Előre a cél felé VI. rész 13. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé VI. rész 12. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Caitlin lassan végigpillantott a vendéglátóin. „Vajon miért mosolyognak ennyire?” – merengett. Rock nagyanyjára nézett, és ugyanazt a huncut vigyort látta rajta, mint az unokájáén.

– Mióta dolgozik fizikoterapeutaként, Miss O’Hara? – kérdezte Michael, felpillantva a menüből.

– Kérem. Kényelmesebb lenne, ha tegeződnénk, nem? – kérdezte zavartan. – Nagyjából hét éve vagyok a szakmában.

– Nagyon élvezheted a munkádat, Caitlin – állapította meg Nadina. – Nem találni egykönnyen ilyen fiatal embereket, akik ennyire elkötelezettek a munkájuknak.

– Ó, igen. Nagyon szeretek embereken segíteni. Azóta szerettem volna fizikoterapeuta lenni, hogy édesapámat baleset érte kinn a mezőn és rehabiliációta kellett mennie. Volt ott egy terapeuta, aki nagyon kedves volt hozzá. Sokkal kevésbé fájdalmassá tette a felépülését.

– Honnan is származol eredetileg? – ivott egy kevés vizet Johnnie.

– Tennessee-ből – válaszolta Caitlin büszkén. – Gyönyörűek a hegyek az évnek ebben a szakában. Békés és derüs.

– Ez érdekes. Nem is vettem észre, hogy másképp beszélnél – jegyezte meg Nadina.

Johnnie felnevetett.

– Ó, pedig érződik. Csak tudni kell, mit keress.

– Amikor elkezdtem dolgozni, néhány páciensem nehéznek találta megérteni, mit mondok, úgyhogy igyekeztem a lehető legjobban leküzdeni az akcentusomat – pirult el Caitlin.

– Szerintem igazán kellemes a kiejtésed – hajolt közelebb Johnnie.

– Köszönöm, Miss Green – mosolygott Caitlin.

– Ó-ó! Emlékszel? Mondtam, hogy szólíts csak nagyinak! – kacsintott Johnnie.

– Bocsánat, nagyi! Szóval, elmesélnétek, milyen ember is Rock valójában?

Nadina majdnem félrenyelte a borát. Michael megveregette a hátát, miközben Johnnie-ra nézett segítségért.

– Minden rendben, Mrs. Rockwell? – állt fel Caitlin és megérintette Nadina vállát. „Oké! Mi az, amit nem mondanak el?”

Johnnie óvatosan kezdett bele a mondandójába.

– Squirt elég nehéz eset néha, Caitlin… Ó, a pokolba is! Olyan makacs, akár egy öszvér – törölte meg a száját egy zsebkendővel.

– Értem – bólintott Caitlin.

– Úgy hallottuk, nagyon jól tudod kezelni a problémás betegeket – jegyezte meg Michael.

– Megkapod az engedélyt, hogy bármit megtégy, amit szükségesnek látsz a terápia érdekében – mondta Nadina, amikor ismét szóhoz jutott.

Johnnie megérintette Caitlin kezét és mélyen a szemébe nézett.

– Tudunk Attiláról. És ez az egyik oka, hogy téged akartunk.

Caitlin elpirult. Johnnie látta a zavart az arcán.

– Caitlin, remélem, nem utasítod vissza a felkérést.

– Nem. Nem erről van szó. Csak… amikor az emberek megismerik Attilát, többnyire rögtön kirohannak a világból. Igazság szerint Mr. Van Roekel azt javasolta, próbáljam meg féken tartani.

– Ne! – mondta Johnnie, Nadina és Michael egyszerre.

Caitlin végignézett rajtuk és kuncogni kezdett.

– Annyira nehéz eset lenne?

– Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az – mondta Nadina. – A nagyanyjától örökölte – nézett Johnnie-ra.

– Ó, nem! Ez a másidik eset, hogy engem hibáztatsz a lányod önfejűsége miatt – bökött Nadina felé Johnnie az ujjával. – Történetesen emlékszem, te is milyen fafejű voltál gyereknek.

– Mama, kérlek! Ne most! Mami is mindig azt mondta, hogy Vali épp olyan, mint te.

Caitlin figyelte, ahogy anya és lánya imitálja a veszekedést, és képtelen volt visszafojtani a mosolyát.

„Üdv a családban, kölyök” – gondolta Michael. – Nem tudom, hogy vagytok vele, de én éhezem – intett a pincérnek.

***

– Borzalmas volt, JB – nyögte Rock.

– Miért mondod ezt? Miss Sampson igencsak szemrevaló nő. Ha szabad lennék, talán el is játszadoznék vele.

– Felizgatott, aztán csak lecsutakolt, mint egy lovat.

JB felkacagott.

– Talán fel is kérted táncra?

– Kapd be, JB! Az a nő az anyám is lehetne.

– Na és?

– Amellett pedig a nagyi spiclije. Csak az kellene, hogy egyenesen hozzá rohanjon és mindent elmondjon neki.

– Ha már a nagyiról van szó, ő hol van?

Mosoly jelent meg Rock arcán.

– A szüleimmel vacsorázik.

JB a legjobb barátjára nézett.

– És mi ez a mosoly?

– A fizikoterapeutámmal vacsoráznak – vigyorodott el még jobban Rovk.

– Ó! Szóval jól néz ki, mi?

– Nagyon is. Az övéi a legszebb szemek, amiket életemben láttam. Olyan gyönyörű szürkék. Ha pedig zavarba jön, sötétebbek lesznek.

JB odahúzott egy széket.

– Mesélj még!

– Nos, a mosolya beragyogja az egész szobát. A hangja édes és melodikus…

– Egy pillanat! Ki vagy te, és mit csináltál a barátommal?

– Miről beszélsz? – morogta Rock.

– Már vagy öt perce beszélünk erről a nőről és a testéről egy szót sem ejtettél.

– Állj már le és engedd, hogy végig mondjam!

JB-nek leesett az álla a hirtelen változástól.

– Akkor jó. Tovább! Mesélj csak erről a csodás nőről!

– Köszönöm – imitált hajbókolást Rock. – Ahogy már mondtam, mielőtt otrombán félbeszakítottál volna, a hangja nyugtató és… – Elhallgatott, ahogy barátja zavart arcára nézett. – Neki vannak a legjobb cicijei és segge a világon. Most elégedett vagy?

– Így már sokkal jobb. Már épp azon gondolkodtam, nem bolygatták-e meg az agyadat műtét közben.

– Baszódj meg, JB!

– Ó, micsoda beszéd ez! – lépett be Miller nővér.

Rock felnyögött.

– Ja. És mit fog tenni velem, Mata Hari? Talán szól a nagyinak?

– Miről beszél, Miss Rockwell? – tettette magát ártatlannak Kay.

– Biztos hülyének tart. Tudom ám, miben sántikálnak Samppel és a nagyival. Megmondta magának és Sampnek, hogy tartsanak szemmel, mert rossz kislány vagyok.

– Ki az a Samp?

– Pontosan tudja, kiről beszélek. Ez Miss Sampson beceneve. Hallottam, amikor így szólította, és a nagyi is elszólta magát.

– Fogalmam sincs, miről beszél.

– Ha maga mondja… Nos, ha már itt van, megigazítaná, a párnámat? Kérem.

JB magában somolygott. Sejtette, mi következik.

Kay odalépett az ágyhoz és megigazította a párnát. Rock csábosan elmosolyodott, és amikor Kay megfordult, hogy elsétáljon, hátulról belé csípett.

– Ááá! – nyögött fel a nővér és a fenekét dörzsölte.

– Jó a segged – vigyorgott Rock.

– Teeee – szűrte a fogai között Kay, miközben kisétált a szobából, becsukva az ajtót.

– Nagy bajban leszel, ha a nagyi megtudja ezt – mondta JB.

– Nem fogja megtudni. Ha mégis, és elárulja nekem, azzal romba dől a kis terve.

– Csak remélni tudom, hogy tudod, mit csinálsz.

Adriana Lima alias Valeria "Rock" Rockwell

Johnnie a szoba üvegajtaján keresztül figyelte őket.

– Szóval azt hiszed, okos vagy – mormogta. – Majd meglátjuk, ki nevet a végén.

Azzal belépett és Rockra mosolygott.

            Rock viszonozta a mosolygát, miközben a nagyanyja előre hajolt, hogy megpuszilja az arcát.

– Hogy érzed magad, Squirt?

– Jól vagyok. Milyen volt a vacsi?

Johnnie letelepedett az ágy mellett álló székre.

– A vacsora kellemes volt. Az őseid nem meséltek róla, amikor visszajöttek?

– Ja. Mondták, hogy jól szórakoztatok – válaszolta Rock. – De most beszélj róla!

– Kiről, Squirt?

– Áááá! Ne szórakozz velem, nagyi! Pontosan tudod, kiről beszélek.

– Ó! Caitlinre gondolsz?

– Igen – mosolygott Rock „A leggyönyörűbb nőről, akit valaha is láttam.”

– Kedves lány, azt hiszem – válaszolta Johnnie.

– Mondd el, nagyi!

– Talán holnap, Squirt. Elfáradtam – tettetett ásítást Johnnie, majd felállt és a sarokban elhelyezett kanapé felé indult.

– De nagyi…

– Holnap – intett Johnnie.

– Akkor jó – fújt Rock.

***

            Mike és Charlie kiszállt az utóbbi kocsijából és odasétáltak egy teherautóhoz, ami a szálloda parkolójában állt. Charlie bekopogott az ablakon.

– Hé, Pete! Mi vagyunk.

Az ajtó kinyílt, és egy magas, vékony férfi szállt ki.

– Már épp ideje volt, Charlie.

– Sajnálom, de várnom kellett a barátomra – bökött Mike felé. – Jöttünk, amint tudtunk… Szóval, mid van nekünk?

– Megtaláltam a nőt, akit kerestetek – mondta Pete. – Láttam ma reggel két kisfiúval. Úgy nézett ki, mint akit alaposan elvertek – nézett undorodva Mike-ra.

– Azzal ne foglalkozz! – köpte a férfi. – Tudod, hol laknak?

– A 738-as szobában.

Mike Charlie-hoz fordult.

– Nem sokára visszajövök. – Azzal ellépett Pete mellett és a szálloda ajtajához sétált.

– Tudod, Charlie, azt hittem, te egy rendes srác vagy.

– Mi a fenét akar ez jelenteni?

– Te is olyan jól tudod, mint én, hogy ez a fickó verte meg a nőt, akinek segítettél megtalálni.

– Ó, ugyan már! Csak félreértés volt. A dolgok kicsúsztak az irányítása alól.

Pete hitetlenkedve nézett rá.

– Félreértés a faszom.

Charlie dobbantott egyet az aszfalton.

– Nem gondolta komolyan, Pete. Nem ismered a körülményeket…

– A fenébe is! Mindenki tudja, hogy a nő Rock Rockwellel hentergett, amiért a pasija kiakadt – üvöltötte Pete. – Fogadok, fogy a nő szembeszállt vele, mire a pasi boksz-zsáknak használta őt. Ha tudtam volna, hogy Sloannak dolgozol, a kisujjamat se mozdítottam volna érted.

– Ő is elég nagy bajban van. Mike nem fog semmi őrültséget csinálni.

– Az ő érdekében remélem.

***

            Miriam a tükör előtt állt és zúzódásokkal teli arcát szemlélte. Még mindig érzékeny volt az érintésre, de lassan már gyógyult. Úgy döntött, lezuhanyzik. Előtte viszont még felhívta a szobaszervizt és kért egy üveg tejet.

            Később törülközőbe csavart hajjal jött ki a fürdőszobából. Leült a kanapéra, bekapcsolta a tévét és a csatornákat váltogatta.

– Ez az – állt meg az egyiknél. – Ó igen! Ez a nekem való – ismerte fel az egyik régi kedvenc klasszikus horrorfilmjét.

            Épp csak lement a főcím, amikor kopogást hallott.

– Épp ideje. Már régen kértem azt a tejet – állt fel és az ajtóhoz lépett.

Folytatása következik!

Vége a VI. résznek!