Edzésen

Megjegyzés: A történet a Felvilágosítás című írásomhoz kapcsolódik. Bár annak szigorúan véve nem folytatása, és annak ismerete nélkül is maximálisan élvezhető, minden részlet és utalás megértése érdekében tanácsosabb előbb a fent említett novellát elolvasni.

******************************************************************

Kata letépte a sisakját és kiköpött a pálya valószerűtlenül zöld füvére. Úgy érezte, mindjárt a tüdeje is követi a szájában felgyűlt nyálcsomót, azonban, ha tényleg kikívánkozna, előbb az azonnal előtolakodó utánpótlással kellene megküzdenie. De ha ez megvan, már a légkör elhagyására is alkalmas szökési sebességgel robbanna ki, gondolta a lány, miközben előre görnyedt és térdeire támaszkodva zihált.

Az edzés talán sose volt még ilyen megerőltető. Vagy csak ez a zaklatott időszak tette? Sose volt ugyan erős testalkatú, távolról sem, de valahogy mindig könnyedén bírta a rögbi megpróbáltatásait. A szülei az első pillanatokban azt sem tudták, mit mondjanak, csak kapkodták a szavakat, amikor megtudták, hogy a lányuk ezt a távolról sem nőies sportot szeretné űzni szabadidejében. "Ki fog szemet vetni rád, ha kékre-zöldre zúzod magad?" - kérdezgették. Bár ennek az esélye nagyon is reális volt, Katának eddig valahogy mégis sikerült elkerülnie szinte minden valamirevaló sérülést. Bár a rögbipályán az ütközéseket, vetődéseket és leteperéseket lehetetlenség megúszni, utóbbiaknál pedig az ember óhatatlanul egyszer-egyszer a kupac aljára kerül, ha komolyan veszi az egészet. Neki azonban eddig mindig szerencséje volt. Vagy tudott valamit, amit magáról se tudott, hogy birtokában van, egyszerűen csak csinálta, aminek következtében minden súlyos helyzetet megoldott, vagy kikerült, a labda pedig a kezéből valahogy mindig oda került, ahova kellett ahhoz, hogy a csapat végül pontot érjen el... Most viszont egy kis futástól, egy vacak erőnléti edzéstől máris kimerül? Tényleg nagyon leterhelhette magát.

- Hé, Szetter! - csattant a reszelős kiáltás a fülében. - Szedd össze magad, kislány, és nyomás még legalább öt kört, vagy én rugdoslak végig!

Kata kisimította arcából egy kósza vörös tincsét és hanyagul visszagyömöszölte laza kontyába. Dús hajkoronája, melyről a becenevét is kapta, mivel kibontva úgy hullott alá, akár egy ír szetter azonos színű bundája, most inkább csak teher volt. Nehezen tudta úgy összefogni, hogy kényelmesen elférjen a rögbisisak alatt, ha meg mégis sikerült, könnyedén kibomlott a leglehetetlenebb pillanatokban is.

Ismét kiköpött és megfeszítette izmait, hogy felegyenesedjen, azokba viszont azonnal belenyilallt a tompa görcs.

- Gyerünk már, Katalin! Ha nem tudnám, hogy többre is képes vagy, máris repülnél a csapatból.

Szetter elfintorodott és a pálya széléről ordibáló edzőre pillantott. Utálta, ha keresztneve teljes és eredeti formáján szólítják, ezt pedig a középkorú férfi is pontosan tudta. Mocskos és alamuszi módja volt, hogy munkára bírja, de, mitagadás, többnyire tökéletesen működött.

Igen, Novák edzőnek minden helyzetre megvoltak a megfelelő módszerei. Az ő szótárában nem szerepel a "lehetetlen" szó, szerette mondogatni. És akár így volt, akár nem, ha ő ott volt és beleadta magát, valahogy mindig minden összejött. Mint ahogy az előző napi felvilágosítás órán is.

Kata elmosolyodott, ahogy felidézte a tanteremben történteket. Mint mindenki másnak, neki is az volt a kedvenc órája. Talán csak a rögbiedzés versenyezhetett vele. Ettől függetlenül azonban sehogy sem tudott azonosulni a vidáman röhögcsélő osztálytársaival, akik már alig várták a következő gyakorlati bemutatót. Nem is beszélve arról, amiben ők is részt vehettek. Nem mintha Szetter nem szerette volna legalább annyira ezt a tárgyat. Ráadásul valószínűleg pont ugyanazért is, mint a többiek. De ez akkor is egészen más volt.

Ő még a szexóra megnevezést sem szerette. Valahogy idegenül csengett a fülében. Nem mintha nem szerette volna elképzelni, hogy tényleg erről van szó... de nem erről volt. Bármennyire szerette is és élvezte, a felvilágosító óra teljes mértékben komoly volt. Azért találták ki, hogy a diákok ne csak elnagyolt ábrákon nézegessék az iskolában a női meg a férfi nemi szerveket meg elméletben beszélgessenek a nagyon szőrmentén kiválogatott témákról, csak hogy hű de korrektek legyenek és ne tegyék tönkre a tizennyolc éves "gyerekek" lelki világát, hanem tényleg gyakorlati ismereteket és tudnivalókat nyújtsanak. Tényleg erről szólt az óra és ez is történt. Katát pedig ez a legkevésbé sem zavarta és egyáltalán nem akadályozta meg benne, hogy élvezze. Különösen, amikor a legutóbbi órán az edző combjai közé térdelhetett...

- Na! Gyerünk már! Hopp, hopp, hopp! - rántotta vissza a férfi hangja és ütemes tapsolása a valóságba.

Szetter nyögött egyet, majd még egyet, miközben felegyenesedett és, sisakját továbbra is a kezében tartva, lassan tovább ügetett a pálya körül.

Talán ez a nehéz időszak viselte meg ennyire, hogy pár lépés után ismét majd összerogyott. Felvilágosításból is egy-két hét múlva dolgozat lesz. Ha pedig még gyakorlati bemutatót is kell majd hozzá csinálniuk... talán jobb lenne kerítenie valakit, akin gyakorolhat, különben, bármennyire is szereti azt a  tárgyat és bármennyire is jól megy neki, ezúttal nem lesz meg az ötös.

- Na jó, hölgyeim! - szólalt meg ismét, teátrális sóhaj kíséretében az edző. - Látom, ma senki sincs igazán formában. Hagyjuk abba inkább most és tudjuk be a sok házi feladatnak és dolgozatnak, rendben? De aki utána is így fog lébecolni, azt én rugdosom végig a pályán, értve vagyok?

- Hozzám nem is kell a lábát használnia. Egész más testrésze is megfelelne - hallotta a vihogás kísérte suttogást a háta mögül Kata, miközben ismét előre görnyedt, hogy egy pillanatra kifújja magát.

Azonnal hátra pillantott a válla felett, bár igazából erre sok szüksége nem volt, hogy felismerje a virgonc megjegyzés forrását.

A két lány néhány lépéssel mögötte állt, olyan frissen és üdén, mintha a több kilométer futás meg se kottyant volna nekik. Viszont Kata Novák edző megjegyzése nélkül is tudta volna, ezt náluk nem az átlagon felüli erőnlét okozza.

Anna harsányan nevetett, miközben füle mögé tűrte göndör barna sörénye egy fürtjét. A vele szemben álló Szilvi némiképp visszafogottabb volt, azonban ő sem rejtette véka alá a vállait rázó kuncogást barátnője pajkos megjegyzésén.

Az iskola két bombázója, gondolta Kata, elfojtva egy savanyú mosolyt. Az alacsonyabb, ám telt formáival esti álmodozás közben mindenki kezét a combjai közé csaló alakú Anna és a magas, vékony, tökéletes modellalkatú Szilvi sok tekintetben egymás tökéletes ellentétei voltak, viszont ketten egymás mellett talán épp ezért voltak mindenki rejtett vágyainak netovábbja az iskolában.

- Hé, Szetterke! - rántotta ki a gondolataiból a göndör lány hangja, hogy feltekintve zöld szemei találkozzanak a másik lány kihívó barna pillantásával. - Te is tudod jól, hogy ez neked szólt - bökött Anna fejével az edző felé. - Ha nem szeded össze magad, nagyon mérgesek leszünk, hogy miattad veszítjük el a következő meccset.

Kata horkantott egyet, de mielőtt még válaszolhatott volna bármit is, a két lány nevetgélve elvonult mellette az öltöző felé.

- Ne is foglalkozz velük! - szólalt meg egy ismerős hang a háta mögött. Katának oda se kellett néznie, hogy még a társa pontos arckifejezését is láthassa. - Úgyis ők lesznek azok, akik a meccsen is csak körmöt reszelnek a pálya szélén, aztán meg sipákolnak, hogy nekik senki nem passzolt.

Szetter lehunyta a szemét és elképzelte, ahogy a barátnője teátrális mozdulatokkal utánozza a két primadonnát, most azonban, bár jobban szerette volna, nem tudott nevetni rajta.

- Ettől függetlenül igazuk van - mondta, miközben lehunyta a szemét és igyekezett kifújni magát. - Össze kell szednem magam, különben nem lesz jó vége.

- Ugyan már! - kacagott fel csilingelő hangon a másik lány és Kata vállára tette a kezét, aki így önkéntelenül is felegyenesedett és a vidáman csillogó kék szemekbe nézett. - Te vagy a legjobb. Ezt mindenki tudja. Ők is csak féltékenyek. Fogadok, hogy a meccsen is te dobod majd a legtöbb pontot... Ők meg egyet se.

Szetter halványan elmosolyodott, ahogy barátnője vidámsága átragadt rá. Bár Andi a külcsín tekintetében bármikor felvehette volna a versenyt a másik két lánnyal, szinte semmilyen téren nem lehetett egy lapon említeni Annával és Szilvivel. Magas volt, tökéletes alak, szikrázó kék szemek, csillogó fehér bőr és olyan tökéletes, egyenes platinaszőke haj, aminek mások még akkor is örülnének, mint majom a farkának, ha festetni tudnák. Nem hiába becézték Afroditének a lányt, aki, akár egy görög istennő, mindenki közül kimagasló lehetett volna, ha ezt akarja. Őt viszont pont ez érdekelte a legkevésbé. Inkább vonzotta a tanulás, akárcsak Katát, a szabadidejüket meg leginkább a labda közös kergetése kötötte le. Úgy emlegették őket, mint a rögbicsapat lelke, az aranypáros meg hasonlók, bár ők az ilyesmit mindig nevetgélve ütötték el. Talán ez is hergelte annyira Annát és Szilvit.

- Meglehet - válaszolta lassan, kimérten Szetter. - De addig el is kell jutni...

- Ugyan már! - kacagott Afrodité. - Neked az összes dolgozatod ötös lesz. Ez hót zicher. Mint az, hogy itt állok.

- Nem tudom... - pillantott a vörös hajú lány barátnője válla felett az edzőre, aki valamit még írogatott a pálya szélén. - A felvilágosítás dolgozattól kicsit félek...

A szőkeség követte pillantását, majd arcára ismét kiült a vigyor.

- Félsz a gyakorlati résztől? Ne hülyéskedj már! Ha veled nem lesznek elégedettek, akkor senkivel. Még Vörös és Miss Sam sem csinálhatná nálad jobban.

- Azt azért kétlem - nevetett fel Kata a felvilágosító órát tartó két tanárnő említésére. - De azért köszönöm.

- Na ez a beszéd, kislány! - simogatta meg Andi barátnője mosolygó arcát, miközben lassú léptekkel az öltöző felé indultak.

- De azért... én mégis tartok tőle... Egy kis gyakorlás még nem ártana.

- Ha gondolod, rábeszélhetem az öcsémet. Úgyis tudod, hogy odáig van érted.

- A kis tökfilkó? - csodálkozott Kata.

- Aha. Minden edzésen itt csücsül, ha csak teheti. Nem vetted észre? - bökött Afrodité fejével a pálya szélén emelkedő lelátó felé. És valóban, amikor Szetter oda fordult, a két évvel fiatalabb szőke srác ott ücsörgött... bár tekintetét mereven másfele fordítva, talán ez még jobban elárulta, mintha rájuk nézett volna.

- Meglehet - nevetett kényszeredetten Kata. - De ez csak az egyik fele... A nők izgatása még nem is volt... Ha meg az nem megy...

- Ugyan már! - kacagott fel a barátnője. - Neked ne menne? Tényleg, ha már itt tartunk, hallottad a pletykát?

- Milyen pletykát?

- Állítólag Miss Sam a kis sörényes hisztikirálynőt akarja megkérni, hogy rajta mutathassák be az anyagot.

- Annát? - kerekedett el Kata szeme.

- Aha - vigyorgott Afrodité. - Pont ideális lenne, nem? Nézd csak!

Barátnője csak most eszmélt rá, hogy időközben beléptek az öltöző ajtaján, Andi pillantását követve pedig megpillantotta a tőlük pár lépésre ácsorgó párocskát is... Bár az ácsorgás meglehetősen félrevezető kifejezés arra, amit a két meztelen lány művelt. Szilvi majd kicsattanó hevülettel szorította a falhoz barátnőjét, kezei pedig olyan biztosan markolták Anna combjait, hogy könnyedén megtarthatta őt, miközben barátnője a dereka köré fonta lábait, hatalmas sörénye pedig eltakarta arcukat. A mozdulatokból pedig egyértelmű volt, milyen vadul falják egymás ajkait.

- Előbb nyalnék ki egy tarajos sült - húzta el a száját Kata és egy pillantást se vesztegetett többé a másik két lányra, csak odacsoszogott a szekrényéhez, levágta a sisakját és leroskadt a padra, megszabadulva cipőitől is.

- Ugyan már! - kacagta ismét szokásos szava járását Afrodité, miközben megszabadult a felsőjétől és behajított a Szetteré melletti szekrénybe. - Szerintem finom lehet odalenn - nézett ismét leplezetlenül a csókolózó párra, társa azonban nem követte a tekintetét.

- Lehet... - fújta Szetter. - De nekem lenne, ami sokkal jobban ízlene - pillantott incselkedve barátnője lábai közé, amikor az letornázta magáról nadrágját.

- Valóban? - kacagott fel a másik. - Akkor lehet, óvatosabbnak is kellene lennem - viccelődött és hátat fordított barátnőjének, annyira összeszorítva a combjait, amennyire csak tudta, hogy még letolhassa a bugyiját, közben, biztos, ami biztos alapon, még egy törölközőt is tekert a dereka köré.

- Ugyan már! - utánozta barátnője hanglejtését Szetter. - Kis szégyellős - ült ki arcára most már az őszinte mosoly és gyengéden megcsípte Afrodité fenekét.

- Hé! - csapott rá lendületből pajkosan kezére a másik lány. - Nincs nyúlka. - Arcán viszont továbbra is ott terpeszkedett a levakarhatatlan vigyor, majd, hogy még inkább elvegye a tréfa élét, előre hajolt egy megpuszilta barátnője száját.

- Ha akarod... - kezdte cinkos hangon, miközben lassú léptekkel, immár a töröközőtől eltekintve teljesen meztelenül, a zuhanyzó felé indult, megállva az ajtóban és a válla felett hátra pillantva -, akkor gyere és vedd el! - kacsintott és egy laza mozdulattal a padlóra eresztette a szövetdarabot, ami még bármit is eltakart a testéből.

Szetter megbabonázva figyelte, ahogy barátnője ringó csípővel belép a csempézett padlóra, majd alakja körvonalai feloldódnak az odabenn terjengő gőzben. Mitagadás, ehhez Afrodité nagyon is értett. Hátramaradt barátnője észre se vette, mikor kezdett el kényelmetlenné válni bugyija a benne támadt mocorgástól és mikor kezdtek el izmai is megfeszülni és elernyedni a tettvágytól. Fejében... és lentebbi testtájaiban pedig már csak egy gondolt járt.

Elmosolyodott és megcsóválta fejét, majd szó nélkül engedett a csábításnak és gyorsan elkezdte ledobálni ruhája maradékát, hogy még a zuhany alatt utolérje barátnőjét, ajkai az övéire tapadhassanak, keze pedig a szőke lány combjai közé simulhasson.

**************************************************************

Ha tetszett, olvass el egy másik sportolás utáni történetet is!

Gyönyörök az öltözőben

Lakodalom van a panzióban 8. fejezet - Játék a panzióban

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 7. fejezet - Beindulás

*****************************************************************

Betti vezetésével, kuncogva rendezgették az asztalok díszítését. A poharak környékére szíves kavicsokat szórtak, és még sok-sok apró dekoráció előkerült a dobozból.

Dávid a pult mellett, egy oszlopnak támaszkodva figyelte a sürgölődést. Leggyakrabban a miniruhás Lizát mérte végig, de Zsófin is gyakran felejtődött a tekintete. Néha nővérére is ránézett, mert ma egy új arcával ismerkedhetett meg kukkolás közben, szokatlan volt még az élmény, alig akart hinni a szemének.

Angéla, a pincérnő asztaltól-asztalig követte a három lányt, és néha igazított valamit a művükön:

– Hagyni kell helyet a poharaknak, mert ha ivás után nem ugyanoda teszik vissza, hanem éppen egy színes kavicsra, akkor kiborulhatnak. Aztán itt maradhattok takarítani lakodalom után! – tette hozzá, és ezzel a komolykodó mondatával elnyerte a lányok feltétlen szimpátiáját.

– Bírni fogod egyedül az éjszakát? – kérdezte Zsófi.

– Úgy érted, hogy a felszolgálást? – mosolygott Angéla. – Hozzá vagyok edződve, de nem leszek egyedül.

– Addigra jön segítséged?

– Akkor már késő lenne. Itt vannak reggel óta, pezsgős- és borospoharakat hoznak a raktárból.

– Az izgalmas lehet… – jegyezte meg Liza ártatlanul.

A pincérnőnek nem tűnt fel, hogy a három lány titokban összenevet, csak megvonta a vállát, és tenyere élével arrébbtolt egy kupacnyi kavicsot.

Betti hüvelykujja felmutatásával jelezte az oszlopot támogató öccsének, hogy elkészült a dekoráció, és kíváncsian nézte azt a helyes srácot, aki megállt Dávid mellett. „Úgy tűnik, ismerik egymást – állapította meg.”

Gábor volt az, aki sértődötten lépett be a panzióba, miután Edina a fák között kézzel kielégítette, s gyorsan el is küldte, mintha már nem lenne rá tovább szükség. Gyanította – és ettől dúlt-fúlt magában –, hogy a lány azzal a sráccal szeretne találkozni, aki korábban bekopogott a szobájukba, valami rokon. Afelől semmi kétsége sem maradt, hogy Edinánál valójában mit jelenthet egy találkozás, minden belefér… Azt is sejtette, hogy a lány a közös szobában majd megint hajlandó lesz bármire, de addig is… Rossz érzés, ha egy csaj mással is szexelni akar!

Hangosan felnevetett: Akit Edina most mindenütt keres, az itt áll az oszlop mellett.

– Helló!

– Hali!

– Azt hittem, Edinával taliztok… – Közömbösen mondta, de nem tudta elleplezni a keserűséget.

– Nem dumáltuk meg, hogy mikor… A nővéreméket várom – mutatott Dávid a három lány felé.

Gábor a frissen elveszített szüzesség szakértelmével és felsőbbrendűségével nézett végig a lányokon:

– Megértelek, jó döntés… triplán.

Betti odamosolygott az öccsének, dobozba szedte az apró zacskókat, majd intett, hogy indulhatnak felfelé. A másik két lány egy pillanatig csodálkozott a megszaporodott létszámon, majd bemutatkoztak.

– Betti.

– Liza vagyok, a menyasszony húga.

– Gábor…

– Zsófi vagyok, és sosem leszek menyasszony! Te is jössz játszani?

Gábor tétován bólintott, de Dávid határozottan ráerősített: – Persze. – Jó ötletnek tartotta a felvetést, mert kicsit tartott a lányoktól. Ki tudja, mit agyaltak ki, és még ott maradhat hármukkal szemben, szégyenben. Legalább már ketten vannak, nem lesz annyira égő…

A társaság új tagja nem tudta, miről van szó, de elkapta az ár és vígan lépkedett a szebbnél szebb csajok gyűrűjében. Liza lábai vonzották főleg, aki előtte haladt a lépcsőn, s bár vastagságra meg se közelítették a nemrég közelről megismert Edina-combokat, kedve lett volna belesni a miniruha alá. Csupán az gátolta meg, hogy nem akart feltűnően lemaradni egy lépcsőfoknyit, vagy lehajolni... –„Ami késik, nem múlik!” – bíztatta magát, és úgy érezte, hogy fogja ő még látni azokat a félgömböket, és Lizát bámulva már nem is gondolt Edinára.

*

Andor szinte röptében kapta el a pultoslányt, aki az ijedtség pillanatában elveszítette lábai alól a polcot, és egyik kezével kapaszkodva, kapálózva csüngött. A magasság nem volt nagy, a meglepettség és a zavar annál inkább.

A pincér lesegítette a lányt, álltak egymással szemben és egyszerre nevettek fel. A pincérlány ruhája nagyjából a dereka felett, összegyűrve, bugyija az egyik bokájánál. Andor, lakodalomhoz illő, sötét nadrágja és kockás alsója térd körül, fallosza még nem észlelte a változó körülményeket: lelkesen mutatta a fák növekedési irányát.

– Kik voltak ezek? – nézett a pincérlány az ajtó felé.

– Mindegy, kik voltak, de várhattak volna még egy kicsit! – válaszolt Andor bosszúsan. – Valami tanulmányi kirándulás-féle…

– Én már kész voltam…

– Te egy önző vagy! Én még nem vagyok kész.

– Kirázod magadnak?

– Én se mondtam, hogy ujjazd meg magad!

– Jó, de már kereshetnek bennünket, nem érünk rá bíbelődni. Megcsinálod magadat?

– Fordulj meg, kérlek!...

– Nem dughatsz meg, mert nem tudok lemosdani. Ez is elég baj, hogy lucskos lett a bugyim.

– Legyél bugyi nélkül! Fordulj meg, kérlek! – Könyörgő tekintettel nézte a lány meztelenségét, a simára borotvált punciját.

– Nem.

– És a szádba?

– Vagy kirázod, vagy ennyit tudtam tenni érted.

– Mutasd a cicid!

A pultoslány szótlanul láthatóvá tette a melleit.

Andor – reménykedve, hogy még változhat a felállás – elkezdte húzogatni a falloszát. Kézfején a lány megszáradt nedvei helyét a sajátja vette át.

A pultoslány érdeklődéssel szemlélte a műsort, amihez ő szolgáltatta az ihletet. Egy perc múlva megfordult, terpesztett lábbal lehajolt, és lába közt visszanézve ellenőrizte, hogy a férfi nem közelít-e. Újabb fél perc után felemelkedett, és vidáman figyelte, ahogy a keskeny résen fehér folyadék nyomul kifelé. Ezen a napon, látványával, már másodszor segített egy-egy férfin.

*

Betti arra számított, hogy elmarad a beígért játék, ha már az idegen srác is csatlakozott a társasághoz. Nem is nagyon sajnálta, mert az öccse előtt kényes dolgokat bevallani… –„Azért mégis jó lett volna kipróbálni!” – vívódott magában. Meglepődött, amikor Liza a szobába érve mindenkit leültetett:

– Úgy kell helyezkedni, hogy egytől egyig lásd a többieket!

– Sztriptíz is lesz? – kacagott Zsófi. – Én már a fél napot pucéran töltöttem, mert a csajok a puncimat akarták nézegetni – tette hozzá magyarázatképpen a zavartan pislogó fiúk felé.

Gábor – ha eddig lettek volna is kétségei – biztos volt már benne, hogy ezt is Edinának köszönheti: Ha nem küldte volna el a lány, nem ülhetne most a körben, és sosem tudná meg, milyen játék folyt a panzió emeletén.

Liza nem szólalt meg, amíg minden szempár rá nem szegeződött. Végignézett a tőle balra ülő Bettin, az ablaknál helyezkedő Gáboron, a félig meddig fekvő Zsófin, és a tőle jobbra izgatottan várakozó Dávidon.

– Először bemelegítünk – kezdett bele nagy komolyan. – Mindenki kérdezhet egy kényes kérdést, amire válaszolni kell. Lehet passzolni, akkor a kérdező felel a saját kérdésére, de aki passzolt, az levet egy ruhadarabot. Akkor is vetkőzik, ha a választ közülünk valaki nem fogadja el. Világos? Mehet? Betti kezdi.

– De kitől kérdezzek?

– Nem mondtam volna? Akitől akarsz, de kétszer megyünk körbe, és mindenki két kérdést tesz fel és ugyanannyit kap.

– De mit kérdezzek? – kockáztatott meg Betti egy kis időhúzást.

Liza erre már nem válaszolt, ám – ahogy a többiek is tették – várakozóan fordult a szőkésbarna lány felé. Négy szempár várta szorongva, hogy ki lesz a legelső áldozat.

Az ágyon könyöklő Zsófi törte meg a csendet:

– Segítsek, hogy mit kérdezz, és már vetkőzhetsz is?

– Nem kell, tudom már… Lizától kérdezem: Szeretted volna, ha ott a raktában te vagy a csajszi helyében?

Liza egy pillanatra meghökkent, majd ennyit válaszolt:

– Igen.

– Elfogadjuk a választ? – vette át a vezetést Zsófi az áldozatul esett Liza helyett. . – Különben mi ezt úgy játszottuk, hogy valakinek mindenképpen le kellett vetnie valamit. Ha a választ elfogadtuk, akkor a kérdezőnek, ha nem, akkor a válaszolónak.

– Én nem értettem, nem tudom, miről van szó – jegyezte meg Gábor.

– Márpedig ha egyetlen valaki nem fogadja el a választ, akkor lehetőség van újra nekirugaszkodni, vagy ezt elbuktad és vetkőzöl – vezényelt Zsófi a miniruhás lányra nézve.

Liza fújtatott egyet:

– Huh! Elmesélem részletesebben. Láttunk a raktában egy csajt, aki állt a polcon, alatta pedig a földön a pincér, aki felnyomta neki az ujját, magyarul: ujjazta. Erre utaltam, amikor azt feleltem, hogy igen, lettem volna a csajszi helyében. Remélem, kimerítő volt a magyarázat.

– Van valaki, aki nem fogadja el?... Nincs, akkor visszaadom a szót – mondta Zsófi.

– Úgyis én következek… – Liza egész testével Dávid felé fordult, aki hirtelenjében a nadrágjába kezdte törölgetni izzadt tenyerét. – Ugyanarról a szituról van szó. Szívesen lettél volna a pincér helyében?

A fiú nem tudta eltitkolni megkönnyebbülését:

– Igen, én is felnyúltam volna a puncijába – felelte könnyedén. – Többet nem tudok róla mondani, mert sajnos csak ennyit láttunk.

– Elismerem, hogy béna volt a kérdés – Liza lerúgta mindkét cipőjét. – Dávid?

– Az a helyzet, hogy én is majdnem ugyanezt akartam kérdezni…

– Ha tőlem, akkor én is szerettem volna a pincércsaj helyében lenni – nevetett Zsófi.

– De inkább arra vagyok kíváncsi, hogy milyen hatással volt rád a kukkolás…

– Aha… – komolyodott el Zsófi, majd megvonta a vállát és elhúzta a száját. – Bevallom neked töredelmesen, hogy hatott rám. Amennyit láttunk, attól beindultam, és jó lett volna még tovább is… – Elhallgatott.

– Ez kevés – szólt közbe Gábor. – Tudsz még mondani róla valamit?

– Hm… tudok. Én is szeretem az ujjazást, bele tudtam élni magam… és… nedvesedtem. Ennyi.

Elégedett morgás hallatszott minden irányból, Bettinek már lendült a keze, hogy megtapsolja a vallomást, de útközben meggondolta magát. Dávid úgy látta, hogy a párbajnak ő lett a vetkőzős fele, levetette az ingét – amelyet már nem tervezett az esküvőig lecserélni – és a szekrény fogantyújára akasztotta.

Zsófi következett:

– Betti! Hány farkat láttál már elsülni?

– Passzolok. – Betti engedelmesen áthúzta a fején a felsőjét, megigazította a melltartóját, és Zsófitól várta a választ.

– Most megint én jövök?... Hát akkor tudjátok meg, kíváncsi népség, de el ne áruljátok senkinek, hogy az elsőt 13 évesen láttam, nagyon kidudorodott a nadrágból, én pedig segítettem elővenni, és akkor elsült a kezemben. De esküszöm nektek, hogy nem vertem ki, nem csináltam semmit, csak megfogtam és kész… Azóta még… a szememmel láttam ötöt, úgy értem öt különbözőt, de volt olyan, amit többször is.

– Már csak Gabi vagy Gábor maradt szűzen – Liza az ujjával mutatta az eddigi kérdések irányát –, ő kérdezhet valakitől, de ne felejtsük el, hogy felelőként is adós még.

– Én tőled kérdezném – mosolygott vissza Gábor Lizára –, hogy… Melyik a kedvenc pózod?

– Nehéz dolgom van, mert… igazán még egyiket se próbáltam. Azok közül, amit láttam, a legszimpibb a lovaglós. Ennyit tudok erről mondani.

– Köszönöm, elfogadva. – Gábor levetette a pólóját.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Az az eb

Csajozási tipp: Szerezz be egy kutyát, tanítsd meg, hogy kiszagolja a jó csajokat, és nyert ügyed van.

M New Yorkban 2. rész - Csajozás

Rea - Egy leszbikus románc története 20. fejezet

Előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 19. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara

*****************************************************************

Freyával épp úton voltunk vissza a városba a nem túl boldog testvértalálkozó után. Végül olyan vitába keveredtek, amit Freya inkább nem akart folytatni. Az egyetlen hang, ami betöltötte akkor a kocsit, a Lamborghini tövig nyomott gázzal dübörgő motorja volt. Freya folyamatosan az utat bámulta. Csak néha pillantott rám egy-egy másodpercre.

A vonásai kemények voltak, engem pedig egyre jobban aggasztott, hogy mi járhat a fejében. Nem volt szokása így viselkedni. Beharaptam az alsó ajkam és csak csendben meghúztam magam, amíg a lakásomhoz nem értünk.

Miután leparkolt a bejárat előtt, felajánlottam, hogy jöjjön fel és töltse nálam az éjszakát. Aggódtam, nehogy valami hülyeséget csináljon, miután egyedül hagyom. Még a végén összebalhézna valaki idegennel, vagy, amilyen gyorsan hajt, elütne valakit. De szerencsére elfogadta az ajánlatot.

Miután felmentünk, csak ültünk egy ideig némán a kanapén, míg végül meg mertem szólalni.

- Elmondod, hogy most mi lesz? - kérdeztem halkan.

Egy ideig csak gondolkodott, én viszont nem bírtam tovább.

- Kérlek... Tudni szeretném.

Óvatosan fürkésztem az arckifejezését, de már nem úgy tűnt, mintha dühös lenne, úgyhogy lassan mellé kúsztam és a szemébe néztem. Ő pedig viszonozta a pillantásomat.

- Most már nyugodtan beszélhetünk, hogy ide értünk. Ha út közben hozod szóba, talán még őrültebben száguldozok.

Némán hálát rebegtem, hogy képes voltam kellő ideig befogni a számat.

- Szóval, itt tartunk – sóhajtott. - Az a kis pelenkás néha igazi seggfej tud lenni... Beszéltem neki Kelly-ről és hogy milyen szörnyen érzi magát, hogy az én kishúgom fűvel-fával megcsalja őt. Tudod, mit válaszolt erre?

- Ööö... nem – haboztam.

- Azt mondta, hogy fogjam be és leribancozott. Aztán a fejemhez vágta, hogy én sokkal nagyobb szoknyapecér vagyok nála... De mégis miért beszélnék vele? Csak nem akarom, hogy ő is olyan legyen, mint én voltam egykor. Ez csak időpocskolás. De ő persze egy szavamat se hallotta meg.

Ez volt az első eset, hogy igazán dühösnek láttam őt. Nem fogok hazudni, megrémített.

Hangosan felsóhajtott és elnyúlt a kanapén.

- Most mégis mit csinálhatnék vele? - motyogta.

Gyengéden felemeltem a fejét és az ölembe fektettem, hogy gyengéden simogatni kezdjem az arcát. Megfogta a kezem és gyengéden megszorította. Úgy tűnt, lassan megnyugszik. Felmosolygott rám, majd a tarkómra simította a kezét, magához húzott és megpuszilta a számat.

- Sajnálom, hogy így rád zúdítottam mindent. Megijesztettelek?

- Nos, egy kicsit. Nem sűrűn látlak ilyennek.

Kedvesen rám mosolygott és halkan elsuttogott egy „Sajnálom”-ot.

- Semmi gond, Frey. Inkább aludjunk, jó? Kezd késő lenni.

Megfogtam a kezét és az ágyhoz vezettem őt. Miután átöltöztünk, egymás karjaiba bújtunk és mindenféle semmiségekről beszélgettünk, amíg mindketten álomba nem merültünk.

Reggel kibontakoztam az öleléséből és egy pillanatig csak gyönyörködtem békésen szendergő arcában, mielőtt kivánszorogtam volna a reggeli zuhanyomat elvégezni, majd készítettem reggelit.

Ekkor hallottam meg a csengőt. Odakint pedig egy újabb meglepetés várt. Iris állt az ajtóm előtt, úgy vigyorogva, mintha ő lenne a Télapó legszebb ajándéka, amit csak kaphatok.

- Helló! - mosolygott továbbra is és átnyújtott egy csomag péksüteményt.

- Hali, Iris! Ööö... ne haragudj! Nagyon meglepett, hogy itt látlak.

Félre álltam, hogy beengedtem, ő pedig belépett és körbenézett a lakásban, mielőtt megállt előttem és rám villantotta a világ létező legártatlanabb mosolyát.

- Azt látom. A nővérem itt van? Kerestem a házában, de ott nincs.

- Igen. De még alszik. Épp reggelit készítek. Csinálok neked is.

A hűtőhöz léptem és elővettem némi bacont és tojást.

- Ó, köszi. Hadd segítsek!

- Nem, köszi! Megoldom. Helyezd csak kényelembe magad! Készítek egy kis baconös rántottát. Elmajszolhatjuk hozzá a péksütidet is.

- Mmm... jól hangzik. És sajnálom, hogy ilyen korán zargatlak. Remélem, nem egy romantikus reggelibe pofátlankodtam bele egy forró éjszaka után. Ugye nem emiatt olyan fáradt?

Egy ideig csak hallgattam, emésztve a szavait, miközben az arcom egyre jobban elvörösödött.

- Ööö... nem... Semmi... semmi ilyesmi nem... Mi még soha...

Elcsuklott a hangom és lesütöttem a szemem, ahogy még jobban elpirultam. Miért vagyok ennyire zavarban? Úgysincs semmi köze hozzá.

- Mi? Tényleg? Nem hittem volna, hogy Freya ilyen türelmes.

Némán sütöttem tovább, majd tányérra szedtem a reggelit. Iris is helyet foglalt az asztalnál, közvetlenül mellettem. Némán ettünk, miközben kerültem a szemkontaktust. Zavarba ejtő volt, ahogy kereste a pillantásomat. Annyira leszegtem a fejem, hogy a hajam már észrevétlenül is a tányérba lógott. Hirtelen megéreztem az ujjait, ahogy végigsiklanak a tincseim között. Azonnal felé kaptam a fejem, ő pedig a fülem mögé tűrte a hajam. Az arcom lángban égett, az övén pedig láttam az elégedetten szétterülő mosolyt.

- Nyugi! Csak helyreteszem a hajad. Nem kell így viselkedned, tudod jól. Nem tudnál egy kicsit megnyugodni? Ha az megnyugtat, Freya előtt szóba se hozom a mi kis beszélgetésünket.

- Ööö... oké...

Pár pillanat múlva léptek zaját hallottam a hálószoba felől. Hallottam, ahogy Freya kikászálódik az ágyból, majd fogat mos, hogy aztán kivánszorogjon a konyhába. Amikor meglátta Irist, megmerevedett az ajtóban és csak bámult rá.

- Te mit keresel itt? - szűrte a fogai között.

- Neked is jó reggelt, nővérkém! Látom, repesel az ötömtől, hogy láthatod az egyetlen kishúgodat.

A feszültség tapintható volt közöttük, én pedig igyekeztem a lehető legkissebbre összehúzni magam, mintha ott se lennék.

Freya horkantott egyet.

- Ezt inkább hagyjuk! Mit akarsz?

Iris sóhajtott egyet és felállt, hogy odalépjen Freyához. Pár pillanatig csak egymás szemébe néztek és a feszültség egyre csak nőtt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem rémültem halálra és nem rettegtem attól, hogy a végén itt rendeznek iszapbirkózást a konyhám padlóján. De végül, legnagyobb megdöbbenésemre, Iris átölelte Freyát.

- Sajnálom, oké? Elvetettem a sulykot tegnap. Már megbántam, amit mondtam.

- Semmi baj. Én is legalább annyira hibás vagyok. Nem lett volna szabad a te ügyeidbe ütnöm az orromat. De nem tudnék Kelly szemébe nézni, ha nem próbáltam volna meg.

Freya gyengéden összeborzolta a húga haját, majd viszonozta az ölelész.

Tökéletesen átéreztem, min mennek keresztül. Elvégre nekem is van egy kishúgom, szóval tudom, milyen a testvérviszály. Mióta külön élünk, olyan ritkán látom őt, hogy a veszekedés csak időpocsékolás lenne. Ahogy figyeltem Freyát és Irist, nagyon kezdett hiányozni Rain. Bármilyen kis pelenkás is, nagyon szerettem volna, ha most itt van.

A kölcsönös bocsánatkéréseket követően Iris azt kérte, mindannyian foglaljunk helyet, majd beszélni kezdett Kelly-ről és hogy hogyan érez a kapcsolatukat illetően. Kiderült, hogy tényleg kedveli őt és inkább feladná a futó kalandokat, csak hogy Kelly-t boldoggá tegye.

- De nem tudom, képes vagyok-e rá – sóhajtott.

- Miért ne lennél? - vontam fel a szemöldökömet.

- Mi van, ha magányos leszek? Ha valaki, te tudod, milyen egy modell élete. Ritkán lenne ott velem. Utálok egyedül lenni, ő viszont nem lenne ott. Mégis, mit tehetnék?

- Hallottál már valaha azokról az emberekről, akiket „barátoknak” hívnak? Olyanok, akikkel kimozdulhatsz, de nem fekszel le velük – mondta Freya szarkasztikus hangon.

- Pff! Olyanból egy rakatom van. De unom már, hogy folyton be akarnak férkőzni a bugyimba. Hogy tudnék ellenállni? - sóhajtott drámaian.

- A fenébe is, Iris! Jobban túltengenek a hormonjaid, mint hittem. Mégis, hogy érted ezt el? A suliban volt egy csomó srác, akik nyáladzó vadállattá tudtak változni, ha lányokról volt szó, de ez akkor is más... Nem minden lány bi vagy leszbi, tudod? Túlliheged a dolgot – forgatta Freya a szemeit.

- Bármelyik lánnyal barátkozok a suliból, az a végén mind össze akar jönni velem. Bennem lenne a hiba?

- Pontosan hány lányról is beszélünk?

- Nem olyan sokról. Ötről, talán.

- A fenébe is, Iris!

- Elég volt az én szexuális életemből! Valami másról szeretnék beszélni. Anya hívott tegnap este. Jövő héten haza jönnek és nagyon szeretnének beszélni a... tudod miről.

Freyára néztem és egyértelműen le tudtam olvasni az arcáról, hogy ideges. Egy pillanatig csendben maradtam és éreztem, ahogy a szívem egyre hevesebben ver. Most mégis mi lesz? Hogyan tovább?

Folytatása következik!

Lakodalom van a panzióban 7. fejezet - Beindulás

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció

Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 6. fejezet - A raktár

*****************************************************************

Gábor elfogódottan lépdelt Edina balján. Legszívesebben megfogta volna a kezét, hadd lássa meg a világ, hogy ők együtt vannak. Bár tudta, hogy ez az állapot legkésőbb holnap reggel véget ér, és sejtette, hogy a lánynak nem volt akkora újdonság, mint neki, mégis hálával pislogott oldalra. Most lett igazán férfi, s nem amikor reggelente árbocként meredező farkával rohan a fürdőszobába… és ezt Edinának köszönheti.

– Lefényképezhetlek? – kérdezte megilletődötten.

– Persze, csak a fejem ne látsszon!

Gábor első pillanatban nem értette:

– Akkor hogy…?

– Lehet dugás közben, vagy, ahogy akarod. Menjünk be a fák közé?

– A szobában hagytam a telót…

– Jó lesz majd, ha felmegyünk, akkor is.

Egy darabig csendben maradtak, Gábor már felfedezte magán az izgalom jeleit, ahogy elképzelte a fotózást.

– Mit csinálsz a képekkel? – kérdezte Edina.

– Nézegetem.

– Kivered majd magadnak?

Gábor zavartan mosolygott.

– Vagy megmutatod a haveroknak és együtt veritek ki?

A fiú nem tudta, mit válaszoljon. Biztos volt benne, hogy nem bírná ki, hogy dicsekvésképpen meg ne mutassa…

– Nem baj ám! Csak az a baj, hogy nem látom, amikor kiveritek… Nézd már, máris felállt a faszod! – Megmarkolta nadrágon keresztül. – De jó! Egy dugógép vagy! Mit csináljak most veled? – Nadrágjánál fogva húzta maga után a srácot a fák közé. – Na muti!

Edina elővette a feszülő falloszt, és a fiú mellé állva húzogatni kezdte.

– Jó játék – mondta. – Ha nekem faszom lenne, mindig húzogatnám. De a pasik meg azt mondják, hogy így is húzogathatok annyit, amennyi csak jólesik. De jó!

Gábornak megjött a hangja:

– Nekem is jó.

– Tudom, látszik. Nem fárad ám el a kezem, nem kell sietni, jó játék. Kiverem a kicsikét. Uh, de kemény! Mindjárt ad egy kis levet?

A következő pillanatban hangok közeledtek, majd egy 8-10 fős, zajos társaság haladt el tőlük néhány lépésnyire. Ha fel is tűnt a turistáknak, hogy a keskenytörzsű fa túlsó felén egy lány és egy fiú áll, azt nem láthatták, hogy Edina szorosan magához húzva markolja Gábor lövésre kész falloszát, de az a legvalószínűbb, hogy a társaság tagjai saját magukon kívül semmire sem figyeltek.

– Jaj, de féltetted! – incselkedett a lány. – Tán leharapta volna valamelyik? Úgy hozzám nyomtad, hogy azt hittem, bugyin keresztül megdugsz.

Gábor nem akarta megjegyezni, hogy neki meg a szorítás tűnt fel, mintha a lány nem eresztené, ha már megkaparintotta. Nem szólt semmit, mert Edina ott folytatta, ahol abbamaradt:

– Jó játék – ismételgette. – Szeretnéd, ha mindig fognám?

A srác bólintott és nyögött.

– Amikor meg nem fognám, akkor dugnál. Húzogatnád a puncimban. Szeretnél a számba élvezni?

Gábor megint csak bólintott és nyögött.

– Majd csináljunk egy ilyen fotót is! – A lány leguggolt, szájába vette a saját nedveitől síkos falloszt, és felfelé tekintgetve élvezte a fiú arcának jelzéseit.

Tudta, hogy jól csinálja, – „Gyakorlat teszi a mestert” – hallotta éppen elégszer, amikor a srácok eltalálták, hogy csak őt viszik el a buliba, a kényeskedő kiscsajokat meg otthon hagyták,

Gábor teste megfeszült, és nagyadag forró nedvesség ömlött Edina szájába.

– No, a mai fehérjemennyiség megvolt, de még jöhet estére is!

*

Amikor a pincér sietve, de óvatosan belépett a nyitott raktárajtón, szembe találta magát a pultoslány ujjnyi tangába bújtatott fenekével. A lány alulról a második polcon terpeszben állva, egyik kezével kapaszkodva néhány dobozt igyekezett kintebb húzni, ehhez annyira nyújtózkodott, hogy az egyébként is combtőig érő ruhája lemondott a félgömbök takargatásáról.

Andor közelebb osont, és szemmagasságban tanulmányozta a bugyi által félig-meddig fedett puncit. A vékony anyagot szinte teljesen elnyelte a rés. A pincérnek olyan erekciója támadt, hogy már a szemével dugni kezdte a lányt.

– Add le, majd segítek! – szólalt meg rekedtes hangon.

– Jaj, de megijesztettél!

– Nem bántam volna, ha az ölembe pottyansz…

– Megfognád a lábam, hogy le ne csússzon?

Andor szó nélkül megmarkolta az egyik vádlit, a másik kezével meg – hirtelen elhatározással – a majdnem csupasz popsit.

– Ott nem fontos – nevezett a pultoslány, de a pincér nem eresztette, sőt azon gondolkodott, hogy mi legyen a következő lépés.

„Bedugjam az ujjam, vagy benyaljak neki? – tanakodott magában. – Abból nem lehet baj.” Tenyerét lassan lejjebb csúsztatta a bal félgömbön át, középre…

– Bele kell nézni, mert nem akarom levenni, aztán visszarakni – hallotta a lányt.

– Én is belenézek – válaszolta, és közelebb hajolva, egy újjal benyúlva az összegyűrődött bugyi alá, félrehúzta azt.

– Jól elvagy… Mindjárt a fejedre ejtek egy dobozt! Mit mondtál, mennyi is van egyben?

– Még semennyi, de majd berakom.

– A lábamat fogd, mert érzem, hogy csúszik!

Andor egyetértett a megállapítással, mert egy ujja a lány forró-nedves puncijába merült:

– Csúszik rendesen, ahogy illik.

– Te, én nem tudom, mit csinálok veled! – fenyegette meg a lány játékosan, ám mintha abbahagyta volna a dobozok tologatását. – Szerencséd, hogy kapaszkodnom kell!

A férfi továbbra sem fedezett fel a lány hangjában semmi haragot vagy neheztelést, ezért a másik kezével elengedte a szerinte stabilan álló lábat, és lehúzta a cseppnyi bugyit. Mivel az ujját eközben sem akarta kihúzni a kellemes helyről, a pultoslánynak mintha harmadik lába nőtt volna, s éppen ezen a harmadikon támaszkodna.

Andor sebesen ujjazta a lányt, és élvezte, ahogy a punci nedve lassan beteríti az egész kézfejét.

– Gyere le, mert megduglak!

– És a poharakkal mi lesz?

– Hagyd a fenébe! – Andor, szabaddá vált kezével a saját nadrágját gombolgatta, s mikor az, az alsóval együtt lecsúszott a térdéig, elérkezettnek látta az időt, hogy a lányt kész tények elé állítva várja idelent. – Gyere már, mert elsülök nélküled!

A nyitott raktárajtóban lélegzetvisszafojtva figyelők eddig bírták. Liza, Betti, Zsófi és Dávid eddig is egymás karját szorongatva, össze-össze nézve, némán pukkadozva, kínlódva próbáltak észrevétlenek maradni, de most kitörtek. Éktelen röhögés-nyerítés közepette összekapaszkodtak, majd – amikor a polcon görcsösen egyensúlyozó, meztelenfenekű lány, és a saját farkát markolászó, puncit ujjazó férfi döbbent tekintetével találkoztak – elfutottak.

*

Gabriella asszony végigfeküdt a kemény padon, egyik karja lefelé lógott, másik a melle alatt terült el, fejét Sándor ölében nyugtatta. Az eget nézte, és végtelenül boldognak tartotta magát. Talán boldogabbnak, mint eddig bármikor.

Hogy valakinek szüksége van rá és valaki kívánja őt, ez a szokatlan érzés átjárta tetőtől talpig. Megborzongott a nyári melegben, ha arra gondolt, hogy holnap mindennek vége. A lakodalom után még együtt utaznak haza, de aztán minden visszaáll a régi rendbe. Marad a magány kettesben, a fiával…  De hol lehet Gáborka?

*

Edina ujjongott magában, hogy a ligetben sikerült Gábort egyszerűen lerendeznie, még mosakodni se kell utána – a fiú most biztos kipiheni a fáradalmakat, hiszen egyből hajlott rá, hogy felmenjen a szobába –, így szabadnak érezheti magát. Amint egyedül maradt, megtudakolta a pincérnőtől, hogy Dávid nevű vendégük melyik szobában lakik. A választól egy pillanatra meghökkent. Nem lakik ilyen nevű a panzióban? Elhatározta, hogy végigjárja az összes szobát – de előbb még az összes faházat, ha már itt van –, és megkeresi Dávidot.

„Azok a szemek!” – emlékezett, amikor Gábor kinyitotta az ajtót, és Dávid bámult befelé… Biztos észrevette, hogy ő meztelenül fekszik az ágyon, aztán meg, amikor pislogott be a mellei elé fogott takaró alá…! – „Hű, de izgi volt!” Valamit mintha mondott volna arról, hogy nincs szobája, de Edina gondolatai nem ott jártak, hanem az emlékek között turkált… Dávidka… Másfél éve egy lugasban… Arra kérte a lányt, hogy tanítsa meg, hogyan kell szexelni, és olyan kedvesen kérlelte:

– Nem kell végigcsinálni, csak ameddig jólesik… Csak valamennyit mutass meg belőle, kérlek…

A lány most örömmel bevezetné a rejtelmekbe, és már megtette volna akkor is, amikor Dávid bekopogott a szobába, ha ez a Gábor nem lenne ilyen mamlasz. Gábor miatt nem húzhatta magára a másik fiút, pedig igazán osztozkodhatnának rajta, akár egyszerre is, akár egyenként is…

Edina nagylevegőt vett és nekiindult, minden egyes faházba bekopogott.

Folytatása következik!