Tisztára Szibériában érzem magam.
Kellett nekem emlegetni tegnap a
csendes, kihalt falut, ahol csak a szomszéd néni köszön, ha egyáltalán. Úgy
tűnik, Budapest meghallotta a panaszaimat, és megmutatta, ő is tud ilyet.
Ha már tegnap nem tudtam
elutazni, ma reggel kimentünk a pályaudvarra. Dermesztő hideg, erős szél,
hófúvás és kilométerenként kb. egy autó a legforgalmasabb utakon is. A
tömegközlekedésen azért vannak emberek, de ott is töredéke annyian, mint
általában szoktak. Igaz, ünnepnap, de akkor is.
És persze a magyar közlekedési
infrastruktúra sem hazudtolta meg önmagát. Útlezárások, tömeges balesetek, felsővezeték-szakadás
miatt törölt vonatok. Hurrá! A városban is szinte csak a mentők szirénáit
hallani.
Ez a helyzet ma, 2013. március
15-én a kies „szibériai” Budapesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése