Bárban 2. rész

Megjegyzés: Közkívánatra itt a folytatás. Nem tudom, az író miért itt választotta el, de ha már így alakult, kövessük az ő szisztémáját! A történet három részes. Vagy legalábbis annyi készült el eddig. Hamarosan jön a harmadik is.

Előzmény: Bárban 1. rész

Írta: myalteregoisahedonist
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. szeptember 13.

**************************************************************************

            Felnevetett a kérdésemre.

– Igazad van, hülye kérdés ezek után. – Aztán a falnak lökött és nyelve máris a számba hatolt. Kezeim a fenekére telepedtek, ahogy ágyéka az enyémnek préselődött. Csak pár perce éltem át egy csodás orgazmust, de már készen is álltam a következőre. A bokszerem kényelmetlenül feszült lüktető szeméremtestemre. A torkából feltörő nyögések pedig mutatták, ő is hasonlóképp érez.

            Esélyünk se lett volna, ha gyalog akarunk eljutni a lakásomig. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy valaki belénk botoljon, ahogy egy kapualjban szeretkezünk, de tudtam, ez lesz a vége, ha nem találunk egy ágyat záros határidőn belül. Túlfűtött agyamnak pedig komoly munkába került megoldást találni. De amikor végre sikerült, kiszakítottam magam a csókjából, és csak egy szót tátogtam némán: – Taxi.

Ő csak bólintott és rögtön le is intett egyet.

            Az öt perces út hazáig maga volt a kínszenvedés. Egész úton csak engem izgatott. Csókolgatott, simogatott, és puszikkal hintette be az arcélemet és a nyakamat. Éreztem kemény mellbimbóit az oldalamnak préselődni. Mire oda értünk, biztos voltam benne, elég lenne csak a kisujjával hozzám érnie, hogy elélvezzek. Megragadtam a karját és szó szerint kirángattam a taxiból. Amíg kinyitottam az ajtót, a hátamhoz simult és a fülcimpámat szopogatta.

– Alig várom, hogy rám vesd magad – suttogta. A gondolatra pedig testemet elöntötte a melegség.

Amikor végre beértünk, ismét megragadott és ajkaimhoz nyomta az övéit. Nyelveink hevesen összegabalyodtak és mély nyögések törtek fel belőlünk. Kezem végigszaladt a hátán, ő pedig beletúrt a hajamba. Néhány perc múlva kissé elhúzódott és homlokát az enyémnek támasztotta. Szinte már vinnyogtam puha ajkai érintésének hiányától, és igyekeztem előre hajolni, hogy ismét elérhessem őket. Ő viszont belemarkolt a hajamba és megakadályozta, hogy elérjem a célom.

– Háló? – morogta.

Beletelt néhány pillanatba, amíg a kérdés értelme eljutott az agyamig, de amikor végre elért, gyorsan megragadtam a kezét és a hálószoba felé indultam vele. Hiába próbáltam visszaemlékezni, milyen állapotokat hagytam ott. Csak remélni tudtam, hogy összeszedtem a koszos ruháimat és bevetettem reggel az ágyat. De minden gondolkodási képességem elszállt, amikor megfordultam, és láttam őt, amint épp leveszi a felsőjét. Lefagytam. Ágyékom lüktetett, a szívem pedig hevesen dobogott. Ő pedig csak mosolygott rám, miközben hátranyúlt és kikapcsolta a melltartóját, miközben kilépett a sortjából. A holdfény bevilágított az ablakon és körülrajzolta érzéki alakját. Az a test, aminek látványától már akkor is összefutott a nyál a számban, amikor ruhában volt, most meztelenül tárult elém, hogy majdnem elájultam a gyönyörűségtől. Lassan végigmértem szemkápráztató vonalait kulcscsontja finom ívétől, mellei halmain keresztül érzéki derekáig és izmos lábaiig.

– Észvesztően gyönyörű vagy.

Észre sem vettem, hogy hangosan mondtam ki a szavakat, míg fel nem nevetett, hogy aztán teljesen meztelen testét hozzám préselje.

– Köszönöm. Miért nem vetkőzöl le te is, hogy viszonozhassam a bókot?

Ez olyasvalami volt, amire nem kellett kétszer kérni. Tettem egy lépést hátra és megragadtam a pólóm szélét, hogy átrántsam a fejemen. A melltartóm és a nadrágom sebesen követte is a padlóra. Úgy éreztem magam, mint egy tinilány, aki csak most fedezi fel a szexet. Ő viszont élvezte buzgóságomat.

            Amikor a bokszeremért nyúltam, hogy azt is letoljam, megfogta a kezem és megállított.

– Ezt hagyd nekem!

Azzal olyan közel állt, hogy mellbimbói az enyémekhez értek. Megremegtem, és láttam, hogy szemeiben a gyönyör szikrái csillognak. Bólintottam, mire ő elmosolyodott. Hüvelykujjait alsóm széle alá akasztotta, és lassan letolta a ruhadarabot. Mintha áram ütött volna a bőrömbe ujjai érintése nyomán. Amikor végzett, felegyenesedett, és tett egy lépést hátra, hogy végigmérjen. Éreztem a testemből áradó izgatottság illatát, és ahogy az orrát fintorította, sejtettem, ő is érzi.

– Igazam volt. Semmi kétség, hogy viszonozhatom a bókot. Épp olyan szexi vagy, mint számítottam rá.

– Köszönöm, de ugye tudod, hogy nem múzeumban vagyunk. Meg is érintheted, ha akarod.

Csábosnak szántam a megjegyzésem, de ahogy felém mozdult, éreztem, itt nem én vagyok az, aki csábít. Úgy mozgott, akár egy nagymacska, ami a prédájára les. Az egyetlen különbség az volt, hogy ez a préda nagyon is akarta, hogy mindez megtörténjen. Amikor már alig pár centire állt előttem, lenyúlt, és combjaim közé csúsztatta a kezét. Alig tudtam megállni, hogy ott helyben elélvezzek. Lábaim remegtek, vérem pedig hevesen lüktetett az ereimben. Bizonyára érezte kemény csiklómat a tenyerén, miközben nedveim átfolytak ujjai között.

– Mmmm! Tényleg mázli, hogy ez nem múzeum – hajolt előre, hogy gyengéden megharapja alsó ajkam, miközben ritmikusan dörgölte ágyékom. Nyögtem egyet, és felé löktem derekamat. Egész testem megfeszült és éreztem a bennem formálódó gyönyört. De más terveim voltak. Lenyúltam és megragadtam a csuklóját, elhúzva kezét a csiklómról. Zavartan nézett rám. Szemei fátyolosak voltak a vágytól.

– Mit művelsz? Éreztem, hogy közel jársz. Hadd fejezzem be!

Már puszta szavai majdnem megtették a dolgukat, de ellenálltam.

– Nem. Nem akarok elmenni azelőtt, hogy éreztem volna az ízedet.

Szavaimra megremegett, majd hajamnál fogva hátravonta a fejemet, hogy hozzáférjen nyakamhoz. Forró csókokkal hintette be torkomat, amitől hevesen nyögni kezdtem. Majd ajkai az enyémekhez préselődtek, és csak egy pillanatra távolodtak el, amíg elsuttogta: – Csináld!

Azzal akcióba is léptem. Megragadtam a fenekét és felkaptam őt, az ágyhoz cipelve. Derekam köré fonta lábait, az érzéstől pedig hangosan felnyögtem. Éreztem forró ágyékát hasamhoz préselődni. Nedvei végigfolytak testemen. Az ágyra tettem, hátát a támlának döntve, és fölé hajoltam. Bőre selymesen puha volt. Sarkai a fenekembe mélyedtek, ahogy közelebb vont magához.

            Hátra nyúltam, hogy lefejtsem magamról lábait, hogy aztán lejjebb csúszhassak. Csak egy pillanatra álltam meg, hogy lerójam adómat gyönyörű melleinek. Gyengéden izgattam nyelvemmel bimbóit, hangos nyögéseket csalva elő torkából. Aztán tovább haladtam lefelé, hogy végül vállaimra vegyem lábait. Végigfuttattam nyelvem combjai belsején, lenyalva rajtuk végigfolyó nedveit. Sarkai ismét belém vájtak, ezúttal nyakszirtemnél, ahogy arcomat ágyékához vonta. Boldogan adtam meg neki amire vágyott. Hangos nyögései pedig jelezték, közel jár.

            Átkaroltam lábait. Egyik kezemmel próbáltam egyhelyben tartani őt, míg a másikkal a csiklóját izgattam. Ő felemelte kezeit és keményen megmarkolta az ágy támláját. Feje lehanyatlott és szemeit rám szegezte, ahogy nyelvem járatába temettem. Ahogy figyeltem gyönyörtől fénylő arcát, testemen a gyönyör hullámai futottak végig. A testemben felgyülemlő vibrálás belé is átsugárzott, ez pedig már túl sok volt neki. Háta megfeszült, torkából pedig kontrollálatlanul tört fel a sikoly.

            Combján nyugtattam a fejem és gyengéden simogattam lábait, míg görcsei el nem múltak. Még mindig éheztem testére, úgyhogy pár pillanat múlva már újból bőrét csókolgattam. Ő viszont gyengéden megérintette a nyakam, hogy megállítson.

– Ó, nem! Most te jössz.

– Csak még egyszer engedj, aztán a tiéd vagyok! Imádom az ízed.

– Mondd, hogy nem akarod érezni te is a gyönyört!

Ekkor ismét tudatára ébredtem a combjaim között lüktető szükségnek. Igaza volt. Már én sem bírtam sokáig. Viszont a helyemet a lábai között nem akartam feladni, bármennyire is kínzott már a vágy.

– Fordulj meg! – szólalt meg végül.

Gyorsan fölé fordultam, így ágyékom arcához került, de én továbbra is érezhettem az övét. Megragadta csípőmet és arcát combjaim közé temette. Nyelve tökéletesen megtalálta azt a pontot, ahol a helye volt. Ahogy gyülemlett bennem a feszültség, az én fejem is lehanyatlott, hogy újrakezdjem munkámat. Most azonban félbeszakított, amikor szájába vette csiklómat. Tudtam, milyen közel jár már ő is, így miközben elmentem, két ujjamat belé dugtam, miközben nyelvemmel gyengéden csiklójára csaptam. Hangosan felsikoltott, ahogy rátört az orgazmus. Ezt azonban már alig hallottam az én testemet elárasztó gyönyör hatásától.

            Lefordultam róla és fejem a párnára helyeztem. Az élvezet illata megtöltötte a szobát, és csak zihálásunk hallatszott. Éreztem, ahogy oldalára fordul, és melleimet és hasamat kezdte simogatni. Hüvelyk- és mutatóujja között görgette mellbimbómat. Szemeim lecsukódtak, és éreztem, nem sokára készen állok egy újabb menetre.

            Nyelve körbeszaladt a fülemen és éreztem magamon leheletét, ahogy halkan suttogott: – Van valami játékszered?

Folytatása következik!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

Történetek listája

A technika, úgy tűnik, úgy döntött, megviccel minket egy kicsit. Valami beütött a blogger szerkesztőjébe és oldalt, a menüben, nem engedi szerkeszteni a listákat. Ennek az a hátránya, hogy nem tudom kirakni oda nektek az új történeteket, így egy idő után macerás lehet visszakeresni valamit, illetve az esetleges újaknak mindenen végigrágni magukat.

Megoldásként létrehoztam a felső menübe egy Történetek nevű oldalt, ahol ugyanúgy megtaláljátok a történetek listáját, mint oldalt a menüben. Azok, amik az utóbbiban nem szerepelnek, pirosbetűs "ÚJ" megjelöléssel szerepelnek. Ez elsősorban nekem segítség, hogy ha megjavulna a blogger, tudjam, mit kell átvezetni. Lustaság fél egészség alapon, ne kelljen végigbogarászni. De nektek is hasznos lehet hosszabb kihagyás után.

Remélem, nem okoz ez a kis fennforgás nektek kellemetlenséget. Ha mégis, bármilyen építő jellegű javaslatot szívesen fogadok.

Sorskerék

A véleményeket, kritikákat szívesen fogadom. :)

A nap cirógató simogatására ébredtem, ahogy az ablakon beszökve arcomra vetült. Melege elárasztotta a bőröm azon szegletét, amit elért. Szemeimet csukva tartva élveztem ezt a rövid kis boldog pillanatot, pedig nem szeretem a reggeleket, de ez valahogy más volt. A következő pillanatban egy lágy érintés, egy apró, de annál jobban felrázó simítás futott végig az arcomon egészen az ajkaim vonaláig. A meleg, puha kéz egy egészen apró érintése is óriási változásokat indított el bennem, a bensőm megtelt forrósággal, a szívem eddigi lomha dobolása szapora ütemre váltott. Egyszerre éreztem magam izgatottnak és közben mégis végtelen nyugalom és béke árasztott el. Ajkaim mosolyra húzódtak, majd ahogy hozzájuk értek egy lágy csókot leheltem az ujjakra.

- Jó reggelt!

Hangom morgott mélyen, mint minden reggel a nagy éjszakai hallgatások után. Hangos köszöntésemre a némaság felelt csak, de a következő pillanatban bármely szónál többet kaptam. Ajkaimra puha nyomás nehezedett, lassú mozgással, kiélvezve minden kis részt, egy reggeli ébresztő csók felelt szavaimra. Beleolvadva a pillanatba sodródtam az érzések színes kavalkádjában. A csók végeztével kicsit hátrahúzódtam, hogy jól láthassam a velem szemben lévő szépséget, majd kinyitottam a szemeim. Bárgyún vigyorogtam, nem is tudtam volna jelenhelyzetben másként tenni, a látvány teljesen letaglózott. Aranybarna fürtjeiben fürödtek a nap sugarai, mintegy folyékony keretbe foglalva arcát. Tejeskávé színű bőre csak úgy ragyogott, mélyzöld szemeit mélyen az enyémekbe fúrta, érzéki ajkai pajkos mosolyra húzódtak, ahogy figyelte rám tett hatását. Könyökén támaszkodott, tenyerébe fektette félrebillentett fejét, hosszú haja a párnára omolva követte. A takaró mellkasáig húzva, sejtette alakjának tökéletes mivoltát. Ahogy észrevette, hogy lentebb kalandozott a tekintem huncut kuncogás kíséretében szabad kezével kínzó lassúsággal elkezdte a takarót egyre lentebb húzni magán. Nyeltem egy nagyot, ahogy egyre többet és többet láttam, enyhén elpirultam, mintha csak most látnám elsőnek. Mozdulatlanul néztem egészen addig, míg halmai vonalát elérte az anyag. Ekkor előre mozdultam és fölé kerekedtem, hosszú hollófekete fürtjeim körbevették az arcát.

-  Mindig csak az a játék..

Homlokom az övéhez hajtottam, az orrunk egymás mellett, ajkaink éppen összeértek. Direkt nem léptem tovább, nem csak Ő, de én is tudok játszani. Nem is bírta sokáig, és a maradék levegőréteget is száműzte. Egyik keze a mellemre kulcsolódott, játékosan simogatva azt, míg a másik a lábaim közét vette célba.

- Ezt.. abba kell.. hagynunk.., mert el fogunk késni..

Próbáltam elszakítani magam, de ehhez nagy erőfeszítésekre volt szükségem, és valahogy nem akart igazán engedelmeskedni a testem az elgondoláshoz. Mintha egy mágnest nyeltem volna le úgy vonzott magához minden kis része, szinte fájt már, hogy el kell szakadnom tőle. De az akaratom csak győzött, na jó, Ő is segített benne, hogy véghez tudjam vinni, elengedett és hagyta, hogy el tudjak távolodni kissé.

- Kár volt ilyen elhamarkodottan megígérni, hogy ott leszünk.

Csendesen nyilvánította ki nem tetszését az ötlet iránt, bár inkább csak pillanatnyi időhúzásnak szánta, hisz nagyon is jól tudtam mennyire várta már ezt az alkalmat.

- Elhamarkodottan? Hisz már egy hónapja ezt tervezzük.

Nevettem el magam, erre durcás arcot vágott, amit olyan édesen tudott előadni, hogy amikor bevetette nem lehetett neki ellenállni.

- Lennének most jobb terveim is..

A lehetőség, amit kínált rögtön fel is tornázta a pulzusom, na meg a derekamtól lefelé induló ujjai is, a szám is megnyaltam önkéntelenül. Erre elkezdett kuncogni, majd tenyerébe temette az arcom.

- Hogy én mennyire szeretem ezt a csillogást..

Megpuszilta az orrom hegyét, majd a számra is lehelt egy könnyed csókot és gyengéden eltolt magától, majd felült.

- De igazad van, ideje elindulnunk, mert a többiek mérgesek lesznek. Erre pedig még visszatérünk később többször is.

Némán figyeltem, ahogy kimászik az ágyból és a fürdőszoba felé indul. Kecsesen ringatta a csípőjét menet közben, puha lépteivel pedig olyan hatást keltett, mintha lebegve, egy halandó számára hallhatatlan dallamra táncolna. Az ajtóban megállt és visszafordította a fejét felém.

- Ne csak bámulj, mozdulj meg, késésben vagyunk.

Dorombolta mély hangján, melytől széles mosolyra húzódtak ajkaim, majd löktem is le magamról a takarót és sietős léptekkel indultam meg felé.

- Igenis, Főnök!

Mikor odaértem hozzá kezem a tarkójára csúszott és magamhoz húztam. Szenvedélyesen megcsókoltam, miközben a másik kezem elkalandozott a testén, de mikor a hasa alsó vonalához értem és éreztem, ahogy vágyakozva összerándul elszakítottam magam tőle és elengedtem.

- Gonosz..

Vágytól fűtött hangon suttogta, de nem mertem megvárni, hogy tovább folytassa, összekaptam a ruháim és máris viharoztam ki a fürdőből, csak egy mosolyt hagyva magam mögött. Ha egy másodperccel is tovább maradtam volna biztosra elkésünk, jobban mondva oda sem értünk volna. A lenti fürdőszobába mentem, ahogy becsuktam az ajtót a rajta lévő tükörből egy kék szempár villant rám ragadozóként. Elmosolyodtam, majd bemásztam a zuhanyfülkébe, a vizet hidegre állítottam, hagytam végigfolyni a testemen, igyekezve lehűteni forrongó vérem. Egész jól bevált a módszer, már nem csak egy dolog körül forogtak a gondolataim, egészen kettőre növekedett a szám. A zuhany végeztével kiléptem a kabinból, felületesen megtörölköztem szokásomhoz híven, aminek sajnos egyenes következménye, hogy az amúgy sem épp lengének tervezett darabok jobban ragaszkodnak a bőrömhöz, bár a melltartóm és a női boxerem zökkenőmentesen simult hozzám. Csak a többi darab dacolt velem, de a harc győztese én lettem, így menetkészen léptem be a nappaliba, ahol a megszokott kép várt. Sosem értettem, hogy –hogy lehet ilyen gyors, már a konyhában állt az összekészített motyóval együtt.

- Na végre, királylány!

Vigyorgott, ahogy az ajtó felé vette az irányt. Válaszra sem méltattam, csak a fejem ingattam meg lemondóan. A látvány miatt amúgy sem tudtam volna értelmesen megszólalni, a hosszú, vékony lábaira feszülő fekete bőrnadrágja, a hozzá illő csizmával, a passzos bőr felsőjével, mely dekoltázsát még inkább kiemeli, aminek nagy részét a protektoros kabátja takarta a kíváncsi szemek elől, és a lehúzott cipzár hagyta egy kis ideig a fantáziát elkalandozni. Leakasztotta a bukósisakját és kisétált az ajtón egyenesen a motorjához, ahol mindent szépen elrendezett és elrakott. Én az ajtóban állva néztem megbűvölve és még mindig hitetlenkedve, hogy ez a csoda az enyém, csakis az enyém mindenestül.

- Még a végén elcsúszik valaki a nyáladban.

Hangja kizökkentett és észhez térített, mozgásom megelevenedett. Bezártam magam mögött az ajtót, felkaptam a kabátom és odakocogtam a mellette álló motoromhoz.

- Ha ennyire zavar letörölheted.

Húztam fel a cipzárt nyakig miközben felé kacsintottam és pattantam is a nyeregbe.

- Na lássuk csak mit is tehetek ez ügyben..

Odalépett, megfogta az arcom, megcsókolt követelőzően, de mégis lágyan. Amikor megtörte a csókot egy zsepit varázsolt elő és megtörölte a szám szélét, mint egy kisbabának.

- Ha - ha..

Erre kuncogni kezdett jóízűen. Megcsóváltam a fejem és felvettem a bukósisakom. A kulcsot a helyére csúsztattam, majd elfordítottam. Rögtön elkezdett dorombolni a nagymacska, a maga 1000cm3 –s tunyaságával nyújtóztatta hangját, ahogy a gázkart meghúztam. A kavicsokat felszántva engedelmesen harapott a gépezet és pördült meg az első kerék mentén az út felé, majd amint irányba állt, és engedélyt kapott lőtt is ki. A betonnal csak a hátsó kerék érintkezett, majd ahogy letettem az elejét is váltottam nagyobb sebességre. A visszapillantóba nézve elmosolyodtam, ahogy az ezüst – fekete szörnyeteg feltűnt és egyre közeledett hozzám. Mikor mellém ért dobott egy csókot, majd ráhúzott és megelőzött. A reggeli gyér forgalom nem akadályozott minket, hogy egymást előzgetve haladjunk a célunk felé. Szerettem vele versenyezni, főleg azért is, mert egy verseny volt az, ami egybefűzte az útjainkat. A sebességnek, na meg persze a versenyszellemnek hála épp időben futottunk be, a többiek már indulásra készen várakoztak.

- Megjött a két lökött is végre.

Hallottam Corby kötözködő hangját, amikor leállítottam a motort.

- Én is örülök, hogy látlak titeket! Hiányzik még valaki Corby agyán kívül?

Csábosan vigyorogtam az említett felé, aki viszont gúnyosan mosolygott a megjegyzésemre. A többiek csak nevettek, megszokott volt már, hogy folyton ugratjuk egymást. Egy egészen jól összekovácsolódott banda volt a miénk. A mostani hétvégi túra is legfőképp ezért is ígérkezett nagyon jónak.

- Liv hogy bírod ki ezzel a nagy gyerekkel?

Fordult szerelmem felé a sértett, akitől elsőnek kuncogást és aztán kapott csak rendes választ.

- Érteni kell a nyelvén, nagyon kezes bárány tud lenni..

Sokat sejtető mosolyt és egy kacér pillantást kaptam, amire válaszul enyhén elpirultam.

- Akkor indulhatnánk is, így sosem érünk az első kempingbe.

Próbáltam terelni a szót, és közben egészen büszke voltam magamra, hogy csak egy egészen kicsit pirultam el. De mielőtt ez változna húztam is fel a jól takaró sisakom és ébresztettem a fekete – zöld gépszörnyet. Mivel az első felét én terveztem az útnak tudtam merre vegyem az irányt, nem vártam senkire indultam is. Nem csak a menekülési vágy hajtott előre, szívem égette egy ideje egy fontos kérdés, amit este a kiszemelt helyen ki is mondhatok, csak addig kell túlélnem. Az út eseménytelenül telt, hol a tájat csodáltam, hol a mellettem elsuhanó szépséget. Végre megérkeztünk a kempingbe, gyorsan felállítottam a sátrat, és bedobáltam a cuccaim, hogy minden kész legyen, mire Liv ideér, hogy aztán húzhassam is tovább. Éppen hogy végeztem, mikor begördült.

- Micsoda meglepetés. De mondd, miért viselkedsz ilyen furcsán?

Őszinte csodálkozással néztem rá, aztán észbe kaptam, meglehet, hogy lebuktattam saját magam, mindig utolsónak csinálok meg mindent. Utálnám, ha ezzel a hülyeségemmel elrontottam volna a meglepetést. De még talán menthető a helyzet.

- Furcsán? Én inkább türelmetlennek mondanám magam.

Cinkos fény csillant a szemében, talán sikerült elaltatnom a gyanúját. Lassan felálltam és odaléptem hozzá, megfogtam a kezét és gyengéden vonni kezdtem magam után. Ahogy számítottam rá minden ellenállás nélkül jött utánam, nem kérdezett semmit, csak jött. A fák között egy alig látható ösvényen haladtunk egyre fentebb a hegyen egészen egy tisztásig, melyről szinte az egész alattunk terülő tájat be lehetett látni. A nap lebukó sugarai vörösre és narancssárgára színezte az eget, a visszahúzódó fénye nyomán, mint tűztáncosok keringtek a levegőben a megtört fénysugarak. A szél enyhén cirógatta az arcunk, figyeltem Liv minden egyes kis rezdülését, ahogy leesett állal nézte a látványt, majd lassan felém fordult. 

- Ez gyönyörű..

De nem hagytam, hogy befejezze, amit elkezdett. Még mindig összefűzött ujjainkra néztem, majd mélyen a szemeibe akasztottam az enyémeket, változtattam a kézfogáson, tenyereimbe fogtam a kezét miközben féltérdre ereszkedtem.

- Olivia Summer, leélnéd velem az életed?

Az eddig rejtegetett kis dobozt előhúztam a zsebemből, kipattintottam a tetejét és felé nyújtottam, miközben a válaszra vártam. Szívem sosem vert még ennyire hevesen, a tenyerem izzadt, hideg verejték gyöngyözött a hátamon és a homlokomon, a torkom összeszorult, ahogy megpillantottam az arcán lecsordogáló könnycseppet. A bizakodó mosolyom eltűnt, a lélegzetem elakadt.

~ Túl elhamarkodott voltam, nem szabadott volna ilyen helyzetbe hoznom, ezt elcsesztem.. ~

Korholtam magam gondolatban, nyeltem egy nagyot, már épp készültem felállni és minden nyomot eltüntetni, mikor a nyakamba ugrott. Olyan váratlanul ért, hogy képtelen voltam megtartani magunk és hanyatt estem vele együtt.

- Már azt hittem sosem fogod megkérdezni..

Fülig ért a mosolya, ahogy a nyakamat ölelve megcsókolt. Így még sosem csókolt, teljesen átadta magát, az érzéseit, a vágyait, az életét. A szívem kitörni vágyott a csontketrecéből, amint felfogtam a szavak jelentését, eddig sosem érzett boldogság kerített a hatalmába. Ahogy elfogyott a levegőnk elváltunk egymástól, felültem miközben a karjaimban tartottam. Remegő kezembe fogtam az övét, ügyetlenkedve, de sikerrel felhúztam az ujjára a gyűrűt.

- Köszönöm, hogy vagy nekem..

Elhalt a hangom, ahogy túlcsordultak az érzések bennem. Nem vagyok egy sírós fajta, sőt szinte sosem sírok, de most mégis a határán álltam.

- Maxine Castaway, te buta szamár, tudhatnád, hogy mennyire szeretlek.

Karjaiba vont, fogott erősen, a mellkasába temettem az arcom, átöleltem és csak élveztem, hogy ilyen közel lehetek hozzá. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, mikor kinyitottam a szemem már korom sötét volt.

- Azt hiszem ideje visszamennünk, már kereshetnek minket. Meg dicsekedhetnékem van.

Liv hangja hozott vissza a földre, bár mikor felálltunk is azt éreztem, hogy minimum fél méterrel a talaj fölött lebegek.

- Oké, menjünk az úton, ott biztonságosabb.

Nagyjából ismertem a helyet, de annyira nem, hogy a fák között botladozva, esetleg gurulva érjünk vissza. Hiába mutatta a hold a teljes arcát mégsem volt nappali fény. De így legalább egy szép holdfényes sétával pecsételhettük meg az este fénypontját. Ujjaink összefonódtak, mint két kagylóhéj, mely kiegészítve egymást alkot egy egészet. Kihalt volt minden, sehol egy ember, csak az állatok neszezését lehetett hallani és a szél csendes suttogását, mely a távolban lévő társaink beszélgetésének foszlányait rejtette. A bevezető útra fordultunk, ahol már szinte érteni is lehetett a beszédet, na meg látni az embereket rejtő pacákat. Ekkor a semmiből egy hangos motorzaj, majd a hozzá tartozó hatalmas karosszéria jelent meg, nem törődve semmivel és senkivel, aki az útjában állt. Bokrok szakadtak ki tövestől, fűcsomók szálltak a levegőben, csak arra volt időm, hogy Liv – re néztem, majd teljes erőmből ellöktem a biztonságot rejtő irányba, aztán egy hatalmas lökést éreztem, melytől elrepültem jó pár métert. A robaj tovább csörtetett, de immár egyre távolodó hangokkal kísérve. Fel akartam állni, megnézni mi történt, hogy tudjam Liv jól van – e, de csak a szemeim tudtam mozgatni. Egy éles sikoly szaggatta a dobhártyám egy szóba sűrítve.

- Neeeeee!!

Majd egy arc hajolt fölém, de nem mert hozzámérni. Elsőnek nem ismertem fel. de aztán tisztult a kép és Liv angyali arca nézett velem farkasszemet. Amilyen gyorsan csak tudtam felmértem a helyzetet, semmi baja, csak egy kicsit maszatos lett. A megkönnyebbüléstől mosolyra húzódtak ajkaim.

- Ne.. édes Istenem kérlek.. kérlek ne vedd el őt tőlem..

Hallottam, ahogy zokogja, miközben súlyos léptek zaja rengette a talajt. Ekkor tudatosult bennem, hogy fáj mindenem, fémes íz tölti be az egész számat, és nem tudok megmozdulni.

- Csss.. minden rendben..

Próbáltam beszélni, minden erőmet összeszedve megnyugtatni. De éreztem, hogy itt már nem tudok segíteni, a tőlem telhetőt megtettem. És ez annyira fájt, annyira égette a belsőm, a tudat, hogy el kell hagynom, hiába küzdök nem érinthetem meg többször, nem láthatom a reggeli mosolyát, nem érezhetem édes csókját, nem bújhatok el a karjaiban a világ elől, nem foghatom a kezét az oltárnál. Szúrni kezdett a torkom, a mellkasom mintha présbe fogták volna, a reménytelenség jeges karmait belevájta a szívembe. Könnycseppek kezdtek csendben megszökni, a tehetetlen düh, de közben a megkönnyebbülés csendes hírvivőiként. De amíg csak tudok kitartok, küzdök, hátha megnyerhetem ezt a csatát.

- Csókolj meg.. kérlek..

Mintegy utolsó kívánságként suttogtam a szavakat, még egyszer érezni akartam a puha ajkait, az érzéseit, a szeretetét. Az amúgy is akadozó lélegzetem szinte elállt, mikor ajkai az enyémekhez értek, majd óvatosan a puha nyelve elérte a sajátom, szelíd és lassú csókban forrtunk össze.

~ Nem akarom itt hagyni, nem akarok elmenni, vele akarok lenni.. ~

Gondolataim mintegy mantraképp csak ezt szajkózták, de valahogy nem akarta meghallani senki. Eladtam volna a lelkem az ördögnek is, ha vele maradhatok, ha ez csak egy rossz álom lenne és, mikor kinyitom a szemem mosolyogva a karjaiban tartson. De nem maradt már más nekem csak ez az utolsó perc, az utolsó lehetőség, hogy a szemeibe nézzek és mosolyogva vegyek búcsút, hogy az Ő arca, amit magammal vihetek. Testemből mintha kiszállt volna minden fájdalom, már csak a hideg maradt. A halál jeges lehelete simogatta a nyakam. Teleszívtam a tüdőm az illatával még egyszer, mely csendesen elaltatta a félelmem, majd kifújva egy szót tudtam csak suttogni mielőtt végleg körbeölelt a fekete hűs magány.

- Szeretlek..

 

Zeneajánló 45.

A minap egyik órámon szóba került, hogy a zenének is van földrajzisága, és a példa pont a skandináv rockbandák zenevilága volt.
Na csak emiatt ne áramoljon mindenki az egyetemre, de szerintem nem felesleges ide egy kis lecke. :D

Filmajánló 18.

Érdekes, elgondolkodtató dráma. Nem mai darab, de szerintem mindenképp a kötelező kategóriában van.

Bárban 1. rész

Írta: myalteregoisahedonist
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. szeptember 5.

**************************************************************************

            Amint megláttam őt a helyiség másik végében, tudtam, meg kell őt kapnom. Lazán a falnak dőlt, kezében egy pohár sörrel, és flegmán figyelte a közelben biliárdozókat, de még így is volt valami hihetetlenül szexi távolságtartó viselkedésében. Az pedig a legkevésbé sem segített, hogy rövid sortot viselt, ami látni engedte hosszú, napbarnított lábait és vékony trikót, ami szabadon hagyta szintén bronzbarna karjait. Egyszerűen gyönyörű volt. Hosszú haj, szép szemek, lágy vonalak. Megtestesített mindent, amit szeretek a nőkben. Még a bárban uralkodó homály sem tudta elkendőzni szépségét. Irigyeltem a sörös poharat, ami az ajkaihoz ért miközben ivott. Szerettem volna, ha az üveg helyét az én ajkaim veszik át. Csókolni akartam övéit, kényeztetni, gyengéden harapdálni, szívogatni. Bármit, csak hozzájuk nyomhassam a számat. És minél többet gondoltam erre a csókra, annál jobban átnedvesedtem.

            Amikor rájöttem, hogy már illetlenül hosszan bámulom őt, inkább visszafordultam a barátaimhoz a bárpultnál. De alighogy ismét felvettem a beszélgetés fonalát, figyelmem megint felé fordult. Valahányszor egy másik lány megközelítette, visszafojtott lélegzettel figyeltem. Irigyeltem a bátorságukat. Nem éreztem magam elég jónak egyszerű farmeromban és pólómban rövid, kócos sötét hajammal. És valahányszor visszautasított egy lányt, a szívem repesett az örömtől, ugyanakkor a szorongás csak nőtt bennem. Ha mindenkit elutasít, nekem mi esélyem lehet?

            Végül, bár remegő kezekkel, hevesen dobogó szívvel, és másodpercenként nyeldekelve, de összegyűjtöttem a bátorságomat, hála az elfogyasztott sörmennyiségnek, és felé vettem az irányt. Fél úton jártam, amikor hirtelen felpillantott és a szemembe nézett. Mintha áramütés ért volna. Megtorpantam egy szívdobbanásnyi időre, mire az ő szája lassan mosolyra húzódott. Éreztem, pontosan tudja, mit csinál. Nincs veszélyesebb egy szép nőnél, aki tisztában van a másokra gyakorolt hatásával. Ennél nincs szexibb a világon.

            Most pedig, hogy ott álltam előtte, teljesen kifogytam a szavakból. Szeretek úgy gondolni magamra, mint magabiztos, pallérozott elmére ha flörtölésről van szó, de ez aznap este nem működött. Tekintete szinte vetkőztetett, ahogy rám mosolygott.

– Ööö… meghívhatlak egy italra? – nyögtem, és azonnal el is átkoztam magam. Ez aztán eredeti volt. Miért nem találtam ki semmit, amit mondhatnék, amikor még odaát ültem? Ő viszont csak mosolygott és megemelte a teli söröspoharát. A fenébe is! Nos, ez úgy tűnik, nem fog működni. – Ööö… rendben. Akkor… legyen szép estéd!

Ahogy elfordultam, hogy visszatérjek a bárpulthoz, kacagás csapta meg a fülem, miközben megragadta a karom.

– Várj egy percet! – A szívem hevesen dobogott a mellkasomban. Visszafordultam, hogy ismét szembe találjam magam vele.

– Igen? – Az agyam teljesen leállt egy pillanatra. Össze kellett szednem magam, mert még a végén teljesen szétcsúszok.

– Mit szólnál egy tánchoz?

Hogyan? – futott át az agyamon. Ez az istennő most tényleg felkért táncolni? De egyáltalán miért gondolkodom ezen?

Félrebillentette a fejét, én pedig csak arra tudtam gondolni, milyen szívesen végignyalnám a nyakát. Érezni akartam az izzadtságot a bőrén. Szemöldöke megemelkedett, én pedig rájöttem, még mindig a választ várja. A fenébe is! Vagy fél percet állhattam ott, mint a sóbálvány. Most biztos azt hiszi, egy kissé zakkant vagyok. De végül csak össze tudtam szedni magam annyira, hogy kinyögjek egy igent. Erre ő megragadta a karom és a tánctér felé húzott.

            Nők tömege töltötte meg a táncteret, de mégis sikerült valahogy helyet találnunk. Viszont arra kényszerültünk, hogy egymáshoz nagyon közel táncoljunk. Nem mintha panaszkodni akarnék. Nagyjából ugyanolyan magas volt, mint én, és ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, éreztem melleit az enyémekhez nyomódni. Bimbóim teljesen megkeményedtek, annyira, hogy már fájtak. Átkarolta a vállam, mire én dereka köré fontam a karjaimat. Korábbi idegességem egy pillanat alatt elszállt, ahogy táncolni kezdtünk. Derekát az enyémhez vonta, én pedig ismét rádöbbentem, mennyire felizgultam, ahogy a farmerom anyaga duzzadt csiklómnak dörzsölődött. Hüvelykujjammal a farmerja és a trikója közt simogattam bőrét. Ő pedig előre hajolt és fülemnél éreztem leheletét. Egész testem remegett, bőröm pedig bizsergett.

– Látta, hogy bámulsz – suttogta. – Már vártam, hogy odalépj hozzám.

Ahogy lehelete végigszántott érzékeny bőrömön, egy pillanatra azt hittem, lábaim felmondják a szolgálatot. Ő viszont ezt nem látszott észrevenni, miközben ismét hozzám hajolt.

– Ahogy bámultál – folytatta –, az teljesen felizgatott, már majdnem ki kellett mennem a mosdóba, hogy könnyítsek magamon, de nem tehettem. Tudod miért?

Visszahúzódott, hogy ismét a szemembe nézhessen.

– Miért? – A hangom fátyolos volt az izgalomtól.

– Mert tudtam, hogy sokkal jobb lenne, ha te tennéd meg nekem.

– Már azóta vágyom rád, hogy először beléptem ide és megláttalak a falnak támaszkodni.

Válaszomtól pupillái kitágultak, légzése pedig felgyorsult. Izgatottsága egyértelmű jeleitől összerándult a gyomrom és lüktetni kezdett az ágyékom. Éreztem az ő ágyékából áradó hevületet is, ahogy égeti a combom. Erre torkából halk nyögések törtek föl, ahogy még közelebb húzódott. Ekkor már egyáltalán nem is érzékeltem a körülöttünk egymásnak préselődő testeket. Már csak erre a vonzó nőre tudtam figyelni, aki lassan teljesen elvette az eszem.

            Tekintetem lejjebb csúszott az arcán és figyeltem, ahogy enyhén kidugja a nyelvét, hogy megnedvesítse az ajkait. Majd megvesztem érte, hogy kövessem mozgását vissza a szájába. Lassan előre hajoltam és ajkaihoz nyomtam az enyémeket. Ajkai olyan puhák voltak, hogy sosem akartam őket elengedni. Gyengéden préseltem hozzájuk az enyémeket, és nyelvem végigszaladt az alsó ajkán, bebocsátásért könyörögve. Szája lassan kinyílt, nyelvem pedig azonnal behatolt. Halkan felnyögtem a gyönyörtől. Nem kaphattam belőle eleget. Nyelvem táncot járt az övével, ő pedig felnyögött közben, ágyékát a combomhoz préselve.

            Nem tudom, meddig folytattuk ezt, de amikor visszahúzódott a csókból, éreztem, közel jár a határhoz. Teljesen kipirult, a szíve hevesen vert, és minden porcikája remegett. Az én testem is tűzben égett. Végigcsókolta arcélemet, majd a fülcimpámat kezdte szopogatni, hogy aztán halkan a fülembe zihálja: – Kimegyek a mosdóba. Velem tartasz?

Nem kellett kétszer mondania. Bár minden vér az altestembe szállt, elég tisztán tudtam gondolkodni, hogy bólintsak. Ő pedig csak megragadta a kezem, és a bár hátulja felé húzott.

            Persze, hogy sor állt a mosdó előtt. Várakozás közben ő hátra dőlt a mellkasomnak, feneke pedig az ágyékomnak feszült. Félresöpörtem a haját és gyengéden csókolgatni kezdtem a nyakát. Átkaroltam a derekát, ő pedig kezeimre tette az övéit. Én pedig csak csókolgattam és nyalogattam a nyakát. Körmei a kezembe vájtak, ahogy a teste nekem feszült. Egyre hevesebben szívogattam a bőrét, szemmel látható nyomot hagyva rajta. Egy részem még élvezte is. Mintha ezzel a magamévá tenném őt. Halkan nyögött és lejjebb akarta lökni a kezem, hogy combjai közé nyúljak, de én ellenálltam. Azt akartam, hogy még jobban vágyjon a beteljesülésre.

            Amikor nagy sokára bejutottunk, a sarkában lépkedve követtem őt az egyik fülkéhez, figyelmen kívül hagyva a többi vendég mindent tudó pillantásait. Csak az járt a fejemben, hogy megkapjam ezt a nőt. És alig hogy becsukódott az ajtó mögöttünk, ő már rám is vetette magát. Ajkai az enyémeknek feszültek, csípőjét pedig az enyémnek lökte. Egyik kezem a trikója alá siklott, hogy megérintse kemény mellbimbóját a melltartón keresztül.

            Elhúzta száját a csókból és halkan zihálni kezdett. Ennyi nekem elég volt, másik kezem lecsúszott, és kigombolta a nadrágját. De még mielőtt teljesen eltávolíthattam volna, megragadta a csuklóm és mélyen betolta a kezem a ruhadarab alá. Meglepetten jöttem rá, hogy nem visel alatta bugyit és halkan felnyögtem a felfedezéstől. Tenyeremet pihés szőre karistolta, ahogy lefelé haladtam nedves bejárata felé. Mutató és gyűrűsujjamat használtam, hogy szétnyissam szeméremajkait, középső ujjamat pedig a csiklójára helyeztem, majd lejjebb húztam barlangja bejáratához. Egy ideig köröztem, de már mindketten túl voltunk azon a ponton, hogy sokáig játszadozzunk egymással. Lassan belé toltam az ujjam, mire ő a számba nyögött. Barlangjának fala az ujjamra feszült, én pedig nyögésére nyögéssel válaszoltam, el is felejtkezve már a többi emberről a mosdóban.

            Nyöszörögve könyörgött, hogy folytassam. Nehéz volt manőverezni kezemmel szűk sortjában, de valahogy betornásztam még egy ujjam járatába. Felém lökte csípőjét, hogy teljesen kitöltsem őt, és egyik lábával átkarolta combomat. Hüvelykujjam a csiklójára tapadt, és éreztem, közel áll már a csúcshoz. Feje hátrabicsaklott a falnak, szája pedig elnyílt. Járata lüktetett ujjaim körül, és nedvei elárasztották a kezemet.

            Gyengéden beharapta ajkamat, majd a fülembe suttogta: – Most te jössz.

Mielőtt még bármit is reagálhattam volna, le is térdelt, és lehúzta a nadrágom és a bokszeremet a bokámig. Majdnem felsikoltottam, amikor rájöttem, mire készül. Combjaim már lüktető ágyékom nedveiben úsztak. Csiklóm szinte már könyörgött ajkaiért, és amikor előre hajolt, hogy a szájába vegye, minden porcikám megremegett.

– Ó, a fenébe is!... Nem bírom sokáig.

Elhúzódott tőlem és felnézett rám azokkal a gyönyörű szemekkel.

– Ebben reménykedek, baby.

Átkarolta a lábaimat, és ujjait a fenekembe mélyesztette, miközben belenyalt nyílásomba. Lehunytam a szememet és villámokat láttam cikázni szemhéjam belsején. Beharaptam az ajkamat, hogy gátat szabjak sikolyomnak, miközben ágyékom az arcába löktem. Felemelte a fejét és láttam, hogy mindenét nedveim borítják.

            Az ajtó felől hallatszó kopogtatás térített minket magunkhoz.

– Hé! Végeztetek már? Más is szeretné használni a mosdót.

– Igen! Csak egy pillanat! – kiáltottam vissza. Kitisztult a fejem és rájöttem, hol is vagyok. – Sietnünk kell.

Kuncogva tolta fel nadrágomat, majd ő is felhúzta a sajátját. Amikor felállt, láttam arcán a széles mosolyt, mielőtt sebtében megcsókolt volna.

– Nálad, vagy nálam?

– Nálam – feleltem. – Csak pár mérföldre lakom innen.

Ismét megfogta a kezem és kivezetett a mosdóból. Mindent elfelejtettem, csak őt tudtam elképzelni meztelenül az ágyamban, amitől ágyékom ismét lüktetni kezdett. Ahogy kiléptünk az ajtón, eszembe ötlött valami és megtorpantam, őt is megállásra kényszerítve.

            Megfordult és kérdőn nézett rám, várva, hogy megszólaljak.

– Ezek után hülye kérdésnek hangzik, de… megmondod a neved?

Folytatása következik!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

Ui.: Ezúttal szeretnélek titeket is bevonni a blog szerkesztésébe. A történet folytatásának fordítását az első részre érkezett visszajelzésektől teszem függővé. Természetesen az ötös értékelés már önmagában is kielégítő jelzés, de egyébként egyéb megjegyzés gyanánt is jelezhetitek, akár kommentben, akár a kérdőíven (Utóbbit csak én látom.), hogy szeretnétek-e folytatást.

Ismét Sarge az ajánlóban

Az után, hogy Sarge barátunk bemutatkozott a blogon egy sokak számára már ismert történettel, most előrukkol egy vadi új szerzeménnyel. Frissen, egyenesen a "nyomdából".

Egy megható és szívbemarkoló történetet ismerhetünk meg két nőről, akik a lehető legnagyobb boldogságban szövögetik terveiket a jövőről, élve boldog mindennapjaikat. Viszont biztos, hogy a boldogság örökké tart? És, megint kérdés, vajon mi a szerelem? ?ire képes egy ember a szerelméért? Mit tesz meg azért, akit igazán, szívből szeret? Vajon meddig megy el? Nos, ezt pár napon belül megtudhatjuk a Sorskerék című novellából.

Zeneajánló 44.

Ki tudja a választ?
Erről miért Brigi jutott eszembe? :D

Életképek 21.

Gondolom mindenki, aki ma Magyarországon, főleg Budapesten tartózkodik, ne adj Isten, ha hozzám hasonlóan a boldog egyetembe járók sorát erősíti, egyet ért, hogy nem élünk épp jó napokat. Hideg van, fúj a szél, lóg a havazás lába, mindez tavasszal, és eközben zajlik a félév, jönnek a leadandók… brrr. Már a hideg is kiráz, ha rá gondolok.

De azért megvannak az apró örömök is az életben. A borzalmas hétvégém után pedig ez, mintha csak egy „nesze, vidulj fel!”-ajándék lett volna, már reggel arcul csapott, ahogy kiléptem a házból. Épp unottan sétáltam le azt a száz-százötven méteres távolságot, ami a villamosmegállótól elválaszt, amikor az egyik sarkon befordult elém ez a… „ajándék”. Méghozzá egy eszméletlenül vonzó fiatal lány képében. Első blikkre úgy velem egykorúnak saccoltam. Talán egy-két évvel fiatalabb. Az alakja pedig… ha lenne „szép nő szabvány”, akkor pont megfelelt volna neki. Derékig érő mogyoróbarna haja gyönyörűen omlott le sötétbarna bőrkabátba bújtatott felsőtestére, lábai pedig csodásan simultak bele a szűk farmerbe és vászoncipőbe. Amikor pedig néha hátra pillantott… Az az arc! És ahogy a feneke mozgott gyaloglás közben, azt öröm volt nézni.

Egy pillanatot sem akartam elmulasztani, hogy, burkoltan bár, de legeltessem rajta a szemem. Többnyire ilyenkor sietek. Mindig sietek valahova. Már tökélyre fejlesztettem a gyors gyaloglást, legalábbis a legtöbb ismerősöm szerint. Ha lenne az olimpián 100-200 méteres táv gyaloglásban, tuti megnyerném, vagy legalábbis a dobogón végeznék. Emellett viszont alig tudtam úgy lépést tartani vele, hogy ne érezzem úgy, túl ordenárén feltűnő vagyok.

Ő viszont nem látszott észrevenni. Vagy lehet, ő is élvezte, hogy enyhén rázza a fenekét előttem, előre haladva a célunk felé.

Csak sajnos a cél nem volt azonos. Amikor ugyanis elértünk a villamosmegállóhoz, ő haladt tovább… egyenesen a közeli gimi felé. Na basszus, gondoltam, ha ilyenek a mai tizenhét-tizennyolc évesek, akkor, sok más mellett, már ezért is visszasírom a középiskolát.

Előre a cél felé VIII. rész 17. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé VIII. rész 16. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Caitlin figyelte, ahogy a Rockot szállító mentőautó befordul a létesítmény mögé. Idegesen állt egyik lábáról a másikra, ahogy várta híres páciensét. Az, hogy Mr. van Roekel körülötte járkált fel-alá, a legkevésbé sem segített rajta. Mivel képtelen volt egyhelyben maradni, inkább az ajtóhoz ment, hogy már jó előre köszöntse Rock nagyanyját és a családot. Johnnie mindig megnyugtatta őt. Most is mosolyogva figyelte, ahogy az idős hölgy rámordul JB-re, aki próbál neki segíteni kiszállni a kocsiból. Majdnem felnevetett, ahogy Johnnie megfenyegette a férfit a botjával, majd a fenekére csapott vele.

– Üdv, Caitlin – tárta szét a karjait Nadina a fiatal nő felé. Caitlin viszonozta az ölelést.

– Mrs. Rockwell! Hogy van?

Nadina visszahúzódott, és összevonta a szemöldökét.

– Sajnálom. Úgy értem, Nadina – javította ki magát.

– Így már jobb – simogatta meg az idősebb nő Caitlin arcát. – Készen állsz, hogy kezelésbe vedd Észak-Karolina legönfejűbb nőjét? – viccelődött, majd egy pillanatra elgondolkodott, és Johnnie felé fordult, aki még mindig JB-t kergette. – Nos, a második legönfejűbb nőjét. Bocsáss meg, Caitlin! – Azzal visszalépett az ajtóhoz és kikiáltott rajta: – Mama! Abbahagynád JB hajkurászását, és segítenél Michaelnek behozni Valit?

JB a fenekét rázta Johnnie felé.

– Haha! Nem kapsz el, nagyi!

Johnnie ördögien rá mosolygott, és dárdaként előre hajítva eltalálta a férfi fenekét.

– Aúúú! – kiáltott fel a sértett, érintett testtáját dörgölve.

– Ez majd megtanít – kacagott Johnnie. – Most pedig, hozd vissza azt a fogpiszkálót! Máris sajog a térdem.

– Semmi baj a térdeddel, vénség – motyogta JB, még mindig a fenekét dörzsölve, miközben felvette a botot.

Johnnie felvonta a szemöldökét.

– Mit mondtál, kölyök?

JB nyelt egy nagyot, miközben odalépett hozzá. Elfeledkezett a nő éles hallásáról.

– Semmit, nagyi.

– Én is így gondoltam – kapta ki a botját Johnnie a férfi kezéből. – Most pedig, hozd a csomagokat!

– Igenis – sietett el JB.

Nadina a fejét csóválta. Nagyon is jól tudta, hogy az anyja mennyire élvezi Rock és JB piszkálását. Nyitva tartotta az ajtót, miközben Johnnie belépett.

– Miért kínzod azt a gyereket, Mama?

Johnnie horkantott.

– Mert vicces. – Azzal Caitlinre mosolygott. – Hello, Törpi! Gyere csak, és ölelj meg!

Caitlin azonnal átkarolta az idős hölgyet. Olyan volt, mintha a nagymamája lenne, aki soha nem ismert. Valami furcsa okból kifolyólag mindig biztonságban érezte magát vele.

– Hello, nagyi! Hogy vagy?

– Jól, mint a béka haja – viccelődött Johnnie, elővéve vidékies szófordulatait.

– A békának nincs is haja, nagyi – kuncogott Caitlin.

– De, van – kacagott Johnnie is. – De jó, hogy nem látod – kacsintott Nadinára.

A kis idillt Mr. van Roekel hangja szakította meg.

– O’Hara! Már mindenhol kerestem. Miért nem vár a recepciónál Miss Rockwellre?

Nadina megfeszült a hangszín hallatán. Tudta jóelőre, hogy ez Johnnie-nak sem fog tetszeni. Az anyjára nézett, és már látta is, hogy az teljes magasságában kiegyenesedik. És, mielőtt bármit is mondhatott volna, az anyja Caitlin elé lépett.

Malin Ripper alias Caitlin O'Hara

– Mert el volt foglalva azzal, hogy üdvözöljön minket, maga tahó – morogta. – Miért ücsörögne ott, lógatva a lábát, amikor tudja, hol van az unokát, és hogy mit kell tennie?

Van Roekel majdnem a gatyájába piszkított rémületében, amikor ráismert Rock családjára.

– Sajnálom. Nem tudtam.

– Igen. Nagyon fogja sajnálni – folytatta Johnnie. – Mindig így beszél az alkalmazottaival?

– Nem. Csak aggódtam amiatt, hol lehet O’Hara.

Johnnie közelebb lépett hozzá.

– Szokása eltűnni munkaidőben?

– Nem. Nem. Hova gondol? – izzadt a férfi.

– Nagyon jól tudja, hogy nem maga, vagy a hírneve miatt választottuk ezt az intézményt, hanem miatta – bökött a hüvelykujjával Caitlin felé. – Ő a legjobb fizikoterapeuta az államban, és a unokám legjobb esélye, hogy ismét járjon. Úgyhogy ajánlom, tanuljon meg viselkedni az ügyfeleivel, vagy elveszíti őket.

– Sajnálom, O’Hara – fújt visszavonulót a férfi. – Nem akartam kiabálni. Csak aggódom a páciensünk miatt. Olyan gyorsan el kell intéznünk a formalizásokat, ahogy csak lehet.

Caitlin tudta, hogy nem gondolja komolyan. Csak Rock hírneve aggasztotta.

– Semmi gond, Mr. V.

– Helyes, helyes – sóhajtott fel megkönnyebbülten a férfi, aztán Rock családja felé fordult. – Hívok valakit, aki segíthet Miss Rockwell csomagjaival. Addig is, ha szeretnék, megmutathatom a szobát – nézett a még mindig dühös idős hölgyre és fintorgó lányára.

– Szerintem Miss O’Hara is meg tudja mutatni az unokám szobáját – mondta Johnnie.

– Rendben – válaszolta van Roekel megverten, és visszavonulót fújt.

– Mama! Miért hozod a frászt erre az emberre? – kérdezte Nadina.

– Mert vicces – jött a vigyorgó válasz, aztán Johnnie visszafordult Caitlinhez. – Szeretnéd, ha megszorongatnám? Talán még élvezném is.

Caitlin felnevetett.

– Semmi gond, nagyi! – paskolta meg Johnnie kezét. – Ha ti, hölgyeim, velem tartotok, megmutathatom, hol helyezzük majd el Rockot.

***

            Miriam még egyszer végigmérte magát a tükörben, megbizonyosodva róla, hogy pont olyan kívánatos, amennyire csak lehetséges. Emlékeztetni szerette volna Rockot arra, ami először megfogta őt benne, és remélte, ismét felélesztheti a szikrát kettejük között. A fiúk már megették a reggelijüket és a szálloda gyermekmegőrzőjében voltak. Miriam odalépett a tévéhez és már épp kikapcsolta volna, amikor elkezdődött Rock sajtótájékoztatója.

– Istenem! Még gyönyörűbb, mint emlékszem – nyögte, miközben feltekerte a hangerőt és leült. Végig mosolygott, miközben hallgatta Rock szavait. Borzongás futott végig a gerince mentén, ahogy felidézte azt a hangot, amint a fülébe suttog.

– Mike Sloan egy nagyszerű játékos. Ha az NFL úgy gondolja, a tetteinek következményei kell, hogy legyenek, ki vagyok én, hogy vitatkozzam? – hangzott a tévéből.

– Gondolja, hogy a támadásnak személyes indítékai lehettek?

– Ezt tőle kell megkérdezniük. Most pedig, ha megbocsátanak, oda kell érnem a rehabilitációs centrumba.

– Rehabilitációs centrum? – nyögte Miriam. – Már a rehabilitációs centrumban van? Mi a fészkes fenéért… Azonnal felpattant és a kabátjáért nyúlt. Aztán megállt, amikor rájött, hogy nem is tudja, hova vitték Rockot. Egy pillanatig gondolkodott, majd odarohant a telefonhoz és hívta a recepciót.

– Igen, halló! Arról szeretnék érdeklődni, tudnának-e ajánlani egy jó rehabilitációs központot. Kiújult egy régi röplabda-sérülésem és szükségem lenne egy kiadós masszázsra. – A homlokát dörgölte, miközben a választ várta. – Nem. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű a masszőrük, de én valaki több tapasztalattal rendelkezőt szeretnék. Valakit, aki ért a sportsérülésekhez. – Figyelmesen hallgatta a recepciós szavait, majd elmosolyodott. – A Charlotte Institute of Rehabilitaton. Ez a legjobb a városban? Ó! Az egész államban? Akkor jó. Hívna egy kocsit, hogy elvigyen? Köszönöm.

Szélesen vigyorogva tette le a telefont.

– Nincs más dolgom, mint hogy ráébresszelek, valami különleges van közöttünk, Rock. És aztán már nem csak hogy elhagyom Mike-ot, de meg is alázom.

***

            Johnnie fel-alá járkált Rock szobájában.

– Végre el kell indítani az útján – motyogta. – Nem tudom, mennyi időm van még, mielőtt…

– Mama, abbahagynád végre a járkálást? – könyörgött Nadina, félbeszakítva az anyja gondolatait. – Még a végén felszántod a padlót. – A szemeit forgatta a viszonzásként kapott pillantás láttán, majd inkább Rock felé fordult. – Jól vagy, kicsim? Fájdalmasan csendes vagy mióta megérkeztük.

Rock megfordult az ágyban, és elfintorodott a beléhasító fájdalomtól.

– Jól vagyok, csak fájnak a combjaim.

– Erre számítani lehetett, Rock – szólalt meg Caitlin az ajtó felől. – Vettem a bátorságot és szóltam a nővérnek, hogy kerítsen neked gyógyszert.

Rock azonnal megfeledkezett a fájdalomról és felült az ágyában, úgy vigyorogva, mintha legalábbis a lottó ötöst nyerte volna meg.

– Ne csak állj ott! Gyere be!

Caitlin letette a kartonját és belépett.

– Kényelmesen berendezkedtél? Ki tudom elégíteni valamilyen szükségletedet? – Alighogy kimondta, Caitlin azonnal elpirult, rádöbbenve a nyilvánvaló kétértelműségre.

„Igen. Például azt a szükségletemet, hogy mellém ugorj az ágyba” – somolygott Rock, miközben vörösség árasztotta el az arcát.

– Rendben leszek – nyögte ki végül.

Johnnie megcsóválta a fejét. Még sosem látta Rockot ilyen szégyenlősnek. Tudta, hogy ez nem fog menni segítség nélkül.

– Úgy néz ki, a Törpinek van még egy kis dolga. Talán kettesben hagyhatnánk titeket.

– Nincs szükség rá – szabadkozott Caitlin.

Nadina azonnal megértette az utalást.

– Jól esne egy kávé. És kideríthetnénk, merre kódorog Michael és JB. – Azzal felállt, és belekarolt az anyjába.

– Most pedig, Squirt, tégy meg mindent, hogy ne okozz túl sok fejfájást Caitlinnek! – figyelmeztette az unokáját Johnnie. – Azt hiszed, most fájdalmaid vannak, de ez könnyed felüdülésnek fog tűnni ahhoz képest, amit máskülönben tőlem kapsz.

– Nagyi! – kiáltott fel Rock.

Johnnie cukkolásától Caitlin csak még jobban elpirult. Figyelte, ahogy anya és lánya távoznak, majd becsukják az ajtót maguk mögött. Aztán figyelme teljes mértékben a páciense felé fordult.

„Nyugalom! Meg tudod csinálni. Ő is csak egy olyan páciens, mint az összes többi” – nyugtatta magét.

– Nos, a nővér azonnal itt lesz, miután végzek a kiértékeléssel, és átveszi veled az ütemtervet. Persze csak ha nem rosszabbodik a fájdalom – mondta Caitlin lágyan. Felfigyelt egy apró izzadtságcseppre Rock felső ajkán, és alig tudta türtőztetni magát, hogy ne törölje le a hüvelykujjával. – Milyen fájdalmat tapasztaltál?

– Azt hiszem, leginkább izomgörcsként lehetne leírni.

– Pontosan hol érzed?

Rock elnyúlt az ágyon, felemelve izmos combjait, kibújva a nadrágjából, majd ismét felült, és végigsimított a derekán és a combjai hátulján.

            Caitlin visszafojtott lélegzettel lépett közelebb, hogy megvizsgálja. Alig bírt uralkodni magán.

– Ezen egy kiadós masszázs segíthet. – A kartonjáért nyúlt, majd igyekezett szenvtelen hangot megütni, miközben folytatta: – Fordulj meg!

Rock visszaereszkedett az ágyra, és az oldalára, majd a hasára fordult. Hangosan felnyögött, ahogy Caitlin a hátához ért, és a háta közepéig felgyűrte a pólóját.

            Caitlin kezei remegtek, miközben ujjai Rock forró bőréhez értek. Eltökéltsége, hogy csak a páciense javát tartja szem előtt, egy pillanat alatt elszállt. Gyengéden masszírozta, azonban érezte, hogy az izmok egyre feszesebbek lesznek.

– Ez fáj, Rock?

– Nem, nem. Jól vagyok. Ez csak a görcs – hazudta.

– Nem tarthat túl sokáig. Az idegrendszered gyorsan visszaáll a régi menetbe – masszírozta tovább Rock derekát. – Ez jó dolog.

– Miért mondod ezt? – kérdezte Rock, miközben élvezte a mennyei kezek érintését.

– Nos, most már tudjuk, hogy a műtét sikeres volt – kezdte Caitlin. – De még így is idő, amíg az idegi pályák helyre állnak – tért át Rock fenekére.

Rock úgy érezte, ha ez tovább folytatódik tovább, el fog élvezni.

– Jobb lenne, ha megfordulnál, hogy a többi izmodat is elérjem – kérte Caitlin.

– Oké!

Caitlin kezei remegtek, és alig tudta megállni, hogy meg ne érintse a feszes hasfalat. Gyengéden masszírozta a feszes combokat, míg egy hangos nyögés nem tört elő a pácienséből.

– Minden rendben?

– He? – pattant fel Rock szeme. – Ó, elnézést! Csak élveztem ezt a csodás masszázst.

Caitlin elmosolyodott.

– Köszönöm a bókot. – Közben remélte, Rock nem érzi a keze remegését.

Rock ismét lehunyta a szemeit, és azért könyörgött, a másik nő ne időzzön túl sokat az ágyékán. Caitlin csak figyelte őt, és azon merengett, vajon ilyen-e akkor is, amikor elélvez. Tudta, hogy ez az a pont, ahol abba kell hagynia.

– Rendben. Végeztünk – tápászkodott fel.

„Ne!” – üvöltött némán Rock, de végül csak annyit mondott: – Oké. Így máris jobb. Köszönöm

– Nem tesz semmit – mosolygott Caitlin. – Van masszázsterapeutánk is, ha behatóbbra lenne szükséged. De a kisebb görcsökről én is gondoskodhatok.

– Le kéne védetned azokat a kezeket – bámulta Rock.

Caitlin elpirult.

– Nézd át az ütemtervet, hogy aztán a családod visszajöhessen, és velük tölthesd az idő! Mozgalmas délután áll előttünk.

Rock zavartan nézett rá.

– Mozgalmas? Azt hittem, csak holnap kezdünk.

– Csak viccelsz, ugye? – vigyorgott ördögien Caitlin, majd a dossziéja felé fordult és elkezdte rendszerezni az anyagát.

***

– Szereti azt a kocsit – jegyezte meg Nadina.

– Nem hiszem el, hogy még mindig megvan neki – hitetlenkedett Michael. – Már rég egy múzeumban lenne a helye.

– Jobb lesz, ha abbahagyod a kocsim szapulását – morogta Johnnie. – Már akkor is megvont, amikor te még meg se születtél, Nadina, és soha nem volt vele semmi gondom.

– Akkor miért cseréltetted ki a motort hibridre? – kérdezte Michael.

Johnnie felvonta a szemöldökét.

– Mert a drága feleséged egyszer kölcsönvette, és úgy döntött, segíteni akar.

– Rendben, Mama, semmi szükség a múlt felemlegetésére – zárta rövidre Nadina.

– Most nem, Apróság – emelte fel a kezét Johnnie, majd Michael felé fordult. – A feleséged azt gondolta, segít, ha kissé átalakítja a kocsim.

– És mi a baj ezzel? – kérdezte Michael.

Johnnie felnevetett.

– Semmi. A probléma csak az volt, ahova vitte.

Nadina a kezei közé temette az arcát.

– Mama! Kérlek!

– Hova vitte? – érdeklődött JB.

– Egy benzinkútra.

Nevetés tört ki a váróteremben. Azonban azonnal elhallgattak, amikor egy limuzin gördült be a bejárat elé.

– Úgy tűnik, valami nagykutyát kapunk látogatóba – jegyezte meg JB.

Figyelték, ahogy a sofőr kinyitja az ajtót, és egy vonzó barna száll ki.

– Ó, a fenébe! – nyögte Johnnie.

– Ki ez, Mama? – nézett rá Nadina.

– Baj – válaszolta Johnnie, és figyelte, ahogy Miriam Sloan belép az ajtón.

Folytatása következik!

Vége a VIII. résznek!


******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.