A gyilkosnak két arca van IX. rész 38. fejezet

Előzmény: A gyilkosnak két arca van I. rész
Közvetlen előzmény: A gyilkosnak két arca van IX. rész 37. fejezet

Írta: Tonya S. Coley

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Mark Tracy ágya mellett ült, és figyelte az alvó férfit. Csak nézte a békés arcot, amint többé már nem uralkodott el összeráncolt szemöldöke. Sőt, egy apró mosoly is megjelent a szája szélén, ami ritkán esett meg az elmúlt időkben. Mióta együtt voltak, még egyszer semm látta Tracy-t ilyen nyugodtnak. Sajgott a szíve a tudattól, mit tett a férfival a saját apja gyerekkorában.

***

            Mark ott ült Tracy ágyának szélén az egyik alkalommal, amikor Dr. Wilson meglátogatta őt.

– Tracy, drágám! Biztos vagy benne, hogy azt szeretnéd, hogy itt legyek?

– Igen, Mark. Van néhány dolog, amit szeretném, ha tudnál rólam, és Dr. Wilsonnal egyetértünk, hogy legalább egy alkalommal itt kellene lenned – fogta meg Tracy a férfi kezét.

– Kezdjük azzal a nappal, amikor az apja arra kényszerítette, hogy csókolózzon egy másik fiúval, Tracy! – javasolta Dr. Wilson.

Ahogy Tracy felidézte az apja brutális kegyetlenkedéseit, Mark szeme könnyel telt meg. Erősen szorította a másik férfi kezét, aki a másik kezét az ő térdén nyugtatta. Fény derült rá, hogy nem csak az apja molesztálta Tracy-t, hanem a barátait is meghívta, hogy szórakozzanak el vele. Mark szerelme széles mellkasán nyugtatta a fejét és zokogott. Tracy csak átölelte őt és magához vonta.

– Azt hiszem, jobb ha itt abbahagyjuk mára – mondta Dr. Wilson. – Még sok mindent meg kellene beszélniük Markkal.

Tracy bólintott, a nő pedig csak nézte a zokogó párt, miközben távozott.

– Ó, Istenem, Tracy! Annyira sajnálom, hogy keresztül kellett ezen menned – zokogta Mark.

Tracy hangosan felsóhajtott.

– Ahogy én is, szerelmem. Csak annak örülök, hogy végül megtaláltam a helyes utat.

– Elnyomtad ezt a sok szörnyű emléket. El sem tudom képzelni, hogy őrizhetted meg így az ép eszedet.

– Volt egy pont, amikor fel akartam adni az egészet. Éreztem, hogy nem bírom tovább.

Mark belenézett a sírástól felduzzadt szemekbe, és megcsókolta a másik férfi arcát.

– Annyira örülök, hogy kitartottál. Nem tudnám elképzelni az életem nélküled.

– Ahogy én se, drágám – mosolygott Tracy. – Ahogy én se.

***

– Álmodj szépeket, szerelmem – suttogta Mark és megcsókolta a másik férfit. – Most már megszabadultál minden démonodtól, és szabadon élvezheted az életedet.

***

            Johnnie Glenda konyhájában ült, egy pohár ice tea-t kortyolgatva.

– Tracy tényleg jobban van? – kérdezte.

– Szépen gyógyul, Johnnie. Fogalmam sincs, mit csinált vele Dr. Wilson, de egy teljesen új ember lett. Sokkal nyugodtabb – válaszolta Glenda.

– Ezt örömmel hallom. Már csak azt remélem, hogy végre láthatom is őt.

Glenda megszorította a barátja kezét.

– Kedvesem! Tudja, hogy szeretnéd látni őt, és egy kis időt vele tölteni. És megérti azt is, hogy most miért nem lehet.

Johnnie rátette a kezét az övére.

– Annyira rohadtul nehéz ez, Glen. Annyi mindenen ment keresztül, hogy ezek után az, hogy nem lehetek vele, egyszerűen dühít.

– Nos, kedd után annyi időt tölthettek majd egymással, amennyit csak akartok – mosolygott a másik nő.

– Ja. El tudod hinni, hogy tanúskodni fog?... Csak azt remélem, az esküdtek hinni fognak neki.

– Mind tudjuk, hogy Abbott megpróbálja majd elhitelteleníteni. De az igazság a mi oldalunkon áll.

– Nagyon szeretném ezt hinni, de mindketten tudjuk, hogy még semmi sem dőlt el.

– Johnnie! Meg kell őrizned a pozitív gondolataidat.

– Tudom, Glen, de…

– Semmi de – szakította félbe Glenda ellentmondást nem tűrő hangon. – Ez lesz a vége. Ártatlannak fognak találni és kész – vonta össze a szemöldökét. – Ugye tudod, hogy egyikünk se jár jól, ha meg kell kérnem Almát, hogy beszéljen veled erről?

– Ne! – nyögte Johnnie rémülettel a szemében.

– Tudtam – mosolyodott el Glenda. – Szóval, készen álltok ti ketten egy újabb gyerekre?

– Igen. Készen állunk. Már be is rendeztük a gyerekszobát.

– Hallottam. Biztos nehéz volt nektek. Fel kellett volna hívnod. Segítettem volna.

– Kösz, Glen, de ezt nekünk kellett megcsinálnunk, egyedül. Tori és Ceecee is felajánlotta a segítségét, de mi…

– Tudom, Johnnie. Alma hogy viselte?

Johnnie felsóhajtott.

– Eleinte nagyon nehéz volt. Sírt, miközben szétszereltem Phillip ágyát.

– És veled mi a helyzet, öreg barátom?

– Nos, nehéz volt, de tudod mit? Amíg megőrzöm Phillip emlékét idebent – tette a kezét a szívére –, örökre velem lesz. Ha a csöppség majd megszületik, mindent el fogok mondani neki a bátyjáról. Úgy fog felnőni, mintha ott lenne vele.

– Amikor terhes voltam Kaiával, a nővérem is épp gyereket várt. Az enyém májusban született, az övé júliusban. De komplikációk léptek fel és elveszítette a fiát – sóhajtott Glenda. – Aznap reggel, amikor meghalt, tíz perccel az előtt, hogy megkaptam volna a hívást, Kaia felébredt és kacagva játszani kezdett a kiságyában. Még csak két hónapos volt. Csak ültem ott és bámultam. Egész nap csak játszott, éjszakába nyúlóan. Igen. Tudom, mire gondolsz.

– A nővéred hogy viselte?

– Ugyanazt a filozófiát követte, amit te is. Amíg a szívében őrzi, a fia mindig vele lesz.

Johnnie elmosolyodott, és megpaskolta Glenda kezét.

– Köszönöm, Glen, hogy megosztottad ezt velem.

– Bármikor.

***

            Karen és Maddie az ebédlőasztalnál ültek. Épp csak végeztek az étellel, amit a helyi thai étteremből hoztak.

– Mmm! Ez mennyei volt – dőlt hátra Karen a székében. – Nem hittem volna, hogy ízleni fog.

– Nos, mindig ki kell próbálni valami újat – mosolygott rá Maddie.

– Ja. Tudom. És biztos vagyok benne, hogy te ezer örömmel megmutatsz nekem minden elérhető újdonságot, ha végre letelepszem Atlantában.

– Tudod már, mikor költözöl?

– Az igazat megvallva három héten belül ott kéne lennem. Már beszéltem a tulajjal, akitől szeretnék lakást bérelni.

Bár még friss volt a kapcsolatuk, Maddie érezte a kötődést kettejük között. Azt hitte anno, hogy igazán szerelmes Johnnie-ba, de amit Karen iránt érzett, az sokkal erősebb volt.

– Megmutatod nekem a lakást? – szólalt meg.

– Persze. Elmehetünk holnap és megnézhetjük, mielőtt indulok – állt fel Karen, és mindkettejük tányérját a mosogatóba tette. Maddie felkapta a poharakat, és azokat is a piszkos edények közé tette, majd Karenhez lépett. A másik nő átölelte őt, és ajkait Maddie vágyakozó szájára nyomta. Lassan és mély szenvedéllyel csókolóztak. A továbbiakat viszont megakadályozta Karen telefonjának hangja.

– Halló? – szólt bele mogorván.

– Karen Grace-szel beszélek? – kérdezte egy ismeretlen hang.

– Igen. Ki az? – válaszolta Karen, mire Maddie összevonta a szemöldökét.

– A nevem Elgin Whitfield. Constance McFarland ügyvédje vagyok.

– És?

– Úgy hallottuk, Danny Scottot keresi.

Karen hozzáállása azonnal megváltozott.

– Igen. Igen, úgy van. Tud valamit a hollétéről?

– Még mindig a Tallahassee[1] térségében van?

– Nem. De holnapra ott lehetek.

– Az tökéletesen megfelel. El tudna jönni a Haywood, Douglas and McFarland ügyvédi irodába délután egyre?

– Természetesen. Meg tudná adni az új nevét és lakhelyét?

– Mrs. McFarland majd mindent megbeszél önnel. Nekem nincs felhatalmazásom közölni önnel semmit a témában.

– Rendben, Mr. Whitfield! Akkor holnap egykor.

– Jó éjszakát, Miss Grace!

– Viszlát, uram! – tette le Karen a telefont. Mosoly terült szét az arcán.

– Azt hiszem, ez azt jelenti, vissza mégy Floridába – grimaszolt Maddie.

– Igen, hölgyem. Meglátogatom Constance McFarlandet. Úgy néz ki, rájött, hogy Danny Scott után kutatok.

Maddie felvonta az egyik szemöldökét, és kibontakozott Karen öleléséből.

– AZ a Constance MyFarland?

– Igen, azt hiszem. Ismered?

– Ő Duncan MyFarland bíró özvegye, aki az észak-karolinai feljebbviteli bíróságról ment nyugdíjba. Kíváncsi lennék, mi köze van Danny Scotthoz.

– Fogalmam sincs, de holnap kiderül… Fel kell hívnom Pizót, és elmondani neki, hogy talán találtam valamit.

– Édesem! Miért nem várod ki a találkozódat Mrs. McFarlanddel? Semmi szükség rá, hogy felesleges reményt ébressz egy esetleges újabb zsákutca előtt.

Karen sóhajtott egyet.

– Igen. Igazad van. Azt hiszem, egy kicsit túlságosan is lázba jöttem.

Maddie vidáman felnevetett.

– Szerintem is.

– Befejezte a kiröhögésemet, Miss Marshall? – vonta fel az egyik szemöldökét Karen.

– Bocsáss meg, édesem, de annyira ennivalóan nézel ki, amikor izgatott vagy – kacagott a szőke nő.

– Én nem vagyok ennivaló – morgott Karen,

– De igen. Az vagy.

Karen erre csak morgott. Maddie már épp ott akarta hagyni, amikor a másik utána lépett, és megragadta a derekát.

– Megmutatom neked, ki az ennivaló – somolygott, azzal a vállára kapta Maddie-t, és a hálószoba felé indult vele.

***

            Johnnie azonnal felfigyelt a sötétségre a házban, amikor leparkolt. Azon kezdett merengeni, hova mehettek a többiek, mert Tori kocsiját sem látta sehol.

            Amikor kinyitotta az ajtót, halvány gyertyafényt látott kiszűrődni a nappaliból. Alighogy becsukta az ajtót, meghallotta Marvin Gaye I want you[2] című számának hangját. Mosoly terült szét az arcán, ahogy megpillantotta az ajtóban ácsorgó Almát a spagetti-pántos hálóingében. Hálát adott a szellemeknek, amiért Ceecee rábeszélte a mexikói nőt, hogy vegye meg ezt a ruhadarabot.

– Tetszik, amit látsz, Querida? – kérdezte Alma búgó hangon.

Johnnie csak némán bólintott.

– Éhes vagy, Mi Amor?

Johnnie odalépett hozzá és megcsókolta a feleségét. Egyik kezét Alma pocakjára tette.

– Nagyon éhes, kislány.

– Helyes. Mert én éhezem – vonta be őt Alma az étkezőbe.

– Mi ez az egész? – kérdezte Johnnie, ahogy a porcelánnal és kristálypoharakkal megterített, gyertyafényben úszó asztalra tekintett.

– Úgy gondoltam, kiérdemeltünk egy kellemes romantikus vacsorát. Tetszik?

– Nagyon is, de nem kellett volna miattam megerőltetned magad. Tudom, hogy ilyenkor már nagyon fáradt vagy…

– Ssss! Én nem csináltam semmit, szerelmem. Elmondtam Torinak és Ceeceenek, hogy mit szeretnék, ők pedig szó nélkül megcsinálták nekem.

Johnnie elvigyorodott. Most pedig gyere, kedvesem! A kicsi már éhes.

Johnnie a sült marhát vágta fel, miközben Alma szedett magának egy kis zöldséget. Hirtelen felfigyelt rá, milyen kicsi szeletet vág Johnnie, mire megköszörülte a torkát.

– Ez nekem lesz, kislány – kacagott fel a másik nő.

– Helyes, mert az nekem nem lenne elég.

– Lefogadtam volna.

Vacsora után egymás szájába pakolták a tortát, majd, mikor a villájára vette az utolsó darabot, Johnnie Alma felé nyújtotta azt, de nem a szájába tette, hanem szétkente a felesége nyakán, majd letérdelt mellé, és lenyalta róla a lágy krémet. Apró csókokkal hintette be Alma keresztcsontját, lefelé haladva a melleire.

            Alma kibontotta a felesége lófarokba fogott haját. Belemélyesztette ujjait a hosszú fürtökbe, majd felnyögött, amikor Johnnie ajkai a mellbimbóira fonódtak a hálóing anyagán keresztül.

            Johnnie már képtelen volt uralkodni magán. A karjaiba kapta Almát, és a hálószoba felé indult vele.

          A mexikói nő elterült az ágyon, és halkan nyögdécselt, ahogy Johnnie csókokkal árasztotta el az egész testét.

– Si, Querida! – morogta, ahogy a felesége az ágyékához ért.

Johnnie kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, és végigcsókolt Alma gerince mentén, míg végü el nem érte a fenekét. Alig tudta türtőztetni magát, hogy össze ne harapdálja a puha bőrt.

Emanuela de Paula alias Johnetta Green

            A hátára fordította Almát, és a nő combjai közé heveredett. A felesége a vállaira tette a lábát, ahogy Johnnie arca az ágyékába fúródott. Imádta az Alma illatában beállt változást, ami szinte az egekig emelte a libidóját. A vére hevesen lüktetett az ereiben, ahogy a másik nőre nézett. Átölelte a felesége derekát és nyelvét a kitárulkozó szeméremajkak közé nyomta, rátalálva Alma csiklójára.

– Dios mio! – sikoltott fel Alma, megmarkolva a lepedőt, és még jobban a felesége arcába tolta az ágyékát.

Johnnie nyelve megállás nélkül dolgozott, nyelve Alma édes nektárját, egy cseppet sem vesztegetve el.

– Én is meg akarlak kóstolni, szerelmem – nyögte Alma.

Johnnie egy pillanatra sem engedte el a felesége csiklóját, miközben úgy fészkelődött, hogy átvethesse a lábát Alma testén. A felesége átkarolta a derekát, Johnnie pedig majdnem ugrott egyet, amikor a mexikói nő a fogai közé vette a csiklóját.

            A szenvedély forró lávaként áradt keresztül az ereiken, ahogy egyre jobban elveszítették a kontrollt.

– Ó, Istenem, kicsim! – búgta Johnnie.

– Si, si, vengo![3] – zihálta a mexikói nő.

Johnnie végigcsókolta a felesége combjának belsejét, majd oldalra gördült a hátára. Attól, ahogy a felesége hasa felett görnyedt, megfájdultak az izületei.

– Már én sem vagyok fiatal – morogta, levegő után kapkodva.

– Egy perccel sem vagy idősebb, szerelmem – simogatta meg Alma. – De egyre jobb.

Johnnie felé fordult.

– Nos, amíg te elégedett vagy velem, semmi más nem érdekel – ölelte át a feleségét. – Köszönöm a csodás estét.

Alma megcsókolta a felesége nyakát.

– Nem. Én köszönöm neked.

Folytatása következik!

---

[1] Tallahassee: Florida állam fővárosa.

[2] I want you: Szó szerinti fordításban „Akarlak (téged)”.

[3] Gondolom itt az „I’ll come” kifejezést fordította a szerző „vengo”-ra spanyolul, mivel a „come” és a „vengo” is azt jelenti, hogy jönni, előbbi pedig jelen összefüggésben az elélvezést jelöli angolul.