Séta

- Kezd hideg lenni, nem? - húzogattam lejjebb pólóm szegélyét, mintha csak a vékony anyag képes lenne bármit is védeni a késő nyári este hűvöse ellen, majd feltekintettem az égre.

Egy felhő sem volt odafenn, de a város fényei elfedték a csillagokat is.

- Fázol, Drága? Szeretnéd, ha visszamennénk?

Mosoly ült ki az arcomra, ahogy a hang forrása felé fordultam. Az esti túráknak a városban nagy hibája, hogy egy fia csillagot sem láthatsz a hatalmas fényözönben. Azonban ennek az egy csillagnak a fényét semmi nem homályosíthatta el a világon.

- Dehogy - simogattam meg gyengéden hüvelykujjammal a kezemben pihenő kézfejét, majd arcomhoz emeltem és csókot leheltem a bőrére. - Minden rendben, Édes. És a világért se hagynám ki veled ezt a sétát.

Arcára angyali mosoly ült ki és felvillantak gyönyörű zöld szemei. Tényleg, mint egy csillag. Az én drága, fényes csillagom.

- És amúgy is - folytattam. - Túl gyönyörű ez az este - emeltem fel a fejem és beszívtam a friss illatot. Már amennyire friss lehet persze egy nagyváros levegője, engem azonban ez egy cseppet sem érdekelt. - Túl gyönyörű ahhoz, hogy ne mutassam meg neked - mosolyogtam ismét rá.

Kerek arca szinte felragyogott a boldogságtól, majd ő is a szájához emelte a kézfejemet és megcsókolta.

- Nem gyönyörűbb, mint te.

- Ugyan! - éreztem, hogy, a hűs este ellenére, füleim tövét forróság önti el. Ezzel mindig zavarba tudott hozni. Elég volt csak ez a kis mondat. Hiszen, hol lennék én gyönyörű? Mi különleges van bennem? Pláne hozzá képest. Amikor egy ilyen földre szállt angyallal az oldalamon sétálok, mindig úgy érzem, olyan hatalmas ajándékot kaptam, amit sohasem érdemelhetek ki igazán. De ha a szemeibe néztem, éreztem, minden szava igaz. Igaz, mert ő így látja. És csak ez volt a lényeg.

Azok a bájos zöld szemek viszont a következő pillanatban hirtelen elhomályosodtak, ahogy tekintetük az arcomról lassan arrébb vándoroltak, elhaladva a vállam mellett.

- De, úgy látom, nem csak én látom így.

- Mi? Hogy? - rökönyödtem meg. Egy pillanatra talán még meg is torpantam, mielőtt kapcsoltam volna és követem tekintetét.

Két lány sétált el mellettünk a szépen kivilágított sétálóutcán. Nálam valamivel fiatalabbak lehettek. Mindkettő magas, karcsú alakkal és a tekintetet mágnesként vonzó arccal. A tekintetünk egy pillanatra találkozott, amikor, mintha csak megérezték volna pillantásomat, hátra néztek, és az egyik kuncogva a szája elé tartotta kezét.

- Szép - jegyeztem meg színtelenül.

- Te is úgy gondolod? - A fogás a kezemen hirtelen mintha merevebbé vált volna. Nem tehettem róla, de azonnal mosoly ült ki az arcomra.

- És most tulajdonképpen miről is beszélünk? - kérdeztem, bár egyből sejtettem a választ.

- Ne mondd, hogy nem vetted észre őket már mielőtt szóltam!

Visszafordultam az érdeklődő zöld szemekhez és alig tudtam megállni, hogy elnevessem magam.

- Miért? Kellett volna? Ha te mellettem vagy, engem senki más nem érdekel. Hiszen még a csillagokat is elhomályosítod.

- Jaj, Te! - terült szét ismét a mosoly az arcán, miközben szabad kezét az arcomra simította, hogy közelebb hajoljon és gyengéden megcsókolja másik orcámat. - Nagyon szeretlek.

- Én pedig téged szeretlek nagyon - viszonoztam a mosolyát.

Igaza volt. Az előtt valószínűleg egyből kiszúrtam volna azt a két csinos lányt a tömegben. Talán még utánuk is fordulok, hogy jól megnézzem őket. Ha pedig még a tekintetüket is elkapom... Nem mintha nagyon sokat akartam volna tőlük egyébként sem. De hát, én se vagyok fából. És ha az ember lánya két ilyen csinos teremtést lát... De most, minek nézelődjek? Minek figyeljem az átlagosnál csak egy picit szebb hernyókat, ha itt van mellettem egy gyönyörű pillangó? És ő az enyém.

- És nagyon szeretek veled sétálni - tettem még hozzá.

- Én is nagyon szeretek veled sétálni, Drága - simult az oldalamhoz. - Csak, ha kézen fogva sétálunk, nem sokat látok a városból, mert csak téged tudlak nézni.

- Hát... ha csak a kézfogás a probléma... - mosolyodtam el huncutul.

- Mi jár a fejedben, Drága? - nézett rám vidáman. - El akarsz engedni?

- Azt nem mondtam - vigyorogtam tovább. - De nem muszáj pont a kezedet fognom.

- Hanem?

- Hanem... mondjuk - játszottam az elgondolkodást, miközben kicsúsztattam ujjaim övéi közül, gyengéden megsimogattam kézfejét, majd váratlanul végigsimítottam a hasfalán és kezem bő sorja alá csúsztattam, be egyenesen a bugyijába, és, amilyen gyengéden csak tudtam, rámarkoltam ágyékára.

- Hé! - nevetett fel.

- Mi az? - somolyogtam. - Talán zavarja a szép hölgyet?

- De... mi lesz, ha valaki észrevesz? - nyögött fel halkan, ahogy óvatosan simogatni kezdtem ágyékát.

- Ugyan, ki venné? Annyira nincsenek sokan errefelé. Ha meg azokra a lánykákra célzol, hát hadd lássák! Ebből még egyértelműbb, hogy a tiéd vagyok.

Szemei vidáman csillogtak, ahogy rám néztek.

- Én meg a tiéd - mosolyodott el huncutul, majd ő is a bugyim alá csúsztatta kezét, hogy mutatóujjával végigsimítson szeméremajkaim között.

- Huncut! - nyögtem fel.

- Most miért? - nevetett. - Te vetetted fel. Ágyékon fogva séta.

- Az - kacagtam fel én is. - De pár lépés után így, én már egészen másra fogok vágyni.

- Na, mire? - mosolygott kacéran. Én pedig nem is foglalkoztam már azzal, hol vagyunk és mit csinálunk. Nem érdekelt már a város, vagy hogy ki lát. Csak közelebb léptem hozzá, hogy már alig volt egy kevés a testünk között, gyönyörű szemeibe néztem és mohón megcsókoltam.

- Mmm! - nyögött a számba, miközben édes ajkai viszonozták csókomat.

El tudtam volna veszni abban a pillanatban. Egy csapásra minden elvesztette a jelentőségét. Már nem számított semmi, csak ő meg én.

- És, áll még az ajánlat, Szép Hölgy? Visszamenjünk?

- Menjünk vissza - mosolygott. - Ha fázol, majd én megmelengetlek.

- Hát... fázni azt biztos nem fogok - simogattam meg ismét ágyékát.

- És... a kezedet nem veszed ki onnan? - nézett rám érdeklődve.

- Miért venném? Ágyékon fogva sétálunk, nem?

Erre mindketten csak nevettünk. Gyengéden megpuszilta a szám sarkát, miközben ő is megsimogatta ágyékom, hogy aztán lassan, kacsázó mozdulatokkal, kezünkkel egymás lábai között elinduljunk vissza a szállásunk felé.

*****************************************************************

Ha tetszett, olvass egy másik pár romantikus napjairól is itt: Csak egy péntek este