Rea - Egy leszbikus románc története 1. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara

***************************************************************

                Hello! A nevem Rhiannon Lee Dawn, de mindenki csak Reának hív. Tizenhat éves vagyok és már három éve modellként dolgozom. Talán mondhatom azt is, hogy top modell vagyok.  Már több divat és tini magazin címlapján is szerepeltem. 184 centis testmagassággal elég magasnak számítok. Vállig érő sötétszőke hajam és égszínkék szemem van. Az arcomról? Nos, a legtöbb fotós, akivel dolgoztam, azt mondta, hogy nagyon szép vagyok. Egyenes, pisze orrom van, magas arccsontom és apró, babaszerű szám. A bőröm kifejezetten világos, ami viszont egyáltalán nem rossz egy modell számára. Jól mutat a kifutón. Három éves karrierem alatt már elég sok pénzt kerestem. New York-ban élek, talán érthető is miért. Itt sokkal könnyebb nagy karriert befutni. Mindeközben középiskolába járok, és úgy tervezem, hogy utána egyetemre megyek.

                Talán ennyi elég is magamról. Azon a reggelen épp iskolába tartottam, amikor megszólalt a telefonom. Az ügynökségemtől hívtak.

– Halló! Itt Rea! – vettem fel.

– Hello, Rea! Itt Jane!

– Mi újság, Jane?

– Azon gondolkoztam, hogy szabad vagy-e ma délután.

– Igen. Iskola után ráérek. Munkád van a számomra?

– Igen. Az a fotózás, amit már említettem neked néhány napja.

– Oks! Csak mond a helyet és az időt!

– Okidoki! Sok szerencsét! És érezd jól magad!

– Köszi! Hello!

Bementem az osztályba és rögtön megpillantottam a legjobb barátnőmet a terem végében. A neve Claes és hihetetlenül népszerű a fiúknál. Bár, nem akarok hencegni, de én is elég népszerű vagyok. Viszont ez az, ami engem abszolút nem izgat. Addig még csak nem is csókolóztam senkivel. Ami pedig Claest illeti, ő sem szokott randizni. Az ideje nagy részér a gitárjával, zongorázással, vagy zeneírással tölti. Nagyon jól énekel. Néha a közeli bárban is fellép. Nem mintha szüksége lenne a pénzre, hiszen a szülei gazdagok. Tisztázva a képet, helyes, tehetséges és gazdag. Hullámos vörös haja a válláig ér, viszont többnyire lófarokban hordja, szemei pedig olyan csillogó zöldek, mint két kristálytiszta smaragd. De azt is el kell mondanom, hogy ő egy két lábbal a földön járó típus, és hihetetlenül szórakoztató. Ezért is szeretek vele lógni. Azóta barátok vagyunk, hogy megtanultunk járni és beszélni.

Odamentem hozzá.

– Hello, Rea! Hiányoztál. Ölelj meg!

– Oké, oké! – nevettem és átöleltem őt, ő pedig olyan erővel ölelt át, hogy majd összetörte a csontjaimat.

– Óvatosan! Ne nyomj össze!

– Bocsi, bocsi!

Ekkor megszólalt a csengő és én leültem Claes mellé.

                Iskola után hazaszaladtam néhány cuccomért, aztán elmentünk Claesszel ebédelni egy hamburgereshez. Aztán elbúcsúztunk, mert nekem dolgozni kellett mennem, ő meg találkozott egy barátjával. Beültem a fehér terepjárómba és elhajtottam a címre, amit Jane megadott. Nem volt mesze. Csak tizenöt percig tartott az út. Leparkoltam a kocsimat és bementem az épületbe. Nem volt ott senki. Már azt hittem, korán érkeztem. Leültem az egyik szófára és körülnéztem. Ekkor pillantottam meg a lányt az asztal mögött. Odamentem hozzá.

– Hello! Hogy vagy?

– Hogy vagy? – kérdezett vissza.

Először láttam őt. Istenem! Egyszerűen gyönyörű volt. Hollófekete selymes haja, halványzöld szemei és alabástromszín bőre volt. De nem annyira világos, mint az enyém. Az arca olyan volt, mint egy babáé. Kifejezetten magas volt. Két méter, vagy talán mégtöbb. Ránézésre húsz évesnek saccoltam. Úgy gondoltam, ő is egy modell.

– Hello! Rhiannon Lee Dawn vagyok – mutatkoztam be.

– Örülök, hogy találkoztunk, Rhiannon. Én Freya Aslin Platt vagyok – válaszolta és felém nyújtotta a jobbját.

– Én is örülök, hogy találkoztunk – szorítottam meg a kezét. – Szólíts nyugodtan Rheának!

– Oké, Rea! Te pedig szólíts nyugodtan Freyának!

– Oké, Freya! – mosolyogtam rá. – Te is modell vagy?

Nem szólt semmit, csak felkacagott és rám mosolygott.

– Szerinted lehetnék?

– Igen. Teljesen úgy nézel ki, mint egy modell. Egy sikeres fajta.

– Köszönöm. Hízelgő, hogy ezt mondod.

Ahogy körülnéztem, észrevettem, hogy a beállítás már tele van emberekkel.

– Azt hiszem, jobb, ha megyek. Neked pedig meg kéne csinálnod a hajad és a sminked – mosolygott rám Freya, majd elsétált az egyik alkalmazotthoz és beszélgetni kezdett vele.

A staylist megcsinálta a hajam és a sminkem, aztán rám adtak néhány ruhát. Nagyon jól állt rajtam. Azt kívántam, bár megtarthatnám őket. Egy téli összeállítás volt. Egy fehér, teknősnyakú garbó, egy kávébarna kabát sötétbarna övvel és egy pár fekete csizma.

                Egyszerűen tökéletes volt. Egyaránt megfelelő téli és őszi időre is. Beálltam a lámpák elé és megpillantottam Freyát a kezében egy kamerával. El sem hittem. Ő a fotós? És még csak fel se tűnt előre?

– Lenyűgözően nézel ki – mosolygott rám.

– Köszi. Te vagy a fotós?

– Aha. Azt hittem már tudod.

– Azt hittem, te is egy modell vagy, aki a fotózásra vár.

– Te vagy ma itt az egyetlen modell. Akkor akár el is kezdhetjük.

Nagyjából két óra alatt végeztünk. Nagyon jól éreztem magam, és az imáim is meghallgatásra találtak, mivel megtarthattam a ruhákat. Nagyon boldog voltam és izgatott.

                Épp a parkoló felé sétáltam, amikor valaki a nevemen szólított.

– Rea! Van egy perced? – Freya volt az. Csodálatosan nézett ki a kabátjában és a napszemüvegével.

– Persze. Mi az?

– Nem szeretnél harapni valamit?

– Jól hangzik. Kocsival vagy?

– Igen.

– Hol van?

Egy zöld Lamborgini Murciélago felé bökött.

– Váó! Jó verda. Nem is gondoltam volna, hogy ennyit fizetnek egy fotósnak.

Ő csak nevetett, miközben odalépett a kocsihoz és kinyitotta nekem az ajtót.

Szereztünk ennivalót magunknak és kimentünk a parkba, hogy ott fogyasszuk el. Csak kevés ember járt arrafelé. Talán mert már elég későre járt és az idő is kezdett hűvös lenni. Leültünk egy padra.

– Szóval… mennyi idős is vagy? – kérdezte.

– Tizenhat. És te?

– Huszonegy… Van barátod?

– Nem. Most épp egyedül vagyok… Miért?

– Tényleg? Egy ilyen gyönyörű lánynak, mint te, hogyhogy nincs barátja?

– Hát… talán csak egyszerűen nem érdekelnek. És mi van veled?

– Hát igen. Volt egy barátnőm, de múlt hónapban szakítottunk.

– Barátnőd?... Szóval te meleg vagy?

– Nem teljesen. Randizok srácokkal is. Emiatt vagyok bi.

– Ó! Értem. – Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy ez a gyönyörű lány lányokkal is randizna. Egyszerűen ledöbbentem.

– Hm? Mi a gond?... Csak nem botránkoztattalak meg?

– Nem, nem. Semmi bajom vele.

Hirtelen megszólalt a telefonja. Előhúzta a zsebéből és felvette.

– Halló! Mi újság?

– …

– Ma este? Azt hiszem, nincs akadálya.

– …

– Beszéljük meg később! Most egy barátommal vagyok.

– …

– Rendben. Majd később találkozunk. – Azzal letette. – Bocsáss meg! – mentegetőzött.

– Semmi gond. Mennyi lehet az idő? – néztem az órámra. Már este nyolc volt. Ideje volt indulnom.

– Sajnálom, Freya, de lassan indulnom kell. Remélem, még látjuk egymást.

– Oké. Talán megadhatnád a számod és az e-mail címed.

Miután kicseréltük a telefonszámunkat és az e-mail címünket, visszasétáltam a kocsimhoz. Láttam, ahogy Freya felém integet. Visszaintegettem neki és beszálltam a kocsiba. Beindítottam a motort és hazavezettem.

                Amikor felértem a lakásomra, Nesha már az ajtóban várt. Ő a kutyám. Egy fekete-fehér szibériai husky, fagyos kék szemekkel. A lakásomban két háló és három fürdőszoba van, konyha, nappali, ebédlő és egy saját erkély. Az egész a harmincnegyedik emeleten.

                Megsimogattam Neshát és adtam neki enni. Ő az egyedüli lakótársam. A szüleim Los Angelesben élnek a kishúgommal. Néha nagyon hiányoznak.

                Kitakarítottam, aztán vettem egy forró fürdőt. Később megcsináltam a leckémet, majd ágyba bújtam. Nesha odagömbölyödött mellém. Adtam egy puszit a fejére, majd hamarosan mély álomba merültem.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Ginta Lapina alias Rihannon Lee Dawn.