2013. március 12., kedd

Előre a cél felé VII. rész 15. fejezet




Közvetlen előzmény: Előre a cél elé VII. rész 14. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)
Fordította: Sinara

**************************************************************************




            Johnnie hátradőlt a székében és lenyűgözött büszkeséggel figyelte, ahogy az unokája szorgalmasan folytatja tovább a gyakorlatokat. Látta az elhivatottságot Rock arcán, miközben a fizikoterapeutával végigmentek a munkatervükön.
            Dr. Taylor figyelmeztette Rockot, hogy még hosszú út áll előtte. Most, hogy visszanyerte az érzékeit, a sérülés okozta fájdalmat is érezni kezdte. Ő azonban igyekezett legjobb képességei szerint leküzdeni azt. Már kezdett türelmetlen lenni, mivel már egy hete lejárt az időpont, amit a fizikoterapeuta megjelölt, hogy átkerülhet a rehabilizációra. Néha már a teljesítőképessége határáig is elment, remélve, hogy ettől hamarabb eljön a kórházban való tartózkodásának a vége.
– Tényleg le kellene lassítanod, Squirt – figyelmeztette Johnnie, felfigyelve a Rock arcán lecsurgó izzadtságra. – Ne vidd túlzásba!
Rock elfintorodott, amikor a terapeuta feltolta a térdeit a mellkasáig.
– Minden rendben, nagyi – morogta. – Csak még egy kicsit.
– Már így is végeztünk a mai gyakorlatokkal, Miss Rockwell – jelentette ki a terapeuta. – Ezek után már azt kockáztatja, hogy valaki kárt tesz magában.
– Jól van na! – morgott Rock. – Mindketten Tutyimutyi Tamások[1] vagytok, ugye tudtok róla?
– Így beszélsz azokkal, akik azon dolgoznak, hogy neked jobb legyen? – szólalt meg egy lágy hang az ajtó felől. Három szempár fordult felé.
Johnnie szélesen elmosolyodott és kitárta a karjait. Caitlin viszonozta a mosolyát és átölelte a nőt. Az elmúlt két hétben hamar összebarátkoztak.
– Hogy vagy, Törpilla? – szorította magához Johnnie a fiatalabb nőt.
– Nagyi! Nem kapok levegőt – kacagott Caitlin.
„Bárcsak az én karjaimban is ilyen jól éreznéd magad!” – gondolta Rock.
Johnnie észrevette az arckifejezését és elégedetten elmosolyodott.
– Viselkedj, Squirt!
– Ó, igen! Hello, Caitlin! – próbálta türtőztetni magát Rock.
Malin Ripper alias Caitlin O'Hara
– Hello, Rock! – mosolygott rá Caitlin. – Hogy megy a terápiád?
Alig tudta elszakítani a tekintetét a fizikoterapeuta kezeiről, aki épp Rock combját masszírozta.
– Amíg nem próbál túl gyorsan haladni, rendben lesz – mondta a férfi. – Nagyon lelkes és mindent belead. Nem lesz vele sok gondod, ha ez így megy tovább.
– Ezt jó hallani – válaszolta Caitlin. – Ugyanis információm szerint holnap már átkerülsz a rehabilitációra.
– Hogy? – csodálkozott Rock. – Dr. Taylor nem mondott semmit erről – nézett felvont szemöldökkel a nagyanyjára. – Neked mondott valamit, nagyi?
– Ki, én? – tettetett meglepetést Johnnie. – Együtt láttuk utoljára Spence-et, nemde?
Rock felnevetett.
– Ja. És amikor kikísérted, széles mosollyal az arcodon jöttél vissza. Miért nem mondtad el?
– Ó, nem tudom. Azt gondoltam, talán valaki mástól szívesebben hallanád. – Johnnie felváltva nézett Rockra és Caitlinre.
– Szóval, mi a véleményed? – kérdezte Caitlin a fizikoterapeutát. – Készen áll az átszállításra, vagy szüksége lenne még egy kis időre?
Rock a könyökére küzdötte magát és szigorúan a férfira nézett, aki csak bólintott, mire Rock visszafeküdt a hátára.
– Vajon hol tanulhatta ezt? – kuncogott Johnnie, pontosan ismerve a választ, hogyan ijeszt rá Rock az emberekre.
Caitlin felnevetett.
– Nadina szerint Rock minden ellenszenves tulajdonsága kivétel nélkül tőled származik. – Amikor érezte, hogy Johnnie ellép mellőle, folytatta: – Mielőtt próbálkoznál, tudd, engem nem könnyű megfélemlíteni!
Johnnie elfordult és a zsebébe dugta a kezét. „Akárcsak Alma” – gondolta, Rock nevetésétől kísérve. Majd összevonta a szemöldökét, hogy elhallgattassa unokáját.
            Ahogy a két nőt figyelte, érezte köztük a vonzalmat.
– Nos, hölgyeim, úgy tűnik, az én munkám itt véget ért – mondta a fizikoterapeuta. – Megtiszteltetés volt magával dolgozni, Miss Rockwell – szorította meg Rock kezét. – Köszönöm a fefikált labdát. A lányom nagyon fog örülni neki.
Rock elmosolyodott.
– Én is köszönök mindent.
A férfi Caitlin felé fordult.
– Ha gondolod, beugorhatsz az irodába az uratokért.
– Jól hangzik. Ha végzek, benézek.
– Elkísérem – mondta Johnnie a terapeutának, igyekezve indokot találni, hogy kettesben hagyja a fiatalokat. Az ajtóból még visszapillantott a két zavarban lévő nőre és megcsóválta a fejét.
Rock és Caitlin még sosem maradtak kettesben. Johnnie, vagy Rock szülei mindig ott voltak, ellenőrizve a beszélgetést, most viszont végre egyedül maradhattak.
            Caitlin idegesen helyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra, titokban azt kívánva, bárcsak csörögne a telefon, vagy érkezne valaki látogató.
            Rock felemelte az ágy háttámláját, tekintetét Caitlin melleire tapasztva.
– Szeretnél egy törülközőt? – próbált beszélgetést kezdeményezni Caitlin.
– Ööö… Igen, köszönöm.
Caitlin odalépett a szekrényhez és elővett egy törülközőt egy flakon víz társaságában. Rock már épp kérni akarta, amikor megpillantotta a kezében.
– Életmentő vagy – mondta kedvesen. – Már porzik a torkom. Nem hittem volna, hogy megszomjazom ennyi gyakorlattól.
Először a törülközőt vette át, majd a vizet. Amikor egyből felhajtotta az egészet, Caitlin visszament még többért.
– A tested kémiai háztartása alaposan felborult. Ez okozza a szomjúságot.
– Na és mi a következő lépés a gyógyulásomban? – kérdezte Rock.
Caitlin elmosolyodott.
– Tovább folytatjuk a gyakorlatokat, de talajgyakorlatokat is fogunk végezni. Aztán, úgy egy hét elteltével rátérünk a súlyzókra is. Ha ugyanilyen gyorsan halad tovább a felépülésed, semmi idő múlva járni fogsz.
– Ez csodásan hangzik – viszonozta a mosolyt Rock, gyönyörködve a másik arcában. – Nem ülsz le? Persze csak ha nem vagy túl elfoglalt.
– Oké – húzott oda Caitlin egy széket. – Ha jól tudom, a Duke Egyetemen végeztél, igaz?
– Igen, úgy van.
– Mi volt a főszakod?
– Jogot tanultam.
– Ez érdekesen hangzik – mosolygott Caitlin. – Gondoltál rá, hogy megszerezd a jogi diplomát?
– Az már megvan. Befejeztem a szezon szünetében. Utána két évig pro bono ügyekben dolgoztam.
Caitlin elismerően bólintott.
– És mi a helyzet veled? – kérdezte Rock kíváncsian. – Mindig is fizikoterapeuta szerettél volna lenni?
Caitlin kissé balra döntötte a fejét.
– Kislány koromban orvos akartam lenni. De tudtam, a családom nem tolerálná, úgyhogy középiskola után dolgozni kezdtem. Aztán édesapám megsérült a bányában, és volt egy fizikoterapeuta, aki segített helyrerakni a lábát. Még ajánlott is pár ügynökséget, akik segíthetnek, amíg a papa nem tud dolgozni. Az a nő egy isteni csoda volt nekünk. – Egy pillanatra elhallgatott, felidézve azokat az időket. – Onnantól kezdve én is ezt akartam csinálni. Szereztem ösztöndíjat, onnantól pedig minden simán ment.
– Le merném fogadni, hogy a családod büszke rád – gyönyörködött Rock a másik szürke szemeiben.
Minél többet beszélgettek, annál jobban érezték magukat egymás társaságában. Végül már annyira, hogy fel se figyeltek az ajtóban ácsorgó Johnnie-ra.
„Még a végén kiderül, hogy ez a baleset valójában áldás volt, mi, Alma?” – gondolta Johnnie.
Gondolataiból az rántotta ki, amikor meghallotta Rock nevét a nővérek pultja felől. Odasétált, hogy egy barna hajú nővel találja szemben magát.
– Sajnálom, hölgyem, de csak családtagoknak adhatunk ki információt – tájékoztatta Miss Sampson. – Egyébként, ki mondta önnek, hogy itt találja Miss Rockwellt?
– Mindenki tudja – méltatlankodott a nő. – Minden újság lehozta.
– Akárhogy is, információt csak családtagoknak adhatunk ki.
– A család régi barátja vagyok – erősködött a nő. – Ha nem segít, végigjárok minden szobát.
– Csak tessék! Én pedig hívom a biztonságiakat, akik azelőtt kitessékelik, hogy elérné a második ajtót – figyelmeztette Sampson.
– Mi folyik itt? – lépett oda Johnnie.
– Ez az ifjú hölgy nem fogad el nemleges választ – mondta Sampson frusztráltan.
– És ő kicsoda? A biztonsági, akivel fenyeget? – kérdezte a nő szarkasztikusan.
– Nem. De a legrosszabb rémálma lehetek, ha kényszerít – válaszolta Johnnie. – És most, elmondaná valaki, mi folyik itt?
– Be akar jutni Miss Rockwellhez, J – mondta Sampson.
– Ismerjük magát? – nézett a nőre Johnnie.
– Nem. De a Rockwell család igen – mondta a nő arrogánsan. – Szóval miért nem törődik a maga dolgával, vénasszony? A maga családjával semmi dolgom.
Johnnie ördögien elvigyorodott.
– Ebben téved. Ha azért jött, hogy lássa Valeria Rockwellt, akkor nagyon is van dolgunk egymással. Ő az unokám.
Hitetlenség, meglepetés, majd zavar ült ki a nő arcára, amikor meglátta azt az ismerős mosolyt az idős hölgy arcán.
– Sajnálom, nem tudtam.
– Nos, most már tudja, úgyhogy, ha megkérhetem, távozzon! – mondta Johnnie – Majd ha fogad csapattársakat, hívom magát.
– Én nem csapattárs vagyok. Valeriával régi barátok vagyunk.
– Már több mint két hete kórházban van, kedvesem. Hol volt eddig?
– Jöttem, amint tudtam – próbálta a fiatal nő visszatartani a könnyeit. – De talán nem is akar látni. Nem is tudom, mit gondoltam.
Johnnie sosem tudott ellenállni a síró nőknek.
– Nézze! Most a terapeutájával van, és biztos vagyok benne, hogy elfáradt. Miért nem jön vissza holnap? A nővérek megadják majd a szoba számát.
– Köszönöm – suttogta a nő – akkor holnap.
Johnnie bólintott, és a tekintetével a liftig kísérte a nőt. Miss Sampson megköszörülte a torkát.
– Mi az?
– Nos, tudod, hogy holnap reggel átszállítják a rehab centerbe. Miért hívtad akkorra vissza ezt a nőt?
– Láttad te ezt a nőt? Gyönyörű, és az unokám nem arról híres, hogy visszautasítana egy ajánlatot. Nem akarom, hogy egy ilyen csinibaba keresztülhúzza a számításaimat.
Miss Sampson a barátja arcába nézett.
– Még mindig nem mondtad el neki, igaz, J?
– Nem. Még nem – sóhajtott Johnnie. – Most elég, ha Squirt csak egy dologra koncentrál – pillantott Rock szobája felé.
– És az mi lenne?
– Az a nő, aki most is odabent van.

Folytatása következik!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.


[1] Tutyimutyi Tamás: Az eredetiben Nervous Nelly, azaz Ideges Nelli.

4 megjegyzés:

  1. Na erre vártam, jöhet a folytatása! :D
    Zs.

    VálaszTörlés
  2. Úgy tűnik, első körben bevált ez a kérdőíves értékelés.
    Eddig 22 szavazat érkezett, abból 15 ember ötösre, 8 pedig négyesre értékelte a történetet.
    Nagyon örülök, hogy ennyire lelkesek vagytok, és remélem, ez a lendület meg is marad. :)

    VálaszTörlés

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]