A gyilkosnak két arca van IX. rész 32. fejezet

Előzmény: A gyilkosnak két arca van I. rész
Közvetlen előzmény: A gyilkosnak két arca van IX. rész 31. fejezet

Írta: Tonya S. Coley

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Alma látta Johnnie-n, mennyire vágyik már rá, hogy odaérjenek a kórházba Tracy-hez. Alig tudott lépést tartani vele.

– Kicsim! Ti menjetek előre Torival! Ceecee majd vigyáz rám, amíg felvánszorgok a lépcsőn.

– Sajnálom, kicsim! Túl gyorsan mentem? – fordult hátra Johnnie. Látta Almán, mennyire fáradt már, és mennyire nehézkesen veszi a levegőt. Megállt az egyik padnál, hogy felesége kifújhassa magát. – Ülj csak le ide egy pillanatra!

– Johnnie! Menjetek csak előre Torival! Én majd várok itt Almával – mondta Ceecee, leülve a barátnője mellé.

– Én is veletek maradok – jelentette ki Tori. – Már sötét van. Nehogy valami bajba kerüljetek!

Johnnie Torira nézett, végigmérve a másik nő erős testfelépítését.

– Rendben! De gyertek fel, amint kipihented magad, kicsim! – csókolta meg Alma arcát, majd berohant a kórházba.

Shaghayegh Claudia Lynx alias Cecilia "Ceecee" Krisp

 ***

Johnnie szinte berobbant az intenzív osztály várótermébe, a frászt hozva Laurára, Glendára és a többi látogatóra. Körbenézett, míg végül meg nem pillantotta a barátait, és gyorsan feléjük vette az irányt.

– Hogy van? Tényleg magához tért? – kapkodta a levegőt.

Laura megragadta a barátja kezét.

– Igen. Felébredt. Nagyon is éber.

Johnnie leroskadt egy székre, és könny szökött a szemébe az örömtől. „Hála a Nagy Szellemnek!”

– Mikor láthatom?

Glenda leült mellé, és megszorította a vállát.

– Johnnie! Nem hinném, hogy ez most jó ötlet lenne.

A másik nő kitörölte a könnyeket a szeméből.

– Hogy érted ezt?

– Információi vannak, amik tisztázhatnak a gyilkossági vád alól – közölte Laura.

Johnnie hitetlenkedve nézett rá.

– Hogy? Ezt nem értem.

– Johnnie! Ha most oda mégy, nos, az a tanú befolyásolásának minősülhet. Ugye nem akarod eljátszani ezt az esélyt? – mondta Glenda. – Jobb lenne, ha nem érintkeznél vele.

Johnnie Glendától visszafordult Laurához, és az arcára még jobban kiütközött a zavarodottság.

– Mi a fenéről beszéltek?

Laura letérdelt elé.

– Tracy azt mondja, volt ott egy férfi, aki bement Ballantine irodájába, közvetlenül miután te elmentél.

Johnnie ledöbbent.

– De ha tud erről, miért nem mondta el eddig senkinek? Miért nem ment egyből a rendőrségre?

– Van valami baj Tracy-vel – mondta Glenda. – Arra kérte az orvost, hogy hívjon egy dilidokit.

– Mi a fene folyik itt? – temette az arcát Johnnie a kezei közé. Ebben a pillanatban Alma, Tori és Ceecee sétáltak be a váróterem ajtaján. A mexikói nő azonnal felfedezte a csüggedt kifejezést a felesége arcán.

– Mi történt? – kérdezte.

Johnnie felnézett rá.

– Azt mondják, nem mehetek be Tracy-hez. Információi vannak, amik tisztázhatnának a vád alól, és ez a tanú befolyásolása lenne.

– Ha tényleg vannak ilyen információi, valóban ez lenne a legjobb – mondta Tori.

– Miért nem szólt erről eddig? – nézett Ceecee Glendára.

– Nem tudom, mert én sem értem. Valami határozottan folyik itt a háttérben, és ennek a végére kell járnunk.

***

            Mark Tracy ágya mellett ült, és a férfi kezét fogta, gyengéden simogatva azt a hüvelykujjával. Tracy felnyúlt a másik arcához, és a szabad kezével kitörölte a szeméből a könnyeket.

– Kicsim! Tudom, hogy ez most nehéz neked. Glen és Laura elmondták, hogy alig hagytad el a kórházat… Megértem, hogy nem akartál elhagyni, amíg kómában voltam, de azt is megértem, ha most megteszed.

Mark zavarodottan nézett rá.

– Miért gondolod azt, hogy el akarlak hagyni?

– Nem felejtettem el, mit tettem veled a baleset előtti éjszakán. Amit tettem, az megbocsáthatatlan. – Hirtelen elhallgatott.

– Tracy! Aznap éjjel nem voltál önmagad. Nem tudom, mi lelt, de teljesen más ember voltál – szorította meg Mark a férfi kezét. – Még csak a hangod se volt olyan.

„De legalább az a segg isteni volt” – duruzsolta a hang.

„Pofa be!”

Tracy megköszörülte a torkát.

– Van egy kis problémám, úgyhogy megkértem az orvost, hogy hívjon egy pszichiátert. Szükségem van segítségre.

Mark átült az ágy szélére.

– Tracy! Végigmentem érted ezen az egészen. Nem foglak elhagyni. Segítek átvészelni ezt.

– Köszönöm – suttogta Tracy, Mark pedig elmosolyodott.

– Kérdezhetek tőled valamit?

– Csak rajta!

– Ha tudod, hogy volt ott valaki Ballantine irodájában, miután Johnnie elment, miért nem szóltál erről senkinek korábban?

Tracy végigfuttatta a kezét a haján.

– Nem tudom. Talán elnyomtam valahogy. Nem tudom megmondani. Ez a másik ok, amiért szükségem van egy pszichiáterre.

– Remélem, ez az egész meg fog oldódni. Johnnie nem érdemli meg, ami most történik vele.

Tracy egyetértően bólintott.

– Laura elmondta, hogy minden nap eljött, miután végzett a bíróságon.

– Igen – bólintott Mark. – Beszélt hozzád minden nap.

– Ha tudnám, miért nem emlékszem! – sóhajtott frusztráltan Tracy.

– Csak nyugodj meg! Most már emlékszel, és csak ez számít… Most jobb, ha megyek, és megnézem, hogy ideért-e már. Tudom, hogy nagyon szeretne látni.

Tracy elmosolyodott, és nézte, ahogy a kedvese elhagyja a szobát.

„Most pedig, beszélj!” – mondta a hangnak.

„Mit akarsz?”

„Teljesítettem az alku rám eső részét. Segítettem neked, hogy kikerüljünk a kómából. Most pedig elmondasz nekem mindent, amit tudsz.

„Miért tenném? Senki sem hinne nekünk.”

„Ez hadd legyen az én gondom! Majd én meggyőzöm őket.”

„Ha el akarod ásni magad egy életre…”

„Csak mondd!”

„Oké, oké! A fenébe is!” – zsörtölődött a hang. – „Egy fehér fickó volt. Nagy és erős.”

„Valami jellegzetes tulajdonság, hajszín, jellegzetes sérülés?”

„Sosem változol meg, kopókám?”

„Csak válaszolj!”

„Az arca véres volt, amikor kijött. Csak ennyit tudok. Fáradt vagyok. Hagyj pihenni!”

„Rendben! De ezzel még nincs vége.”

***

            Alma az egyik kényelmetlen kórházi székben ült, és figyelte az ablaknál ácsorgó Johnnie-t, aki kétségbeesett kifejezéssel az arcán bámult kifelé. Aztán a mellette ülő Glendához fordult.

– Biztos, vagy benne, hogy nem mehet be Tracy-hez? Még egy pár percre sem?

– Alma! Ha csak egy parányi esélye is van, hogy Tracy tanúskodni tud a tárgyaláson, nem akarom megkockáztatni, hogy Abbott bármiféle kommunikációra hivatkozhasson – suttogta Glenda. – Azt mondhatná, befolyásolta a tanút.

Alma felsóhajtott.

– Tudom, hogy igazad van, és gyakorlottabb vagy az ilyen helyzetekben, mint én. Csak azt kívánom, bárcsak láthatná őt. Itt volt minden egyes nap, őrlődve a Tracy miatti aggodalom és a tárgyalás súlya között.

– Tudom, Alma – mondta Glenda gyengéden. – Ezek ketten nagyon közel állnak egymáshoz. Mi Tracyvel olyanok vagyunk, mint a testvérek. De a Johnnie-val való kapcsolatuk valami egészen más… Tudom, milyen nehéz ez most neki, de muszáj lesz elviselnie.

– Igen, muszáj lesz – értett egyet Alma.

Johnnie ebből mit sem hallva bámult ki az elsötétedő égre. „Látnom kell. Látni akarom, tényleg jól van-e.” – Lassan leeresztette a kezeit maga mellett, és a nadrágja zsebeibe nyúlt. – „Miért nem beszélt senkinek arról, hogy látott egy férfit Ballantine irodájában? Miért csak most? Már épp el akarta mondani, amikor a baleset történt? Egyáltalán mit keresett Ballantine irodájában? Mi a fene folyik itt?”

Hirtelen kizökkent a gondolataiból, amikor meghallotta, hogy Tori a nevét kiabálja.

– Bocsánat! Mit mondtál?

– Csak azt kérdeztem, kéred-e ezt a pohár kávét? – nyújtotta felé Tori az italt. – Tudom, hogy nem olyan jó, mint Almáé, de talán segít.

– Köszönöm, Tori – vette el Johnnie a poharat és belekortyolt, hogy aztán elfintorodjon. – Pfujj! Mi ez a lötty? – hajította a poharat a szemetesbe.

Tori is megitta a sajátját, és követte a mozdulatot.

– Ha megiszod, még a végén te is az intenzívre kerülsz – viccelődött, próbálva felvidítani Johnnie-t. – Tudod, még mindig nem értem, miért nem használhatja fel Bob Mary tanúvallomását bizonyítékként.

– Nos – kezdte Johnnie, egyik lábáról a másikra nehezedve. – Mary kényszer alatt tette a tanúvallomását.

– Mit értesz kényszer alatt?

– Nos, én… megfenyegettem, hogy a szart is kiverem belőle, ha nem mondja el az igazat.

– Ó – vonta fel a szemöldökét Tori. – Értem.

– El tudod képzelni, mit tesz Abbott, ha erre rájön?

– Igen. Nagyon is. Az a seggfej.

Mielőtt még folytathatták volna, Johnnie meghallotta, hogy Mark a nevén szólítja. Elindult a férfi felé, hogy Tracy szobája felé félúton találkozzanak.

– Hogy van, Mark?

– Csodásan – mosolygott a férfi. – Már alig várja, hogy láthasson.

– Én is alig várom, hogy láthassam őt. De Glenda szerint nem lenne jó ötlet.

Mark értetlenül nézett rá.

– Miért? Ezt nem értem.

– Ha Tracy-nek olyan információi vannak, amik segíthetik az ügyemet, akkor tanúskodnia kell. Glen szerint viszont Abbott megpróbálhat arra hivatkozni, hogy befolyásoltam a tanút, ha most beszélek vele.

– Talán igaza van, Johnnie. Ne tegyünk semmit, ami árthat az ügyednek!

– Tudom. De Tracy a barátom. Látnom kell, hogy jól van-e.

– Tudja, hogy érzel – válaszolta Mark. – Tudja, hogy minden nap itt voltál vele. Mindent elmondunk neki. Biztos vagyok benne, hogy megérti – tette a kezét barátságosan a nő karjára. – Minden rendben lesz vele, Johnnie! Már így is sok mindent mondott… Glen! Lennél olyan kedves, és bemennél Tracyhez, megmondani, hogy itt van Johnnie? Kérlek, magyarázd el neki a helyzetet!

Glenda bólintott, és besétált a kórterembe.

Johnnie a kimerült Alma felé fordult.

– Azt hiszem, jobb, ha megyünk. Alma nem néz ki túl jól. Ágyba kéne raknom.

– Köszönöm, hogy eljöttetek – mondta Mark. – Hívlak, amint hazaértetek.

– Nagyra értékelném, Mark – segítette fel a feleségét. – Jó éjszakát mindannyiotoknak!

***

            Glenda Tracy szobájának ajtajában állt, és figyelte a csukott szemű férfit.

– Tracy! Alszol?

A férfi azonnal kinyitotta a szemeit.

– Már épp eleget aludtam a következő pár évre, Glen. Csak gondolkoztam… Johnnie is itt van?

– Igen – ült le Glenda az ágy mellé.

– Nos, miért nem jött még be?

– Tracy! Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

– Miért?

– Ha behívnak tanúskodni, Johnnie-nak nem lehet semmilyen kapcsolata veled.

– Hogy miért nem gondoltam erre eddig! Az a rohadt Abbott felhasználhatná ezt ellenünk. A fenébe is!

Glenda elmosolyodott.

– Örülök, hogy veled könnyebb a dolgom, mint Johnnie-val. Ő mindenáron ide akart jönni.

Tracy felnevetett, elképzelve barátja arcát.

– Gondolom, eléggé eltökélt volt.

– Igen, az. Mintha fel sem fogta volna, amit mondtam neki. Nagyon sokat jelentesz neki.

– Tudom. Ő is nekem… Ő nem tudja, de amikor pár éve rálőttek, elmentem meglátogatni. Mielőtt…

Glenda megszorította a kezét.

– Semmi gond.

A férfi kitörölte a könnyet a szeméből.

– Csak mond meg neki, hogy megértem.

Glenda a két keze közé fogta az övét.

– Elmondom, Tracy.

– Hívta már valaki Bobot?

– Amint haza érek, az lesz az első dolgom… Tudod, Kaia nagyon fog örülni, ha meghallja, hogy az ő Tracy bácsikája felébredt.

A férfi elmosolyodott a kislány gondolatára, aki csak az ő nagy teddy mackójának szólította őt.

– Öleld meg helyettem is, oké?

– Meglesz.

***

            Johnnie leült az ágy végébe, és megmasszírozta Alma elgémberedett lábait.

– Ó, ez csodás érzés, kicsim! – morogta a mexikói nő.

– Itthon kellett volna maradnod, kislány. Nagyon megdagadtak a lábaid.

– Édesem! Nincs semmi gond. Szükséged volt rám, és nem bántam meg, hogy ott voltam veled.

– Örülök, hogy Tracy magához tért. Annyi mindenen kellett keresztülmennie. Akár meg is halhatott, vagy örökre megrokkanhatott volna.

Alma, kiérezve a melankóliát felesége hangjából, kihúzta a lábát Johnnie öléből.

– Gyere ide, Querida!

Johnnie beledőlt felesége kitárt karjaiba.

– Ugye már jobb is – simogatta meg Alma. Elhatározta, hogy eltereli a másik nő figyelmét Tracyről. – Kicsim! Mondd el, mit csináltatok Annie-vel.

– Ó! Ezt úgy hívják, a Vörös Út Bejárása. Így tudok kommunikálni a Nagy Szellemmel.

– És mit mondott ez a Nagy Szellem? – játszadozott Alma felesége hajával.

Johnnie felnézett a másik nő szemébe.

– Azt, hogy minden rendben lesz.

– Ezt jó tudni – suttogta Alma, mielőtt ráhajolt volna Johnnie ajkaira.

***

            Tori épp a fogát mosta, amikor Ceecee kinyitotta a laptopját.

– Mit csinálsz, kicsim?

– Ó, csak befejezem ezt a történetet, amit a neten találtam – válaszolta a felesége.

Tori lekapcsolta a fürdőszobai lámpát, és odalépett az ágyhoz.

– Milyen történetet?

– Ó, csak egy sima PWP,[1] ami megragadta a figyelmemet – készítette elő a gépet Ceecee, miközben Tori leült mellé.

– Mi az a PWP? – hajolt Tori a képernyő fölé.

Ceecee hangosan felsóhajtott. „Milyen hülye kérdés ez?”

– Nem fontos. Úgysem értenéd.

– Ó, akkor ne is mondd el, Miss Nagyokos!

– Na gyere, te óriás csecsemő – húzta magához Ceecee, és úgy fordította a gépet, hogy mindketten láthassák.

– Csak egy nap. Írta Marlis Appleblossom – olvasta fel.

– Pofa be és olvass! – utasította Ceecee.

Mindketten csendben olvastak. Csak néha hangzott fel egy elfojtott káromkodás Tori szájából. A lélegzete elakadt, kezei pedig a felesége testére tapadtak.

– Állj le! – kacagott Ceecee.

– Miért nem hagyjuk annyiban Miss Applebossomot mára, és dolgozunk a mi kis saját történetünkön – duruzsolta Tori a másik nő fülébe, hangos nyögéseket csalva elő belőle. Aztán letette a laptopot a földre, és csókokkal árasztotta el a felesége testét.

Folytatása következik!

---

[1] PWP (Porno Without Plot): Gyakorlatilag teljesen háttértörténet nélküli, csak a szexjelenetre koncentráló pornótörténet.