Előre a cél felé X. rész 21. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé X. rész 20. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

Miriam mérgezett egérként rohangált fel-alá a hotelszobájában, megbizonyosodva róla, hogy minden holmija indulásra készen áll összecsomagolva, amikor a londiner megérkezett a csomagokért. Az egész délelőttöt és a fél délutánt azzal töltötte, hogy Rock közelében találjon magának lakást, eredménytelenül. Végül úgy döntött, úgysem számít, hiszen hamarosan amúgy is egy lakásban fognak élni. A fiaira nézett. Mindketten hiányolták az apjukat és folyton azt kérdezgették, miért nincs velük, de az elég volt nekik magyarázatnak, hogy csak hármasban vesznek részt egy nagy kalandban.

Az idősebbik, Mike Jr., folyamatosan nézte a híreket és a sportcsatornákat, ahol az apja fel szokott tűnni, és nem értette, miért szidják annyira az apját. Miriamnak el kellett mondania neki, hogy az apja szándékosan támadt rá egy másik játékosra. A kis Mike nagyon dühös lett az apjára, nem csak amiatt, ami köztük történt Rockkal, de az anyja arcán látott zúzódások miatt is, amik még nem voltak ott, amikor ő aludni ment azon a bizonyos estén.

Az a pénz, amit kivett a közös számlájukról, mielőtt eljöttek otthonról, nem volt elég arra, hogy a saját lábára álljon, úgyhogy az anyjától kellett kölcsön kérnie. Ilyenkor örült neki, hogy nem hallgatott Mike-ra. Karjait maga köré fonva bámult ki az ablakon és arra gondolt, ha a férjén múlt volna, minden kapcsolatát elveszti, amije valaha volt. Hogy szerethetett bele egyáltalán egy ilyen önző alakba? De aztán mosoly jelent meg az arcán, amikor visszagondolt azokra az időkre. A férfi akkor még jó ember volt. Volt pénze, befolyása és híres volt, minden, amiért bomlanak a nők. De ez tette azzá az erőszakos vadállattá is, aki most.

– Anya! – ütötte meg a fülét egy vékonyka hang.

Miriam gondolatai tovaszálltak, ahogy lenézett a kisebbik fiára, Jimmy-re.

– Mi az, kicsikém?

– Hiányzik a papa – nyöszörögte a kisfiú. – Felhívhatom?

Mit csinálhatna most?

– Jimmy! Kicsim, emlékszel, mit mondtam neked a mi kis kalandunkról?

A fiú bólintott, Miriam pedig kézen fogta és a kanapéhoz vezette, hogy leültesse maga mellé. – Azért jöttünk el, mert a papának sok dolga van, amit egyedül kell elintéznie.

– De én csak beszélni szeretnék vele, anya.

– Kisfiam, ez most nem lenne jó ötlet... Talán majd ha az új lakásba költözünk, beszélhetünk róla.

Ez úgy tűnt, megnyugtatta a kisfiút, aki azonnal vissza is ment játszani. Miriam megkönnyebbülten felsóhajtott, és örült, hogy a nagyobbik fia nem figyelt fel az egészre. Csak reménykedni tudott, hogy egy nap megértik.

***

Mike Sloan az ügyvédje irodájában ült, remélve, hogy ez a nő majd kihúzza őt a bajból. El se akarta hinni, hogy még azt akarják, ő fizessen annak a kurvának, miután az ő dolgába ártotta magát. Nem is lenne nőknek helye a pályán. Csak akkor hagyta abba a zsörtölődést, amikor az ügyvéd, Jolene Edwards, belépett az irodába. Mike alaposan végigmérte őt, elidőzve formás fenekén, amíg a nő megkerülte az asztalt, sajnálkozva egy sort azon, hogy már férjnél van.

– Jó napot, Mr. Sloan! – kezdte a nő hűvösen, pontosan tudva, hol kalandozott a férfi szeme.

– Ugyan, Jolene! – morgott a férfi. – Kértelek már, hogy szólíts Mike-nak. A Mr. Sloan olyan, mintha legalábbis az apám lennék.

– Én pedig kértem már, hogy szólítson Mrs. Edwardsnak – válaszolta a nő visszafolytott haraggal a hangjában.

Mike belenyugvóan feltartotta a kezeit.

– Rendben, rendben. Maga nyert. Akkor, jó napot, Mrs. Edwards!

– Helyes. Akkor térjünk is a tárgyra! – nyitotta ki a mappáját, és hátra vetette hosszú vörös haját. – Most, hogy a gyanúja beigazolódott, nem számíthat többé bevételre a Jaguars-től, igaz?

A férfi hátradőlt a székében.

– Igen, tudom.

– Akkor hozzá kell nyúlnia a letétjéhez, hogy lerendezhessük ezt Miss Rockwellel és az orvosaival – nézett rá a nő, mire Mike bólintott. – Lenne egy kis probléma, azzal a számlával, amire utalja a honoráriumomat.

– Mégis mi lenne az? – vonta össze Mike a szemöldökét. – Épp elég pénzt utaltam rá a szolgáltatásaiért.

A nő elfintorodott.

– Többé már nem. Kevesebb, mint tízezer dollár maradt rajta.

– Hazugság! – pattant fel a férfi. – Több, mint egy milliónak kellene rajta lennie.

– Ma reggel nem volt így – dőlt hátra az ügyvéd a székében és egymásnak támasztotta az ujjait. – Nem dolgozom hitelbe, Mr. Sloan.

“A fenébe is veled, Miriam! Ezért még számolunk” – zsörtölődött Mike.

Christy Carlson Romano alias Miriam Sloan

– Amint lesz rá lehetőségem, utalok rá.

– Helyes – dőlt előre a nő. – Azt hiszem, a legjobb lesz, ha az ügynökét is felkeresi.

– Miért?

A nő lesajnálóan csóválta a fejét.

– A felfüggesztésének nem lesz vége azelőtt, hogy lejárna a szerződése a Jaguars-szel, Mr. Sloan.

– Vagyis?

– Jövő szezontól nincs csapata. Nem kötelesek megtartani magát, és ha nem talál új csapatot, nem lesz munkája. Megértett, vagy mondjam el még egyszerűbben?

Erre nem is gondolt. Mit fog csinálni ez után? Azt tudta, hogy az edző rühelli, de a tulajdonosok csak nem akarhatnak elveszíteni egy ilyen jó játékost.

– Ráállítom Montgomery-t az ügyre.

– Jól teszi – bólintott a nő. Bár nem kedvelte ezt az alakot, mégis sajnálta kicsit a felesége és a gyerekei miatt. Jolene tudta, hogy Miriam jobbat érdemelne ennél a férfinál, és hogy ők is szenvednének, ha Mike lába alól kicsúszna a talaj. – Gondolnia kell a gyerekeire is.

Hirtelen szomorúság lett úrrá Mike-on. Bár dühös volt Miriamra, hiányoztak neki a fiúk.

– A gyerekeimre... Miriam elvitte őket. Fogalmam sincs, hol lehetnek. Mit tehetnék, hogy visszakapjam őket?

Jolene felsóhajtott. Pontosan tudta, hogy a férfi veri a feleségét, de sajnos nem volt rá elég bizonyítéka.

– Gondolja, hogy árthat a gyerekeknek?

– Miriam sose tenne ilyet. Szereti a fiúkat. De már hetek óta nem hallottam felőlük.

Jolene meg tudta érteni.

– Biztos vagyok benne, ha gond lenne, maga tudna róla – mondta halkan. – Beszélt a családjával?

– Beszéltem az anyjával, azzal a vén satrafával, de nem mond semmit. De biztos vagyok benne, tudja, hol lehetnek. – Felállt, hogy töltsön magának egy italt. – Azt mondta, biztonságban vannak.

– Ez jó hír. Ha a maga helyében lennék, adnék időt Mrs. Sloannak, hogy megnyugodjon.

– Mit ért az alatt, hogy megnyugodjon? – nézett a nőre, így az láthatta az értetlenséget a szemében.

– Ne játszunk egymással, Mr. Sloan! Tudom, mi történt maguk között a feleségével. Tudom, hogy megütötte. – Felemelte a kezét, hogy elejét vegye a férfi tiltakozásának. – Gondolom nem akarja, hogy még ez is tetézze a Valeria Rockwellel kapcsolatos ügyét a sajtónál. Egyértelmű lenne, hogy azért bántotta őt, mert lefeküdt a feleségével.

– Baleset volt. A játék része. Miért nem hisz nekem senki?

– Mert nem vagyunk komplett idióták, Mr. Sloan – vágta rá Jolene. – Ezt jó lenne alaposabban kezelnie. A hírnevének már az eddigiek is eleget ártottak.

– Rendben – fordult vissza a férfi az italához.

***

Rock, Caitlin és Melody az edzőterem felé tartott a folyosón. Caitlin ragaszkodott hozzá, hogy a hagyományos tolószéket használják az elektromos helyett, hogy Rock már ezzel is edzésben tartsa a felsőtestét. És persze, nem utolsó szempontként, imádta nézni, ahogy azok a gyönyörű izmok megfeszülnek, miközben végighaladnak a folyosón.

Amikor beléptek az üres helyiségbe, Rock végigmérte a felszerelést.

– Hol van mindenki? – kérdezte, miközben Caitlin előkészítette a terepet.

A másik nő felsóhajtott. Tudta, hogy a főnöke csak jót akar, de néha túllőtt a célon.

– Mr. V. úgy gondolta, talán egy kis nyugalomra vágyik, szóval így alakította a beosztást.

Rock felvonta a szemöldökét. Sosem szerette kihasználni a hírnevéből fakadó előnyöket. Azt tanulta a nagyanyjától, hogy senki sem jobb másoknál. Nem akart abba a hibába esni, mint más hírességek, akik eltelnek maguktól.

– Jobb lenne, ha nem csinálna ilyet – jegyezte meg.

– Ha végeztünk, beszélek vele – biztosította Caitlin. Ő is ellenezte, hogy egyedül dolgozzanak, mert néha a páciensek egymást is bátorították a jelenlétükkel a fájdalom elviselésében. – Melody! Lennél szíves tartani Rock székét, amíg kisegítem belőle?

Rock felnevetett.

– Ugye nem gondolod, hogy egyedül megoldod? Talán ketten Melody-val.

Caitlin felvonta a szemöldökét, és próbálta visszatartani a kiütköző dühöt. Kevés gyengepontja közé tartozott, ha lebecsülik. Közel hajolt Rockhoz, hogy az orruk majdnem összeért.

– Mit szólnál hozzá, ha a hátvéd mondaná meg, hogy támadj?

Rock azokba a villogó szürke szemekbe nézett és nyelt egyet. Ez a nő nem is tudja, milyen szexi, amikor mérges.

– Nem örülnék neki.

– Én pedig nem örülök, ha a pácienseim akarják megmondani, hogy végezzem a munkám. Szóval, Rock, megtisztelnél, ha a terápiát rám bíznád. Értve vagyok? – Hangja nyugodt volt és határozott.

– Igenis, asszonyom.

Caitlin felegyenesedett és inkább elmosolyodott, ahelyett, hogy a vágyainak engedett volna, hogy megcsókolja azt a helyes orrot.

– Helyet. Most pedig, ha lennél olyan kedves, hogy átkarolod a nyakam, hozzákezdhetnénk.

Rock elmosolyodott és bólintott. Amikor Caitlin fölé hajolt, egy pillanatra alaposan végigmérhette a másik nő csodás melleit. Érezte, hogy az ágyéka rándul egyet.

– Minden rendben? – kérdezte Caitlin. – Fájdalmaid vannak?

Rock hálát adott, hogy a bőre tónusa eltakarta pírját.

– Nem... minden rendben.

– Oké. Akkor kezdjük! – Azzal közelebb hajolt Rockhoz, míg az szorosan átkarolta, ő pedig karjait a páciense dereka köré fonta. Beszívta Rock hajának csodás vanília illatát, és egy pillanatra majdnem elalélt a gyönyörűségtől. – Most felegyenesedünk és megfordulok, hogy a gyékényszőnyegre ereszkedhessünk, oké? – suttogta Rock fülébe.

Rock érezte, ahogy a másik mellei a hasához préselődnek, miközben kiemeli a székből. Meglepődött, mennyivel erősebb Caitlin, mint hitte. Talán még nála is erősebb.

Caitlin szíve hevesen vert, ahogy érezte Rock testét az övéhez simulni, de ahelyett, hogy elvesztette volna a fejét, inkább a feladatára koncentrált. Gyorsan mozgott, hogy aztán a szőnyegre ereszthesse Rockot.

– Most pedig, ha lennél olyan kedves, hogy elnyújtózol, el is kezdhetjük. – Melody-val az állványhoz léptek, hogy leemeljenek pár könnyebb súlyt.

Rock bólintott és igyekezett megerőltetni a lábizmait, hogy megfelelő pózba feküdjön.

Caitlin felé fordult és látta az erőlködést a páciense arcán.

– Melody, segítenél neki?

– Persze – válaszolta a fiatalabb terapeuta.

Ahogy odalépett Rockhoz és fölé hajolt, Caitlin épp elcsípte halk szavait.

– Ehhez még idő kell, Rock. Bár érzed már a lábad, még nem tökéletes minden. Meg kell nyugodnod és az időre bízni.

A kedves hang megnyugtatta Rockot, és amikor Caitlinre pillantott, ő is elmosolyodott.

– Tudom. Úgy lesz.

Caitlin visszasétált hozzájuk, és figyelte, ahogy Rock lassan emelgeti a lábait, egyiket a másik után. Talán nem volt túl jó ötlet sortot vetetni fel vele, hiszen így tökéletes belátása lehetett a csodásan feszülő izmokra. Amikor pedig Rock megfordult, jól láthatta formás fenekét. Caitlin érezte, ahogy a pír elönti az arcát. Ez nem fog túl sokáig így működni.

– Melody, készen állsz?

A másik terapeuta a súlyzókért nyúlt, Rock pedig ülő helyzetbe tornázta magát és felé nézett.

– Azokkal fogunk dolgozni?

– Igen. Esetleg van valami probléma?

– Nos... elég kicsik. Nem használtam ilyen kicsiket általános iskola óta.

– Csak nyugalom, Miss Olympia! – ironizált Caitlin. – Ez csak gyakorlás. Nem arjuk megerőltetni az izmaidat.

Rock teljesen felült.

– Nem tetszene a látvány?

– De, nagyon is – jegyezte meg Melody, Caitlin pedig elfordult, hogy elrejtse zavarát.

– Akkor, kezdhetjük is.

***

– Ez a legjobb mód rá, hogy megnyugtassuk az izmokat egy gyakorlat után – magyarázta Caitlin, miközben Melody-val Rock derekát gyúrogatták.

– Igencsak figyelemre méltó a teljesítménye – jegyezte meg Melody. – Sosem láttam még ilyen sikeres első terápiát... Az eukaliptusz olaj tényleg olyan jól működik?

– Bízz bennem! – sóhajtott Rock. – Nagyon is.

A terapeuta elmosolyodott, örülve, hogy páciense élvezi a masszázst.

Rock nem tudta, az olaj, vagy Caitlin érintése az, ami ennyire ellazítja, de szemei lassan elnehezültek, és már csak homályosan hallotta a másik nő hangját.

– Minden oké, kicsim? – ült Caitlin a derekára, és a vállait kezdte masszírozni.

– Mmm! Tökéletes. Ugye tudod, hogy bárki megveszne a masszázsodért?

– Akkor mondd meg nekik, hogy a saját feleségüket vegyék rá!

– Feleség? – pattant fel Rock szeme.

– Mondtál valamit, Rock? – nézett rá Caitlin. – Minden rendben?

Rock a hátára fordult és végigfuttatta ujjait a haján.

– Biztos álmodtam. Meddig aludtam?

– Csak pár percig. Biztos rendben vagy? Rosszat álmodtál? Szeretnél beszélni róla? – telepedett le Caitlin.

– Nem volt rossz álom, csak... meglepő – ült fel Rock. – Ha majd beszélni akarok róla, te leszel az első akinek szólok – érintette meg Caitlin arcát.

A másik nő elpirult és kezét a másikéra tette, élvezve az érintését, aztán egy pillanat múlva vonakodva eltolta magától.

– Készen állsz a mosdásra?

Rock elvigyorodott.

– A kérdés az, hogy te készen állsz-e a mosdatásomra, meztelenül.

Caitlin egy pillanatig levegőt se kapott a nyilvánvaló flörttől. Igyekezett összeszedni magát, miközben talpra állt.

– Mondjam el a Nagyinak, hogy rosszalkodsz, Rock?

Rock szemei tágra nyíltak.

– A fenébe is! Már te is vele jössz? És mi van, ha azt mondom, nem félek tőle?

– Akkor azt válaszolom, hogy rosszul hazudsz. – Caitlin képtelen volt visszatartani a nevetést. – Most pedig gyerünk fürdeni!

Folytatása következik!

Vége a X. résznek!

Ui.: Ez az utolsó eddig elkészült fejezet. Az 1. fejezetnél jeleztem, hogy a regény befejezetlen, és mivel az eddigiek 2004 körül, vagyis ide s tova kilenc éve íródtak, azóta pedig nemigen tudok hírt a szerzőről, én nem reménykedek benne, hogy lesz valaha is befejezés. Mindenesetre ha valaki belefutna valahol további fejezetekbe, megköszönném, ha szólna, és természetesen azokat is rögtön fordítom.

Köszönöm azoknak, akik eljutottak eddig az olvasásban.

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.