Közvetlen előzmény: Érzelmek harca V. rész 16. fejezet
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999
*****************************************************************
Andrea nagyon aggódott. Fel-alá járkált Cassidy lakása előtt. Eldöntötte, hogy kivárja, amíg a nő haza ér. Ott hagyta az ő kulcsát, amikor legutóbb távozott. Ideges volt és félt. Látta Cassidy tekintetét és az nem ígért semmi jót.
Könny marta a szemét. Nem értette, miért csinálja ezt vele Cassidy. Miért csinálja ezt magával. Hiszen olyan boldogok voltak együtt!
Mozgást vett észre a szeme sarkából és arra fordult. Cassidy volt az, ahogy lassan támolygott az úton. Lábai összeakadtak. Hangosan vette a levegőt. Andrea látta a gyöngyöző izzadtságot a homlokán.
- Cassidy! - kiáltott felé oda rohant hozzá, majd megpillantotta a fehér por nyomait az orrán. - Ó, ne!
- Andy! - suttogta a nő fátyolos hangon. Aztán a szemei befordultak és összeesett.
- Cassidy! - sikoltotta Andrea, a vállát rázva, majd zokogva a telefonjáért nyúlt, hogy hívja a mentőket.
***
Ashleigh, Robie, Gretchen és George együtt költötték el korai reggelijüket egy közeli étteremben. Vártál Andrea híreit Cassidy-ről.
- Menjünk el inkább Cassidy lakására! - javasolta George. - Ott talán többet tudunk meg.
A többiek bólintottak és felálltak, amíg George kiegyenlítette a számlát. Ekkor megszólalt Ashleigh telefonja.
- Egy páciense van itt, Dr. Simmons - szólt bele az egyik nővér. - Nagyon rossz állapotban van, asszonyom.
- Mi a neve? - merevedett meg Ashleigh, majd kisietett az étteremből. Robie és Gretchen követte.
Papírzörgés hallatszott a telefonban, majd a nővér ismét megszólalt.
- Cassidy Monsignor.
- Azonnali tájékoztatást kérek - vakkantotta Ashleigh, miközben beugrott a kocsijába.
- Kokaintúladagolás - magyarázta a nővér.
Ashleigh lehunyta a szemeit és igyekezett megnyugodni. Addigra George is oda ért és válaszokat kért.
- Tíz perc és ott leszek - tette le végül a telefont Ashleigh és a barátaira nézett. - Beszállás!
- Mi történt? - kérdezte Gretvhen, miközben beültek a kocsiba.
Ashleigh nem válaszolt, csak beletaposott a gázba.
- Ashleigh! - követelte az anyósülésen ülő George. - Mi folyik itt? Történt valami Cassidy-vel?
Ashleigh bólintott, beharapva az ajkát.
- A kórházban van - mondta szárazon. - Kokaintúladagolással.
- A francba! - fakadt ki George. - És túléli?
- Az állapota kritikus. Megfigyelés alatt van.
- Ki talált rá? - kérdezte Gretchen.
- Nem tudom - sóhajtott Ashleigh. Megállt a kórház előtt és kiugrott a kocsiból. - Leparkolsz? - kérdezte George-tól, meg se várva a választ, csak berohant. Azonnal észrevette Andreát és odasietett a könnyel áztatott arcú nőhöz.
A sürgősségi osztály vezetője fogadta és Cassidy-hez vezette.
- Hogy van, Marco? - érdeklődött Ashleigh.
- Stabil az állapota, de még mindig kritikus - tájékoztatta a férfi. - Tudom, hogy jó barátod, de higgadtnak kell maradnod, oké? - Ashleigh bólintott. - A vizsgálatok alapján három embernek is elég szer van a vérében. Bárki is felelős ezért, vagy holtan akarta látni, vagy nem érdekelte, mennyit vesz be.
Ashleigh bólintott és követte az orvost a szobába. Cassidy nagyon gyenge volt. Lassú légzésén látszott, már alig tartja benne valami a lelket.
- Agykárosodás? - kérdezte Ashleigh sietve.
Dr. Marco Estevez sóhajtott.
- A vizsgálatok szerint nincs. De nem lehet megmondani. Két percig nem kapott levegőt, amíg a mentősök rá nem kötötték a gépekre.
- Ki hívta őket?
- Egy fiatal nő. Odakint vár. Azt hiszem, ismered. Ő mondta, hogy téged hívjunk.
Ashleigh bólintott.
- Rendben… Azt hiszem, most semmit nem tudok tenni. Szeretném kérni az esti jelentést. Ezen túl én gondoskodom róla - tette a férfi vállára a kezét. - Köszönöm, Marco.
- Túl lesz rajta, Ashleigh - mosolygott az orvos. - Ne aggódj!
Ashleigh bólintott.
Miután átöltözött, visszament a váróterembe, ahol ott találta Gretchent, George-ot és Robie-t is Andrea mellett. Andrea arcát könny áztatta.
Amikor meglátták Ashleigh-t, könyörgően néztek rá.
- Ugye nem…?
- Nem - rázta a fejét a nő mosolyogva. - Túléli. Megteszünk mindent.
Aztán leült Andrea mellé, aki könyörgő szemekkel nézett rá. Ashleigh átölelte.
- Kicsinál ez a helyzet - suttogta Andrea és maga köré fonta a karjait. George elé térdelt és gyengéden megszorította a kezeit. - Miért teszi ezt magával? Miért?
Ashleigh próbálta visszatartani a saját könnyeit.
- Nem tudom… Tényleg nem tudom megmagyarázni, Andrea. De megígérem, megkapja a megfelelő pszichológiai segítséget.
George felállt.
- Asheligh! Beszélhetnék veled?
Ashleigh felállt és arrébb sétált pár lépésnyit George-dzsal. Gretchen követte őket és megfogta a barátnője kezét.
- Most az a kérdés, ki adta neki a szert.
Ashleigh látta, George milyen nehezen tudja visszatartani a dühét. Bólintott és Gretchenre nézett.
- Van egy ötletem - sóhajtott.
- Ki az? - vonta össze George a szemöldökét.
Ashleigh válla leereszkedett.
- Egy barátja. A neve Josua. Ő… - habozott. - Ő súlyos függő. Cassidy évekig próbálta leszoktatni őt.
George Gretchenre nézett, majd ismét Ashleigh-re.
- Hol lakik?
- A Monroe Street-en. Nem messze Cassidy lakásától.
George bólintott.
- Pontosan hol?
- Nem tudom - vont vállat Ashleigh. - A név Josua Maldonado.
George összepréselte az ajkait.
- Remek. - Azzal a zsebébe nyúlt egy tollért és papírért és leírt egy számot. - Ezen hívj, ha bármi van! Elviszem a kocsid. - Ashleigh kezébe nyomta a papírt és Gretchen társaságában elsietett.
Vége az V. résznek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése