A gyilkosnak két arca van IX. rész 39. fejezet

Előzmény: A gyilkosnak két arca van I. rész

Közvetlen előzmény: A gyilkosnak két arca van IX. rész 38. fejezet

Írta: Tonya S. Coley

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Annette csendes magányban töltötte az előző éjszakát. Azzal foglalkozott, hogy átgondolja az életét. Egyre jobban kételkedett benne, hogy valaha is kijut erről a helyről. Gondolataiból a cella nyíló ajtajának hangja zökkentette ki.

– Nette? – szólította Danny.

Annette felállt, és odalépett az ajtóhoz.

– Danny! Mit csinálsz te itt?

– Látni akartalak, mielőtt még kiengednek. Tudod, nem találkozhatunk megint, ha visszatérsz a társadalomba.

– Felejtsd el! Sosem jutok ki innen.

– Tudod, hogy nem tehetem, Nette. A nővérem vagy.

– Danny fiú! El kell engedned. Csak menj, és éld az életedet. Az enyémnek már vége.

– Az én hibám, hogy be vagy ide zárva. Miattam kellett megölnöd apát.

– Ezt most fejezd be! – ripakodott rá a nő. – Nem a te hibád. Még csak gyerek voltál.

– Ellen kellett volna állnom.

Annette felsóhajtott.

– Nagyobb volt, mint te most. Te meg csak egy pisis gyerek voltál. Esélyed se lett volna.

– Nézd. Az ÉN hibám volt, oké?

– Anya hibája volt. Ő hagyta, hogy az a vadállat versen minket, amikor csak akar. Az egész családot megerőszakolta, és aztán elég volt csak hazudnia a bíróságnak, hogy megússza. – Annette érezte, hogy elönti a düh. – Az a vadállat tönkretette az életünket, aztán meg a cafkája tovább folytatta a halála után.

Danny a falhoz támasztotta a homlokát. Könny csorgott le az arcán.

– Kérlek! Hadd beszéljek egy ügyvéddel, Nette! Elmondhatom, mi történt igazából.

Annette a kisöccsére nézett. Arra a fiatalemberre, akivé érett.

– Danny! Én csak azt akarom, hogy éld az életedet. Odakint már nincs semmi számomra. Már annyi ideje vagyok itt, hogy nem is tudnám, hogy viselkedjek odakint.

Danny csak hallgatta őt, felismerve a kétségbeesést a hangjában. Érezte, hogy a nővére feláldozza magát érte. De ő nem akarta engedni, hogy ott rohadjon meg a börtönben.

– Nette! Minden rendben lesz. Kitalálok valamit.

– Már vége, Danny – suttogta a nő. Tennie kellett valamit, hogy megmentse az öccsét. – Nem akarlak látni többé.

– Hogy? – kerekedtek el a férfi szemei.

– Süket vagy? – csattant fel a nő. – Nem akarom, hogy többé ide gyere.

– De Nette…

– Takarodj a szemem elől! – üvöltötte a másik. – Nem akarom még egyszer meglátni az arcodat, hallod?

Könny patakzott Danny arcán.

– Kérlek! Ne tedd ezt velem! Te vagy mindenem, ami maradt.

A nő elsétált az ajtótól, és a hátát mutatta felé, hogy az öccse ne láthassa a könnyeit. A szíve szakadt belé, hogy el kellett küldenie az öccsét.

            Danny csak nézte őt, reménykedve, hogy megváltoztatja a véleményét, de pár perc múlva végül könnyes szemmel mégis kinyögte: – Kérlek, Nette! – A nő viszont tudomást sem vett róla, erre Danny csak sóhajtott. – Szeretlek, Nette. Mindig is szeretni foglak.

Annette semmire nem vágyott jobban, mint hogy egy utolsó pillantást vethessen az öccsére, de tudta, ha megfordul, a férfi sosem lesz képes elmenni.

            Danny lassan becsukta a kis ajtót és elsétált. Amikor az őrök asztalához ért, rá támaszkodott. Egy kis időre volt szüksége, hogy összeszedje magát. Az őr, egy gyerekkori barátja, odalépett hozzá.

– Jól vagy, Danny?

A férfi felnézett a barátjára.

– Tennél nekem egy szívességet?

– Miről lenne szó?

Danny letörölte a könnyet az arcáról.

– Bizonyosodj meg róla, hogy Nette megkap mindent, amire csak szüksége van! És vigyázz rá!

Barátja tekintetét elnézve, az őr jobbnak látta nem ellenkezni.

– Megteszem, amit csak tudok.

– Köszi, Jimmy!

Annette a térdeire rogyott, majd a matracára hajtotta a fejét, hogy abba fojtsa a sikolyait. A szíve millió darabra tört, tudva, hogy soha többé nem látja majd azt az embert, akit mindennél jobban szeretett.

***

– Min gondolkozol? – kérdezte Maddie, lassú köröket rajzolva Karen combjára.

– Csak Danny Scottra gondoltam.

Maddie felült, és a kedvesére nézett.

– Ez az ügy nagyon izgat, ugye?

– Igen. Nem tehetek róla, de mindig az jár a fejemben, hogy mi köze lehet neki ehhez az egészhez – sóhajtott fel Karen.

Maddie mögé húzódott, és masszírozni kezdte a másik nő feszült izmait.

– Ennyi szeretkezés után hogy lehetsz még mindig ilyen feszült?

Karen vállat volt.

– Nem tudom. A munkámmal jár, azt hiszem.

– Biztos vagyok benne, hogy Mrs. McFarlandnek lesznek válaszai a számodra.

– Azt én is nagyon remélem.

***

            Tracy az ágya szélén ült, és a reggelijét majszolta. Felpillantott, amikor az ajtaja kinyílt és Dr. Wilson dugta be a fejét.

– Hello, Tracy! Csak beugrottam a napi vizitre – mosolygott a férfira. – Hogy van?

– Hello, doki! Jöjjön csak be! Csatlakozik hozzám reggelire?

Dr. Wilson odalépett hozzá, és a tálcára pillantott.

– Nem hiszem, hogy kiérdemelnék ilyen ínycsiklandozó étket – mondta szarkasztikusan, majd leült egy székre. – Szóval, izgatott amiatt, hogy holnap kiengedik?

Tracy beleivott a kávéjába, és elmosolyodott.

– Igen. Örülök, hogy most már segíthetek Johnnie-nak. Most, hogy megszabadultam a démonaimtól, tovább léphetek, és újrakezdhetem az életemet Markkal.

A nő kedvesen elmosolyodott. Jó érzéssel töltötte el, ha segíthetett valakin, kikecmeregni a bajból.

– Ezt jó hallani, Tracy.

– Ezt mind önnek köszönhetem, doki. Ha csak azt tette volna, mint a többi agyturkász, még mindig ugyanott tartanék. Most viszont igazán szabadnak érzem magam.

– Tracy! Maga vitte véghez a legnagyobb részt. Én csak segítettem megtalálni a helyes utat.

– Nos, megtaníthatná erre a kollégáit is. Sok emberen segítene vele.

A nő elmosolyodott a bók hallatán.

– Köszönöm, Tracy. – Egy pillanatra elhallgatott, és a vele szemben ülő férfira nézett. – Még sokat kell véghezvinnünk a terápiájában – mondta, mire Tracy bólintott. – Talán most hagyom reggelizni.

Tracy megszorította a kezét, amikor felállt.

– Ö, doki! Kérhetek egy szívességet?

– Persze. Ha tudok, segítek. Miről lenne szó?

– Azt hallottam, ez az Abbott nagyon érti a dolgát… Ott tudna lenni a tárgyalóteremben, amikor vallomást teszek. Szükségem lenne legalább egy barátságos arcra.

Dr. Wilson a kezére tette a sajátját, és a félelemmel teli szemekbe nézett.

– Ezt az ügyet zárt ajtók mögött tárgyalják. De mivel a pszichiátere vagyok, talán megengedik, hogy jelen legyek. Telefonálok párat, és megpróbálom rábeszélni O’Connell bírót.

Tracy megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Köszönöm, doki. Tényleg értékelem.

A nő megpaskolta a kezét, majd felegyenesedett.

– Azért vagyok, hogy segítsek, Tracy. Ha van valami, amit tehetek, megteszem.

Tracy szélesen elmosolyodott.

***

            Karen végigfuttatta az ujjait a haján. Kezdett már türelmetlen lenni, ahogy a taxisofőr tanácstalanul nézelődött körbe.

– Nézze, haver! Egy fontos találkozóm lenne.

– Sajnálom, hölgyem. Biztos rossz felé fordultam valahol.

– A fenébe is! – szakadt ki Karenből. – Ismerem a módszereiket, hogyan képesek akár egy méter után is „eltévedni”.

– Nem tudom, miről beszél, hölgyem.

– Na ide figyeljen! Én a CNN-nél dolgozom. Vigyen el a megadott címre, vagy megszellőztetem, hogy húzzák csőbe a gyanútlan turistákat a maguk cégénél.

A férfi csak a szemét forgatta, és a gázra taposott. Alig várta már, hogy megszabadulhasson ettől a kellemetlenkedő ribanctól.

Sara Sampaio alias Karen Grace

            Amikor a taxi megállt a Haywood, Douglas and McFarland előtt, Karen kiszállt és odadobta a pontosan kiszámolt fizetséget. Egy kései ötvenes férfi lépett ki az épületből pólóban és khaki nadrágban.

„A fenébe is! Itt élsz Floridában! Feküdj már ki napozni egy kicsit az isten szerelmére!” – fintorodott el Karen a sápadt férfira nézve.

– Miss Grace?

– Igen. És maga?

– Elgin Whitfield – nyújtotta felé a kezét a férfi.

– Örvendek a szerencsének, uram – szorította meg a nő a jobbját. – Izgatottan várom a találkozót Mrs. McFarlanddel. Bent van?

A férfi megköszörülte a torkát.

– Sajnálom, de Mrs. McFarland nem tudja fogadni ma. Sürgősen elszólították a városból.

– Micsoda? – csattant fel Karen. – Miért nem szóltak korábban? Kivárhattam volna, amíg visszajön.

„A fenébe is!” – zsörtölődött. – „Még otthon lehetnék az ágyban Maddie-vel.”

– Mrs. McFarland holnap délután tér vissza legkésőbb. Addig is a rendelkezésére bocsát egy lakosztályt a Hiltonban – mondta a férfi. – Igazán sajnálja a kellemetlenséget, és reméli, hogy meg fogja érteni.

Karen felsóhajtott.

– A kényelmetlenségek ellenére elfogadom Mrs. McFarland ajánlatát.

„Csak várják ki, amíg meglátják a számlát!” – tette hozzá magában. – „Legközelebb kétszer is meggondolják, hogy szórakozzanak valakivel.”

– Megtisztelne, ha elvihetném, és megbizonyosodhatnék róla, hogy minden rendben megy.

– Köszönöm. Már elegem van a taxikból mára – mondta Karen, és a férfi kocsija felé indultak.

Folytatása következik!