Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Előre a cél elé VII. rész 14. fejezetEredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)
Fordította: Sinara
**************************************************************************
Johnnie
hátradőlt a székében és lenyűgözött büszkeséggel figyelte, ahogy az unokája
szorgalmasan folytatja tovább a gyakorlatokat. Látta az elhivatottságot Rock
arcán, miközben a fizikoterapeutával végigmentek a munkatervükön.
Dr.
Taylor figyelmeztette Rockot, hogy még hosszú út áll előtte. Most, hogy
visszanyerte az érzékeit, a sérülés okozta fájdalmat is érezni kezdte. Ő
azonban igyekezett legjobb képességei szerint leküzdeni azt. Már kezdett
türelmetlen lenni, mivel már egy hete lejárt az időpont, amit a fizikoterapeuta
megjelölt, hogy átkerülhet a rehabilizációra. Néha már a teljesítőképessége határáig
is elment, remélve, hogy ettől hamarabb eljön a kórházban való tartózkodásának
a vége.
– Tényleg le kellene lassítanod,
Squirt – figyelmeztette Johnnie, felfigyelve a Rock arcán lecsurgó izzadtságra.
– Ne vidd túlzásba!
Rock elfintorodott, amikor a terapeuta
feltolta a térdeit a mellkasáig.
– Minden rendben, nagyi –
morogta. – Csak még egy kicsit.
– Már így is végeztünk a mai
gyakorlatokkal, Miss Rockwell – jelentette ki a terapeuta. – Ezek után már azt
kockáztatja, hogy valaki kárt tesz magában.
– Jól van na! – morgott Rock. –
Mindketten Tutyimutyi Tamások[1]
vagytok, ugye tudtok róla?
– Így beszélsz azokkal, akik azon
dolgoznak, hogy neked jobb legyen? – szólalt meg egy lágy hang az ajtó felől.
Három szempár fordult felé.
Johnnie szélesen elmosolyodott és
kitárta a karjait. Caitlin viszonozta a mosolyát és átölelte a nőt. Az elmúlt
két hétben hamar összebarátkoztak.
– Hogy vagy, Törpilla? –
szorította magához Johnnie a fiatalabb nőt.
– Nagyi! Nem kapok levegőt –
kacagott Caitlin.
„Bárcsak az én karjaimban is
ilyen jól éreznéd magad!” – gondolta Rock.
Johnnie észrevette az
arckifejezését és elégedetten elmosolyodott.
– Viselkedj, Squirt!
– Ó, igen! Hello, Caitlin! –
próbálta türtőztetni magát Rock.
Malin Ripper alias Caitlin O'Hara |
– Hello, Rock! – mosolygott rá
Caitlin. – Hogy megy a terápiád?
Alig tudta elszakítani a
tekintetét a fizikoterapeuta kezeiről, aki épp Rock combját masszírozta.
– Amíg nem próbál túl gyorsan
haladni, rendben lesz – mondta a férfi. – Nagyon lelkes és mindent belead. Nem
lesz vele sok gondod, ha ez így megy tovább.
– Ezt jó hallani – válaszolta
Caitlin. – Ugyanis információm szerint holnap már átkerülsz a rehabilitációra.
– Hogy? – csodálkozott Rock. –
Dr. Taylor nem mondott semmit erről – nézett felvont szemöldökkel a
nagyanyjára. – Neked mondott valamit, nagyi?
– Ki, én? – tettetett meglepetést
Johnnie. – Együtt láttuk utoljára Spence-et, nemde?
Rock felnevetett.
– Ja. És amikor kikísérted,
széles mosollyal az arcodon jöttél vissza. Miért nem mondtad el?
– Ó, nem tudom. Azt gondoltam,
talán valaki mástól szívesebben hallanád. – Johnnie felváltva nézett Rockra és
Caitlinre.
– Szóval, mi a véleményed? –
kérdezte Caitlin a fizikoterapeutát. – Készen áll az átszállításra, vagy
szüksége lenne még egy kis időre?
Rock a könyökére küzdötte magát
és szigorúan a férfira nézett, aki csak bólintott, mire Rock visszafeküdt a
hátára.
– Vajon hol tanulhatta ezt? –
kuncogott Johnnie, pontosan ismerve a választ, hogyan ijeszt rá Rock az
emberekre.
Caitlin felnevetett.
– Nadina szerint Rock minden
ellenszenves tulajdonsága kivétel nélkül tőled származik. – Amikor érezte, hogy
Johnnie ellép mellőle, folytatta: – Mielőtt próbálkoznál, tudd, engem nem
könnyű megfélemlíteni!
Johnnie elfordult és a zsebébe
dugta a kezét. „Akárcsak Alma” – gondolta, Rock nevetésétől kísérve. Majd
összevonta a szemöldökét, hogy elhallgattassa unokáját.
Ahogy
a két nőt figyelte, érezte köztük a vonzalmat.
– Nos, hölgyeim, úgy tűnik, az én
munkám itt véget ért – mondta a fizikoterapeuta. – Megtiszteltetés volt magával
dolgozni, Miss Rockwell – szorította meg Rock kezét. – Köszönöm a fefikált
labdát. A lányom nagyon fog örülni neki.
Rock elmosolyodott.
– Én is köszönök mindent.
A férfi Caitlin felé fordult.
– Ha gondolod, beugorhatsz az
irodába az uratokért.
– Jól hangzik. Ha végzek,
benézek.
– Elkísérem – mondta Johnnie a
terapeutának, igyekezve indokot találni, hogy kettesben hagyja a fiatalokat. Az
ajtóból még visszapillantott a két zavarban lévő nőre és megcsóválta a fejét.
Rock és Caitlin még sosem
maradtak kettesben. Johnnie, vagy Rock szülei mindig ott voltak, ellenőrizve a
beszélgetést, most viszont végre egyedül maradhattak.
Caitlin
idegesen helyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra, titokban azt kívánva,
bárcsak csörögne a telefon, vagy érkezne valaki látogató.
Rock
felemelte az ágy háttámláját, tekintetét Caitlin melleire tapasztva.
– Szeretnél egy törülközőt? –
próbált beszélgetést kezdeményezni Caitlin.
– Ööö… Igen, köszönöm.
Caitlin odalépett a szekrényhez
és elővett egy törülközőt egy flakon víz társaságában. Rock már épp kérni
akarta, amikor megpillantotta a kezében.
– Életmentő vagy – mondta
kedvesen. – Már porzik a torkom. Nem hittem volna, hogy megszomjazom ennyi
gyakorlattól.
Először a törülközőt vette át,
majd a vizet. Amikor egyből felhajtotta az egészet, Caitlin visszament még
többért.
– A tested kémiai háztartása
alaposan felborult. Ez okozza a szomjúságot.
– Na és mi a következő lépés a
gyógyulásomban? – kérdezte Rock.
Caitlin elmosolyodott.
– Tovább folytatjuk a
gyakorlatokat, de talajgyakorlatokat is fogunk végezni. Aztán, úgy egy hét elteltével
rátérünk a súlyzókra is. Ha ugyanilyen gyorsan halad tovább a felépülésed,
semmi idő múlva járni fogsz.
– Ez csodásan hangzik –
viszonozta a mosolyt Rock, gyönyörködve a másik arcában. – Nem ülsz le? Persze
csak ha nem vagy túl elfoglalt.
– Oké – húzott oda Caitlin egy
széket. – Ha jól tudom, a Duke Egyetemen végeztél, igaz?
– Igen, úgy van.
– Mi volt a főszakod?
– Jogot tanultam.
– Ez érdekesen hangzik –
mosolygott Caitlin. – Gondoltál rá, hogy megszerezd a jogi diplomát?
– Az már megvan. Befejeztem a
szezon szünetében. Utána két évig pro bono ügyekben dolgoztam.
Caitlin elismerően bólintott.
– És mi a helyzet veled? –
kérdezte Rock kíváncsian. – Mindig is fizikoterapeuta szerettél volna lenni?
Caitlin kissé balra döntötte a
fejét.
– Kislány koromban orvos akartam
lenni. De tudtam, a családom nem tolerálná, úgyhogy középiskola után dolgozni
kezdtem. Aztán édesapám megsérült a bányában, és volt egy fizikoterapeuta, aki
segített helyrerakni a lábát. Még ajánlott is pár ügynökséget, akik segíthetnek,
amíg a papa nem tud dolgozni. Az a nő egy isteni csoda volt nekünk. – Egy
pillanatra elhallgatott, felidézve azokat az időket. – Onnantól kezdve én is
ezt akartam csinálni. Szereztem ösztöndíjat, onnantól pedig minden simán ment.
– Le merném fogadni, hogy a
családod büszke rád – gyönyörködött Rock a másik szürke szemeiben.
Minél többet beszélgettek, annál
jobban érezték magukat egymás társaságában. Végül már annyira, hogy fel se
figyeltek az ajtóban ácsorgó Johnnie-ra.
„Még a végén kiderül, hogy ez a
baleset valójában áldás volt, mi, Alma?” – gondolta Johnnie.
Gondolataiból az rántotta ki,
amikor meghallotta Rock nevét a nővérek pultja felől. Odasétált, hogy egy barna
hajú nővel találja szemben magát.
– Sajnálom, hölgyem, de csak
családtagoknak adhatunk ki információt – tájékoztatta Miss Sampson. –
Egyébként, ki mondta önnek, hogy itt találja Miss Rockwellt?
– Mindenki tudja –
méltatlankodott a nő. – Minden újság lehozta.
– Akárhogy is, információt csak
családtagoknak adhatunk ki.
– A család régi barátja vagyok –
erősködött a nő. – Ha nem segít, végigjárok minden szobát.
– Csak tessék! Én pedig hívom a
biztonságiakat, akik azelőtt kitessékelik, hogy elérné a második ajtót –
figyelmeztette Sampson.
– Mi folyik itt? – lépett oda
Johnnie.
– Ez az ifjú hölgy nem fogad el
nemleges választ – mondta Sampson frusztráltan.
– És ő kicsoda? A biztonsági,
akivel fenyeget? – kérdezte a nő szarkasztikusan.
– Nem. De a legrosszabb rémálma
lehetek, ha kényszerít – válaszolta Johnnie. – És most, elmondaná valaki, mi
folyik itt?
– Be akar jutni Miss Rockwellhez,
J – mondta Sampson.
– Ismerjük magát? – nézett a nőre
Johnnie.
– Nem. De a Rockwell család igen
– mondta a nő arrogánsan. – Szóval miért nem törődik a maga dolgával,
vénasszony? A maga családjával semmi dolgom.
Johnnie ördögien elvigyorodott.
– Ebben téved. Ha azért jött,
hogy lássa Valeria Rockwellt, akkor nagyon is van dolgunk egymással. Ő az
unokám.
Hitetlenség, meglepetés, majd
zavar ült ki a nő arcára, amikor meglátta azt az ismerős mosolyt az idős hölgy
arcán.
– Sajnálom, nem tudtam.
– Nos, most már tudja, úgyhogy,
ha megkérhetem, távozzon! – mondta Johnnie – Majd ha fogad csapattársakat,
hívom magát.
– Én nem csapattárs vagyok.
Valeriával régi barátok vagyunk.
– Már több mint két hete
kórházban van, kedvesem. Hol volt eddig?
– Jöttem, amint tudtam – próbálta
a fiatal nő visszatartani a könnyeit. – De talán nem is akar látni. Nem is
tudom, mit gondoltam.
Johnnie sosem tudott ellenállni a
síró nőknek.
– Nézze! Most a terapeutájával
van, és biztos vagyok benne, hogy elfáradt. Miért nem jön vissza holnap? A
nővérek megadják majd a szoba számát.
– Köszönöm – suttogta a nő –
akkor holnap.
Johnnie bólintott, és a
tekintetével a liftig kísérte a nőt. Miss Sampson megköszörülte a torkát.
– Mi az?
– Nos, tudod, hogy holnap reggel
átszállítják a rehab centerbe. Miért hívtad akkorra vissza ezt a nőt?
– Láttad te ezt a nőt? Gyönyörű,
és az unokám nem arról híres, hogy visszautasítana egy ajánlatot. Nem akarom,
hogy egy ilyen csinibaba keresztülhúzza a számításaimat.
Miss Sampson a barátja arcába
nézett.
– Még mindig nem mondtad el neki,
igaz, J?
– Nem. Még nem – sóhajtott
Johnnie. – Most elég, ha Squirt csak egy dologra koncentrál – pillantott Rock
szobája felé.
– És az mi lenne?
– Az a nő, aki most is odabent
van.
Folytatása következik!
******************************************************************************
Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.
******************************************************************************
Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.
Na erre vártam, jöhet a folytatása! :D
VálaszTörlésZs.
Igyekszem. :)
TörlésHelyes! :)
TörlésÚgy tűnik, első körben bevált ez a kérdőíves értékelés.
VálaszTörlésEddig 22 szavazat érkezett, abból 15 ember ötösre, 8 pedig négyesre értékelte a történetet.
Nagyon örülök, hogy ennyire lelkesek vagytok, és remélem, ez a lendület meg is marad. :)