Ismertető - Antimarvelicum

Idén első alkalommal egy speciális ismertetővel jelentkezem.

Nem is annyira ismertető ez igazából, sokkal inkább ajánló egyrészről, másrészről pedig egy indoklás, hogy miért nem fordítok több Thort és úgy egyáltalán Marvel-képregényt, legalábbis egy jó ideig.

Az ok a Marvel-képregények struktúrájában keresendő. Kezdem a kisebb problémával, ami abban áll, hogy a történet, legalábbis a Thor esetében, eléggé lendületesre, gyorsra és részletszegényre sikeredett. Mindhárom jelző negatív értelmében. Akik figyelemmel kísérték az általam eddig feltöltött Thor-képregényeket, azok talán többségében felfigyeltek rá, hogy a történet öt részből álló nagyobb egységekre és egy-egy részes átvezetőkre oszlik. Ez előnyös olyan szempontból, hogy azért egy rész többnyire túl rövid egy sztori elmeséléséhez, viszont sokszor úgy éreztem, azért is nagyon megerőszakolták a cselekményt, hogy az öt részes egységbe beleférjen. Szükségtelenül gyors fordulatok, kifejtetlen és így (legalábbis számomra) nehezen értelmezhető részletek és más hasonlók jellemzik a sorozatot. De ezzel még együtt tudnék élni.

A nagyobb probléma, hogy a Marvel nem egyszerűen egy saját univerzumot hoz létre a képregényeivel, amelyben ezek a képregény-sorozatok egymással párhuzamosan léteznek és néha egyik-másik főszereplője kap vendégszerepléseket is valamelyik másik sorozatban, vagy kiadnak olyan füzeteket is, amiben több sorozat kapcsolódik össze. Nem, a Marvel-képregények gyakorlatilag egy nagy masszába folynak egybe.

Ez így önmagában még nem jelentene sok mindent. Oké, van egy monumentális történetünk, ami több tucatnyi szálon fut, amely szálak időnként összecsomózódnak, majd megint különválva futnak tovább. Alapvetően az ilyen megvalósítás nekem még tetszene is. Ugyanis ez a felépítés szinte végtelen számú lehetőséget, leágazást, a cselekményben megjelenő problémára megoldási lehetőséget nyújt, ami pedig az izgalom faktorát erősíti és nagyobb az esély az újabb és újabb meglepetésekre is. A gond azonban a struktúra ellentmondásosságával van.

Kifejtem.

Egyrészről van nekünk egy Marvel-univerzumunk, amiben egyszerre létezik Thor, Pókember, Vasember, Hulk, Amerika kapitány stb. stb. stb. Az egyszeri rajongó számára ezek a hősök és történeteik szépen elkülönülnek egymástól. Ráadásul még mindegyiküknek vannak külön képregény-sorozataik is. Van Thor-képregény-sorozat, vagy a Csodálatos Pókember-sorozat és így tovább és így tovább. Oké, van olyan sorozat is, mint a Bosszúállók (vagy Avengers), amiben együtt jelennek meg, de még ez is beleillik a képbe. Másrészről viszont, a megvalósításban, van egy egységes, centrális Marvel-univerzum, ami maga alá gyűri, magába olvasztja, a saját integráns, önmagában életképtelen részévé teszi az egyes sorozatokat, ami viszont így az utóbbiak létének értelmét kérdőjelezi meg.

Hogy egy példával éljek, itt van nekünk a "Thor, a villámlás istene" című sorozat, ami, nem meglepő módon, Thor kalandjait meséli el. Oké, feltűnik benne Vasember, a S. H. I. E. L. D. meg mi egy más "egyetemes" Marvel-dolog, de ez nem oszt nem szoroz sokat. Viszont sokszor két egymást követő rész között olyan nagy az ugrás, hogy a képregények világában járatlan olvasónak (pl. nekem) olyan érzése támad, mintha legalább négy-öt részt kihagyott volna. Pedig nem. Pontosabban valójában igen. És itt van az ugató jószág a föld alá temetve. Ugyanis, példánknál maradva, a Thor-képregényeket nem úgy kell olvasni, hogy először a Thor, a villámlás istene 1. részt olvassuk, aztán a másodikat, harmadikat, negyediket etc. etc., hanem, mondjuk (hasra ütés szerűen, de a Marvel logikáját visszaadva) elolvasod a Thor, a villámlás istene első, második, harmadik, negyedik és ötödik részét, de aztán el kell olvasnod a Vasember tizedik, tizenegyedik, tizenkettedik, tizenharmadik és tizennegyedik részét, hogy aztán a Thor, a villámlás istene hatodik részét elkezdve ne állj ott bambán, hogy most mi a kénköves lópikula van. De ahhoz persze, hogy a Vasember említett részeit megértsd, el kell olvasnod az azt megelőző Vasember részeket. Tehát kezdheted a Vasember első részétől. De ott is, mondjuk ahhoz, hogy a Vasember nyolcadik része után megértsd a Vasember kilencedik részét, el kell olvasnod a Csodálatos Pókember negyvennyolcadik, negyvenkilencedik, ötvenedik, ötvenegyedik és ötvenkettedik részét, aminek a megértéséhez megint csak el kell olvasni a Csodálatos Pókember-sorozat első negyvenhét részét is, amiben pedig, hogy ne vessz el, megint számtalan egyéb képregénysorozatot el kell olvasnod.

Vagyis ha te, naiv olvasó, csak Thor kalandjaira vagy kíváncsi, akkor marhára megszívtad, mert az elején pár rész után nagyjából felveszed a fonalat, hogy mik is vannak, de aztán fokozatosan teljesen összekuszálódik minden, mert olyan információkat vesz a sorozat evidenciának és olyan eseményeket épít be, akár egyik részről a másikra is, amik teljesen más Marvel-képregényekben történtek.

Lehet, csak én vagyok így vele, de amikor nekem összeállt a kép, ez engem baromira felhúzott. És még úgy is, hogy én emellett még rohadt szemétláda is vagyok, mert ingyen töltöm le a netről a képregényeket. De belegondolva, aki csak mondjuk Thor kalandjaira kíváncsi, annak tök feleslegesen ki kell adnia még egy csomó pénzt tucatnyi egyéb képregényre is, ha 100%-osan becsületes úton hozzá akar jutni minden információhoz. Elnézést kérek a Marvel-rajongóktól, de ez szerintem röhej.

Persze nem egyedül és kizárólag a Marvelt akarom elmondani minden rossz forrásának. Nem vagyok otthon a képregények világában, nem tagadom. Elképzelhető, hogy a DC és mindenki más is ezt csinálja. De attól még a gyakorlat a szememben nem lesz elfogadhatóbb.

Emiatt pedig, legalábbis egyelőre, felhagyok a Thor-képregények fordításával. Lehet, egyszer majd, ha úgy jön ki a lépés, megbarátkozok a gondolattal és lesz kedvem meg energiám is hozzá, elkezdem a logikai-kronológiai sorrend elejéről lefordítani a képregényeket. Félreértés ne essék, engem tulajdonképpen a Marvel-univerzum bármely szeglete meg tud fogni, csak pusztán most, belegabalyodva ebbe, nem érzem magam késznek, hogy akkor most hozzákezdjek és a legelejétől fogva nekiálljak fordítani a dolgokat. Egyszer talán. De most semmiképp sem.

Viszont, és most jön a dolog ajánló-része, ennek ellenére sem maradunk szuperhősös képregények nélkül. Ugyanis van valami, amire talán ez a torzul mutáns módon összegabalyodott történetvezetési szisztéma nem jellemző. Ezek pedig a Smallville-képregények.

2001 és 2011 között készült egy televíziós sorozat Smallville címen, mely alapvetően Superman fiatalkorát mesélte el. Azt, hogy hogyan vált a már akkor se hétköznapi, de normális életre törekedő Clark Kentből Metropolis szuperhőse. Persze ez a sorozat is beemelte a DC-univerzum tucatnyi egyéb karakterét, de úgy, hogy azoknak vagy elmesélte az előtörténetét is és minden egyebet, amit tudni kell róla, vagy ha nem, akkor meg anélkül tökéletesen meg is lehetett lenni.

A sorozat tíz évadból állt, a sikerre való tekintettel azonban elkészült egy 11. évad is, azonban már képregény-változatban. Azt pedig később ki tudja hány más című képregény-sorozat követte. Bár persze ezek sem önmagukban állóak és építkeznek némiképp a Smallville tévésorozat tíz évadára, reménykedek, hogy a dolog itt ér véget, és a Smallville-képregények épp úgy élvezhetőek a saját, külön kis Smallville-világukban, mint a filmsorozat is.

Majd meglátjuk. Aki velem együtt bizakodik, érdekli a téma és nem fél a kihívástól, annak hamarosan töltöm fel a blogra a képregénysorozat első részét.