Előre a cél felé VIII. rész 16. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé VI. rész 15. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Rock kipillantott az ablakon, figyelve a kora reggel fényeit, és felsóhajtott.

– Nos, kölyök, ez hátralevő életed első napja – motyogta. – Vajon ismét focista leszel, ha végzel a terápiával, vagy csak egykori focista? Tud majd Caitlin segíteni neked, hogy ismét járt? – Elmosolyodott a csinos fizikoterapeuta gondolatára. – Vajon mit csinálhat most?

            Johnnie megállt az ajtóban, és mindent tudó mosollyal az arcán tanulmányozta azt a nagyon is ismerős pillantást. Tudta, hogy ez azt jelenti, az unokája szerelmes. Aztán belépett, hogy Rock is felfigyeljen a jelenlétére.

– Szia, nagyi! Hogy vagy ma reggel?

Johnnie odalépett hozzá és megcsókolta a homlokát.

– Mint akit jól seggbe rúgtak. De amúgy jól vagyok.

Rock felnevetett.

– Ó, nagyi! Te és a szövegeid…

Johnnie csak mosolygott és hozott magának egy széket.

– Tényleg jól vagy? – nézett rá Rock aggodalmasan. – Fáradtnak tűnsz.

– Jól vagyok, Squirt. Épp csak nem aludtam túl jól az éjjel… A mai nap várható izgalmai nem hagytak nyugodni.

– Tudom, miről beszélsz. Én is aggódom a sajtótájékoztató miatt.

– Jól leszek, Squirt – bizonygatta Johnnie. – De, ha akarod, együtt lóghatunk el. Sosem csíptem a sajtót.

Rock félrebillentette a fejét és elgondolkodott egy pillanatra.

– Jobb lenne túllenni rajta, nagyi. Annyira kedves volt a rajongóimtól az a sok jókívánság. Utálnám magam, ha nem viszonoznám.

– Kár, hogy Spencer nincs itt, hogy beszámoljon a sajtónak a maga részéről. Még szerencse, hogy az ifjú Dr. Davis beugrott helyette – morgott Johnnie. – Kedvelem őt.

Rock egyetértően bólintott.

– Azon gondolkodom, hogy felfogadom teljes állású orvosnak.

Johnnie összevonta a szemöldökét.

– Mit forgatsz a fejedben, Squirt?

– Csak arra az esetre, ha szükségem lenne egy sebészre, nagyi.

Dr. Davis ebben a pillanatban lépett be az ajtón.

– Jó reggelt, hölgyeim!

– Jó reggelt, doki! – válaszolta Johnnie. – Épp magáról beszéltünk. Készen áll a nagy sóra?

A férfi a köpenye zsebébe dugta a kezeit és felsóhajtott.

– Én nem leszek ott a sajtótájékoztatón.

– Miért nem? – kérdezte Rock.

– Úgy tűnik, a vezetőség úgy gondolta, jobb, ha a fősebész képviseli az kórházat, úgyhogy Dr. Andrews fog nyilatkozni.

– Csak a holttestemen át! – üvöltötte Johnnie, és kiviharzott a szobából.

– Hova megy? – kérdezte Dr. Davis.

Rock felnevetett.

– Ha a véleményemre kíváncsi, a vezetőséghez – túrt bele a hajába. – Ha a nagyi egy botot talál, nem halasztja el a lehetőséget, hogy feldugja Andrews seggébe. Szenvedélyesen gyűlöli őt.

Davis szemmel láthatóan megremegett.

– Nem lennék az ellensége.

***

            Caitlin a tükörképét bámulta a fürdőszobai tükörben. Egyáltalán nem volt elégedett. Az arca egyik fele úgy nézett ki, mintha egy teve nyalta volna végig, a másikba pedig mintha áramot vezettek volna. Szemei vörösek voltak a kialvatlanságtól.

– Mégis mire számítottál két óra alvás után? – korholta magát. – Ha Rock most látna, sikoltva rohanna el előled.

Elmosolyodott, és a zuhanyfülke felé fordult, hogy átengedje magát a vízsugár gyengéd simogatásának.

– Vajon fenn van már? – morfondírozott. – De miért gondolok egyáltalán Rockra?... Talán mert érzek valamit iránta?... Nem. Az nem lehet. Az nem lenne etikus.

A gondolatok további folyását a telefon szakította meg.

– Halló? – szólt bele sietősen.

– Jó reggelt neked is, Napsugaram – csipkelődött Milli. – Izgatott vagy?

Caitlin a szemeit forgatta.

– Miért lennék? Ez is csak egy újabb nap.

– Hazudsz. Fogadok, hogy egy percet sem aludtál az éjjel.

– Ez is mutatja, mennyire ismersz. Pontosan két órát aludtam. – Caitlin összerezzent, és némán átkozta magát, amiért bedőlt a barátja trükkjének.

– Két óra alvás egy egyszerű hétköznap előtt?

– Csak azért hívtál, hogy szívass, vagy szeretnél is valamit?

– Nos, ha már egyszer ilyen jó barátok vagyok, gondoltam, hozok neked pár péksüteményt reggelire. Ehetnénk együtt.

– Biztos vagy benne, hogy nem akarsz várni inkább ebédig? Akkor már hallhatod az összes mocskos részletet.

Milli felnevetett.

– Oké. Akkor ebéd. Csak biztos akarok lenni benne, hogy eszel valamit – váltott komolyabb hangra. – Tudom, milyen vagy, ha idegeskedsz.

– Nos, van kulcsod. Én a zuhany alatt leszek… Ne felejtsd el a sajtkrémet, mint a múltkor.

Milli felsóhajtott.

– Igen, drágám!

***

            Johnnie magabiztosan lépett be az igazgatói irodába.

– Jó reggelt! – köszöntötte a recepciós.

Johnnie oda sem figyelt rá, csak ment tovább a belső irodahelyiség felé.

– Várjon! Oda nem mehet be, hölgyem! – állította meg a fiatal recepciós, elállva az útját.

– Hölgyem! Ha tudná, ki vagyok, fülét-farkát behúzva menekülne el – sziszegte Johnnie.

Az ajtó kinyílt, és egy dühös férfi jelent meg a recepciós mögött.

– Semmi gond, Amy. – Kivárta, amíg a recepciós távozik. – Jöjjön, Miss Green. Mi a problémája?

Johnnie belépett az irodába és becsapta az ajtót.

– Ne játszadozzon velem! Mindent tudok arról a szemétségről, amit az a patkány Andrews kieszelt. Csak az érdekli, hogy a sajtótájékoztatón feszíthessen.

– Miss Green! Kérem, nyugodjon meg! Ami azt illeti, én kértem meg Dr. Andrews-t, hogy ugorjon be Dr. Taylor helyett és nem fordítva. Elvégre ő a sebészet feje.

– És ez miben befolyásolja a kínai tea árát?[1] – szűrte Johnnie a fogai között. – Még csak tagja se volt a sebészcsapatnak.

– Én vagyok a kórház igazgatója, Miss Green, és a döntésem végleges – mondta a férfi, amilyen nyugodtan csak tudta. – Dr. Davis is ott lehet a sajtótájékoztatón, mint a csapat tagja, de Dr. Andrews képviseli a kórházat. Most pedig, ha megbocsájt, dolgoznom kell – kapta fel a tollát és írni kezdett.

Johnnie felvonta a szemöldökét.

– Rossz lóra tett, Hargrove. Ez az egész a maga nyakába fog zúdulni. – Azzal megfordult, hogy távozzon, de aztán megállt. – Jegyezze meg a szavaimat! Andrews bele fog sülni, és a maga drágalátos fősebésze úgy fog kinézni, mint egy idióta. Mit gondol, mégis miért veszítette el az unokám esetét?

Hargrove megállt az írásban és felpillantott rá.

– Mr. Andrews biztosított róla, hogy ez az ön személyes visszúhadjárata ellene.

Johnnie szárazon felnevetett.

– Nos, ez részben igaz is. Csak azt felejtette el említeni, hogy egy hétköznapi műtétet baltázott el.

– Miről beszél?

Johnnie sziárdan megmarkolta a sétapálcája gombját, emlékeztetőül Dr. Anrews inkompetenciájára.

– Nem számít. Úgyis csak falra hányt borsó lenne.

Hargrove megdörzsölte a halántékát. Ez a nő már az őrületbe kergette.

– Szép napot, Miss Green!

– Ahogy akarja – morogta Johnnie és elhagyta az irodát.

***

            Caitlin belépett a rehabilitációs centerbe, és azonnal felfigyelt a takarító személyzet sugdolózására. Azon merengett, mi a fene folyhat itt, és közben majdnem nekiment az igazgatónak, van Roekelnek.

– Upsz… Elnézést, Mr. V!” – szorította meg a férfi karját, közben pedig arra terelődtek a gondolatai, mit kereshet itt a férfi. Nem szokott bent lenni tizenegy előtt.

– Semmi gond, O’Hara – válaszolta az igazgató szokatlanul vidám hangon. – Gyönyörű napunk van, nemde?

– Valóban. Mi a helyzet? Mi ez a nagy jövés-menés?

Az igazgató felnevetett.

– Magának mindenkinél jobban kellene tudnia, milyen nap ez a mai.

– Igen. Tudom, hogy Miss Rockwellt ma hozzák ide – pillantott körbe. – De mi ez a nagy sürgés-forgás?

A férfi megfogta a karját és bevezette őt az irodájába.

– Van fogalma róla, mekkora hírverést hoz ennek a helynek egy ilyen prominens páciens.

– Nem hiszem, hogy ő különb ellátásra vágyna, mint mások, Mr. V. – válaszolta Caitlin. – Amellett meg, azt se hiszem, hogy a terápiája részleteit nyilvánosságra akarná hozni. – Ahogy kimondta, már meg is bánta. Nem lenne tanácsos a férfi tudomására hozni, hogy már találkozott Rockkal. – Legalábbis a nagyanyja ezt mondta. – Éppen csak kimondta és már átkozódni is kezdett magában.

– Drága, naiv Caitlin – paskolta meg az igazgató a vállát. – Mi vagyunk a csúcsintézmény az államban, a legjobb személyzettel. Hova máshova menne? Remélem, emlékszik még, miről beszéltünk pár hete, O’Hara.

– A család azt várja el, hogy ne bánjak kesztyűs kézzel Miss Rockwellel – válaszolta Caitlin vidáman. – Figyelmeztettek, milyen nehéz eset tud lenni néha, és felhatalmaztak, hogy bármilyen szükséges eszközt bevessek. Úgyhogy akár Attila is feltűnhet, ha úgy alakul. – Azzal belépett az irodába, amit a többi terapeutával osztott meg. – Most pedig, ha megbocsát, át kell néznem Miss Rockwell kezelésének ütemtervét. – Gyorsan be is csukta az ajtót, hogy ne kelljen végighallgatnia még egy van Roekel-féle előadást Attila féken tartásáról.

– Édes istenem! – suttogta, nekidöntve a fejét az ajtónak.

– Szívemből szóltál – szólalt meg Bluto, Caitlin pedig majdnem felsikoltott a meglepetéstől. Nem is figyelt fel eddig a férfi jelenlétére.

– Meg akarsz ölni, Bluto?

– Bocs, Shorty! – nyújtott át neki a másik egy bögre kávét. – Mr. V. nagyon rápörgött a Rockwell-témára.

Caitlin felnevetett.

– Valahogy úgy. Nem láttam ilyennek azóta, hogy tavaly a kormányzó lánya volt itt.

– Nos, készen állsz az első híres páciensedre?

– Ne kezd te is, Bluto! – horkantott a nő. – Mi ez a felhajtás a híres emberek körül? Milli ma egész reggel ezzel nyúzott.

– Na és hogy van életem szerelme – kérdezte Bluto, úgy viselkedve, mint egy szerelmes tini.

– Ahogy mindig is.

Bluto egyik lábáról a másikra állt.

– Még mindig azzal a seggarc ügyvéddel van?

– Joshra gondolsz? – kérdezte Caitlin, mire a másik bólintott. – Nem. Annak már vagy egy hete vége… Mikor hívod már el végre?

Bluto elpirult.

– Nem tudom. Nem hiszem, hogy kedvelne. Érted.

– És miért is nem? – kérdezte Caitlin, talán egy kicsit túlságosan is ingerülten. – Ne haragudj! De le kéne állnod az ilyesmivel, Bluto. Nagyszerű ember vagy, kiváló adottságokkal.

– Tudom, Shorty, de ő egy menő ügyvéd, én… én meg csak egy fizikoterapeuta.

– Milli nem így működik. Velem se barátkozna, ha egy sznob lenne. – Odalépett a barátjához, és a mellkasába bökött. – Tényleg el kéne hívnod.

– Igen, anya – dörgölte a bökés helyét a férfi.

Caitlin elmosolyodott.

– Helyes. Most pedig, megnéznéd Rock ütemtervét?

– Szóval már Rock? – cukkolta Bluto.

– Nos, te hogy nevezné? – tette Caitlin csípőre a kezét.

– Nem tudom. Én maradnék a Miss Rockwellnél – mosolygott a férfi. – De tudom, hogy te vonzódsz a magas feketékhez, szóval…

– Én nem…

Bluto felemelte a kezét, hogy elhallgattassa.

– Shorty! Nincs semmi gond. Tudom, hogy nem tennél semmi helytelent. Csak ugratlak. Most pedig, mutasd azt a tervet! Küldjük vissza kedvenc focisztárunkat oda, ahova tartozik!

***

            Mike Sloan épp haza ért a reggeli kocogásából és belépett a konyhába, hogy megigya a reggeli gyümölcslevét, közben bekapcsolva a tévét.

– Maradjanak velünk itt, az NFL channelön, ahol hamarosan kapcsoljuk a sajtótájékoztatót Valeria Rockwell kiengedéséről a Carolina’s Medical Centerből!

Mike érdeklődve letelepedett az asztalhoz és figyelte a képernyőt.

***

– Jó reggelt, hölgyeim és uraim, a sajtó tisztelt képviselői! A nevem Dr. Clayton Andrews! Engem hatalmazott fel a Carolina’s Medical Center, hogy információt szolgáltassak önöknek Valeria Rockwell kezeléséről. Ez után Miss Rockwell tesz nyilatkozatot és válaszol a kérdéseikre. Akkor, vágjunk is bele!

Johnnie félrehúzódott Rock tolószéke mögé. Mellette állt Nadina is, aki közvetlenül a lánya mögött foglalt helyet, Michael oldalán. Közvetlenül mögöttük állt JB és McNamara edző.

            Rock hallotta a fa ropogását, ahogy a nagyanyja keményen markolta a botját. Tudta, mennyire idegesíti Johnnie-t Andrews szokásos arrogáns stílusa.

– Nagyi! – suttogta hátra a válla felett.

Johnnie előre hajolt az unokája füléhez.

– Mi az, Squirt? Fáj valamid?

– Nem – válaszolta a másik halkan –, de a botod lassan már kegyelemért könyörög… Semmi baj, nagyi.

Johnnie megpuszilta az arcát, majd lassan felemelkedett, és érezte, hogy Nadina keze az övére telepszik.

– Igaza van, Mama. Nyugodj meg! Ne hagyd, hogy ez az alak felidegesítsen!

Johnnie lepillantott a lányára és elmosolyodott.

– Minden rendben lesz – suttogta, és Nadina arcára is adott egy csókot.

– Az eljárás, amit Miss Rockwell kezelése során alkalmaztunk, egy újfajta kezelés része, amit molekuláris szövetregenerációnak neveznek – közölte Dr. Andrews. – Az MRT[2] során a test ép részeiből veszünk mintát, és a sérült felületekre helyezve újramolekularizáljuk a szöveteket… laikus kifejezéssel, újranövesztjük.

– Mennyi szövetet használtak fel a kezelés során? – kérdezte az egyik riporter.

Dr. Andrews elbizonytalanodott, ezért lepillantott a jegyzeteibe. Dr. Davis megelégedetten figyelte, ahogy a másik hevesen lapozgatja a kártyáit, magában mormogva, „nagyjából három centimétert.”

– Nagyjából három centiméternyi szövetet használtunk fel – nézett fel végül Dr. Andrews.

– Hogy illesztették az újranövesztett szövetet a gerincéhez? – kérdezte egy másik riporter.

Andrews izzadni kezdett. Tudta, hogy a válasz nincs a jegyzetei között, ő pedig nem készült fel ilyen részletesen az MTR eljárás menetéből.

– Lézeres technológiával – válaszolta végül.

– Az orvosi lézerek nem vágásra valók forrasztás helyett? – kérdezte egy riporternő.

A többiek úgy vetették rá magukat a témára, mint cápák a vérző tetemre. Röpködtek a technikai kérdések, Johnnie pedig csak mosolygott Andrews tehetetlenségén.

– Hogyhogy nem ismeri az eljárás részleteit, amit elvégzett? – tette fel a kérdést egy riporter.

– Nos, nem én végeztem az operációt – próbálta kivágni magát Andrews.

– Akkor mégis miért maga beszél?

– Akkor ki végezte az operációt?

Andrews felsóhajtott.

– Dr. Spencer Tayor végezte el az MTR-t. Ő viszont nem lehet itt, ezért én válaszolok a kérdéseikre.

Nadina felnézett az anyjára, jól tudva, hogy az már közel áll ahhoz, hogy felrobbanjon.

– Egy szót se, Mama! – szűrte a fogai között, megszorítva az anyja kezét.

Johnnie a lányára mordult, de nem tiltakozott.

– Nem is akartam – mosolygott rá ártatlanul.

– Hazugság – hörögte Rock.

– Veled később számolok, Squirt. Ezt nem felejtem el.

– De bizonyára rendelkezik információkkal, ha benne volt az orvosi csapatban – vetette fel az egyik riporter.

– Nem voltam benne az orvosi csapatban – válaszolta Andrews vonakodva.

Johnnie könyörgő tekintettel Nadina felé fordult. A fiatalabb nő, látva a csillogást az anyja szemében, beleegyezően bólintott.

– Dr. Davis benne volt az orvosi csapatban – mondta, elég hangosan ahhoz, hogy a körülötte álló riporterek hallják.

– Hol van Dr. Davis? – kérdezte valaki.

Andrews elfordult és utat engedett Dr. Davisnek. A másik férfi előre lépett és válaszolt a kérdésekre. Amikor végzett, utat engedett Rocknak, hogy megtegye a nyilatkozatát.

            JB odatolta a barátja székét a család társaságában. A riporterek egy ieig csak tapsoltak, míg Rock fel nem emelte a kezét, hogy csendet kérjen.

Adriana Lima alias Valeria "Rock" Rockwell

– Köszönöm a támogatásukat. Ez nagyon sokat jelentett a lábadozásom során. Minden egyes levél és üdvözlőkártya erősebbé tette a lelkemet ezekben a nehéz pillanatokban. Sosem fogom elfelejteni ezt a kedvességet.

– Rock! Hogy érzi magát?

Rock elmosolyodott.

– Csodásan érzem magam, és reménykedve tekintek előre a rehabilitációra, alig várva, hogy ismét focizhassak.

– Szóval amint ismét járni fog, visszatér a pályára?

– Úgy van – válaszolta Rock büszkén.

– Mit gondol Mike Sloanról és az NFL vizsgálatáról ellene?

Rock összerándult Sloan neve hallatán. Érezte, hogy JB gyengéden megszorítja a vállát.

– Mike Sloan egy nagyszerű játékos. Ha az NFL úgy gondolja, a tetteinek következményei kell, hogy legyenek, ki vagyok én, hogy vitatkozzam?

– Gondolja, hogy a támadásnak személyes indítékai lehettek?

Rock agyán végighasított annak az éjszakának az emléke, amit Miriammal töltött.

– Persze, hogy személyes indítéka volt – motyogta, de helyette inkább azt mondta: – Ezt tőle kell megkérdezniük. Most pedig, ha megbocsátanak, oda kell érnem a rehabilitációs centrumba.

– Melyik centrumba tart, Rock?

Dr. Davis visszatért, JB pedig elfordította Rock székét, hogy a várakozó mentőautó felé tolja.

– Miss Rockwell azt szeretné, ha a tartózkodási helye titokban maradna, hogy nyugodtan lábadozhasson. Köszönjük a figyelmüket.

***

– Ezt tőle kell megkérdezniük, mondja – morogta Mike. – Nagyon is jól tudod, hogy személyes volt, ribanc. Nem húzogathatod büntetlenül a feleségemet. – Megitta a gyümölcsleve maradékát. – A feleségem. Az a kurva elment a gyerekeimmel miattad, Rock. Remélem, soha többé nem tudsz majd járni, te családgyilkos ribanc. – Azzal minden fájdalmát belesűrítve egy nagy üvöltésbe, a falhoz vágta a poharat.

Folytatása következik!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

---

[1] Angol kifejezés. Kb. annyit tesz „Mi köze ennek a témához?”

[2] Molecular Tissue Regeneration (molekuláris szövetregeneráció)