Rea - Egy leszbikus románc története 2. fejezet

Előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 1. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara

*****************************************************************

                Éreztem, ahogy a Nap meleg sugarai beáramlanak a lakásom ablakán. Kinyitottam a szemem és az ébresztőórámra pillantottam. Hat óra volt. Lerúgtam magamról a lime-színű takarómat és felkeltem az ágyból. Odamentem a ruhásszekrényemhez és magamra kaptam egy fehér topot és egy sötétkék tréningnadrágot. Bekapcsoltam a futópadot és hozzákezdtem a mindennapos rutin programhoz.

                Modellként muszáj formában maradnom. Ezért csinálom ezt végig minden reggel. Egy óra a futópadon, majd száz felülés. Emiatt a combjaim jó formában maradnak. Nem lesznek túl izmosak, vagy kemények, de egy lánynak pont jó.

                Mindezek után lezuhanyoztam és felöltöztem. Végre szombat. Semmi suli, semmi munka. Ami azt jelenti, hogy egész nap lazíthatok.

                Kimentem a konyhába, hogy reggelit készítsek magamnak, amikor megszólalt a telefonom. Rápillantottam, hogy lássam, ki hív. Freya neve villogott a kijelzőn. A szívem hirtelen nagyot dobbant. Éreztem, hogy elpirulok és az arcomat forróság önti el. Vettem egy mély levegőt és felvettem a telefont.

– Halló! Itt Rea.

– Ó… remek… azt hittem, még alszol. Már épp azon voltam, hogy leteszem. – A hangja meglehetősen furcsa volt. Tiszta, kimért, de ugyanakkor zavart is. De mindezek ellenére jólesett hallani. – Rea! Ott vagy?

– Ó, bocsi… igen. Itt vagyok… Mi újság?

– Mmm… csak azon gondolkodtam, hogy te… ööö

– Hogy én…? – Egy pillanatra visszatartottam a lélegzetemet, az agyam pedig végig azon járt, hogy mit is akarhat mondani.

– Oké… Lenne kedved csinálni velem ma valamit? Tudom, hogy ez most hirtelen jött. Teljesen megértem, hogy dolgod van, vagy valami. Csak reméltem, hogy… – Gyorsan beszélt. Csak úgy darálta a szavakat. Éreztem, hogy ideges. Annyira édes volt.

– Oké. – válaszoltam nyugodtan.

– Ó… Rendben… Értem… Én… Várj!... Hogyan?

– Azt mondtam, rendben van. Szívesen lógnék veled.

– Szuper. Akkor érted megyek, rendben? Mit szólnál a félegyhez?

– Tökéletes. Akkor látlak később, oks?

– Oké! Szia! – A hangja izgatottan csengett.

– Szia!

Hallottam a kattanást, ahogy leteszi a telefont.

Átmentem a nappaliba és a kanapéra vetettem magamat, mint egy idióta. Annyira boldog voltam. Egy pillanat… miért is voltam boldog? Talán mert ő egy szimpatikus ember, és szívesen lennék a barátja? … Nem tudom. Visszamentem a konyhába és megettem a reggelimet. Aztán megetettem Neshát is és az órára pillantottam.

– 9:53 – mormogtam magamban.

Visszamentem a ruhásszekrényemhez és válogatni kezdtem, hogy mit vegyek fel. Végül egy krémszínű és barna mintás pulóvernél, egy sötétbarna nadrágnál és egy pár fekete magas sarkúnál maradtam. Aztán kisminkeltem magam. Szájfény, egy kis arcpirosító. Nem akartam túl sokat magamra tenni. Nem akartam úgy kinézni, mint egy útszéli örömlány. Megfésültem a hajam, majd a tükör előtt állva elrendeztem, hogy ne tűnjön ziláltnak.

                A telefonom ismét megszólalt. Felcsendült az Undisclosed Desires a Muse-tól. Ez Freya lesz. Gyorsan felkaptam a telefont.

– Igen?

– Hello! Tudnál mondani egy címet?

– Persze. Mindjárt küldöm.

– Oké!

Letettem és átküldtem neki a címemet. Aztán ismét az órámra pillantottam. 10:44. Még mindig van időm. Bekapcsoltam a tévét és elővettem a műsorújságot. Nesha is letelepedett mellém a kanapé elé. A fejét simogattam, miközben bámultam a képernyőt. Halálra untam magam.

                Aztán megint megszólalt a telefonom. Az „Ügynökség” felirat villogott a kijelzőn. Hm? Megint egy munka?

– Halló!

– Rea. Lesz egy fotózásod holnap reggel.

– Mikor?

– Mindjárt megnézem… – Hallottam, ahogy Jane ujjai alatt kattognak a laptop billentyűi. – Pontban hatra ott kell lenned.

Felnyögtem, ahogy meghallottam.

– Fenébe! Ki az egyáltalán?

– Vogue.

– Remek. Ott leszek. Csak küld a címet!

– Rendben!

Megszólalt a csengő. Azon gondolkoztam, ki lehet az.

– Jane, most le kell tennem. Hello! – Azzal letettem, és az ajtóhoz sétáltam.

Amikor kinyitottam az ajtót, Freyát pillantottam meg előtte ácsorogni. Csodálatosan nézett ki. Mint egy istennő. Gyönyörű. Hosszú fekete haja hullámosan omlott a vállára. Egy kis fekete ruhát viselt hosszú krémszínű kabáttal. A sminkje sem volt eltúlzott. Egyszerű és tökéletes. Belenéztem magával ragadó zöld szemeibe, majd az arcára. Magas és erős arccsontok, nagy szemek hosszú szempillákkal, kicsi és lágy ívű száj, csodálatos apró orr. Megdöbbentően gyönyörű.

– Hello! – Összerezzentem, ahogy meghallottam a hangját.

– Ó! Hello! Gyere be! – Félreálltam, hogy be tudjon lépni.

– Köszi. – Beljebb jött, én pedig becsuktam az ajtót.

– Gyönyörű vagy – mondtam neki.

– Köszi. Épp egy megbeszélésről jövök. Szóval, ki kellett öltöznöm. De így sem vagyok olyan szép, mint te.

– Ó, tényleg?... Kérsz valamit inni?... Nem alkoholt persze, mert azt én még nem ihatok.

– Nem, nem. Én sem iszom. Csak alkalom adtán. Egy pohár víz megfelel. Szép lakás.

Körbenézett a nappaliban. Adtam neki egy pohár vizet, amit egy hajtásra eltűntetett.

– Nem kell rohanni. Kérsz még?

– Nem. Ennyi elég volt. Köszönöm. Szóval… készen állsz az indulásra?

– Igen. Kész vagyok. Gyerünk!

Megkerestük Freya kocsiját a parkolóban. Miután beültem, ő is bepattant mellém és beizzította a motort.

– Szóval… mit csináljunk? – kérdeztem.

– Üljünk be egy filmre! Már régóta meg akartam nézni a Resident Evil: Afterlife-ot

– Nagyszerű. Én is szeretem a Resident Evil-t. Láttam az összes filmet és több játékkal is játszottam.

– Oké. Alig várom. Nem baj, ha bekapcsolok valami zenét?

– Nem bánom – mosolyogtam rá.

Bekapcsolta a rádiót. A The Script zenéje töltötte be a kocsit. „The Man Who Can't be Moved”.

– Szeretem ezt a számot – mondta.

– Going back to the corner; Where I first saw you  – üvöltött a hangszórókból –; Gonna camp in my sleeping bag I'm not gonna move; Got some word on the cardboard; Got your picture in my hand, saying,; If you see this girl can you tell her where I am; Some try to hand me money, they don't understand; I'm not broke. I'm just a brokenhearted man; I know it makes no sense. But what else can I do?; And how can I move on while I'm still in love with you.

– Tényleg nagyon jó – válaszoltam.

– Igen. Nagyon szeretem ezt a számot. És a vokálos lány igazán szexi.

Nem tudtam megállni, hogy fel ne nevessek. Ahogy mondta, hihetetlenül vicces volt.

Ő is nevetett, aztán hirtelen elkezdett énekelni. Istenem! Mennyei volt. Még a legjobb barátnőmnek, Claesnek, is leesett volna az álla a gyönyörűségtől.

– 'Cause if one day you wake up and find that you're missing me – énekelte –; And your heart start to wonder where on this earth I could be; Thinking maybe you'll come back here to the place that we meet; And you see me waiting for you, on the corner of the street; So I'm not moving. I'm not moving.; I'm not moving. I'm not moving.

– Váó! Nagyon jó a hangod. Miért nem lettél énekes?

– Ez nem olyan egyszerű. Az éneklés csak egy hobbi.

– Igazán?

– Itt vagyunk – terelte el a témát. Leparkolt a kocsival és bementünk a moziba. Megvettük a jegyeket és mellé mindkettőnknek popcornt és Colát, amikor hirtelen valaki Freya nevét kiabálta felénk.

– Frey… tényleg te vagy az? – Egy lány bontakozott ki a tömegből. Izgatottnak látszott, hogy látja Freyát. Barna haja volt, szürke szemei, gyönyörű arca és kávészínű bőre. Úgy 180-182 centi magas lehetett és nagyjából 18-21 éves.

– Ó… hello Kelly – mondta Freya kissé feszélyezetten. – Rea, ismerd meg Kelly-t! Ő az exem.

Kezet fogtunk a lánnyal.

– Rhiannon Lee Dawn vagyok. De szólíts csak Reának!

– Örülök, hogy találkoztunk, Rea. Én Kelly vagyok. Kelly Richard – mosolygott rám.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Palvin Barbara alias Freya Aslin Platt.