Félévkezdés 4. rész

Előzmény: Félévkezdés 1. rész
Közvetlen előzmény: Félévkezdés 3. rész

***************************************************************************

- Hello Layla - mondtam kiszáradt torokkal, miközben levettem a táskám a mellettem álló bárszékről.

Tudom, modortalanság plusz egy helyet elfoglalni, pláne amikor ekkora a tömeg, de nem szeretem, ha valaki, az én kifejezett vágyam ellenére, a személyes terembe tolakszik. Ezért inkább itt is mindig a legszélső bárszékre ülök, a mellettem lévőre pedig jelzésértékűen rápakolom a cuccom, csak akkor véve el, ha már nagyon muszáj. Laylát viszont bármikor, kitörő örömmel beengedném akármilyen személyes terembe.

- Szóval ez a híres Inferno - telepedett le a székre és állát felszegve körbe nézett.

Épp csak szétnyitotta bőrkabátját és egyik lába továbbra is a föld közelében maradt, mintha még maga se döntötte volna el, csak benézett, vagy tovább marad.

- Jól sejtem, hogy ez az első látogatásod itt? - tette fel a nyilvánvaló kérdést Pultoska.

- Igen - válaszoltam a vendég helyett. - Most volt ki miatt ide jöjjön.

Layla most ismét rám nézett és szelíden elmosolyodott.

- Akkor, a ház vendége vagy a specialitásunkra - tett elé Pultoska egyet Hugi Inferno-koktéljából.

- Köszönöm - fogadta el. - Igazán nagyszerű itt a kiszolgálás.

- Ne nézz rám! - tettem fel a kezeimet, de közben a szám sarkában töretlenül bujkált a mosoly. - Én csak egy vendég vagyok itt.

- Hé, főnök! - Talán most jött el az ideje, hogy kifejlődjön a női megérzésem, vagy valami más, rejtélyes okból tudtam, hogy Hosszúláb nekem szól, és automatikusan felkaptam a fejem. - Tényleg jó lenne már csinálni valamit, mert a vendégek egyre jobban elszemtelenednek - porolta le nadrágja farrészét. Nem mintha bármi kosz lett volna rajta, vagy egy kutató kéz nyomát teljesen el tudná tüntetni, de értettem a célzást.

Layla érdeklődve mosolygott rám, miután bosszankodó pincérnőnk elsietett, hogy összeszedjen egy újabb adag kiürült sörös korsót. Magyarázkodni azonban nem volt időm, mert épp csak visszafordítottam a fejem, amikor egy szőke üstök bevillant a látóterembe.

- Hali B! - lökött le majdnem a székről Gazella, miközben nyakam köré fonta karjait és hozzám simult.

Egyre jobban zavarban éreztem magam, bár nem igazán tudtam volna megmondani, mi okom lett volna rá. Layla és köztem nem volt semmi. Abból a kis flörtből a mosdóban még arra a következtetésre sem juthattam, hogy ő szeretné, hogy legyen. De mégis, ahogy nézett engem és a karjaimba ugró Gazellát, kényszeres késztetést éreztem a magyarázkodásra. Hiszen Gazellával se volt semmi köztünk. Azóta a kis kaland óta a vonaton, bár voltak közös... khm, intim élményeink, de sosem egymással. Persze, lehettek volna, hiszen mindketten felnőtt és szabad nők vagyunk, de akkor is...

Gazella mindenesetre nagyon meleg és testközeli módon kezelte a kapcsolatunkat. Nem tudom, ez csak nekem szól-e, vagy a természete ilyen, de soha nem is tiltakoztam. Hiszen, ki lenne az a marha, aki bánná, hogy egy csinos lány hozzá bújik, ráadásul önszántából, csak a pillanat kedvéért.

Mire azonban eldöntöttem volna, hogy reagáljam le a kialakult helyzetet, már ki is bontakozott ösztönös ölelésemből.

- Átöltözök melóruhába, aztán dumálunk - mondta. - Persze csak amíg a nagyfőnök engedi - kacsintott Pultoskára, majd, még mielőtt bármit is reagálhattam volna, elsietett a személyzeti szoba felé.

Zavartan néztem Laylára, aki továbbra is érdeklődő kifejezéssel az arcán szürcsölte a koktélját. Már épp nyitottam volna a számat, hogy végre kimagyarázzam magam, de ekkor a Rosettának nevezett orkán visszatérte fojtotta belém a szót.

- A pizzát kivittem, a négyeshez ment még két Dreher, a hatoshoz egy citromos Soproni és egy Heineken, a nyolcashoz pedig három Kozel meg egy pohár vörösbor a raktárból - hadarta, továbbra is durcás képpel. - A pénz a kasszában. Láttam, közben megjött Gazella is, szóval engedélyt kérhetek a főnökasszonyoktól egy kis pihenőre?

- Persze, de... - hebegtem.

- Remek. Köszönöm - viharzott el.

Remek. Durcás kislányból pár perc alatt átvedlett sértődött kamasszá. Ez még nála is rekord.

Meggyőződve, hogy egyelőre ennyi volt a felém irányuló áradat, a pultra könyököltem, és egy sóhaj kíséretében végighúztam tenyerem az arcomon, majd ismét a továbbra is kíváncsi tekintettel engem figyelő Laylára mosolyogtam.

- Szóval csak vendég vagy. - Hangjában nem volt se megvetés, se számon kérés. Még csak olyan felhang se, mint amikor hazugságon kapják az embert. Egyszerűen csak jót mulatott a helyzetemen.

- Mások nem így gondolják - nevettem kényszeredetten.

- Csak szépíti - vette el Hugi Layla kiürült poharát. - Madam B szolgálatban van.

- Maeam B? - kacagott Layla.

- Hé! - reccsentem rá a húgomra. - Összeesküdtetek, hogy rossz színben tüntessetek fel? Még a végén elterjed az egyetemen, hogy valami striciféle lennék, és örülhettek, ha a kujonok keresnek meg a szolgáltatásokért és nem a dékáni hivatal.

- Ezer bocsánat! - szabadkozott Hugi, de szája még mindig széles mosolyra húzódott. - Ne is vegye komolyan, professzorasszony! - nézett Laylára. - A nővérem egy igazi szent.

- Bekaphatod, Napocska - morogtam.

- Az vérfertőzés lenne, Lufi - kacagott tovább, miközben visszatért a vendégek kiszolgáláshoz.

- Itt aztán pezseg az élet - mulatott Layla.

- Komolyan ne vedd! - szabadkoztam. - A lányok még újak itt - intettem a fejemmel arra, amerre Gazella és Rosetta is távozott -, de Gazellát már régebbről ismerem és azzal hülyéskedtek, hogy majd én gondjukat viselem, és így rajtam ragadt, de én...

- Nyugi! - kacagott Layla és gyengéden végigsimított a karomon. - Értem én a viccet.

Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt és leeresztettem a vállaimat.

- De - tette hozzá -, ha mégis így állna a helyzet, én lennék az ügyfeled.

Rám kacsintott, én pedig éreztem, hogy rákvörössé válik az arcom.

- De akkor nem is zavarlak - csilingelte vidáman, miközben felállt.

- Ne! - nyúltam a keze után. - Semmi gond. Tényleg. Jó, hogy itt vagy.

- Ez hízelgő, Madam B - csipkelődött -, de tényleg csak benéztem. Holnap korán kelek. De máskor is szívesen benézek. Most már van kiért - mosolygott rám, miközben elsietett.

- Nem is mondtad, hogy egy tanároddal randizol - vigyorgott rám Hugi, amikor ismét egy lélegzetvételnyi szünethez jutott.

- Mert nem a tanárom. Tanársegéd az egyetemen, de nekem nincs vele órám. És nem randizunk. Épp csak hogy ismerem.

- Pedig már csak a bugyiját nem tolta le neked - szállt be a heccelésbe Pultoska is.

- Jól van. Be lehet fejezni - morogtam, miközben beleittam lassan átmelegedő sörömbe.

Hugi és Pultoska csak nevettek, miközben visszatértek a dolgukhoz.

Úgy döntöttem, ideje távoznom, mert ma már úgyse fogok mást kapni tőlük, csak ugratást. Amikor azonban kiürítettem a sörös üvegemet és felálltam, szinte szó szerint beleütköztem a fekete-vörös munkaruhájában visszatérő Gazellába.

- A barátnőd máris elment? - vigyorgott,

- El. - Nem volt kedvem tovább részletezni a választ.

- És, mikor mész utána egy kis... - löködte előre az ágyékát, félreérthetetlen mozdulatsort imitálva.

- Nem a csajom, oké? - reccsentem fel. - Épp csak ismerem.

- Oké! Nyugi! Le ne harapd a fejem! - kacagott.

Lassan kifújtam a levegőt és igyekeztem megnyugodni.

- Akkor nincsnis himi-humi mára betervezve? - vigyorgott.

- Nincs.

- Oké, tudod mit? Megbeszélem Hosszúlábbal, hogy ha még sokáig kitart ez a nagy forgalom, maradjon itt helyettem, én meg holnap egész délután itt leszek helyette, és pár óra múlva átugrunk Vǔlkékhoz programot keríteni neked.

- De én nem...

- A-a. Nincs apelláta, főnök - nevetett vidáman. - Akkor pár óra múlva.

Azzal elsietett dolgozni.

Sóhajtottam egyet és a fejemet csóválva az ajtó felé indultam. Gondoltam, addig ledőlök ráaludni az estére. Gazella úgyis keresni fog, hogy elrángasson. Bár, lehet, tényleg erre volt szükségem.

Folytatása következik!