Kupi 2. fejezet - Károly bácsi

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Kupi 1. fejezet

– Hol dolgoztál eddig? A faluszéli bekötőút mellett? – Károly bácsi érdes szavai pattogtak a túlzsúfolt szobában. – Ha azt mondták szopjál, akkor szoptál, ha azt mondták, basszál, akkor odatartottad a picsád?

„Mi baja lehet? – Henriett felnézett a padlóról, tekintete megakadt a stabilan lógó falloszon. – Hm. Legalább nem kellett leszopnom.” Elhatározta, hogy kemény lesz, mégegyszer nem hagyja magát megütni.

A férfi leült egy antik kanapéra, zacskóját és falloszát lelógatta széttárt lábai között.

– Vetkőzz! – parancsolta a lánynak.

Henriett letette a ruháit, bugyiban és melltartóban álldogált. – „Mindjárt jön megint a szopással” – gondolta.

– Tovább! – hangzott a vezényszó.

Hátranyúlva kikapcsolta a melltartóját, szabadon engedte a két puha almát. Kilépett a bugyijából is.

– Látom, hogy nem vagy reménytelen eset, de ez eddig egy nagy nulla – jelentette ki Károly bácsi, falloszát húzogatva. – Ennek itt, eddigre már állnia kellene!

„Miért nem mondja meg egyenesen, hogy szopást szeretne? Majd feláll neki egyből!”

– Jönnek a pasik, mind kúrelni akar… Mit csinálsz velük? Kezdjük az elején! – Az öreg felemelkedett a kanapéról, úgy fogott bele az oktatásba: – Először is kezet nyújtasz, mert te vagy a nő, és bemutatkozol, ha már a komának nincs annyi esze, hogy neki kellene. No!

– Henriett vagyok – nyújtotta jobbját a lány.

– Jó név, maradhat, de választhatsz is magadnak helyette valamit… de nem ez a lényeg. Jegyezd meg, mit válaszol a koma, mert később jólesik neki, ha emlékszel a nevére. Ha tudod magadról, hogy rövid az eszed, akkor hamar kereszteld el őket, lehet mindegyik például Mókuska, és akkor nem fogod eltéveszteni még akkor se, ha legközelebb jön.

A meztelen lány keze közben a nagyjából csak inget viselő férfi kezében felejtődött.

– Már a bemutatkozáskor kiderül számodra, hogy az ügyfél beszélgetős-e, vagy csak némán bütykölni akar. Ne húzd ki a kezed! Ha fogni akarja, hadd fogja csak, sokat jelenthet a lelki békéjének! Más a helyzet, ha az ujját a pinádba akarja dugni köszönésképpen, azt el kell kerülni. Ne feledd, hogy te vagy a főnök! Ő fizet, de te fogod irányítani a dolgokat. Mit gondolsz, mi következik?

– Szopás? – bizonytalankodott Henriett.

– Nem otthon vagy! – csattant fel az öreg. – Nem a szénakazal oldalában vagy a diszkó udvarán akarod leszopni a pasit két perc alatt, hanem a szerencsétlen a kupiban befizetett egy teljes órára, 60 percre, esetleg többre, és ki kell tölteni az időt. Ráadásul úgy, hogy észre se vegye! Mert mi történne, ha gyorsan leszopnád?... Ne válaszolj, mert költői kérdés volt! Kihúzná a dorongot a szádból, megnézné az óráját, és rájönne, hogy maradt még 58 perce. Hát ez az, amit ne kívánj magadnak! Megpróbálja kihasználni arra a további időt, hogy egy újabb menetet lezavarjon, és akár sikerül neki, akár nem, az a kínlódás a felállítás miatt rossz emlék marad. Neked meg pláne!

Végre elengedte a lány kezét és folytatta:

– Megbeszéled az ügyféllel, hogy mit szeretne, átvesszed a pénzt és elteszed, ezt majd megmutatják a csajok, hogyan történik. Ezután viszed szobára. Ha a lépcsőm megfogja a segged vagy ilyesmi, az nem baj, kell a hangulathoz, de a szobába érve elküldöd zuhanyozni.  Mit mondasz?

– Költői a kérdés? – kérdezte Henriett, huncutul nézve a szeme sarkából. Tetszett neki a kiselőadás, és egyre szimpatikusabbnak tartotta az öreget, bár a viseltes ing alól kikandikáló, hosszú lógójával szemben még előítéletei voltak. – „Hát ez sose fog felállni?”

Károly bácsi nem foglalkozott a közbevetéssel, belemelegedett a részletek ismertetésébe:

– Az esetek 60 százalékában nem akarnak elmenni fürödni, mert vagy lezuhanyoztak már indulás előtt, legalábbis ezt állítják, vagy sajnálják rá a drága időt, vagy más kifogásuk van, de ezt nem fogod megengedni. Neked se jó, ha büdös és koszos az ügyfél! Tudnod kell egy idő után rutinból, hogy egyszerűen a kezébe kell nyomni egy törölközőt, vagy egészen diplomatikusan közölni vele: én gyorsan lezuhanyozok, jöhetsz velem is, vagy külön is. Ha együtt mentek, meg akar kúrelni már a zuhany alatt, de legalább megszopatni, ez rád van bízva, hogy egy kóstolóba belemész-e, de jó alkalom, hogy alaposan megmosd a dorongját… Mire kell vigyáznod?

– Hogy el ne élvezzen!

– Ez az! Még azt hinné, hogy nem kapott semmit a pénzéért. Viszont van egy fontos részlet, amiről még ne beszéltünk: Amikor legelőször megpillantod a kúrelós szerszámát, teszel egy megjegyzést. Ne kockáztass! A kicsire ne mondd, hogy nagy, a vékonyra ne mondd, hogy vastag, mert mindenki nagyon kényes a sajátjára! De nyugodtan megjegyezheted egy vékony cerkára, hogy jó hosszú… Lehet indirekt módon is dicsérni, például mondhatod, hogy sajnos csak kisméretű gumi van. Ne vidd túlzásba, mert annyira nem hülyék, de szeretnének legalább egy megjegyzést kapni!

– A tiéd aztán méretes!

– Valahogy így, és megnyalhatod közben a szájad szélét, el fognak olvadni a gyönyörtől.

– Komolyan mondtam…

– Tudom, mindjárt le is szophatsz! – húzta magához a lányt Károly bácsi, és keresztben az ölébe ültette. – Lehet beszélgetni is az ügyféllel, de ez azt jelenti, hogy értelmesen hallgatsz, mintha érdekelne. Ha figyeled a szavait, de ezt majd rutinból megtanulod, már előre tudni fogod, mire számíthatsz, mert mindenki úgy szexel, ahogy beszél róla. Ha „baszást” emleget, akkor az meg fog baszni, és cseppet se érdekli majd, hogy neked tetszett-e a döngetés, aki pedig szeretkezésről beszél, annál ne lepődj meg, ha nem akar véget érni a simogatása, vagy ő kezd el téged nyalni, és kérdezgeti, hogy szereted.

Henriett kicsit fészkelődött a pipaszár, göcsörtös-csontos combokon, közben óvatosan megleste, áll-e már Károly bácsi fallosza; meg se moccant.

– Majd valamelyik csajszi elmeséli a masszázs tudnivalóit is, vigyázni kell vele, mert egy szakszerűtlen masszázs árthat is az ügyfélnek, és nem lenne jó, ha egy kupiból szállítanák kórházba. Te nem fogod elég szakszerűen csinálni, de nem is az a cél, ezért ne mélyedj el benne, inkább simogatod az ügyfelet, kerülgeted az érzékeny pontját, magyarul: cukkolod masszázs címén. Azt hiszem, elmondtam mindent, a többit a csajszikáktól megtudod.

A lány várakozott kényelmetlen ülőhelyzetében.

– Szopjál! – csattant fel a férfi.

Henriett örömmel felállt a csontos lábakról és közéjük guggolt.

– Hát ezért szónokoltam neked egy órát? – Károly bácsi szinte eszelősen üvöltött. – Mit tanultál?

– Henriett vagyok… – nyújtotta a lány a kezét.

– Henriett a falusi kurva! Szedd össze magad! – Váratlanul megenyhült, halkabban folytatta: – Károly vagyok.

– Szia Károly. Mit szeretnél?

– Szopást.

– Rendben van, megmondom, hogy mennyit kell fizetned, de még nem tudom. Adok egy törölközőt. Szeretnéd, hogy együtt zuhanyozzunk?

– Hogy a fenébe ne!

– Jó hosszú… – Mivel Károly bácsi nem mozdult, bizonytalanul megkérdezte tőle: – Most vegyük úgy, hogy megfürödtünk?

– Húzgáld meg egy kicsit, mintha a tusolóban lennénk!

Henriett ujjai rázáródtak a falloszra, több mint a fele kilógott a markából. Gyengéden húzogatni kezdte és arra gondolt, vajon hány fiatal lány fogta már ezt az öreg szerszámot. – „És hányan szopták le?” – Nem idegenkedett már az öregtől, mert alapjában jó fej, azzal is tisztában volt, hogy aki kupiban akar dolgozni, az nem nagyon válogathat… Mégis különös érzése támadt: ez még nem a munka, mert pénzt nem kap érte, de nem is élvezet, mert egyáltalán nem kíváncsi arra, ahogy a hosszú lógó életre kel és talán kinyom egy kis folyadékot. Eddig – mióta megtapasztalta a szexet – nem sok orális élményt gyűjtött össze, de azokat kivétel nélkül ő akarta. Egyszerűen szerette látni, ahogy a kemény pasik hirtelen megfeszülnek, megremegnek és tehetetlenül kieresztik azt a fehéret…

Károly bácsi fallosza lassan növekedési pályára állt. Nőtt is, vastagodott is, és egyenesen a lány mellei közé mutatott.

„Ennek a negyede se fog beférni!” – leste Henriett, közben fel-felpillantott az öregre, mit szól az eddigiekhez.

A férfi közömbös arckifejezéssel nézte az apró lánykéz mozgását, majd megfogta Henriett fejét és magához húzta.

„Rosszul számoltam, ötöde se!”

Károly bácsi mintha kitalálta volna a lány gondolatait, megszólalt:

– Nem baj, majd megbaszlak a végén.

Olívia kerülte a visszatérő Henriett tekintetét, de némi megértő hangsúllyal kérdezte:

– Leöblíted valamivel? Vodkát javaslok. – A választ meg sem várva, a bárpult mögé lépett, valahonnan a mélyről egy üveget varázsolt elő, s töltött két pohárba. – Nézd csak! Ha megkapod a pénzt a pasiktól, azonnal szabadulj is meg tőle, ne tartsd magadnál! Ez a legjobb hely, ezen a résen észrevétlenül becsúsztatod, miközben töltesz neki egy ásványvizet. A pénz ott már jó helyen lesz, mert egy páncélkazettába esik.

Elhallgatott, mert Henriett kifelé nézett.

Nem kapcsoltak még világítást, így a redőnyök felhúzva maradtak. Odakinn hatalmas pelyhek kergetőztek, hófehér falként zárták el a két világot: a bentit, és ami talán csak álom, a kintit.

Folytatása következik!