arca elé pattanjon. - Annyira szeretném a számba venni a farkadat!

- Ó, egek! - nyögtem fel, ahogy Devon ismét férfiasságom köré fonta az ujjait és enyhén megszorította.

- Senkire nem volt még szükségem úgy életemben, mint ahogy most rád – mondta, és a következő pillanatban mélyen a szájába engedte farkamat.

Hátravetettem a fejemet és hangosan felnyögtem, miközben ő fel-le mozgott rajtam, forró nyelve pedig táncot járt körbe-körbe a dákóm körül.

A gyönyörű panoráma, ami körülvett bennünket, egy pillanat alatt megszűnt létezni, Devon pedig úgy elmerült a szájába merülő hímtagom érintésében, mintha az jelentené számára a világot.

A határtalan élvezet hangjai törtek fel a torkából, ahogy a szőke fej oda-vissza mozgott a szerszámomon, egy pillanatra sem lassítva. Hamarosan tennem kellett egy lépést hátra és neki dőlnöm a biciklimnek, hogy meg tudjam tartani az egyensúlyomat.

Fiatal partnerem egyik kezével középen megragadta férfiasságomat és görcsösen megmarkolta. Gyönyörű szemeiben lángolva csillogott a szenvedély, miközben teljes mélységében a szájába engedett. Közben felnézett rám és szélesen elmosolyodott. Valószínűleg most ébredt rá, hogy teljesen az ujja köré csavart. A testem majd szétrobbant az iránta táplált vágytól.

Hangosan felnyögtem, ahogy a farkam egyre jobban feszülni kezdett, majd a nedveim első lökete utat talált magának Devon homlokára. Majd a következő sem váratott magára, az előttem térdelő lány orrát véve célba. Devon utána ismét a szájába vette a szerszámomat és hevesen mozgatta rajta a fejét, magába fogadva a belőle kipumpálódó anyagot.

- Mmm! - morgott, még mindig férfiasságommal a szájában, kiszívva belőle az utolsó cseppeket is. Aztán végül kiengedte a szájából az ernyedt szerszámomat és ismét rám villantott egy szikrázó mosolyt.

Folytatása következik!

1A vidulás tárgya valójában az állat angol neve, a „sperm whale”, ami szó szerinti fordításban „sperma bálnát” jelent. Ha valakinek van ötlete, hogy lehetne ezt az összefüggést magyarul is érzékeltetni, annak nagyon örülnék, ha jelezné.

2Dick = farok