Félévkezdés 5. rész

Előzmény: Félévkezdés 1. rész
Közvetlen előzmény: Félévkezdés 4. rész

Megjegyzés: A történet, a Félévkezdés korábbi részei mellett, A klub című történetem folytatása.

******************************************************************************

A dübörgő zene betöltötte a helyiséget. El sem hiszem, hogy megint elrángattak ide! A villódzó fények, a mindenfelé vonagló testek érzése és a lüktető zene... Már akkor se viselném jól, ha a kedvenc számaimat játszanák, de így...

Gazellának viszont valahogy mégis sikerült mindig elrángatnia ide. Ez is azt bizonyítja, mennyire nem tanulok a saját hibáimból. Ő persze élvezte a helyzetet. Azonnal benevezett a hely szokásos kis sorsolásába, amit én ismét egy gyors "Majd egyszer, lehet"-kézmozdulattal hárítottam el. Szinte már szokásos koreográfiává vált ez köztünk az elmúlt fél évben, mióta Gazella először ide hozott. Utána meg, ő belevetette magát a forgatagba, én meg elfoglaltam a helyem a bárpult mellett.

Ezért felesleges volt eljönni. Mindig ez visszhangzott a fejemben. Nem is éreztem túl jól magam. De ha ezzel Gazellának örömöt szerezhetek... Azon kívül meg, miután alaposan kitombolta magát, általában leült ő is mellém, hogy az italunkat kortyolgatva stíröljük együtt a csajokat. Talán titkon azt remélte, ezzel feloldhatja annyira a feszültségemet, hogy végül én is belemenjek a játékukba. Őszintén, nem sok esélyt láttam rá, de tényleg jól esett néha kimozdulni az Infernóból és betérni ide, ahol senki nem ismert, és a jótékony félhomályban megbújva élvezhetem a látványt.

Ahol senki nem ismert. Vagy legalábbis majdnem senki.

- Megint egyedül ücsörögsz itt? - Ahogy hátra elfordítottam a fejem, azonnal szembe találtam magam Vǔlk csinos arcával, ahogy a pultra könyökölve engem figyelt és szája mosolyra húzódott.

- Gazellával jöttem - intettem arrafelé, ahol barátnőmet sejtettem a táncoló tömegben.

- Vagyis megint elrángatott? - nevetett fel Vǔlk.

- Hé! Azt feltételezed rólam, hogy nem szívesen jöttem? - játszottam a sértődöttet.

- Ki tudja? - vont vállat, és közben arcáról egy pillanatra sem tűnt el a mosoly. - Gazella élvezi a hangulatot - bökött állával az előbb mutatott irányba. - El nem tudod képzelni, a régi helyen is mekkora bulikat csapott, ha ahhoz volt kedve. És ha még a végén valakit ágyba is vihet...

Ritkán beszéltek a "régi helyről". Éreztem, nem szívesen idézik fel az emlékeket. Bár néha elfogott a kíváncsiság, inkább nem feszegettem. Amúgy is csak szomorúság lett volna a következménye, meg pár kényszeredett szó, amit kinyögtek, hogy azért mégis. Inkább hagytam, hogy azt és akkor mondják el, amit és amikor jónak látják. Gazellára és Vǔlkra néha rá is jött a sztorizgatós hangulat, de a helyet akkor se nevezték soha nevén. Rosetta és Hosszúláb pedig egyenesen úgy viselkedett, mintha soha nem is létezett volna.

- Ő szereti az ilyen bulikat - térített ismét magamhoz Vǔlk hangja. - Meg a játékot, az izgalmat, hogy kivel is vonul majd végül hátra. De te nem az a típus vagy - nézett rám.

- Valóban nem - vontam vállat. Erre egyből következhetett volna az "Akkor miért vagy itt?"-kérdés valami megfelelően udvariasan megfogalmazott változata, de azt nem akartam kivárni. Talán azért, mert magam sem tudtam volna megmondani, és kényelmetlen lenne úgy kiszenvedni valami választ. - De te sem nagyon veted bele magad az élvezetekbe - ütöttem vissza a labdát. Persze gyenge próbálkozás volt, hiszen munkaidőben neki amúgy is a pult mögött kell ácsorognia, ha akarna bulizni, ha nem, szabadidejében pedig , bármennyire jónak tartja a helyet, nyilván nem ide fog visszajönni szórakozni.

- Mindig is Gazella volt az aktívabb - vont vállat. - Na meg persze Rosetta.

- Na igen - nevettem fel. - A kis porontyot mintha minden reggel felhúzták és estig megállás nélkül pörög.

- Valahogy úgy - kuncogott Vǔlk is. - Nekem nincsenek ilyen nagyra törő igényeim. És nem is kell, ha az ide járó legszebb lány szórakoztat el.

- Mi? Ki? Hol? - néztem körbe, igyekezve elleplezni zavaromat. - Csak szólj, ha zavarok, és már itt se vagyok!

- Hülye vagy - nevetett.

- Ööö... tudom. - Ha egy animében lennénk, most egy arasznyi átmérőjű izzadtságcsepp jelent volna meg a halántékomon, de speciális effektusok hiányában inkább csak vigyorogtam, mint a tejbe tök.

- De azért te sem panaszkodhatsz. - Hú, ez mennyire gagyi szöveg volt! Úgy tűnik, nem vagyok formában. Még a végén örülhetek, ha nem röhög körbe. Ő azonban továbbra is csak barátságosan mosolygott rám.

- Ugyan! A híres-neves Infernóban biztos megfordulnak nálam sokkal szebb csajok is.

Nyitva állt a lehetőség, hogy lecsapjam a magas labdát, és bizonygassam, nem, bizony az összes nő nemű egyed, aki valaha megfordult ott, mind elbújhat mellette. Talán valahol belül ő is ezt a reakciót várta, még ha nem is ezzel a szándékkal mondta ki. De hát ő is nőből van, és mind tudjuk, mire képes a női hiúság és kishitűség. Így hát inkább más taktikát választottam. Hiszen talán az a leghatékonyabb visszavágás is, ha említésre se méltatom a megjegyzését.

- Híres-neves? - mosolyogtam hát rá.

- Aha. Jó sokat hallottam már róla.

- A csajoknak eljárt a szája? Na, halljam, miféle rágalmakat hordtak össze?

Ő is velem együtt nevetett és megcsóválta a fejét.

- Jól érzik magukat ott - jelentette ki.

- Tényleg? - lepődtem meg. - De ezt úgy mondod, mintha te nem éreznéd itt jól magad.

- Nem. Nem erről van szó - nevetett. - Csak itt nem a legjobb a társaság. - Sejtettem mire gondol. Eddig rajta kívül nem láttam itt ötven évnél fiatalabb alkalmazottat, legfeljebb pár egérarcú technikust és börtöntöltelék-küllemű kidobó embert. Nem épp széles választék. - Na és persze nekünk nincs Madam B-nk - kacsintott rám.

Már megint ez a Madam B. Kezdtem azt hinni, ez nekik valami vesszőparipájuk. Pedig egy olyasvalaki mellett mint Vǔlk, még a szokásosnál is szívesebben lennék egyenlő fél. Nem mintha amúgy is kevésbé lenne az ínyemre, ha én dominálok egy kapcsolatban.

Már épp készültem is visszavágni, amikor éreztem, hogy két kar átöleli hátulról a derekamat és egy áll nehezedik a vállamra.

- Hé, Vǔlk! Ellopod a főnökömet? - viccelődött Gazella.

- Ugyan. Eszem ágában sincs - nevetett a másik is.

- Akkor, remélem nem bánod, ha ellopom egy időre.

- Miért? Hová megyünk? - néztem hátra rá.

- Van még bőven idő a sorsolásig - tájékoztatott Gazella. - Te meg eleget ücsörögtél már itt. Ideje egy kis mozgásnak. - Combjaim közé simította a kezét és gyengéden megmarkolta az ágyékomat.

Szinte minden izmom megfeszült és, talán egy kicsit ijedten is, Vǔlk felé néztem.

- Menjetek csak! - kacsintott rám biztatóan. - Jó szórakozást!

Gazellának nem is kellett több, kézen fogott és máris az egyik hátsó szoba felé vezetett. Egy pillanatig sem ellenkeztem. Sőt, testem szinte magától vitt előre. Ágyékom bizsergett, és már teljes készenléti állapotban voltam, amikor Gazella becsukta mögöttünk az ajtót, hogy neki lökjön és ajkaimnak tapassza az övéit. Az agyam szinte azonnal lángra lobbant, és gyorsan követte a testem is, felkészülve az élvezetre.

A dübörgő zene hangja szinte teljesen elhalt számomra. Nem létezett már más, csak Gazella forró ajkai, enyémhez simuló teste és keze, ami lassan kibontotta az övemet.

Folytatása következik!