Van valami szép és izgalmas abban is, ha egy történet egy eseményszálat dolgoz fel. Egy pár megismerkedik, egymásba szeret, összejönnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Mellettük történik még egy s más, de ők a legfontosabbak. Több ilyen filmről is írtam már, a Better Than Chocolate (Szó szerinti fordításban: Jobb a csokoládénál) viszont más. Ez a film azt az esetet képviseli, amikor az alkotók több egymáshoz kapcsolódó, de mégis különálló szálat tudtak tökéletesen egymásba fűzni, úgy, hogy az embernek még sincs hiányérzete, és nem kapkodja a fejét, hogy akkor most mi is van.
A film a '90-es évek végén készült, amit a hangulata és a néha benne visszaköszönő mentalitás is tükröz. Nem kedvencem ez az időszak, talán mert akkor voltam gyerek, és nincsenek igazán jó gyerekkori emlékeim. Viszont ezt feledteti a mégis mindig időszerű téma. A másság és a család, előítéletek, nyílt vagy burkolt homofóbia... Minden van. Ugyanakkor a film azt is bemutatja, hogy egy leszbikus kapcsolat épp úgy lehet harmonikus, boldog és járhat mindent elsöprő szerelemmel, mint ahogy egy heteroszexuális kapcsolat is lehet egy komplett csőd.
Az egész film mondanivalója talán az, hogy légy önmagad, és akik igazán fontosak, akiknek igazán jelentesz valamit, meg fognak érteni.
Szerettem ezt a filmet. Van benne egy olyan aranyos báj, ami mindig megérint. Az egyedüli problémám az vele, és ez sajnos elég komoly, hogy nekem Kim rettentő ellenszenves volt az első perctől fogva. Egyszerűen képtelen voltam vele megbarátkozni, és ez nekem sokat rontott a filmen.
VálaszTörlés