Előre a cél felé VII. rész 14. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé VI. rész 13. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Mike az ajtóban állt, kopogtatás után végigfuttatta kezét a haján, majd vett egy mély levegőt.

– Össze kell szednem magam, hogy meg tudjam győzni, jöjjön haza – morogta. – Segítenie kell kilábalni ebből a szarból.

Ismét kopogtatott, ezúttal egy kicsit hangosabban. Elmosolyodott, amikor meghallotta a kulcs kaparászását a zárban.

            Az ajtó kinyílt, és egy álmos női hang szólt ki.

– Ki az?

– Miri! Én vagyok, kicsim! Nyisd ki! – mondta Mike olyan nyugodtan, ahogy csak tudta. Még jobban elmosolyodott, amikor az ajtó becsukódott és zajokat hallott odaátról. Előre hajolt és magára öltötte legvonzóbb arckifejezését.

Az ajtó kitárult.

– Tudod, mennyi az idő, seggarc? – mordult rá egy idősebb férfi.

Mike dühösen mérte végig a vele nagyjából egymagas alakot.

– Ki a franc vagy te és mit keresel a feleségem szobájában? – próbálta arrébb lökni a férfit.

– Lassan a testtel, pajtikám! – tartotta vissza az. – Rossz helyre jöttél. Senki nincs itt, csak az ÉN feleségem és én.

– Miriam! – üvöltötte Mike, próbálva bejutni a szobába. – Hagyd abba a játszadozást és gyere haza velem!

Egy idősebb spanyol nő jelent meg és a férje mellé lépett.

– Hívtan a biztonságiakat, drágám – tette a kezét a férfi karjára.

Mike kissé lenyugodott a nő láttán.

– Én… sajnálom. Biztos rossz helyre jöttem. – Hallotta, hogy nyílik a lift ajtaja, és egy férfit pillantott meg két őr társaságában.

– Mi folyik itt? – kérdezte fagyos hangon a férfi.

Mike igyekezett nyugodt maradni.

– Csak félreértés történt. Egy barátom azt mondta, itt járt, de ezek szerint rossz szobába kopogtattam.

A férfi a dühös párra pillantott.

– Elnézést a kellemetlenségért! – Azzal Mike felé fordult, miután az idős úr rácsapta az ajtót. – Uram, felkérném, hogy jöjjön velem a recepcióra és nevezze meg a barátját. Utána nagyon szívesen útba igazítjuk.

Mike némán sétált vele a lift felé, azon gondolkodva, mit ronthatott el.

A két őr végig mellette haladt miközben lementek az előtérbe, a férfi pedig a recepciós pulthoz lépett.

– Nos, el tudná mondani a személy nevét, akit keres?

– Miriam Sloan.

– Váó! Tudtam, hogy ismerős valahonnan – szólalt meg az egyik őr. – Maga Mike Sloan a Jaguarsből.

– Igen, én lennék – bámult Mike továbbra is a recepciósra.

– Szerintem ez az egész hajcihő csak azért van, hogy bűnbakot csináljanak magából. – folytatta az őr. – Nőknek nem lenne helye az NFL-ben.

Mike elégedetten elmosolyodott.

– Nem tudnék ennél jobban egyetérteni.

– Ha egy férfi lett volna az illető, ez az egész nem történik meg. Nem oda valók. Inkább teperjenek vissza a konyhába!

– Nagyon is igaz – helyeselt Mike. – Szerintem…

– Sajnálom, Mr. Sloan – szakította félbe a recepciós –, de Miriam Sloan délután kijelentkezett.

– Hogy? – üvöltötte Mike. – Ez biztos?

– Igen, uram. Itt az áll, hogy 2:45-kor távozott – bökött a recepciós a monitorára.

– Az a ribanc! – morogta Mike, és kilépett a hotelből, egyenesen Charlie és Pete felé indulva. – Mi a franc bajod van? – üvöltötte.

– Mi az? – kérdezte Charlie.

– Miriam nincs itt, az az! – ordított Mike. – A barátod futni hagyta. Ma délután kijelentkezett.

Charlie Pete-re nézett.

– Mi történt?

– Vesszek meg, ha értem! – rázta a fejét Pete. – Folytatom a munkát.

– Folytatod a munkát? – sziszegte Mike. – Miért kellene ezek után…

– Nyugalom! – intette le Charlie.

– Nem dolgozom neked, seggfej! – üvöltötte Pete és visszasétált a kocsijához. – Remélem, az a nő olyan messze marad tőled, amennyire csak tud. – Elhallgatott, amíg kinyitotta az ajtót, majd a barátjára nézett. – Még egy dolog, Charlie.

– Mi lenne az? – kérdezte a másik.

– Felejtsd el a számom! Nem akarok többet hallani rólad.

Charlie figyelte, ahogy volt barátja elhajt, és Mike felé fordult.

– Kösz, haver. Most tartozol nekem.

– Te nevezted jó kapcsolatnak – köpte Mike. – Árnyékra vetődött, Charlie. A semmiért jöttünk ide.

– Imádkozz, hogy ez ne sározzon be a többi kapcsolatom előtt, mert azt nem köszönöd meg. Ha mindet elüldözöd, nincs Miriam.

Mike végigfuttatta az ujjait a haján.

– A fenébe is! Mit tegyünk most?

Charlie megvonta a vállát.

– Rólad nem nyilatkozhatom, de én bemegyek ebbe a hotelbe és hunyok egyet. Reggel tiszta fejjel folytatjuk – indult a bejárat felé.

Mike felpillantott a csillagos égre.

– Nem tudom, hogy jársz, Miriam, de ha ennek egyszer vége lesz, ezerszer is megbánod, hogy valaha találkoztál Valeria Rockwellel.

***

            Johnnie csendben állt az ágy mellett és figyelte, ahogy a fizikoterapeuta Rock lábizmait masszírozza. Az arca grimaszba rándult, ahogy próbált erőt kifejteni a merev izmokra. Rock szélesen elvigyorodott a tagbaszakadt férfi erőlködése láttán.

– Valami probléma van, kisfiam?

– Nem, hölgyem – válaszolta a férfi és izzadtság gyöngyözött a homlokán. – Rendben, Miss Rockwell. Néhány egyszerű gyakorlattal kezdünk, aztán felállítom, és meglátjuk, megáll-e a lábán.

– Oké – egyezett bele Rock. A nagyanyjára nézett, aki rákacsintott és küldött felé egy bátorító mosolyt. Mindketten nagyon örültek, amikor Dr. Taylor vizsgálata azt állapította meg, hogy Rock az érzékelése 75%-át már visszanyerte. Ezzel együtt át is helyezhették Rockot egy hagyományos kórházi ágyba.

A fizikoterapeuta hozzálátott a munkájához, és bár nagyon óvatosan járt el, az „egyszerű” gyakorlatok így is nagy fájdalmat okoztak. Bár egy hangot sem adott ki, Johnnie látta a szenvedést az unokája arcán.

– Sajnálom, késtem – lépett be Nadina a szobába. Elég volt egy pillantást vetnie a lányára, hogy észrevegye a fájdalmait. – Mit művel a lányommal? – mordult a férfira.

– Apróság! – lépett oda hozzá Johnnie. – Ez a kedves fiatalember csak addig engedheti meg, hogy itt maradjunk, amíg nem zavarjuk meg a munkáját. Gyere inkább ide és maradj csendben!

– De nézz csak rá, Mama! – folytatta Nadina. – Nem látod, milyen fájdalmai vannak?

– A kislányod felnőtt, és profi atléta lett belőle – nyugtatta Johnnie. – Mindent elvisel, amit a legkeményebb kötésű férfi is. Igaz, Squirt?

– Úgy van, nagyi – válaszolta Rock összeszorított fogakkal. – Ne kímélt, ó, Kínzások Mestere!

– Vigyázz a szádra! – vonta össze a szemöldökét Johnnie.

Rock felsóhajtott.

– Bocsánat, nagyi!

A férfi felnevetett.

– Helyes, Miss Rockwell, ilyen hozzáállással semmi idő alatt kikerül innen.

„Ja. Hogy aztán Caitlinnel lehessek” – mosolygott Rock.

Adriana Lima alias Valeria "Rock" Rockwell

– Tényleg úgy gondolja? – kérdezte reménykedve.

– Határozottan. Olyan gyakorlatokat végez, amit a legtöbb páciensem csak hetekkel a műtét után.

Johnnie büszkén elmosolyodott és átkarolta Nadinát. A lányának fájt így látni a gyermekét, de megnyugtatta a terapeuta prognózisa.

– Mit gondol, mikor szállíthatják át a rehabilitációra? – kérdezte.

– Nos, a végső döntés Dr. Tayloron múlik, de ha ilyen jól halad, már valamikor a jövő héten – válaszolta a férfi.

***

– Nos, milyen volt a vacsora az új családoddal? – érdeklődött Dora.

– Jól éreztem magam. Tényleg kedves emberek – válaszolta Caitlin.

– Hol voltatok? – ivott bele a barátnője a kávéjába.

– A Meadowsban – mosolyodott el a másik.

– A francba! Az az egyik legdrágább étterem a városban. Már egy csésze kávéért is elkérnek hét dollárt.

– Igaz. Ezért ettem csak egy salátát, bár a nagyi rá akart venni egy grillezett lazacra.

– Azt akarod mondani, nem tömted be mind a kettőt? – cukkolta Dora, ismerve barátnője nagy étvágyát.

Caitlin kiöltötte rá a nyelvét.

– Nem. Ettem egy sztéket otthon, mielőtt felöltöztem.

Dora felnevetett.

– Tudhattam volna. De most beszélj Rockról!

– Istenem! Ő a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam – mosolygott Caitlin. – Neki vannak a leggyönyörűbb kék szeme, és az a fényes mosoly…

– És milyen az illata?

– Hogy?

– Milyen az illata? – ismételte meg Dora. – Láttam már leizzadva egy kemény meccs után, de az illata még akkor is tökéletes volt.

Caitlin halkan kuncogott.

– Hogy őszinte legyek, csodás az illata. Olyan savanykás.

– Le mertem volna fogadni – bólintott Dora. – És amúgy milyen?

– Nekem kicsit zavartnak tűnt. Egy kicsit dadog, ha zavarban van.

– És a hangja?

– Mély és selymes. Mintha vajba mártogatná a nyelvét.

– És egy pár más dologba is valószínűleg – kuncogott Dora, kiváltva egy szúrós pillantást a barátnőjéből. – De te is tudod, mit beszélnek róla.

– Nem. Mi lenne az?

Dora közelebb hajolt hozzá.

– Azt mondják, kielégíthetetlen a szexuális étvágya – suttogta.

– Tényleg? – csodálkozott Caitlin, mire a másik bólintott.

– Egy igazi toló uszály.

– Toló uszály?

– Tudod, hogy értem – vigyorgott Dora. Amikor pedig Caitlin továbbra is értetlenül nézett rá, felállt és hevesen mozgatni kezdte a csípőjét előre-hátra. – Toló uszály. Érted már?

– Ó! – pirult el Caitlin.

– Azt beszélik, könnyedén túlteszi magát azokon a nőkön, akiket egyszer már megkapott. Ha én is leszbikus lennék… – mosolyodott el álmodozó arccal Dora.

Caitlin gyengéden a vállába bokszolt.

– Darabokra tépne.

– Szép halálnem – nevetett Dora. – Na és, hogy fogod bírni egy ilyen szexistennő közelségét?

Caitlin felállt és odalépett a kávéfőzőhöz, hogy újratöltse a bögréjét.

– Veled ellentétben én tudom türtőztetni magam. Ez a munkám, és tudom, hogy tartsam távol a magánéletemtől. Emlékszel Tonyára?

– Tonya? Á, igen! Tonya – vigyorodott el Dora.

– Megtett mindent, hogy megnézhesse a melleimet. Az a nő mellmegszállott volt.

– Megpróbált rádmozdulni is?

– Nem! Egyébként nagyon udvarias volt. Sosem tapizott, vagy könyörgött nekem.

– Akkor miért nem mutattad meg neki?

– Te is nagyon jól tudod.

– De mit? Hiszen nincs senkid.

– Nem akarok feltűnni az egyik sztorijában. Tudod, hogy író.

– Tényleg? Nem is tudtam.

Caitlin felnevetett.

– Képzelj el egy történetet egy fizikoterapeutáról és a pácienséről! Az már túl erős lenne.

***

            Miriam a fiaival reggelizett a szobájukban. Még mindig tartott attól, hogy nyilvános helyre menjen a sérült arcával.

Mike Jr. a szobaszervizzel beszélt telefonon.

– Ó! Ez nagyszerű.

– Mi az, Mikey? – kérdezte az anyja.

– Ugyanazt a szobaszámot kaptuk, mint az előző hotelben, mama. Ez egy ónem.

Miriam zavartan összevonta a szemöldökét.

– Nem inkább ómen?

– Én is azt mondtam, mama – forgatta a szemeit a fiú. Az öccse felnevetett, mire tej fröcskölt az orrából, egyenesen az anyjuk arcára. Mike Jr. lefordult a székéről és a földön fetrengve nevetett.

– Viselkedjetek már, fiúk! – állt fel Miriam, hogy a mosdóhoz lépjen és megtisztítsa az arcát. Ismét kék-zöld arcára nézett a tükörben és felsóhatott.

– Reméljük, tényleg egy jó ómen – motyogta, megigazítva hosszú, sötét haját. – És a következő állomás már… Charlotte.

Folytatása következik!