Kupi 5. fejezet - Xénia, a bulikirálynő

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Kupi 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Kupi 4. fejezet

Olívia felállt a guggolásból és mosolygott. Henriett úgy gyanította, hogy rá, mint egyfős közönségre nagyobb hatással volt a rövidke akció, mint a benne résztvevő lányra.

A férfi a ruhájáért nyúlt.

– Maradhatsz, majd mindjárt felmegyünk! – szólt rá Olívia.

– Nem biztos, hogy ezután sikerülne még egy…

– Olyan rossz volt? – játszotta a lány a sértődöttet.

– Éppen hogy nagyon kicsavartál.

– És nem nézed ki belőlem, hogy újra kicsavarlak? Lesz ott még egy újabb adag is, ahonnan ennyit előhoztunk!

A férfi az órájára nézett, hitetlenkedve csóválta a fejét. Úgy tűnt, hogy az eddig eltelt 5 perc aránya a hátralévő 55 perchez mégis segítette meggyőzni a lány igazáról.

– Csinálunk egy puncisat is. Jó? – biztatta Olívia, ám ez a mondat már feleslegesnek bizonyult, mert a pasi az egyik fotelhez sétált, és meztelenül beleülve várakozott a szabad szobára.

Henriett zavara már rég elmúlt, inkább bosszantani kezdte a felállás, és ennek a kettőnek a közömbössége; figyelembe se, vették, hogy két-háromlépésnyiről bámulja őket.

Olívia a pult takarásában belekortyolt valami színtelen italba, de ő sem öltözött fel, csak összefogta a ruhákat, és a férfivel szemközt foglalt helyet. 
– Megmutatod a puncid?

– Még láthatod eleget – mosolygott a lány, s lábát kétoldalt feltette a párnázott karfára.

– Nem akarsz az ölembe ülni?

Erre már nem is válaszolt, csak átült a férfihez.

Henriett jól látta, hogy a fallosz ismételt keményedésbe kezdett. Olívia is észrevette:

– Látod? Mindjárt újra indíthatunk – húzta az őszülő fejet a melléhez. Nem sokáig tartott az idill: Partnerének hátat fordítva, félig a hasára ülve, széttett lábbal helyezkedett el, és lenyúlva simogatta a feltámadó farkat. Minden mozdulattal magához húzta, így egyúttal a saját punciját is kényeztette.

Henriett a saját testén érezte minden egyes érintését, pedig nem is a nemi szerveket figyelte, hanem Olívia selymesen zuhanó haját Ismét olyan előérzete támadt, hogy a lány csak szerepet játszik, begyakorolt jeleneteket fűz egymás után, és gondolatban másfele jár. Ő viszont minden idegszálával ott volt, minden sejtje átélte az élményt, és Olíviánál százszor erősebben kívánta elnyelni a kemény falloszt. Fogadni mert volna – s akár az egyetlen mini-ruháját tétnek feltenni –, hogy ez az akció is 5-10 percig tart, és „ezek nem fognak már szobára menni.” Elképzelte, hogy odamegy, és beigazítja a férfi farkát a barna lány apró köröket leíró puncijába, de sejtette, hogy ezen a helyen nem illik beleavatkozni mások szórakozásába.

A lépcső felől elfojtott beszélgetés hallatszott, majd megjelent egy nagydarab férfi, s nyomában az a csaj, akit Henriett látott már korábban, amikor valamiféle buliból taxival visszahozták. – „Ő lehet Xénia?” – Mindkettőjük tekintete a meztelen testekre tapadt.

– Nem is mondtad, hogy itt is lehet – jegyezte meg szemrehányóan, a kis lépcsőzéstől fújtatva a férfi. – Nem kellett volna felmásznunk…

– Mert nem lehet! – csattant Xénia hangja.

Emezek látszólag nem foglalkoztak az új szereplők színrelépésével, csak Henriett érezte kényelmetlenül magát, amikor a nagydarab férfi hosszasan őt nézegette.

Olívia hirtelen megemelkedett, ám nem azért, hogy magába eressze az esdeklő farkat, hanem fel is állt, és kezét a partnere felé nyújtva megszólalt:
– Gyere, felmegyünk, kipróbáljuk ágyon is!

Miközben elnyelte őket a lépcsőforduló, Xénia is kikísérte a vendégét, és eltűnt az oldalsó ajtó mögött.

Henriett egyedül maradt a tágas helyiségben. Végre bátran megnézhette a bugyiját, maradt-e árulkodó jele az imént megtekintett előadásnak. – „Hm, igen.” – Betudta annak, hogy ő még kezdő, minden apróság hatással lehet rá, nem úgy, mint a rutinosnak számító Olíviára. – „Lehet, hogy én eddig összesen sem szexeltem annyit, mint Olívia egy hét alatt… és nem is csak 1 hete csinálja…” – nézett felfelé számolódva, mintha képes lenne bekukucskálni a mosolygós lány szobájába, ahol néhány perc alatt újra ki lesz csavarva a pasi.

Xénia frissen és illatosan érkezett vissza, haját szökőkútként fonta egy copfba a feje tetején, egzotikus arcán kissé eltúlzott smink emelte ki az egzotikus vonásokat. Áttetsző, feszes tangája többet mutatott, mintha egyáltalán nem húzott volna bugyit, felül pedig egy – bizonyára méregdrága – szakadozott top, amely a válláról lecsúszni készült, és amelyből úgyis minden irányban kikandikáltak a mellei.

Leült Henriettel szemközt, széttett lábbal, fejét hátrahajtva, szemét lehunyva.

– Maya vagyok – szólalt meg, mintha a mennyezetnek mondaná.

– Henriett… – válaszolt a meghökkent lány. – De azt hittem, te Xénia vagy…

– Az vagyok – hagyta rá az enyhén ferdevágású szemű, duzzadt ajkú Xénia. Lába között precízen kirajzolódott még a kitüremkedő, puffadt csiklója is.

– Találkoztunk már délután – próbálkozott társalogni a szőke lány –, akkor érkeztél meg egy buliból.

– Ja.

– Nagyon fáradt lehettél. Kipihented már magad?

– Úgy nézek ki?

– Nem.

– Na, ja.

– Valami nagy buli volt?

Xénia nem felelt, csak alig észrevehetően megrántotta a vállát. A mozdulattól lecsúszott az instabil top, és akár egy lepel, a derekáig omolva szabaddá tette a lány egész bal oldalát. Nem foglalkozott vele.

Henriett elhatározta, hogy tesz még néhány kísérletet:

– Sokan voltak?

Már éppen a következő kérdést fogalmazta magában, hátha valamivel szóra bírhatná a kimerült lányt, amikor az váratlanul kinyitotta a szemét, és hunyorogva-pislogva ránézett:

– Tizenketten.

– Az rengeteg! – szörnyülködött Henriett.

– Nekem mondod? – Mintha egy bágyadt mosoly futott volna át Xénia száján.

– Most akkor Mayának vagy Xéniának hívhatlak? – próbálta a szőke lány másirányba terelni a beszélgetést, nehogy tolakodónak tűnjön már a legelső alkalommal.

– Ahogy tetszik, az egyik az igazi nevem, és azon keresnek, ha buliba hívnak, mert úgy ismernek. A másikat meg itt használom, a betérő vendégek ezt tudják.

– Gyakran hívnak buliba?

– A „buli” kifejezés nem fedi a valóságot, de nevezzük bulinak… Gyakran, mert más nem vállal be sok pasit, és én akciósan számolok. – Megigazította a másik melléről is lecsúszni készülő, szakadt felsőt. – Azt mondom a fasziknak, hogy mindegy, hányan vannak, nem tartunk létszámellenőrzést, hanem óradíjam van, ami megfelel óránként öt menetnek. A többi már rajtuk múlik. Hamar ki szokták számolni, hogy kényelmesebb lenne ötször egy-egy órát eltölteni kamatyolással, mint ötöt belezsúfolni egyetlen órába, de ha minél többen vannak, akkor annál gazdaságosabb. Arra is rájöttek, hogy egymás látványa is doppingolja a résztvevőket, és amíg nyugodt körülmények között egy pasi óránként jó, ha kétszer elélvez, csoportban nem ritka a három-négy menet per farok.

– És megéri?

– A pasiknak meg, mert felét vagy negyedét fizetik, mintha eljönnének.

– És neked?

– Különben nem csinálnám – hangzott a magától értetődő válasz. – Két órára többet tejeltek, mintha itt 10 órán keresztül nonstop nyomtam volna, lépcsőn fel, lépcsőn le, lépcsőn fel… És ez extrának számít, csak annyit adok be a közösbe, mintha két menetem lett volna. Nem mindegy!

– Hogy bírtál tizenkettővel?

– Nem sok aktivitást igényelnek. Csak tedd szabaddá a lyukaidat, és szép rendben váltogatják egymást! Kettesével számolhatsz átlagban, és maximum 4-5 perccel, úgyhogy legalább félóránként sorra kerül minden farok valahol, de ha valamelyik kihagy egy menetet, egy másik már a helyére is lép… Az igazi szenvedés pedig nem ez, mert nem sok dolgod van, hanem visszafelé a taxiban úgy kell ülni fél combon, mint akit frissen műtöttek aranyérrel.

– Régóta csinálod?

– 14 hónapja vagyok itt… – válaszolt Xénia elgondolkozva. – Azóta üzletszerűen.

– És azelőtt?

– Te aztán kifaggatsz ám rendesen! Azelőtt hobbiból is előfordult néha-néha.

– De én ezt a csoportost kérdeztem…

– Tudom, és arra feleltem.

– Hm?

– A koleszban néha elkaptak a srácok, két barátnőmet meg engem, persze mi is benne voltunk, nem állíthatom, hogy ne lettünk volna besózva. – Megtámasztotta a fejét és lehunyta a szemét, mint aki folytatni szeretné a pihenést, és részéről befejezettnek tekinti az oktalan diskurzust…

Csengetés törte meg a csendet.

– Beengeded? – sóhajtott Xénia. – Ha úgy látod a képernyőn, hogy gyanús, akkor ne nyisd ki és ne szólj semmit, csak gyere vissza! – figyelmeztette Henriettet.

A szőke lány hangtalanul osont a bejárati ajtóig, a meglepően éles képet mutató kijelzőn egy homlokába húzott sapkájú, 18 év körüli srác vigyorgó fejét látta. Semmi gyanús. Beeresztette.

A fiú otthonosan lerúgta a boka felett érő, tépőzáras cipőjét, kibújt a kabátjából, a sapkát a széles zsebbe gyűrte, majd végigmérte Henriett sárgaruhás alakját, elidőzve a dekoltázs örvényénél.

– Ejha! Jó kis gyömöszölnivaló csajszi vagy! – Engedte előre a lányt, és félretartotta a fejét, mintha le akarna hajolni, alulról is megvizsgálni a szőkeséget. – Mutasd az utat, majd követlek!

Henriett görcsösen lépkedett, lábai sehogy sem engedelmeskedtek, magán érezte a pimasz tekintetet.

Nem tévedett.

– Micsoda popó! – hallotta hátulról. – Megpakolnivaló.

A srác meglátta Xéniát, aki eddigre összezárta a combját és eligazgatta a csintalan ruházatát.

– Áh, Maya! – üdvözölte, és lehajolva két puszit nyomott a lány arcára, közben bekukucskált a szakadt felső alá. – Úgyis el akartam kérni a számodat, mert név nélkül mentettem el, és nem tudom, melyik vagy te. Furán jönne ki, ha tévesen másvalakinek mondanám, hogy „figyu, Maya, lenne itt hat kanos farok, amit le kellene rázni…” Hihi!

– Ezért jöttél? – Xénia arca csupa kedvesség. – Mondd a számod és megcsörgetlek!

– Mást is szeretnék.

– Mondd ki!

– A kiscsajszi újdonság? – biccentett Henriett felé.

– Ja. Ő is választható.

– Még sorra kerülhet… hihi… de először veled egy mártogatást, mert utálom, amikor tülekedni kell.

– Haha! – Xénia is felnevetett. – Akkor minek társulsz a haverjaiddal?

– Csakis a kedvükért, mert nélkülem annyira gyámoltalanok lennének – felelte a srác ártatlan képpel, és a markába rejtve pénzt adott át a lánynak.

– Felmegyünk egy órára – nézett Xénia Henriettre. Megkerülte a pultot, és feltűnés nélkül eltüntette a szolgáltatás ellenértékét.

– Ne félj, majd jövünk! – A srác egyszerűen benyúlt a sárga ruhába, és megmarkolta a szőke lány egyik mellét. – Még találkozunk!

Folytatása következik!