Egy régi ismerős

Laura kalandjai I. rész - Laura ébredése 24. fejezet

A sorozatban eddig megjelent:

1-3. fejezet: A vágyak ébredése

4-8. fejezet: Útkeresés

9-12. fejezet: Rina

13. fejezet: Kibékülés

14-17. fejezet: Se veled, se nélküled

18. fejezet: Erőszakos kéj

19-20. fejezet: Karen visszatér

21-23. fejezet: A testépítő szépség

Megjegyzés: Tudom, már több mint két éve nem fordítottam ezt a történetet, de most ahhoz támadt kedvem, hogy ezt folytassam. Nem tudom, mennyit fogok most lefordítani belőle, de remélem, így is élvezni fogjátok.
A történetet igyekszem úgy darabolni, hogy minél jobban megérthetőek legyenek a részek egymás nélkül is, de ezzel együtt is tanácsos előröl kezdeni az olvasást.

Írta: Miranda Mars

Fordította: Sinara

************************************************************************

Brandinak, mint Miss Olympának, sokat kellett utaznia különböző szereplésekre. Laura szabályosan szenvedett a hiányától. Úgy gyanította, a body building világa hemzseg a leszbikusoktól. Most pedig, hogy Brandi felfedezte ezt az oldalát is, bizonyára ráhajt minden jól kigyúrt csinibabára szerte Amerika edzőtermeiben.

Laurának belesajdult a szíve a gondolatba. Azoknak a lányoknak mind olyan teste van, mint Brandinek. Az egész életük annyira hasonló! Rengeteg tekintetben. Ez sokkal szorosabb kapcsolatot szülhet közöttük, mint vele bármikor is. Mégis mi kötötte össze őket?

Két nappal a találkozásuk után kapott egy levelet Branditől, ami igazolta legnagyobb félelmeit.

„Kedves Laura!

Szeretném, ha megértenéd, amit most mondanom kell. Még sosem éltem át olyasmit, mint amiben veled volt részem a múlt éjszaka. Már csak attól is kihagy a szívem, hogy rá gondolok. És be is nedvesedek. Remélem, te is így érzel. De nem hiszem, hogy jó lenne, ha megismételnénk. Csak mert ilyen fergeteges volt, félek, megszokássá válna. Majdnem túl jók vagyunk egymásnak, ha érted, mire gondolok. Ahogy már mondtam, szeretnék tovább élni. Az életemet a férfiakhoz kötöm. De sosem foglak elfelejteni.

Szeretettel,

Brandi”

A levél végére Laura már a szavakat sem látta könnyei fátyolán át. Tudta, hogy valami ilyesmi be fog következni. De most mégis olyan letaglózó volt, hogy napokig a depresszió mocsarába süllyedt. Egészen egy szombat délutánig. Épp a nappaliját porszívózta, belevetve magát a munkába, hogy ne is gondoljon Brandire, amikor megszólalt a csengő. Nagyon meglepte, amikor nem talált mást az ajtó előtt, mint a kérdőn mosolygó, gyönyörű arcú Rinát.

- Rina! - viszonozta Laura a mosolyt. - Istenem, de jó látni téged! Gyere be.

A másik nő is mosolygott. Félénk szépsége még magával ragadóbb volt, mint valaha.

- Látnom kellett téged, Laura – mondta habozva.

- Te is nagyon hiányoztál nekem.

Beengedte Rinát, majd becsukta mögötte az ajtót. Aztán meg akarta csókolni, de Rina elhúzódott.

- Ne! - kérte halkan.

Laura összezavarodott.

- Én... megértem – hajtotta le a fejét, miközben leültek a nappaliban.

- Nem akartalak megzavarni – bámulta Rina az ölében pihenő kezeit.

- Te sosem zavarsz. Hónapok óta nem láttalak. Nagyon hiányoztál.

- Te is nekem – mosolygott Rina visszafogottan, szinte már bűnbánóan.

- Ide telefonálhattál volna, hogy jössz.

- Gerald... Ő...

- Gerald? Csak azt ne mondd, hogy visszamentél hozzá!

- Nem tehettem mást. Bántana, ha nem tenném.

- Ó, Rina!

- Ha tudná, hogy itt vagyok, nem is tudom, mit csinálna.

- De miért jöttél? - nézett rá Laura értetlenkedve.

- Nem tudom...

Rina olyan édes volt és kiszolgáltatott, hogy Laura legszívesebben ott helyben letépte volna a ruháit, hogy a magáévá tegye őt. De próbálta leállítani magát. Nyugodtnak kellett maradnia. Rina egyértelműen nem volt most abban a hangulatban. Nem ezért jött ide.

- Beszélni szeretnél valamiről?

Rina bólintott.

- Szeretnéd, ha átölelnélek?

Rina megint bólintott.

- De... - A hangja elfulladt.

- De... semmi többet – fejezte be helyette Laura, megsemmisülten.

- Nem lehet. - Könny csillogott Rina nagy, barna szemeiben. - Nem kezdődhet ez előröl. Még az is elég nehéz, hogy véget vessek neki.

- Tudom. De attól még a karjaimba bújhatsz. Ígérem, hogy nem... tudod.

Szinte előjel nélkül ölelte át Rina vállát. A másik nő szipogni kezdett és Laura vállára hajtotta a fejét.

Laura hagyta őt sírni, amíg csak akar. Alig bírta visszafogni magát attól, hogy megcsókolja őt. Az pedig, ahogy Rina forró teste hozzá simult, telt mellei pedig a karjához nyomódtak, egyáltalán nem segített. Az ismerős illat töltötte meg az orrát, ami előcsalta belőle a régi szenvedélyt. De erőt vett magán. Csendben maradt, amíg Rina abba nem hagyta a zokogást.

- Jobb már? - kérdezte, és félresöpört egy kósza tincset a lány arcából.

Rina bólintott. Vonzó, telt ajkai alig arasznyira voltak Lauráéitól.

- Nagyon nehéz, hogy ne csókoljalak meg, azok után, amit érzek – suttogta Laura.

- Nekem is nehéz – sütötte le a szemét Rina,

Szinte elvesztek egymás szemeiben, miközben Laura ujjai hegyével megérintette a lány arcát.

- Gerald sosem fogja megtudni – suttogta, szégyellve magát, amiért ennyire nyilvánvalóan ajnározza Rinát.

Laura ajkai megtalálták Rináéit. Tenyerébe fogta azt a gyönyörű arcot és gyengéden megcsókolta száját. Először épp csak hozzá ért, majd egyre hevesebben csókolta.

Rina eleinte nem csókolta vissza őt, de ő sem tudott sokáig ellenállni. Ahogy Laura nyelve átcsusszant a szájába, a szíve hevesebben kezdett verni és halkan felnyögött. Keze Laura arcára simult és ajkai összeolvadtak a másik nőéivel. Nyelvük vad táncot járt.

Annyira ártatlan volt, hogy Laura szégyellte volna csak úgy leteperni. Inkább visszahúzódott egy pillanatra és csókolgatni kezdte Rina arcát és nyakát, majd a fülébe suttogott: - Annyira hiányoztál!

Rina megremegett.

- Laura... ezt nem lenne szabad...

- Tudom. Csak hadd csókoljalak meg még egyszer!

- Rendben!

Ezúttal Laura átölelte őt. Egyik keze besiklott Rina felsője alá és megremegett, ahogy megérezte a lány puha bőrét. Érzékiebben csókolóztak, mint valaha. Rina szavai nemet mondtak, de a teste igent üvöltött. Laura pedig érezte minden egyes rezdüléséből. Tudta, a lány ellenállása hamarosan megtörik.

Alig pár pillanat múlva visszahúzódott, ajkaik szétváltak és mélyen Rina szemébe nézett. Íriszei mintha a vágy sötét medencéi lettek volna. Laura tudta, a másik lány már alig tudja tartani magát. Feljebb csúsztatta kezét Rina hátán, hogy elérje melltartója csatját, elől pedig a lány melleiig húzta fel a ruhadarabot.

Hogy feledhette el azokat a gyönyörű melleket? Gerald nem érdemelt meg ilyen csodát. Brandi teste is gyönyörű volt. A jól kidolgozott, magával ragadó izmok kavalkádja, ami teljesen letaglózta Laurát. De Rina egyszerűen tökéletes volt. Egy olyan csoda, amiből nincs még egy a világon. Még akkor sem érzett olyan gyönyört, amikor Brandi a combjai közé fúrta az arát, mint amikor most a kezeiben tarthatta azokat a formás félgömböket és ráhajolt az egyikre.

Rina felnyögött, ahogy Laura ajkai a bimbójára záródtak, teljesen elvéve a másik nő eszét. Laura mindig is imádta szopogatni a melleit. Ezzel viszont pillanatok alatt teljesen felizgatta partnerét.

- Tudod, hogy ezzel megőrjítesz – zihálta Rina.

- Igen. Tudom – vigyorgott Laura. - De nem tudok ellenállni a melleidnek.

Rina nem tiltakozott. Teste megfeszült a kanapén, ahogy Laura tovább falta a melleit.

- Senki sem tud annyira felizgatni, mint te – nyöszörgött, miközben Laura hajába túrt.

- Valóban? És azt szeretnéd, ha folytatnám?

- Igen.

Laura megcsókolta őt.

- Szeretlek. Csak kérd, és megteszem!

- Akkor csináld! - nyöszörögte Rina.

Együtt megszabadították Rinát a farmerrjétől. Miközben Laura végighúzta a lány hosszú, csillogóan barna lábain, az megszabadult a bugyijától is. Combjai szétnyíltak és utat engedtek Laurának, aki letérdelt a padlóra és közéjük hajolt.

Annyi idő telt el, hogy mindkettőjüknek mintha ez lett volna az első alkalom. Laura végignyalt partnere gyönyörű, hosszúkás vágatán, előkészítve azt a menetre.

- Nem mégy el, amíg én nem akarom – suttogta. - Azt akarom, hogy ez örökké tartson.

Rina csak zihált és teste vonaglott a kanapén.

- Imádlak nyalni. Imádom a puncid. Az édes kis puncikád. És imádom a csiklód is.

Azzal gyengéden rácsapott nyelvével Rina csiklójára, mire a lány felnyögött.

- Ó! Többet akarsz? - ingerelte Laura.

- Kérlek...

Laura a lány gömbölyű feneke alá csúsztatta kezeit és gyengéden megmarkolta őket, hogy közelebb húzza az érzéki ágyékot az arcához. Percekig izgatta Rinát, míg az már hisztérikusan vonaglott karjai közt. Aztán viszont a fekete lányhoz simult és mohón megcsókolta őt, mielőtt ismét a melleit vette volna kezelésbe, miközben keze a lány ágyékára siklott.

Tudta, milyen jól működik ez. Működött Karenen, Rinán és Brandin is. Ujjai közé csippentette Rina csiklóját, miközben tovább szopogatta a mellbimbóját. Nem tartott sokáig, míg a lány felsikoltott a gyönyörtől.

Gyönyörű teste vonaglott a kanapén, arca pedig grimaszba rándult. Aztán elernyedt és hevesen zihálni kezdett.

- Ugye jobb volt, mint Geralddal? - ingerelte.

- Vele csak nagyon ritkán tudok elmenni – vallotta be Rina. - Ő csak rám veti magát és... tudod. Azt mondja mindig, hogy a magamfajta kis leszbinek meg kell tanulnia, milyen egy igazi baszás.

- Akkor menjünk át a hálószobába és élvezzük még egy kicsit?

- Biztos élvezném – vigyorgott Rina.

- Több is van még ott, ahonnan ez jött -vigyorgott Laura. - Nagyon hiányoztál.

El sem tudta képzelni, mennyire, míg végül meztelenül nem henteregtek az ágyon. Valahogy mindig is erősebb szálak fűzték Rinához, mint bárki máshoz. Nem tudta, miért. Még az után is, hogy Rina viszonozta a gesztusát és addig nyalta őt, amíg el nem élvezett, csak többre vágyott.

Hosszú órákig szeretkeztek, annyi gyönyört szerezve egymásnak, hogy már számon tartani se tudták. Végül mindketten zihálva roskadtak le az ágyra.

- El is felejtettem, hogy ilyen jó vagy – lihegett Laura, mire Rina megcsókolta, majd dorombolva hozzá bújt.

- Bárcsak sose kellene visszamennem Geraldhoz!

- Nem is kell.

- Megtalálna és... kicsinálna, ha együtt látna minket.

- Maradj velem! Ne menj vissza hozzá! Itt maradhatsz velem.

- Akkor neked is ártana.

Laura nem is akart erre gondolni. Pár pillanat múlva, mintha egy szó sem esett volna, ismét rávetette magát Rinára. A másik lány pedig szintén belefeledkezett a gyönyörbe. Estére annyira kifáradtak, hogy már szinte mozdulni sem tudtak.

Miután elég erőt gyűjtöttek, felöltöztek és elmentek valahova vacsorázni, majd hazaértve szeretkezéssel töltötték az egész éjszakát. Laura azt kívánta, bárcsak a reggel sose jönne el, és örökké élvezhetné ezt a gyönyört.

De a reggel végül eljött, Rinának pedig mennie kellett. Laura legrosszabb félelmei bizonyosodtak be, amikor rá kellett döbbennie, hogy itt a vége. Ha soha többé nem tarthatja ezt a lányt a karjaiban.

A szíve majdnem meghasadt. Brandi elment és most Rina is. Nem tudta visszatartani a könnyeit és egész nap csak zokogott.