Filmkritika - I Can't Think Straight

Íme a tökéletes példa arra, miért nem komálom különösebben a feliratos filmeket. Egy pörgős alkotás, ahol csak úgy pereg a szereplők nyelve, ennek megfelelően pedig a felirat is rohan. Ha valaki lassan olvas, esélye sincs mindent végigolvasni. Ráadásként a szereplők többsége még az angolt is erős akcentussal beszéli, szóval... nem könnyű a helyzet.

De ami ilyen szempontból hátrány, az más szempontból előny. Ugyanis, mint említettem, egy kellemesen pörgős, és ráadásul eléggé tartalmas filmről is beszélünk. Sokat elmond talán, ha megemlítem, hogy a szóban forgó I Can't Think Straight (magyarul "Nem tudok normálisan gondolkodni", illetve a straight a "normális", "egyenes" mellett a hetero megfelelője is, de hivatalosan "Elveszed az eszem"-re fordították) a már korábban elemzett The WorldUnseen testvérkéje is lehetne. Azonos rendező, azonos főszereplők, a mélyen megbújva azonos mentalitás, de mégis egy egészen más alkotás.

Forrás: Youtube

Ezúttal nem a múltba kalandozunk, hanem maradunk a jelenben, és nem az Isten háta mögötti poros múlt századi Dél-Afrikában kalandozunk, hanem ugrálunk a nyüzsgő London és a fényűző jordániai elit otthona között. Mindezt sodró lendülettel, a megfelelő helyeken viszont izlésesen lelassuló tempóval.

Talán már eddig is lejött, hogy nekem nagyon tetszett ez a film. Ritka az ilyesmi, de ez betalált, bár ettől még nem leszek igazán filmguru. Talán ami a legjobban megfogott, az az egyik főszereplő, Leyla személyisége. Sosem tudtam megérteni azokat, akik szent tehénként ajnározzák a beleélést. Nekem is fontos, hogy megjelenjen lelki szemeim előtt, amit olvasok és nem szeretem az unszimpatikus karakterektől hemzsegő alkotásokat, de azért is tudok rajongani, amiben csak magabiztos macsók és nem kevésbé maguktól eltelt modellcsajok hemzsegnek. Nekem ez különösebben nem számít. Talán Karinthy mondta (de javítsatok ki, ha tévednék!), hogy az irodalom (és szerintem a film is) arra való, hogy pótolja azt, ami az ember életéből hiányzik. Ha pedig valaki inkább csendes és visszahúzódó, mi pótolhatná a hiányt jobban, mint egy hangos és pergő alkotás? Ugyanakkor Leyla karakterét mintha rám öntötték volna. Bár az életkörülményei mások, hiszen egy Angliában élő indiai muszlim lányról beszélünk, akinek az apja temetkezési vállalkozó és van egy örökmozgó húga, amiről rám egy szó sem igaz, de ő maga külsőre is hasonlít rám kicsit, a személyisége meg... Röviden, ez a film megadta azt az élményt, mintha rólam szólna. Bár én könnyedén tudok élni az ilyesmi nélkül, üde színfolt volt, az biztos.

Emellett pedig a történet is ott van a szeren. Gondolom nem meglepetés, hogy a film két nő szerelmét dolgozza fel a megismerkedésüktől kapcsolatuk beteljesüléséig. Mindezt azonban finom fordulatokkal és talán már, mondhatni, mesteri húzásokkal teszi meg. Keveredik itt a kultúra a politikával és a vallással, mindez azonban olyan jó érzékkel elrejtve egy izzig-vérig romantikus drámában, hogy az embernek szinte már szemet se szúr.

Komolyan, én csak ajánlani tudom.