Előzmény: Carpe diem 1 rész
Közvetlen előzmény: Carpe diem 9. rész
*******************************************************************************
- Kérlek! Most komolyan! Nem hiszem el, hogy élveznéd az egész napos semmittevést!
- Könyörgöm Scarlett, ne kezdjük meg már megint! – mondtam unottan, nagyon elegem volt már a szokásos vitából. Megbeszéltük már vagy százszor, hogy nem én fogom irányítani a marketing csapatot.
- Becca, csak egy okot mondj!
- Hát ezt nem hiszem el! Miért lyukadunk ki mindig itt?! Olyan nehéz elfogadnod, hogy nem akarom. Nem megy! Nincsenek ötleteim és egyszerűen ez a ti vállalkozásotok, én egy percig sem mondtam, hogy akarom ezt az egészet!- válaszoltam most már egyre idegsebben.
- Mert nem tudom elfogadni, hogy ennyire ne vedd észre, mit is csinálsz valójában!
- Jó oké kezdődik, a Scarlett-féle, én jobban ismerlek, mint te magad.
- Cseszd meg! Akkora egy bunkó vagy!
- Tudod mit?! Nem azért jöttem át, hogy kis előadást tarts nekem, aztán meg sértegess.
- Az is csoda, hogy átjöttél! És nem nálad vagyunk, mint mindig.
- Hát ezt nem hiszem el – nyögtem, miközben idegesen felnevettem.
- Mégis mi olyan vicces? – kérdezte, most már könnyes szemmel.
- Az, hogy elegem van! Nehéz napod volt, vagy velem van bajod, nem tudom, de nem is akarom kitalálni! Haza megyek, te pedig nyugodj le!
Közben már felkaptam a cuccaim és elindultam ki hálóból.
- Igen, az igazi Becca, lelépni azt tudsz! – kiabált utánam.
Válaszul már csak a bejárati ajtó csapódását kapta. Idegesen bevágtam a kocsiajtót, gyújtottam és mentem. Nem tudtam elhinni, hogy már megint veszekedtünk. Lassan három hónapja voltunk már együtt, bár ebből nálunk két hónap után véget értek az ú. n. „mézeshetek”. Az elmúlt hetekben hónapban javarészt csak veszekedtünk. Eleinte csak apróbb szóváltásaink és kisebb vitáink voltak, aztán minél tovább, annál rosszabb lett a helyzet. Már egyre jobban kezdtem unni. Nah, nem Scarlettből lett elegem, hanem hogy mindig ugyan oda lyukadtunk ki. Minden balhénk ellenére, még mindig megőrültem érte, ha egy apró mosolyt megeresztett. A probléma az volt, hogy újabban elég kevésszer engedte meg magának, ezt a luxust.
***
Belépve a lakásba idegesen ledobáltam a cuccaim. Hiába kocsikáztam közel egy órát, semmivel sem lettem nyugodtabb. Tudtam, hogy nem jó úton haladunk, ha egy egyszerű filmezős, összebújós estéből is sikerült ekkora balhét kerekítenünk.
Nyúzottan eldőltem a kanapén és közben folyamatosan azt mérlegeltem, hogy Scarlettnek vajon mennyire van igaza. Tényleg nem élveztem már a semmittevést, de bátorságom se volt ezen változtatni. Beleszoktam az új helyzetbe. Meg aztán akármennyire is oda voltam Scarlettért, nem akartam ezt meglépni. Tartottam tőle, hogy akkora gesztus lenne tőlem, ami már megint oda vezetne, ahol anno Hannával tartottunk. Nem szerettem volna senkinek sem alárendelni az életem. Szemben álló érvek sorozatát sorakoztattam fel magamban, nem tudva eldönteni, hogy mitévő legyek. Nem szerettem volna elveszíteni a nőt, aki ez alatt a három hónap alatt sokkal nagyobb hatással volt rám, mint Hanna óta bárki, de a kialakult helyzetért se voltam oda túlságosan. A szakítás gondolatát elvetettem, tudtam, hogy nem tudnám elhagyni. Viszont azzal tisztában voltam, hogy ez így nem mehet tovább.
A telefonom csörgése szakította meg belső vívódásom. Miközben előkotortam a telefonom, úgy sejtettem, hogy Scarlett hív, de aztán örömmel fogadtam, hogy nem kell folytatni a korábbi szóváltásunkat, Anna neve villogott a kijelzőn. Idestova már két hónapja visszaköltözött Londonba. Eleinte csak az ideje nagy részét töltötte ott, de aztán nem rég bejelentette, hogy visszaköltözik. Igazából egyikünket sem ért nagy meglepetés. Ha tippelnem kellett volna, akkor sokat teszek rá, hogy Will belátható időn belül megkéri az én drága barátnőm kezét. S talán ettől is többet tettem volna arra, hogy Anna mindenféle fenntartás nélkül igent mond. Őszintén örültem kettejük boldogságának.
- Igen! – szóltam bele.
- Hali! Remélem, nem zavartam meg éppen semmit! – kezdte nevetve.
- Jól reméled. Itthon vagyok.
- Értem. És mit csinálsz?
- Semmit, a kanapén pihentem.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem jó kedvedből ülsz otthon egyedül?
- Hogy te miért nem jós lettél. – mondtam kesergős jókedvvel.
- Összekaptatok megint?
- Pontosan.
- Akkor ezek, szerint nem sikerült tisztázni a helyzetet.
- Oh, dehogyis nem. Én elmondtam, hogy nem szeretnék újra dolgozni, Scarlett pedig ezt nem hajlandó elfogadni. Tiszta sor.
- Hmmm…értem. Akkor már csak egy kérdésem van.
- Igen?
- Kinyitnád az ajtót?
- Micsoda? – értetlenkedtem. De mostanra már bontotta a vonalat.
Felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt, őszintén reméltem, hogy nem most támadt kedve szórakozni velem. Nem volt hangulatom az efféle tréfákhoz. Ám amikor kinyitottam az ajtót, a nyakamban találtam az Anna nevezetű bombát. Boldogan szorítottam magamhoz, erre az ölelésre volt most a legnagyobb szükségem.
- Te mégis hogy kerülsz ide? Azt hittem, csak három hét múlva jössz.
- Én is örülök, hogy látlak. Hiányoztál, és különben is, ha nem jövök, még elcseszed életed egyik legjobb dolgát – válaszolt, miközben még magamhoz szorítottam.
- Életem egyik legjobb dolgát? – kérdeztem.
- Igen. Az egyik legjobbat, mert a legjobb én vagyok.
- Idióta! Te soha nem változol – dorgáltam mosolyogva. - Nah, de gyere be.
Útban a nappali felé, a tőle már jól megszokott módon, szétdobálta a cuccait, majd beérve levágódott a kanapéra. Úgy sejtettem, hogy most jön a „vallatás”. Hosszú este elé néztünk, ám teljesen megnyugtatott a jelenléte.
***
- Én, őszintén szólva, nem értem, miért fontos neki ennyire ez a dolgozzunk együtt kérdés – mondtam. Már lassan két órája csak Scarlettel való bajaimat tárgyaltuk.
- Tudod, néha tényleg nagyon vak vagy!
- Most miért?
- Okés, akkor elmondom lassan, hogy te is megértsd! - válaszolt nevetve.
- Ha-ha.
- Valaki összetörte a szíved, ezért fogtad magad és felrúgva mindent, amit eddig elértél, szabadságot vettél ki a saját életedből.
- Ez azért így nem igaz.
- Dehogyis nem. Scarlett pedig csak azt szeretné, hogy ne Hanna árnyákban élj még mindig. Meg tudom érteni, mennyire idegesítő lehet, hogy Hanna miatt annyi mindent megtettél, aztán annyi mindent feladtál, Scarlett miatt pedig nem vagy hajlandó semmit sem tenni.
- Hogy-hogy nem tettem semmit?
- Becca, még felszedni is Scarlett szedett fel. Attól is menekültél, hogy egyáltalán esélyed legyen valakivel összejönni, és itt most nem a Giselles kalandodra gondolok.
- Mióta lettél te ilyen kapcsolat szakértő? – ugrattam.
- És tessék, már megint hárít. Nem tudom elhinni, hogy képes vagy szétverni azt, ami köztetek van, amiatt ahogyan az a ribanc átvert.
- Jó, és mégis mit csináljak?
- Azt neked kell tudnod!
- Nah, kösz. Sokat segítettél!
- Van nálam valami, ami segíthet - közben elindult ki a nappaliból. Hallottam, hogy valamit kivesz a bőröndjéből és visszasétál. Tessék – mondta, átnyújtva azt a bizonyos ékszeres dobozt, aminek a létéről is elfelejtkeztem.
- Ez? De miért?
- Én, anno elvettem, mert rá se bírtál nézni és nem álltál készen arra, hogy elengedd. Most már itt az ideje, hogy eldöntsd, hogy mit szeretnél. Nem azt mondom, hogy most rögtön kérd meg Scarlett kezét, de addig nem fogsz vele sehová sem haladni, amíg nem találod ki, hogy mi legyen ennek a gyűrűnek a sorsa.
Nem tudtam megszólalni, csak néztem az ékszertartót. Jól tudva, hogy mi lapul benne. Felidéződtek bennem a képek Hannáról, az együtt töltött időről és az érzés, amit akkor éreztem, amikor együtt találtam mással. Anna közben felállt és elindult kifelé. Úgy sejtettem, egyedül hagy, hogy tudjak gondolkodni.
- Jah, és még valami – kezdte. - Tudod, én sem számítottam rá, hogy egyszer találok egy olyan embert, akit szeretni fogok, és akiben meg tudod bízni. Azt hittem, hogy nekem Trevort volt az a valaki, és még egyszer nem lesz rá lehetőségem. Főleg nem sejtettem, hogy a szakadt hippi haverunkba fogok beleszeretni. De ez nem lényeg. Az számít, hogy nem szégyen beismerni, tévedtem. És főleg nem gyengeség esélyt adni valakinek, hogy boldoggá tegyen.
Szerettem volna legalább egy köszönömöt kinyögni, de egy szó sem hagyta el a számát. Döbbent ültem bámulta a kezemben lévő kis dobozt, cikázó gondolatokkal. Emésztve, amit Anna éppen rám zúdított.
***
Másnap, egy majdnem teljesen végig virrasztott éjszaka után, már legalább tudtam, hogy hogyan tovább. Anna fejmosása és egy jó pár órányi gondolkodás eredményeképpen, még ha fáradtan is, de egyben boldogan kezdtem a napom. Eldöntöttem, hogy változtatni fogok a mostani helyzeten. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de megpróbálom Scarlettet lépésenként közelebb engedni és megnyílni. Előkerestem a számát és tárcsáztam, remélve, hogy hajlandó lesz velem beszélni.
- Tessék! - kezdte, három csörgés után.
- Szia! Nem zavarlak?
- Miért zavarnál? A francba is a tegnap estével, nem akarok veszekedni!
- Ezt örömmel hallom. Nem lenne kedved a tegnap estét ma bepótolni?
- Hmmm – nevetett. - Mire gondolsz?
- Szeretném veled tényleg átbeszélni, hogy hogyan tovább, mert már kezdünk tényleg elszállni ezzel a sok balhéval.
- Tudom.
- Mit szólnál, ha főznék valamit és te pedig munka után beugranál? Egy jó vacsora mellett könnyebb beszélgetni.
- Jól hangzik!
- Mikor végzel?
- Mikor végezzek?
- Áh, nem akarod, hogy én válaszoljam meg, mert akkor egy fél órán belül már itt kellene lenned.
- De fél óra alatt nem tudnál összedobni egy vacsorát – kontrázott rám jó kedvvel.
- Ha csak ezen múlna – válaszoltam én is mosollyal az arcomon.
- Oké! Akkor keressünk egy kicsit későbbi időpontot. Fél kilenc?
- Mintha azt mondta volna, hogy kicsit későbbi időpontot – ugrattam.
- Tudom, de ma hosszú napom lesz, és még így is rögtön a munka után megyek nálad.
- Okés értem, akkor fél kilenc. Várlak!
- Rendben. Jó főzést!
- Legyen szép napot! Szia!
Sikerült valamennyire megnyugodnom a beszélgetésünket követően. Összeszedtem magam és elindultam bevásárolni, szerettem volna egy romantikus estét szervezni, hogy aztán közölhessem Scarlettel, mennyire fontos nekem és tisztázni tudjuk a mostani „háborús” helyzetet.
***
Lassan háromnegyed kilenc felé járhatott az idő. Egy csöppet sem volt meglepve. Tudtam, hogy mennyire nehéz napjai vannak Scarlettnek, s még ha késve is, de jönni fog. Elindultam a konyhába, hogy eloltsam az előre meggyújtott gyertyákat, de félúton megzavart a csengő.
- Ne haragudj! – kezdte, majd aztán megcsókolt.
- Semmi gond! Gyere be!
Bekísértem a konyhába, aztán figyeltem az arcán megjelenő mosolyt. Néha úgy éreztem, hogy akár hegyeket is képes lennék megmozgatni, csak pár másodpercre láthassam ezt a gyönyörű nevetést.
- Wáó, ez hitetlen- mondta, ahogy végig nézett a sötétségbe burkolózott konyhán. Egyetlen fényforrás a megterített asztal közepén pislákoló két gyertya volt.
- Tetszik?
- Nagyon! Tudod – közben kezeit a nyakam köré kulcsolta. - Elég lett volna egy pizza is. A lényeg, hogy együtt legyünk.
- Tudom, de ez így jobb. És egyébként is kijárt már nekünk egy kis romantikázás, annyi vita után.
- Ezzel nem vitatkozom - megcsókolt. - Most felszaladok, keresek nálad valami kényelmesebbet és aztán pedig egész este csak a tiéd vagyok – kacsintott, majd ellépett tőlem és elindult az emeletre.
Amíg egyedül maradtam, előkészítettem a vacsorát, aztán fejben próbáltam összerakni, hogy mit mondjak Scarlettnek. Kicsit több mint tíz perc telt el, amikorra megunva a várakozást, utána mentem az emeletre. A szekrény előtt állt, még mindig a korábbi ruhájában. Elmosolyodtam, hogy egy egyszerű kényelmes nadrág és felső kiválasztásából is mekkora ügyet kerekít.
- Segítsek ruhát keresni? – kérdeztem nevetve.
De semmi válasz nem érkezett. Közelebb léptem. Most már láttam, hogy az ékszeres dobozt szorongatja.
- Fel akartam venni kedvenc szürke nadrágod, de ez volt a zsebében. Becca?! Ez az a gyűrű?
Jól tudta a történetet. Sokszor beszéltünk Hannáról az elmúlt három hónapban. Azzal is tisztában volt, hogy meg akartam kérni a kezét.
- Igen, az.
- Azt mondtad, hogy Annának adtad. Mégis mit keress itt?
- Visszaadta tegnap – csak miután kimondtam, akkor hallottam, mennyire hangzott kifogásnak.
- Aha!? Nem tudom elhinni, hogy lehettem ekkora barom. Még mindig szereted! Mégis mire voltam jó, szórakozni? Akkora egy szemét vagy! Használod az embereket, aztán pedig eldobod őket. Legalább annyi becsület lett volna benned, hogy velem is közlöd, mint Gisellel az elején, hogy ne számítsak semmire.
- Micsoda? – csattantam fel. Bántott minden szava. - Cseszd meg! Anna tegnap éjjel jött át, miután veled összeugrottunk. Tanácsot adott és segített tisztázni, hogy mit érzek irántad. Azért adta vissza, hogy most már tudom, mit kell tennem a gyűrűvel.
- De ezek szerint marhára nem tudtad, mert még mindig itt van! – üvöltötte, az arcom elé tolva a gyűrűs doboz.
- Az első dolgom volt, hogy kettőnk bajait rendezzem. Ezt a rohadt gyűrűt később is el tudom vinni az ékszerészhez, hogy megszabaduljak tőle.
- Aha, ez szép és jó, de marhára nem igaz! Áltatod magad és közben engem is. Nem tudok olyan ember mellett lenni, aki még mindig az előző szerelme után kesereg.
- Oké, értem. Én sem tudok olyan ember mellett lenni, aki egyáltalán nem bízik bennem! – mondtam halkan. Nem üvöltöttem, mert ahhoz túlságosan is megviselt, amiket mondott.
- De akkor? – kérdezte meglepődve.
- Most menj el! Időre van szüksége mindkettőnknek.
- De Becca… - kezdte.
- Nem! Scarlett menj el! – válaszoltam, most már hangosabban.
- Rendben – fogadta el lemondóan, majd kisétált, de előtte még a kezembe tette a dobozkát és megcsókolt.
Ledermedve álltam. Annyi idő eltelt, de Hanna még mindig tudja valamilyen módon befolyásolni az életem. Most már tudtam, hogy nem szeretem, azzal is tisztában voltam, hogy miért fájtak ennyire Scarlett szavai. Minden kettőnk boldogsága ellen irányuló törekvésem, minden kételyem ellenére is beleszerettem. S bár ő ezt nem tudta, de ebben a helyzetben nagyon fájt minden szava és gyanúsítgatása. Tanácstalanul álltam, nem tudva úrrá lenni a cikázó gondolataimon. A rezgő telefonom zökkentett ki a gondolataimból. Hezitálva ugyan, de megnyitottam, a Scarlettől kapott sms-t.
„ Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém. Az utóbbi időben csak veszekszünk és már nem tudtam kontrollálni magam. Haza utazom két hétre, hogy teret adjak magamnak és neked is. Kérlek, gondolkodj kettőnkön, és ha visszajövök, üljünk le megbeszélni! Már most hiányzol! Scarlett!”
Kicsit többet vártam volna ettől a résztől, de sebaj! Remélem happy end lesz a vége!!
VálaszTörlésSajnálom, hogy alul múlt a várakozásaid. Remélem, a következő rész már kevésbé lesz csalódás. :)
Törlés