Nos, végeztem az első évaddal.
Igazából azt kaptam, amit vártam. Egy ízzig-vérig tini sorozatot kosárlabda-sztárokkal, pompom-lányokkal, nagy szerelmekkel és számító kapcsolatokkal, suli-élettel, egyik oldalon egy nemtörődöm anyával, másik oldalon egy ideálisnak tűnő, de millió helyen foszladozó családdal, egy örökbefogadott fiúval, aki a helyét keresi a világban, szóval mindennel, ami csak kell. Egy szóval, teljes a sablongyűjtemény.
Mindemellett viszont nem kell azonnal leírni az egészet. A műfajból eredően vannak hibái persze, és a szigorúan vett célcsoporton túl nem biztos, hogy osztatlan sikert arat, de ahhoz képest nem egy rossz alkotás.
Számomra egyedül az volt zavaró tényező, hogy egy részről túl sok mindent akarnak beleszuszakolni a tizenegyszer 20 percbe, ami néha kaotikussá és irreálisan pörgővé teszi a cselekményt, másrészről pedig mégse jut idő arra, ami pedig fontos lenne. Még akkor se, ha azt szerintem egyáltalán nem állna sokból megoldani.
Vegyünk egy példát! Nem lövök le semmilyen poént, ha elárulom, a történet a két főszereplő, Spencer és Ashley szerelméről szól. Bár ez az első évadnak csak az utolsó részeiben válik nyilvánvalóvá, minden ismertető és előzetes ezzel van tele, szóval csak annak lehet meglepetés, aki mindenféle előismeret nélkül vág bele.
De nem is ez a lényeg. Spencer egy tipikus amerikai álomcsaládban nő fel. Szerető szülők, két tesó, tradicionális értékekkel és vallásossággal teli környezet. (Legalábbis ez a látszat, de ebbe most ne menjünk bele!) Aztán rájön, hogy az átlagos lány kép nála kicsit sántít. Ezt pedig úgy hozzák a tudomásunkra, hogy Spencer ellóg a lányokhoz nyíltan vonzódó Ashley-vel a suliból és lemennek a kaliforniai tengerpartra ejtőzni egyet. Jól érzik magukat, aztán egyszer csak, napozás közben, Spencer kijelenti, "azt hiszem, meleg vagyok". Persze, mint kiderül, ez nem csak amolyan hóbort, vagy a barátnőjének való megfelelési vágy nála, de én azt hiányolom, hogy amiket felhoz utána "érvként", azokat a korábbi epizódokban néhány pármásodperces jelenetben könnyedén lehetett volna érzékeltetni. Akár ordenáréan szembetűnő módon, de, ha szorult egy kis tehetség a forgatókönyv-írókba, úgy is, hogy csak az ominózus tengerparti jelenetnél csapjunk a homlokunkra, hogy "tényleg, ez megmagyarázza a korábbi kis jelenetecskéket". De nem, mert ezektől elvették az időt olyan jelenetek, amiket én speciál teljes mértékben kihagyhatónak tarok.
A panaszkodásból viszont legyen elég ennyi, mivel, még egyszer mondom, nem egy átlagos ömlengős tinisorozattal van dolgunk.
Nekem talán az tetszett benne a legjobban, hogy nem fekete-fehér karakterekkel dolgozik. Talán csak egy szereplőt tudnék kiemelni, aki egyértelműen beskatulyázható (és erősen kétlem, hogy ez változni fog, max. a sorozat legvégére, mint nagy csattanó), de ő is inkább csak a "főszipirtyó" szerepét tölti be. A többiek közül mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, erényei és hibái, erősségei és gyengeségei. Mindenki jó valamiben, mindenki szimpatikus valamiért, ugyanakkor akiknek van némi súlya a történetben, azoknak mind van valami gyenge pontja is. Valami, ami miatt hibákat követ el, vagy szenved. És ez nagyon is élővé teszi számomra ezt a sorozatot, még ha a megoldások ezzel együtt is elég klisések.
Ha valaki esetleg bizalmat szavazna egy tini sorozatnak, és keresne valamit, ami kevésbé a csöpögős, rózsaszín világot sugallja, ezt tudom ajánlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése