Szexjárat 12. rész - Buliláz

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)
Közvetlen előzmény: Szexjárat 11. rész - Egy kolléga, Feri

***********************************************************************

Csütörtök reggel ugyanaz az ötlete támadt mindhármunknak:
–  Meg kellene ismételni Tündénél a bulit!
–  Majd zsepit hozzál ám!
–  Most már tudom, merre keressem…
–  Megkeresnéd a kékszobát is?
– Hárman azért sokan lennétek nekem! Még így is aggályaim vannak, hogy jó-e mindkettőtöknek, szerencsére ti egymással is sokat foglalkoztok.
–  Szólnánk ám, ha valami nem lenne jó! – nevetett Tünde a tükörből.
–  Neked Mariannal a jobb, vagy velem? – tettem fel a régóta motoszkáló kérdést.
– Ha választani kellene, hát… lehet, hogy hirtelen Mariannt választanám, mert még különlegesebb, még nagyobb újdonság, mint egy pasi. Ugye, nem baj? De azért együtt, hármasban még különlegesebb! Meg ne haragudj ám! Olyan türelmes vagy, és látszik, hogy nemcsak a saját kielégülésed érdekel…
–  Nekem is újdonság… –  szólalt meg mellettem Mariann. – Eddig azt hittem, sőt biztos voltam benne, hogy a csajok közömbösek számomra. No jó, mondtam már, hogy szívesen megfogok egy cicit, megsimogatom, jó érzés, ahogy az is, ha az enyémet egy csajszi fogja meg, de különösebb izgalmat nem érzek. Így más, hogy van egy pasi is mellettem, és kiegészül a csajos simi-nyali az igazi szeretkezéssel!
–  Jó ez a hármas! Szerintem az is nagyon nagydolog, hogy ennyire nyíltak vagyunk egymással, mindent meg tudunk őszintén beszélni, nincs szégyenkezés…
Nagy levegőt vettem.
–  Tegnap kérte egy kollégám, hogy segítsek neki csajt találni leakasztásra, rendszeres használatra… –  kezdtem.
–  Nem! – jelentette ki Mariann.
–  Ez a hármas így jó, ahogy van, ha vége lesz, mert egyszer úgyis be kell fejeznünk, akkor ez így marad meg egy pirulós, erotikus élménynek, más ebbe nem fér bele… –  tiltakozott Tünde is.
–  Nem erről van szó, megoldódott a probléma, segítettem a csapatépítésben… –  Nem nagyon tudtam, hogyan kezdem el, illetve most már hogyan folytassam. Mariann eész testével felém fordult:
–  Ezt részletesen szeretném hallani! Először a végét: volt valami? Cumi?
–  Eltaláltad.
Bal térdét felhúzta az ülésre, kezemet a kivillanó, piros bugyira helyeztem, amit elégedetten nyugtázott:
–  Akkor indulhat a szexjárat!

*

Elszorult a torkom, mint gyakorta mostanában. Nem azért, mintha a vér leözönlött volna az agyamból, mint közlekedőedényben, s letódult testem derék feletti részéből, hogy izgalmi állapotban egyetlen fontos, készenlétbe helyezett szervet tölthessen feszesre… hát nem! Pedig erre is lehetett találni kézzelfogható okot, karnyújtásnyira akár kettő is. Torokfájás vagy mandulagyulladás sem kínzott, mégis legtöbbször a torkomban dörömbölt a szorongató érzés: vége lesz.

Vége! Mint a botnak, vagy a naprendszernek.

Mi ez a hiszti? Nem ismerek magamra. Szenvedélyemmé vált a szexjárat, annak teljes menetrendje a szemérmes– mesélős változattól a nyers durrbeléig, és olyan előérzetem támadt, mintha a közös utazások végeztével nem következne utána semmi. Afféle kamaszos „vége a világnak” érzés!  Mégsem a bot– hasonlat a találóbb, inkább a naprendszeres: Mire a sok utazás, ha egyszercsak kinn a tábla, hogy NAPRENDSZER áthúzva? Vagy ami közelebbről érint: SZEXJÁRAT áthúzva…

–  Olyan iííígazit! Olyan mindent bele, mindent szabad! – lelkesedett Tünde, aki a hátsó ülés közepén ülve a két elsőn nyugtatta karjait.

–  Sok ilyen van – válaszolt Mariann – de szervezni sem bonyolult.

Igyekeztem elmarkolni a fonalat, hiszen kár előre búsulni azon, ami el fog múlni, s főleg feleslegesen elsiratni, amikor még javába tart: itt ül a két lány a kocsiban. A megszokott útvonalon gurultunk iskolájuk és az én munkahelyem felé.

–  Mit szervezkedtek? – érdeklődtem.

–  Te hol voltál eddig? – kacagott Mariann.

– Egy percig nem tartunk kézben, már elkalandozol? – tromfolt Tünde is, az egész tükröt megtöltötte kivillanó mosolya.

–  Kicsit az útra figyeltem…

Ezen a fakó magyarázaton tovább nevetgéltek.

–  Bevesztek engem is, vagy valami titkos összeesküvést szőtök?

–  Beveszünk, de be ám! – Nem szűnt a derültség, de legalább elfújta a zavaróan borongós gondolataimat.

– Legalább öt perce beszélgetünk itt kettesben, te meg nagyokat hallgatsz… aztán kiderül, hogy nem is figyeltél ránk…

–  Bocs, de elkalandoztam… Megtudhatom azért, mit szerveztek? – próbáltam úrrá lenni a helyzeten, mert képesek az egész utat végigkacarászni, és nem tudnék meg továbbra se semmit. Pedig a kesergésemen áthatolt, elkapott mondat ígéretesnek tűnt: „Mindent bele, mindent szabad!”

–  Hármunkból ketten egyetértettünk, hogy jó volna valami féktelen buli…  –  kezdte Mariann.

–  Én is, én is! – csatlakoztam lelkesen.

–  Gondoltuk, de nagyon csendben voltál!

–  Nem jó, ha becsatlakozunk idegenek közé, inkább mi válogatnánk meg a társaságot – tért a lényegre Tünde. Valahol itt tarthattak, amikor felfigyeltem a beszélgetésükre.

–  Hol lenne? – kérdeztem.

–  Tündiéknél, ott jó nagy hely van – Mariann ezt úgy jelentette ki, mintha náluk szűkölködni kellene. Inkább az lehetett a fő szempontja, hogy saját barátját semmiképpen nem akarta bevonni a buliba.

–  Kik a részvevők? – Ha nagy hely kell, gondoltam, jó nagy társasággal számolnak.

–  Mi hárman…

–  Mi elférünk egyetlen ágyban is!

–  Azt elhiszem, el is fogunk férni, de a többiek?!...

–  Ha már mi szervezzük, csakis olyanokat hívunk, akikkel jól érezzük magunkat. Ha nem így lenne, elmehetnénk swingerezni valahová. Nem?

Bólogatás a tükörből.

–  Vagy bepucsítanál a suliban a padon, és minden srác megkefélne, azt sem tudnád, mikor ki dug éppen…

–  Ezért kellenek olyanok, akiket örömmel fogadunk!

–  Ha megkefélnek?

–  Nemcsak arról van szó! Táncolunk, beszélgetünk, játszunk, ami csak jólesik… Neked van olyan barátod vagy kollégád, akit elhívnál? – fordult felém teljes, dekoratív felsőtestével Mariann.

–  Hadd gondolkozzam…

–  Akiről mesélted, hogy csajt szereztél neki, s aztán a csajszit közösen felpróbáltátok? – Tünde cinkosan a vállamra eresztette a karját.

–  Feri. Ő szereti a tömeget. Két csajnak adta ki régebben a lakását, és egyszerre kezelgette mind a kettőt.

–  Jó lesz – helyeselt Tünde – legalább nem ijed meg, ha valamelyik osztálytársnőnk belenyúl a gatyájába.

–  Hívtok csajokat? Valami nagyon jók legyenek ám! – tértem át Feriről a másik nemre, ami közelebb áll hozzám.

–  Csakis! – nevetett Mariann. – Kiválogatjuk azokat, akik benne vannak minden jóban, és még jól is néznek ki.

–  A Feri meg a csaja… –  tért vissza Tünde – Vagy kettőt hoz?

–  Azok már nincsenek, de a mostani duplán számít, felér kettővel is.

– Ahogy pik-pakk lerendezett benneteket! – emlékezett vidáman a napokban történt, általam elmesélt sztorira.  –  Ehhez a csajhoz jól illene Zsolti…. – Nem tudtam, Tünde kit és miért emleget, bizonyára osztálytársat,  de az ötleten sikítva nevettek.

–  Kolléganőn is gondolkozni fogok, de ilyen téren nem ismerem őket. Hogy reagálna valamelyikük egy bulira?.. – töprengtem hangosan.

–  Majd elsodorja a hangulat! Az első pasi alányúl, a második megcicerézi, s aztán már várja, mikor jön végre a harmadik.

–  Nekem is eszembe jutott valaki! – Mariann arckifejezése igazolta, hogy tényleg komoly a dilemma. – Az a csaj, aki mindig arról ábrándozik, hogy egyszerre több farkat tarthat a kezében. Szoktam neki mondani a szünetben, hogy szóljon gyorsan akármelyik két hapsinak, biztos odaadják.

– A Melinda! – vágta rá Tünde. Elképesztő mi mindent megbeszélnek a lányok egymás között.  – Azt hittem, Emesére gondolsz!

–  Eszembe sem jutott.

– Miért? Micsoda muri lenne – magyarázta nekem a tükörből – egy olyan csajt képzelj el, aki folyton húzogatja a térdére a ruháját, ha lehajol akkor a melleihez teszi a kezét, be ne lásson valaki. Miért lenne az jó?

–  Azt a dilijét hallottad már – kacagott Tünde – amikor megfogta a kilincset… haha… és azután egész órán azon töprengett, melyik srác foghatta meg előtte ugyanazt a kilincset, ugyanazzal a kezével, amivel előtte pisiléskor a farkát..?  Haha! Azt sugdosta, hogy éppen úgy érzi, mintha ő fogta volna a farkat, és nem is tudja, kié lehetett.

–  Nem is olyan egy kilincset fogni… – nevetgélt Mariann is.

–  Egy ilyen fel tudná dobni a hangulatot, amikor már tényleg markolászik, de nem biztos, hogy fel tud oldódni és eljutni addig, hogy ne a kilincset fogja… – tettem hozzá – akkor pedig elront mindent. Nem is lenne jó valakit kiröhögni, kínos mindenkinek!

–  Szerintem csak megjátssza magát, tulajdonképpen szeretné, ha nyomulnának rá, ezért álmodozik kilincsekről. Élvezné, ha hús– vér kilincsek lennének!

–  A kiránduláson ilyen szemmel vizsgáljuk a társaságot, ki buliképes, ki nem!

–  Tesztelünk!

–  Castingolunk…

– Kirándulás? – Nekem ez is újdonság volt. Talán olyankor beszéltek erről is, amikor véletlenül elbambultam.

–  Kedden… _ Mariann a szokott természetességgel jelentette ki, ahogy általában a legkülönösebb dolgokat is tálalni tudta.

–  Nem jöttök majd kedd reggel? – csodálkoztam.

– Dehogyisnem! Egyikünk, mondjuk, Tünde veled jön, én meg hozom a kocsimat. A suli előtt talizunk az osztállyal a szokott időben, és négy vagy öt kocsival eldöcögünk, délután meg vissza. Végre vezethetek egy jót!

–  De jó nektek! – sóhajtottam, s bár az úti cél számomra még ismeretlen maradt, de ezeket a mi kis rövidke utazásainkat is vég nélkül élveztem.

–  Eljössz? – derült fel Mariann.

–  Gyereeeee! – hallottam hátulról is.

–  Jó lenne… – válaszoltam bizonytalanul. Persze, hogy nem a társaság zavart, akiket nem ismertem, hiszen akik megfelelnek Mariannak és Tündének, azok ellen semmi kifogásom nem lehet, inkább a munkám miatt kezdtem számolódásba. Ilyenkor, reggel még nem kap el a sodrás, valahol egy ébredező, titkos sejthalmaz tartalmazza agyam legrejtettebb szögletében a rám váró feladatokat. Mikor is lesz kedd? Ma péntek…

–  Legkésőbb hétfőn le kell fixálnunk, ha addig meg nem bánjátok a meghívást – jelentettem ki.

–  Vagy még kedd reggel is kiderülhet, mert Mariann úgyis hozza az autót, és átülünk oda.

–  És én vezetek! – kötötte ki Mariann, a friss autótulajdonos.

–  Készítek szendvicseket. Mennyit bírtok megenni? – lelkesedett Tünde.

–  Sokat – vágtam rá, mintha már biztos lenne a közös kirándulás, már ami az én személyemet illeti.

–  Magunknak sört is hozok, Mariann meg csak vezessen nyugodtan és vigyázzon ránk!

*

Feri képtelen volt titkolni kielégültségét. Főleg azért, mert széles vigyor formájában kitelepedett az arcára, s mert nem is próbálta meg rejtegetni.

–  Jól megy? – érdeklődtem diszkréten, titokzatosan, nehogy a nyüzsgő folyosón valaki megérthesse, mi a téma.

–  Reggel ott kezdtem… –  válaszolta faltól-falig kedéllyel.

Talán nem ugyanarról beszélünk? Valami munkával kapcsolatos kérdésre válaszolhatott, amikor én a szexuális életére céloztam? Ha tudná, hogy útközben is ő volt az egyik téma állandó stopposaimmal!...

Látva zavarodottságomat, megmagyarázta:

–  Reggel lecumizott munka előtt!

Öt-hat embernél többen nem hallhatták a zsúfolt folyosón!

Szerencsére nem folytatta a beszámolót, ez a válasz így is kielégítő volt s feltűnt néhány cinkos pillantás és zavart mosoly a reggeli folyosó forgatagában. Ez az egy mondat éppen elegendőnek bizonyult még azok számára is, akik siettükben csak az első két szót kapták el. Az a féltucat kolléga – számoltam – éppen öt különböző osztályon dolgozik, s ha mindűk csakis egyszer meséli el reggeli kávézás közben, mit hallott… majd az a harminc frissen értesült kizárólag egy-egy embernek adja tovább… délre jó eséllyel már az egész cég tudni fog Feri reggeli cumis kalandjáról. Ebéd után talán már a város nyugatra eső utcáinak ártatlan lakói értesülnek az esetről… este meg bemondja a Híradó?

Ilyen előzmények után inkább nem tértem ki a kérdésre: lenne– e kedve egy közös bulihoz Mariannal, Tündével és még számos ismeretlen, ám bizonyára ugyanolyan szexcentrikus csajjal?

Folytatása következik!