Heti ajánlat - Párban szép az élet

Édes a jó-reggelt-csók.

Boldogság

Meddig mennél el? I. rész 5. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 4. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Azon a hétfőn egy későig elhúzódó megbeszélés volt a munkahelyemen, úgyhogy nagyjából egy órával a szokásos után értem haza. Susan épp az étkezőasztalnál ült és elmerült a laptopjában.

- Mi foglal le annyira? - kérdeztem tőle, miközben elkezdtem átöltözni otthoni ruhába.

- Majd meglátod. Mindjárt kész is vagyok – válaszolta huncutul kuncogva, ami az első pillanattól se kerülte el a figyelmemet.

- Csak nem Mr. Dákóhoz van köze?

Mogorván összevonta a szemöldökét.

- Öltözz át és dobj össze mindkettőnknek egy Screwdrivert! Addigra elkészülök.

Ötletem sem volt, mit csinálhat, de ha úgy gondolta, szükségem lesz egy italra, mielőtt elmondja, az csak még jobban aggasztani kezdett.

Amikor letettem az italát az asztalra, az első, amit észrevettem, az egy sor hatalmas betű volt kinyomtatva, amit a „Yahoo Messenger” és a '4Tits4U” kifejezésekbe rendezett.

- 4Tits4U – olvastam ki hangosan. - Mi a fene ez?

- Az új Yahoo-felhasználónevünk – pillantott fel Susan a laptopjából.

- Az új Yahoo-felhasználónevünk? Mégis minek nekünk új Yahoo-fiók?

- Hogy beszélgessünk Mr. Dákóval, te buta – forgatta a szemeit.

- Micsoda? Beszélgetni... de mégis miért?

- Csak várj! - morogta.

A racionális énem egy pillanatra sem hagyott nyugodni.

- Még azt se tudod, van-e egyáltalán Yahoo-fiókja. De ha van is, fogalmad sincs a felhasználónevéről. Akkor mégis hogy akarod ezt kivitelezni?

- Ha nincs neki, majd lesz – válaszolta teljes természetességgel. - Majd meglátod. Már majdnem készen vagyok. - Majd néhány pillanat múlva hozzátette: - Kész is. Az új fiókunk készen áll. Most már csak az van hátra, hogy csináljunk egy fényképet.

- Fényképet? Szó sem lehet róla! Nem fogom kitenni a képemet egy ilyen netes profilra. Te teljesen megőrültél.

- Nem fog látszódni rajta az arcunk, butuska. És nem fogom kitenni a netre, hogy bárki láthassa. Nem vagyok idióta.

Lassan kezdtem összerakni a részleteket.

- Csak a melleink?

- Látom, már kezded érteni.

- 4Tits4U.¹ Hát persze. De még mindig semmi biztosíték rá, hogy valaha is látni fogja. Ennyi erővel bárki más is láthatja a világon. Vagy... várj csak! Azt mondtad, nem fogod kitenni a netre?

Halkan felkuncogott.

- Bízz bennem! Nem csak hogy látni fogja, de kapcsolatba is fog lépni velünk. Kétségem sincs róla.

Ötletem se volt, hogyan akarhatja ezt kivitelezni. Most már teljesen összezavarodtam.

- Ha nem akarod kitenni a netre, akkor mégis mi a fenének a kép?

Susan ismét a szemét forgatta. Felállt és előkereste a fényképezőgépét és felállította az asztal végében, majd elrendezte a hátteret.

Aztán a vállamra tette a kezét és gyengéd erőszakkal a megfelelő helyre kormányzott.

- Ne mozdulj! - utasított és visszament a géphez, hogy beállítsa. - Egy fél lépést hátra! - utasított. - Most néhány centit előre! - folytatta, miután engedelmeskedtem neki. - Igen. Így tökéletes. Ne mozdulj!

Aztán odasietett hozzám és még egy kicsit igazított a háttéren.

- Most pedig vetkőzz! - utasított, miközben ő már hozzá is látott.

- Komolyan? - kerekedett el a szemem, miközben figyeltem, ahogy leveszi a felsőjét.

- Csak csináld!

- Oké, oké! - adtam meg magam. - De fenntartom a jogot, hogy bármibe beleszólhassak, amit a képpel csinálsz.

- Rendben.

Amikor mindketten elkészültünk, odaállt mellém és átadta nekem a „4Tits4U” betűiből összeillesztett jelet, ő pedig az „On Yahoo Messenger”-t ábrázoló-t tartotta a kezében.

- Tartsd az arcod elé! - rendelkezett.

Három képet is készítettünk, mire teljesen elégedett lett.

- Meg is van – vette ki a memóriakártyát a fényképezőgépből, hogy bedugja a laptopba. Közösen néztük végig az elkészült képeket.

- Ez a legjobb – választotta ki Susan az utolsót. - Szerinted is?

- Remélem, a többit törölni fogod.

- Hát persze – forgatta a szemeit, majd kinyomtatta az utolsó képet egy papírra.

- Oké. És most? - kérdeztem.

Susan gondosan összehajtogatta a lapot és belehelyezte egy borítékba.

- Az 1308-as lakásban lakik. Oda mentem ebédszünetben és megszámoltam az ajtókat. Holnap ugyanakkor bedugom majd az ajtaja alatt.

- Hogy jutottál be?

- Náluk nincs portaszolgálat. Csak besétáltam és fellifteztem a megfelelő emeletre, aztán kiszámoltam, melyik lakás lehet az.

- Nagyszerű. Most már felöltözhetek?

***

Én fel is öltöztem, Susan viszont félmeztelen maradt és csak bugyiban meg sortban csatlakozott hozzám a vacsorakészítésnél.

- Topless főzés? Ez valami új divat? - nevettem.

- Ez csak neked szól – vigyorgott rám kacéran. - Tudom, mennyire szereted bámulni a melleimet.

- Hát... - bizonytalanodtam el a határozott szavaitól. Tény, hogy jó volt rájuk nézni. Féltékeny voltam, őszintén megvallva. Nekem csak ez maradt, ha nem akartam kinyújtani a kezemet és megfogni őket. Minden szexuális töltet nélkül csak kíváncsi voltam, milyen a tapintásuk.

Az is átfutott az agyamon, vajon megengedné-e, hogy megtegyem, ha venném a bátorságot és megkérdezném. Akkor pedig, egy gyengébb pillanatomban, gondolkodás nélkül, ki is szaladt a számon: - Igazad van. Szeretem nézni őket.

A lakótársam felém fordult, mélyen a szemembe nézett és felvonta a szemöldökét.

- És ezt miért nem mondtad el már régen? Nem mintha bánnám. Én is szeretem nézni a tieidet. Az utolsó képnél nehéz volt megállni, hogy ne fogjam meg őket. De féltem, hogy megijesztenélek. Te... rossz néven vennéd ha...?

- Nem – válaszoltam őszintén, miközben visszafordultam a főzéshez. - Tudom, hogy ez furán hangzik, de sokszor gondoltam arra, vajon milyen érzés lehet megfogni a tiédet.

Susan hangosan felnevetett.

- A fenébe is! Vacsora után majd jól letapizzuk egymást. Akkor legalább mindkettőnk kielégítheti a kíváncsiságát.

Éreztem, ahogy elpirulok, de eszembe se jutott tiltakozni.

- Még a végén kiderül, hogy tényleg melegek vagyunk.

A karomra tette a kezét.

- Nem. Nem vagyunk melegek. Csak kíváncsiak. Ez minden. Ne mondd nekem, hogy nem voltál már vagy tucatnyi alkalommal a zuhany alatt meztelen csajokkal, miközben talán kicsit túl sokat is álmodoztál, milyen lenne megfogni a mellüket! Tudom, hogy így volt. Nekem is így volt... nagyon sokszor. Ettől még nem leszek meleg. Ahogy te sem. Eléggé tisztában vagyok a szexualitásommal ahhoz, hogy ezt be merjem vallani. Te?

- Oké. Igazad van.

Susan ismét felnevetett és kislányos hangon folytatta: - Megtapizzuk egymás cicijét. Megfogjuk egymás cicijét – kezdett bugyuta táncba, amitől végül én is nevetésben törtem ki.

Miután elpakoltuk a tányérokat a szárítóban, Susan rám nézett.

- Nos, akkor itt az idő a meleg-dologhoz! Le a pólóval!

Amikor már én is félmeztelen voltam, elém állt és ismét a szemembe nézett.

- Te túl félénk vagy hozzá, úgyhogy én kezdem – mondta, azzal gondolkodás nélkül felemelte a kezeit és mindkettőt a mellemre simította. - Váó! Ez jobb érzés, mint gondoltam. - Néhány pillanatig ott tartotta a kezeit, mielőtt leengedte volna őket. - Most te jössz.

Amikor a kezeim a melleihez értek, legszívesebben felujjongtam volna örömömben. El sem tudtam hinni, milyen puha és kellemes a tapintásuk.

Még mindig élveztem Susan mellét az ujjaim között, amikor ő is felemelte a kezeit és ismét megfogta a cicijeimet.

- A fenébe is! Melegnek kellene lennem – sokkolt le a szavaival. - Akkor egész nap ezeket tapizhatnám. Téged is annyira felizgat, mint engem?

- Őszintén, igen. Nem hittem, hogy így lesz, de tévedtem.

- Ez az! - ujjongott. - Én már teljesen benedvesedtem. Ha ennek vége lesz, bemegyek a szobámba és egyből magamhoz nyúlok.

És végül mindketten ezt is tettük röpke két perc múlva.

Folytatása következik!

1Angol szójáték a „four” („négy”) és a „for” („-nak, -nek”) szavak azonos ejtésével, illletve azzal, hogy a „te” jelentésű „you” szót ugyanúgy ejtjük, mint az önmagában álló u-betűt. Így tehát 4Tits4U = Four Tits For You, ami azt jelenti, „Négy Cici Neked”.

Tízemeletes ház 6. rész - Kell nekem albérlet?

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 5. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

A második emeleten a lakás ajtaja nem volt bezárva, de kissé nehezen, váll-rásegítéssel nyílott.

– Nincs itt senki – mondta a lány, vonakodásomat látva, fennhangon.

Eszembe sem jutott volna gyanakodni, ha nincs ez a feltűnő hangerő, így azonban az udvariasság mellé nagyadag óvatosság is társult. Zavart az egyetlen csukott ajtó, ezért a bejárat közelében maradtam. Nem volt feltűnő a visszafogottságom, mert az egész lakás sem volt valami óriási. Az elhanyagoltság és a koszi viszont faltól-falig ért.

A csaj otthonosan letelepedett a főbútornak számító heverőre, és onnan mosolygott fel rám:

– Ugye, tetszik? Mennyit érne meg neked?

Fogalmam sem volt az albérleti tarifákról, és különben sem akartam kibérelni, ezért egy nevetségesen alacsony összegen törtem a fejem, aztán azt se mondtam ki, mert még véletlenül elfogadná:

– Nem is tudom, majd még meggondolom.

– Oké, de ne gondolkozz sokat, mert valaki beelőz! – Elsimította a homlokába hulló hajtincseket. – Másvalami érdekel? – Felhúzta a lábát, és ettől kezdve középen, a két bokája között is mosolygott, legalábbis pont olyan formája volt a puncijának a bevágó-feszülő bugyi alatt, akár egy függőleges száj. – Na? Akarsz egy jót?

Csak az a csukott ajtó ne volna!

– Na? – sürgetett.

Akár itt is hagyhatom a szüzességem, ebben a kicsi, de kétes tisztaságú lakásban – biztattam magam. A csaj ellen semmi kifogásom se lehetett, minden haverom irigyelne érte, az elvesztés meg már igen aktuális lenne…

Bizonytalankodásomat már csak az a csukott ajtó táplálta.

Testem önállósította magát – farkam a cél irányába, felfelé mutatott –, és láttam, hogy a csaj oda- odapislog. Megszokhatta már a látványt – egy cseppnyi csodálkozást sem fedeztem fel az arcán – sőt talán tetszett is neki, mert szélesebben mosolygott:

– Na? – kérdezte. – Kiveszed? Berakod? Bevered? Kivered? Mit szeretnél?

Tudtam volna választani, de nem jött ki hang a torkomon… Automatikusan a nadrágomhoz nyúltam, és alvavetkőzőként letoltam, majdnem a térdemig.

– Hupsz! – mondta. – Szép… Ezt mind belém akarod nyomni?

Büszkeség töltött el, és egy kicsivel közelebb léptem, azzal a biztos tudattal, hogy mindjárt egészen közel kerülök.

– Előre kell rendezni az anyagiakat… – jelentette ki váratlanul, és csupán egyetlen pillanatig gondoltam a lakás albérleti díjára.

Mintha láthatatlan madzagokon rángatna valaki, akaratlanul nyúltam – a térdem táján – a nadrágom farzsebéhez, majd úgy néztem körbe a padlón, hogy csak harmadik mozzanatként tudatosodott bennem: Nincs meg a pénzem. És a telefonom sincs.

Nagyon nem sajnáltam – mert nem sok pénzt tettem a lecserélésre váró telefonom mellé –, de azt igen, hogy most lőttek a szüzesség elvesztésének.

A csajszi mindent értett:

– Majd visszajössz – nyugtatott meg rutinosan.

Leeresztette a lábát, vége lett a kirakatozásnak.

– Jaj, bocsi…! – nyílt az eddig csukott ajtó. – Azt hittem csináljátok… – mentegetőzött a kócos, csupán bugyit és melltartót viselő lány, majd visszaszólt a másik helyiségbe: – Gyere nyugodtan, még nem basznak!

Megjelent egy hasonlóan kócos, ám a bugyiját némileg pólóval takaró csaj is, és közvetlenül mögöttük egy unott, álmos, térdnadrágos srác.

– Muszáj volt, mert mindenkinek pisilni kell… – magyarázta az először felbukkanó – Jobi már ki akart hugyozni az erkélyen.

Nem véletlenül tartottam gyanúsnak azt a csukott ajtót, hiszen minden mást nyitva tartottak, Jobi még a vécét sem csukta be maga mögött, megkönnyebbülten csobogott. Viszont erkélyt nem láttam a szomszédos szobában, így nem értettem meg mindent.

Elérkezett az ideje, hogy az automata mozgáskoordinátor, vagy a madzagon rángató bábos jelezze, hogy fel kellene húznom a letolt gatyámat.

– Végeztetek? – érdeklődött udvariasan a második csaj, közben a vécékagyló fölé kuporodott, ügyelve arra, hogy hozzá ne érjen.

– Elhalasztva.

– Mi?

– Majd később…

Pólóját húzgálva elém állt:

– Én is ráérek egy óra múlva.

Jobinak megjött a hangja:

– Te nem baszhatsz, csak velem, mert a csajom vagy.

– Mert te hol leszel egy óra múlva? – ripakodott rá a csaj.

– Tudod…

– Na, látod? Én meg itt. – Ezzel sommásan le is zárta a vitát.

Kérdőn néztek rám, mind a négyen.

– Majd visszajövök… – mondtam bizonytalanul, pedig nagyon biztos voltam benne, hogy nem.

– Itt várunk! – szóltak utánam kórusban.

A lépcsőn azzal a csajjal találkoztam szemközt, aki korábban a parkban megölelgetett. Ha nem egy nagydarab csávó lépked éppen a nyomában – a fenekét stírölve –, akkor megkérdeztem volna, hogy tud-e valamit a telefonomról.

Folytatása következik!

Meddig mennél el? I. rész 4. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 3. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

- Nagyon remélem, hogy ma este is fogunk látni egy kis bemutatót – vigyorgott Susan, miközben a vacsorát készítettük.

- A fenébe is, kislány! Lassan már igazi szexmániás leszel – morogtam. - De ha tényleg úgy is lesz, legalább vethetné egy pillantást az arcára is most már – nevettem fel.

Mindketten élveztük az előző esti vacsorát, úgyhogy úgy döntöttünk, ismét megterítünk fehér abrosszal és gyertyafénynél költjük el a mai étkezésünket is.

- Mmm! Imádom – dorombolta Susan az első falat után, én pedig szélesen elmosolyodtam.

- Finom, nemde?

- Mi az hogy? Köszönd meg a nagyidnak a helyemben is!

- Köszi, nagyi! - emeltem a tekintetem a plafonra.

Susan egy pillanatra megdermedt és a szemei ekerekedtek.

- Ó! Ne haragudj! Nem tudtam...

- Semmi baj. Nem is tudhattad. Ne aggódj miatta!

Lassan ő is megnyugodott és halvány mosollyal az arcán ő is a plafonra nézett.

- Tőlem is kösz, nagyi. Ez mennyei.

***

Ismét egy kádnyi kellemesen meleg vízben áztattam magam, magamban akaratlanul is abban reménykedve, hogy ezúttal Mr. Dákó nem kezd magamutogatásba. Csodálatos hétvégénk volt és azt terveztem, hogy ezúttal korán ágyba bújok, hogy másnap a legjobbat hozhassam ki magamból a munkahelyemen.

A reményeim azonban tovaszálltak, amikor Susan hirtelen felbukkant az ajtóban.

- Siess! Megint itt van.

- Menj előre! - válaszoltam. - Én még pihenek itt egy kicsit.

- Oké. Te tudod mit hagysz ki – vont vállat és az erkély felé indult.

Épp a lábamat borotváltam, amikor a barátnőm ismét megjelent. A szemei kidülledtek és csak úgy kapkodta a levegőt.

- Siess! Ezt te se akarhatod kihagyni – nógatott, aztán ismét elsietett.

El se tudtam képzelni, mi izgathatta fel ennyire, úgyhogy gyorsan megszárítkoztam és belebújtam a köntösömbe. Amikor kiértem az erkélyre, még Susannek oda se kellett adnia nekem a távcsövet, máris láttam, mi hozta ennyire izgalomba. Mr. Dákó félig ülő helyzetben pihent a leterített ágyán a párnáival körülvéve. A farka merev volt, ő pedig lassan húzogatta.

Az én szemeim is elkerekedtek és szó szerint leesett az állam ahogy bámultam a méretes szerszámot. Épp csak a szememhez tudtam emelni a távcsövet, amikor megpillantottam a farka hegyén kibuggyanó előnedveket. Éreztem, ahogy a forróság szétárad a testemben.

- Te szent isten! Láttad ezt? - mormogtam.

- Azt csinálja, amit gondolok, hogy csinál? - motyogta a lakótársam is elvarázsoltan.

- Hát persze. Még sose láttam ilyet életemben.

- Add már ide azt a rohadt távcsövet! - türelmetlenkedett.

Vonakodva adtam át neki, de továbbra is meredten bámultam az eseményeket.

- Ó! Ettől teljesen beindulok – motyogta Susan fél percenként újra meg újra.

Kézről kézre adtuk a távcsövet és figyeltük, ahogy kukkolásunk tárgya egyre hevesebben rángatja szerszámát, míg végül ki nem tört belőle az élvezet nedve.

- Ez az! Kezdődik – kiáltotta Susan és kikapta a kezemből a távcsövet, hogy közelebbről lássa.

Egy örökkévalóságig tartó időnek tűnt, mire a lüktető kilövellés enyhülni látszott.

Még épp időben vettem vissza Susantől a távcsövet, hogy lássam, ahogy a fickó előre hajol és lenyal egy keveset a mellkasára fröccsent nedvekből.

- Egek! - nyögött fel Susan. - Jól láttam? Lenyalta a saját nedvét.

Túlságosan hatalmába kerített a látvány, hogy válaszolni tudjak. Csak figyeltem, ahogy Mr. Dákó teste végül elernyed és a farka is visszaereszkedett nyugalmi állapotába.

Susan ismét visszavette a távcsövet.

- Egek! Minden olyan lett – nézett körbe a másik lakás hálószobájában. - Még sosem láttam valakiből ennyit kijönni.

Mr. Dákó végül elővett néhány kendőt és elkezdte letisztogatni magát. Néhány perc múlva pedig felkelt és eltűnt a mosdóban.

Susan végül leengedte a távcsövet és csak csenden ültünk ott, egymásra bámulva. Egyikünk se volt képes megszólalni.

Végül Susan nyögte ki: - Szükségünk lesz még egy távcsőre.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Edzés

Ilyen a box.

Látogatás Sorinánál

Meddig mennél el? I. rész 3. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 2. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Másnap reggel, miközben a reggelinket majszoltuk, Susan halkan kuncogni kezdett.

- Azt hiszem, meg se kell kérdeznem, hogy telt az éjszakát. Még engem is túlharsogtál.

Éreztem, ahogy az arcomat elönti a forróság. Fel se tűnt, hogy ennyire hangos vagyok.

- Sajnálom. Amikor beindulok, fel se tűnik az ilyesmi.

Átnyúlt az asztal felett és karomra tette a kezét.

- Nem kell bocsánatot kérned amiért kimutatod, milyen jól érezed magad, Édes. A férfiaknak ez még különösen tetszik is. Legalábbis azoknak, akikkel én találkoztam.

- Nos, ja. Azt hiszem, szerencsés vagyok. Ezen a téren sosem volt problémám.

- A legutóbbi barátom az az igazi egylövetű volt. És az az egy lövés sem volt igazán nagy durranás. Sokszor végül nekem kellett segítenem magamon miután ő elaludt. Azzal is próbálkoztam, hogy először szájjal leápoljam őt, remélve, hogy így jobb eredményt érünk el, de ettől csak még hamarabb elveszítette az érdeklődését és elaludt, mielőtt komolyabb történhetett volna.

Őszintén engem jobban feszélyezett ez a téma, mint amennyire Susan felfogta, azonban megpróbáltam, ahogy korábban ő is javasolta, megnyugodni.

- Én se bánom, ha egy kicsit kényeztetnek, mielőtt rám másznának.

- Na pont erről beszélek – bólogatott. - A második pasim egyszerűen mennyeien bánt a nyelvével. Nem tudott úgy feljuttatni a csúcsra, de könnyedén felizgatott annyira, hogy bármire kész legyek. A farkának pedig nem volt párja. Többnyire pillanatokon belül elmentem, miután belém hatolt. Gyűlölöm, amiért át kellett mennie egy másik egyetemre.

- Váó! - nyögtem. - Talán jobb, ha témát váltunk, mielőtt még rákényszerülök, hogy visszamásszak az ágyba megismételni az éjszakait.

Susan vidáman felnevetett.

- Olyan rossz lenne az?

Egyre világosabb volt, hogy ha témát szeretnék váltani, azt nekem kell elérnem. Így hát felálltam és összeszedtem az étkészletet, hogy bepakoljam a mosogatógépbe.

- Kérsz még gyümölcslevet vagy kávét?

***

Sokkal könnyebb lett volna nem gondolni Mr. Dákóra, ha Susan nem hozta volna fel mindig a témát. Amikor kettesben voltunk az alagsori mosodában és egy hosszú asztalnál válogattuk a ruhákat, egyszer csak hangosan felnevetett.

- Ó! Biztos ez volt rajtad tegnap este az erkélyen – tartott fel egy bugyit, amin még most is látszottak a tetemes mennyiségű nedvesség nyomai.

- Hát... talán – válaszoltam. - De akkor nézzük a tiédet is! Az talán el is mállott a nedvességtől.

- Tudom – kuncogott. - Nem lepne meg egyáltalán. Majd meg gyulladtam a hévtől.

Hirtelen ismét rám tört a kényszer, hogy témát váltsak.

- Hé! Mit befejezed ezt egyedül, addig én hozzálátnál a ma esti csirkéhez? Minél tovább sül, annál jobb.

- Jól hangzik – bólintott. - Alig várom, hogy megkóstoljam az új receptedet.

- Egyáltalán nem új. A nagymamám receptje. Régi családi örökség.

- Nekem új – védekezett.

Határozott felüdülés volt egy ideig egyedül tenni-venni a konyhában Susan és Mr. Dákó témájának társasága nélkül.

Még mindig csak kora délután volt, mire végeztünk a mosással, mindent összehajtogattunk és elpakoltunk, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy egy könnyű ebéd után elmegyünk kicsit sétálni.

Mindketten sortot és sportcipőt húztunk, én egy trikó társaságában, Susan pedig egy kivágott hátú felsőt vett fel. Amikor megláttam, szinte azonnal észrevettem, ahogy mellbimbói kidomborodnak a vékony anyag alatt.

Alacsony nő volt atletikus testalkattal, ami csak még jobban kihangsúlyozta amúgy is tenyérbe illő méretű melleit. Általában sokkal visszafogottabban öltözködött, ezért is lepett meg most a látvány.

- Komolyan? - kérdeztem végigmérve őt.

Ő halkan kuncogni kezdett.

- Arra gondoltam, milyen lenne, ha Mr. Dákó meglátna.

- Hát jó – vontam vállat. - De ha rád mozdul valaki, én nem tartom a hátadat.

***

Kocsival gyorsan odaértünk a kedvenc parkunkhoz. Volt ott egy szép kis tó és egy kellemes aszfalt út körülötte. Csak arra kellett figyelni, hogy az út egyik oldalán maradjunk, nehogy belénk rohanjanak az őrült tempóban száguldó gördeszkások és biciklisták.

Egyáltalán nem lepett meg, hogy Susan lenge öltözete mennyi gusztáló tekintetet vonzott magára, néha szinte már apokaliptikus méretű karambolokat okozva. Susan csak nevetett rajtuk. Szemmel láthatóan jól szórakozott.

Aztán halkan még azt is odasúgta nekem: - Képzeld, mi lenne, ha félmeztelenül mászkálnánk itt.

- Olyan rossz vagy! - kacagtam és játékosan a vállába bokszoltam.

Két egészen jóképű srác még meg is állt, hogy leszólítson minket. Már azon merengtem, hogyan koptathatnám le őket, azonban Susan megelőzött.

- Sajnálom, srácok, de mi együtt vagyunk – fogta meg a kezemet.

Szóhoz se jutottam egészen addig, amíg a srácok el nem mentek.

- Együtt? Tényleg? - néztem rá értetlenkedve.

- Bevált a trükk, nem? - vont vállat a barátnőm.

Kétségtelenül elérte a célját és a srácokat se sértette meg.

- Igen... Azt hiszem – bólintottam lassan.

Három lassú kör után a tó körül visszatértünk Susan kocsijához,hogy haza induljunk. Miután lehajtottunk a mélygarázsba, a barátnőm megkérdezte: - Mit szólnál, ha elmennénk a West Endre egyet teázni?

Megvontam a vállamat.

- Miért is ne? De előbb öltözzünk át!

- Minek? - vigyorodott el cinkosan. - Én jól érzem magam így.

- Hát oké – válaszoltam még mindig barátkova a gondolattal, mennyire beindult az én konzervatív lakótársam.

Nem sokkal később már egy napernyő alatt ültünk a kedvenc éttermünk teraszán.

- Tényleg nagyon be vagy indulva ma – néztem Susanre. - Mi lelt?

- Pontosan tudod, mi lelt – vigyorgott rám. - Ne légy már ennyire naiv! Nem áll jól neked.

Igaza volt. Pontosan tudtam, mi okozta a változást. Mr. Dákó rám is elég nagy hatást tett.

- Oké. Megértettem. De ha csak hancúrozni szeretnél kicsit, szerintem egyáltalán nem lenne nehéz önként vállalkozót találnod. Különösen ilyen szerelésben.

- Nem mintha lenne helye az életemben egy férfinak mostanában – rázta meg a fejét. - De túl régen éreztem magam ennyire elevennek és szexinek. Már hiányzott.

Alig figyeltem fel, amikor a pincérnő elsétált mellettünk, hogy a szomszéd asztalhoz kísérjen egy férfit. Nem is tulajdonítottam volna neki figyelmet, amíg fel nem ismertem a széken helyet foglaló fickót. Mr. Dákó volt az. Beletellett néhány pillanatba, amíg össze tudtam szedni magamat. Mondani akartam valamit Susannek, de féltem, hogy más is felfigyelne rá. Pláne hogy azt sem számíthattam ki, hogy ő mit fog mondani vagy tenni. Csak reménykedtem, hogy ő nem fordított annyi figyelmet ismeretlen ismerősünk arcára a távcsövön keresztül, hogy most felismerje.

Végül összeszedtem az erőmet és előre hajoltam, hogy odasuttogjam neki: - Ki kell mennem a mosdóba. Jobb lenne, ha te is jönnél.

- Minek? Én jól vagyok.

- Nem érted. Jönnöd kell – mondtam határozottan. - Most.

Értetlenül nézett rám, de végül megvonta a vállát és felállt.

A női mosdóban, miután megbizonyosodtam róla, hogy egyedül vagyunk, felé fordultam: - Az a fickó, aki leült mellettünk a szomszéd asztalhoz. Mr. Dákó.

Beletelt néhány pillanatba, amíg Susan magához tért.

- Az nem lehet. Honnan tudod?

Vidáman felkacagtam.

- Veled ellentétben én az arcát is megnéztem.

Susan megjátszott sértettséggel horkantott.

- Figyelj! Meg kell ígérned, hogy nem mondasz vagy teszel semmit, amivel magunkra vonod a figyelmét. Különben azonnal otthagylak.

- Rá nézhetek egyáltalán amikor visszamegyünk?

- Persze. Amíg nem bámulod feltűnően.

- Oké, oké. Megígérem. Jesszusom!

Susan be is tartotta a szavát, egészen addig, amíg oda nem értünk az asztalunkhoz.

- Helló! - köszönt rá hangosan a férfira, mielőtt leült.

- Szép estét! - mosolygott vissza az.

Susan szemmel láthatóan majd elolvadt.

- Szép nap is ez, nem igaz? - kérdeztem a barátnőmet, miközben leültem vele szemben, reménykedve, hogy elvonhatom a figyelmét Mr. Dákóról. Annak ellenére, hogy egyből tudtam, felesleges az erőfeszítés.

Szúrós tekintettel rám nézett és a szemeit forgatta.

- Igen. Nagyon is szép nap – mondta vontatottan.

Amikor a pincérnő visszatért, Susan szeretett volna rendelni még egy csésze teát, de én azt javasoltam, inkább fizessünk.

- A szomszéd asztalnál ülő úriember kézjelei alapján úgy ítélem, szeretné állni a maguk számláját – jegyezte meg a pincérnő, elég hangosan beszélve ahhoz, hogy a szóban forgó is meghallja.

A fenébe is! - gondoltam. Már csak ez hiányzott. Nem tartottam túl jó ötletnek, hogy Mr. Dákó fizessen helyettünk, de hálátlan ribancnak se akartam tűnni, úgyhogy inkább nem szóltam egy szót se.

- Köszönjük – mondtuk neki egyszerre egy barátságos mosoly kíséretében.

- Egek! El tudod ezt hinni? - lelkendezett Susan végig a haza vezető úton. - Teljesen biztos vagy benne, hogy ő volt az? Száz százalékig? Annyira helyes!

- Igen. Száz százalékig – fintorogtam és játékosan a vállába bokszoltam. - Ha akár egy pillanatra is elfeledkeztél volna a farkáról, hogy megnézz mást is, te is tudnád.

- Hé! Nem azért költöttem száz dollárt arra a távcsőre, hogy az arcát nézegessem – emelte fel a kezeit védekezően, majd felnevetett.

Folytatása következik!

Tízemeletes ház 5. rész - Aluljáróban

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 4. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

– Összegabalyodtak – ízlelgettem a kifejezést. Elképzeltem a két vendéget az én, szétnyitott ágyamban… összegabalyodva. Inkább csak Elessiát képzeltem oda, és persze magamat.

Elégedett voltam a teljesítményemmel: megtudtam ezt a dolgot az olasz vendégekről, közben beférkőztem Fruzsi bizalmába, hiszen úgy sejti, hogy azért nem beszéltem az összegabalyodásról, mert tudok titkot tartani. Ami igaz ugyan, de ezt mégis elmeséltem volna a haveroknak, még frissben, aznap reggel, és bepróbálkoztam volna Elessiánál, ha már így ráharapott a szexre.

– Szerinted is dugtak? – álmélkodtam még mindig, de aztán kapcsoltam, hogy nem illik ennyire csodálkozni: – Úgy értem, hogy minden éjjel?

– Naná! Meg reggel, délben, délután… Amikor csak becsukódott mögöttük az ajtó.

Hányszor láttam a csajszi széttett lába között a bugyiját! – villantak be a képek. – Ültünk egymással szemben, és mintha elfelejtette volna, hogy nem nadrágban van.

Addig üsd a vasat, amíg vissza nem üt! – vallom, úgyhogy kihasználva a bizalmas beszélgetést, megkockáztattam egy kérdést:

– Szerinted én is bejöhettem volna a csajnak?

– Honnan tudhatnám? Nem érdeklődtél nála?

– Nem nagyon szólt hozzám… – válaszoltam tettetett szomorúsággal, hiszen az a nyár már elszállt, és egészen másra voltam kíváncsi: – Ez a csajszi… Hajni, akivel együtt laktok… barátkozós? – kérdeztem óvatosan.

Nem vált be a trükk: a nővérem ráérzett a lényegre, s felkacagott:

– Nem én fogom eldönteni, hogy szimpi leszel-e neki…

– Remélem, eddig csupa jót hallott rólam!

– Semmit. Mért meséltem volna rólad bármit is?

Fruzsi ezzel felállt az ágyamról, és befejezetnek tekintve a beszélgetést, kiment a szobából.

Miközben az ablakon át számolgattam a szemközti épület emeleteit, a nővérem bekiáltott:

– Van itt két kulcs felakasztva, egyik a lépcsőház, másik a lakás…

Becsapódott mögötte az ajtó, és ottmaradtam egyedül.

Olyan végtelen szabadságmámor tört rám, mintha nem is a négy fal között állnék, hanem legalábbis a pusztaságban, ahol a látóhatár legszélén látszik csak valami, az is délibáb. Egyetlen dolgot hiányoltam életem pillanatnyi szeletkéjéből: A haverok nem látnak. Mert mit ér mindez, ha nincsenek irigyek?

De mire is irigykednének? – kérdeztem magamtól, hiszen még nem történt semmi olyasmi. Megkaparintottam azt a két kulcsot, majd én is magam mögött hagytam a lakást. – De most hová?

Elindultam cél nélkül, bízva a szimatomban és az ösztöneimben, amiket mindeddig még nem sikerült próbára tennem.

Ez az! Ezt máris betudtam a vadászösztön működésének: Anélkül, hogy nézegettem volna a számokat, éppen annál a lépcsőháznál torpantam meg, ahová megérkezésemkor bezavart a zivatar. Csilla? – Eszembe jutott a neve. – Hol lehet most? – Legalább ugyanennyire izgatott az, is, hogy hová ment fel a srácokkal, és mit csináltak? – De nem volt időm várakozni, mert várt rám a főváros összes többi csaja.

Úgy rohantam a buszhoz, mintha a karrierem függne attól, hogy 5 perccel hamarabb vagy később érek a belvárosba. Leghátul rázattam magam, és igyekeztem útközben mindent megfigyelni, ha gyalog akarok visszajönni. Egyáltalán nem volt bonyolult az útvonal, és a körúton sürgősen le is szálltam: buszozni otthon is lehet.

Ez az! Sétálgatni és megnézni minden nőt. Kicsit csábított a zsúfolt villamos – összesimulni gyanútlan lányokkal –, de tudtam, hogy amint felszállok, egyből visszakívánkoznék a gyalogosok közé. Még így sem volt egyértelmű, hogy a páros vagy a páratlan oldal nyújtja a gazdagabb kínálatot. Mindig mintha éppen a másikon lennének többen, s ez annyira zavart, hogy erőt vettem magamon: Nem pislogtam át többé a túloldalra, csak azokat néztem meg – megfelelő alapossággal –, akik velem szemben jöttek, vagy hátulról elkerültek. Lassítottam is a lépteimen, mert sietve sem láttam többet, mint bandukolva.

Néha rápillantottam a kirakatokra, még ennél is ritkábban felnéztem az utcatáblára: Ilyen körút, olyan körút… Rá kellett döbbennem, hogy ez a taktika nem fog csajozást eredményezni, hiszen senki sem akart leszólítani. Fordítva kellene! Tesztként megkérdeztem néhány – gondosan kiválasztott – járókelőtől, hogy merre találom a Nyugatit. Később, a változatosság kedvéért a Keleti felől is érdeklődtem, de ez egy cseppnyi előrelépést sem jelentett a csajozásban.

Akkor következett be a váratlanfordulat, amikor az aluljáróban engem szólítottak le, többen is egymásután:

– Érdekel egy zsír-új telefon?

– Két belépő a mai… koncertre?

– Albérletet keresel?

Ez a legutóbbi ragadta meg a fantáziámat. Nemcsak a kérdező miatt, és a naponta ezerszer feltett kérdésből kiérződő fásultság sem nyerte volna el a tetszésemet, de tudat alatt megláttam benne a lehetőséget. A lány abban a pillanatban elmosolyodott, amint észrevette rajtam az érdeklődés első szikráját:

– Közel van, tágas, olcsó… – sorolta kapásból.

– Nálad?

– Én a szomszédban lakom, és nem is tartozom a lakás bútorzatához – nevetett.

Igyekeztem valami szakszerűt kérdezni:

– Mennyi a rezsi?

– Amennyit használsz.

– Mikor lehet megnézni?

– Most.

Belementem a mókába, és attól tartottam magamban, hogy ő is csak játszik, s nem feltételezi egy majdnem 17 éves srácról, hogy albérletet keres… Mindegy. Veszítenivalót nem láttam a dologban, legfeljebb azt mondom majd, hogy gondolkodnom kell rajta, de legelső próbálkozásnak mégsem rossz a csajozás terén, még akkor sem, ha nem is én kezdeményeztem.

Lekanyarodtunk a jólismert körútról, mellékutcákon, kopott házak között cikáztunk. Nem akartam további kérdéseket feltenni a lakásról, mert hamarabb kiderülne, mint ahogy odaérnénk, hogy nincsenek ilyen szándékaim, az intenzív csajozós szöveg meg szintén gyanús lehet.

Elhaladtunk egy park mellett – és az egyik sarkát levágva –, ahol szinte minden pad foglalt volt, s mindegyiken a csaj ismerősei ültek; odaköszöntek egymásnak. Egy lány hosszúkat lépve, átgázolva a kiégett füvön, odasietett hozzánk:

– Szeretnél még egy lányt? – állta el az utamat, és kezét a derekamra tette.

– Hagyjál már! – válaszolt helyettem emez a csajszi, az albérletes. – Megnézzük a lakást…

A vadonatúj ismerős nem tágított:

– Megnézzük hármasban? – hunyorgott rám, és szorosan a melleihez húzott.

Emez megragadta a karomat, és szinte kimenekített a helyzetből. Egy közeli kapualjhoz húzott, és büszkén mutatott fel a vedlett épületre:

– Ez lenne az, parkra néző kilátással. Gyere! – Előttem lépkedett felfelé.

Folytatása következik!

Meddig mennél el? I. rész 2. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

A következő pár hónapban belerázódtam a munkába. Susannel sorban főztük az egzotikus ételeket a netről letöltött receptekből, majd borozgattunk a teraszon. Minden péntek vagy szombat estét a West Enden töltöttünk, szombatonként pedig kitakarítottunk és levittük a szennyest a mosodába a pincébe, majd lehuppantunk a kanapéra élvezni a kedvenc sorozatunkat. Minden kedd és csütörtök este két-két órát töltöttünk az épület edzőtermében. Egyesek számára talán unalmasnak tűnt volna ez a rutin két a korai húszas éveiben járó fiatal nőnek, de mi pont így éreztük jól magunkat.

Egy meleg májusi péntek este épp a teraszon boroztunk, amikor Susan hirtelen felhördült.

Követtem a tekintetét az utca túloldala felé és én is azonnal ledermedtem. A szemközti házban, egy emelettel alattunk egy meztelen férfi ácsorgott az erkélyen. Abban az épületben mindenhol padlóig érő teraszablakok voltak. A többségük el volt függönyözve, az övé viszont fedetlenül állt, így a lakásból kifelé áradó fény zavartalanul világította meg alakját. Emellett a mi erkélyünkkel ellentétben, amit derékmagasságig érő palánkfal vett körül, az övén csak vas korlát volt, így szabadon rá lehetett látni minden apró részletre. Azt pedig el kellett ismerni, hogy én ezt a legkevésbé se bántam.

Egy pillanatra megdermedtem, amikor arra gondoltam, bármelyik pillanatban felnézhet és megpillanthatja, hogy őt bámuljuk, ő azonban, úgy tűnt, teljesen magába feledkezett. Csak állt ott a korlátnak támaszkodva és az italát kortyolgatta. Mi pedig csak bámultuk őt, miközben persze egy kicsit hátrébb húzódtunk, a lehető legjobban elbújva szem elől.

Egyikünk se volt már szűz. Susan a maga három korábbi partnerével beelőzte az én kettőmet, azonban egyikünk se látott még ilyesmit korábban. A fickónak hatalmas szerszáma volt. Még petyhüdt állapotban is nagyobb volt, mint amit el tudtam volna képzelni.

Az egyetlen szó, amit Susannel ki tudtunk nyögni, csak annyi volt: - Te szent ég!

Pár perccel később a férfi megfordult és besétált a lakásába, az elfüggönyözetlen ablakokon keresztül azonban így is tisztán láttuk őt, ahogy fel-le sétál a szobában telefonnal a kezében, haralmas farka pedig ide-oda himbálódzik.

- Elhiszed, hogy ez tényleg igazi? - suttogta Susan.

- Tudom is én – nevettem fel. - Menj, és nézd meg közelebbről, ha érdekel!

- Eszemben sincs – nyögött fel. - Bolond lennék azt a monstrumot a puncim közelébe engedni.

Zavartan felnevettem. Sosem hallottam még olyasmit Susan szájából, mint hogy „punci”. Sosem beszéltünk különösebben a szexről. Amikor pedig mégis, mindketten igyekeztünk a lehető legtávolságtartóbban fogalmazni.

Végül a fények kialudtak a fickó lakásában és a show véget ért. Mi is lassan a szobánk felé indultunk, Susan azonban még kuncogva megjegyezte: - Jó szórakozást éjszakára! Nekem biztosan az lesz.

Pontosan tudtam, mire céloz. A gondolatra pedig, hogy valószínűleg ugyanazt fogjuk csinálni a magunk ágyában, azonnal elpirultam.

***

Másnap reggeli közben Susan a legnagyobb meglepetésemre bevezetés nélkül rákérdezett: - Na, hogy telt az éjszakád?

Csak bámultam rá, miközben az agyam vadul azon zakatolt, hogy mit is mondhatnék.

- Hogy őszinte legyek, hónapok óta nem éltem már át ekkora orgazmust.

Ahogy visszagondoltam az éjszakára, elmerengve összepréseltem az ajkaimat, majd egyre szélesebben elmosolyodtam.

Susan felnevetett.

- Szóval neked is ennyire jó volt, he?

- Ha te mondod – vontam vállat. Még mindig nehezen hittem el, hogy ilyesmiről beszélgetünk kávézás közben, olyan természetességgel, mintha csak egy hétköznapi film történetét boncolgatnánk, amit mindketten láttunk.

- Láttál már valaha is valakit ekkora szerszámmal?

- Még mindig nehezen hiszem el, hogy igazi lett volna – válaszoltam.

Ő megvonta a vállát, majd végül témát váltott.

- Ki kéne találnunk, hogy mit együnk a héten, mielőtt elmegyek vásárolni. Van valami kívánságod?

A következő két órát receptek böngészésével töltöttük és listát készítettünk a hozzávalókról.

- A zöldséges után elmennék kicsit kocsikázni. Van kedved velem tartani?

- Kocsikázni? Hova?

Titokzatosan felvonta a szemöldökét és csintalanul elmosolyodott.

- Meglepetés.

- Oké. Legyen! - vontam vállat.

***

Gyönyörű verőfényes nap volt, úgyhogy lenyitottuk Susan kocsijának tetejét. Mindketten trikót és sortot viseltünk és süttettük magunkat a napon menet közben.

Kissé kényelmetlen volt ilyen szerelésben vásárolgatni, még ha amúgy az esti korzózáshoz tökéletesen meg is felelt volna. A családanyákkal tömött sarki boltban viszont egészen más volt a helyzet.

Amikor utána Susan felhajtott az autópályára és beletaposott a gázba, elképzelni se tudtam, merrefelé tarthatunk. Még mindig nem szólt egy szót sem róla, úgyhogy csak hátra főltem és élveztem, ahogy a menetszél simogatja az arcomat és hosszú, barna hajamat.

Mindketten felnevettünk a kamionosok kihívó dudálásain, miközben elhajtottak mellettünk.

- Bizonyára bőszen üzengetnek egymásnak a rádiójukon, hogy „figyeljétek azt a két csinibabát a kék kabrióban!” - nevetett Susan.

Amikor húsz perc múlva lehajtott egy bevásárló központhoz, már egyértelmű volt, hova tartunk. Csak azt nem tudtam elképzelni, miért.

Percekig sétálgattunk a hatalmas plüss állatok tömkelege között. Még a helyi akváriumra is vetettünk néhány pillantást. Abban azonban biztos voltam, hogy nem azért kocsikáztunk idáig, hogy plüss figurákat meg halakat nézegessünk.

Aztán Susan egyszer csak megfogta a kezemet és határozottan a vadászrészleg felé vezetett, mint aki pontosan tudja, mit akar.

***

Aznap este ismét vidáman sétálgattunk a West Enden. Mindkettőnknek ahhoz támadt kedve, hogy ma este valami egészen újat készítsünk vacsorára.

Miközben ő a ráktállal foglalatoskodott, én elsimítottam a fehér abroszt az asztalon és gyertyákat gyújtottam. Amikor elkészült az étel, minden egyéb fényt leoltottunk és kellemes csendben élveztük a vacsorát.

Amikor végeztünk és elpakoltunk mindent a mosogatógépbe, még mindig eléggé korán volt, úgyhogy én engedtem magamnak vizet a hatalmas kádunkba és egy pohár bor kíséretében kényelmesen elhelyezkedtem a habok között.

A kellemes melegségben lehunyt szemmel végiggondoltam a helyzetemet. Mintha csak megütöttem volna a főnyereményt a lottón. Volt egy nagyszerű munkám, remek munkatársaim, akik mindig segítettek beletanulni az új pozíciómba. Volt egy csodálatos lakásom és a legtökéletesebb lakótárs, akit csak el tudtam képzelni magamnak.

Bár csak egy fürdő volt a lakásban, ez egyáltalán nem zavart minket Susannel, lévén sose voltak szégyenlősek meztelenül, vagy legalábbis rendkívül alulöltözötten mutatkozni egymás előtt. Egyáltalán nem volt szokatlan, hogy egyikünk a zuhany alatt legyen, miközben a másik a kádban ejtőzik. Még azzal se terheltük magunkat, hogy becsukjuk az ajtót.

Amikor azonban megpillantottam a vigyorgó Susant az ajtófélfának támaszkodva, felvontam a szemöldökömet: - Mi az?

- Megint itt van a fickó – suttogta, mintha a szavai odáig elhallatszhatnának. - Siess! A teraszon várlak.

- Most is meztelen?

- Aha – válaszolta, azzal rögtön el is fordult és huncut nevetés közepette elsietett.

Kikászálódtam a kádból és gyorsan megszárítkoztam, majd magamra húztam egy bugyit és köntöst, mielőtt a konyha felé indultam volna. Újratöltöttem a poharamat anélkül, hogy felkapcsoltam volna a villanyt. Gondoltam, hogy Susan azért kapcsolta le, nehogy az árnyékok eláruljanak minket az erkélyen.

Halkan kinyitottam az ajtót és kiléptem barátnőm mellé. Alig bírtam megállni, hogy fel ne nevessek, amikor megpillantottam Susan kezében a bevásárlóközpontbeli szerzeményét, egy méretes vadásztávcsövet. Lehuppantam az odakint felállított székek egyikébe, úgy helyezkedve, hogy épp csak a palánk fölött kikukucskálva élvezhessem a látványt.

A fickó a nappalijában állt és most is telefonált. Féloldalasan állt hozzánk képest, úgyhogy tökéletes belátásunk volt méretes puttonyára. Úgy egy perc múlva Susan átnyújtotta nekem a távcsövet, én pedig mohón irányítottam azt a célpontra. Hangosan felnyögtem, ahogy a könnyen kézbe illő apró alkalmatosság meglepő élességgel karnyújtásnyi közelségbe hozta a szomszéd épület történéseit. Még az alácsüngő férfiasság dagadó ereit is könnyen ki tudtam venni az őket körülölelő golyók kíséretében.

Amikor Susan visszavette a távcsövet, én pedig ismét csak szabad szemmel fürkészhettem a látványt, két dolog vált nyilvánvalóvá számomra. Először is, a fickó egyértelműen nagyon büszke arra, amije van, másodszor pedig pontosan tudja, vagy legalábbis reméli, hogy közönsége is akad.

Ekkor döbbentem rá, hogy talán csak bolondot csinálunk magunkból a rejtőzködésünkkel. Ha tudna rólunk, talán csak még pazarabb show-t mutatna be nekünk. De ennek ellenére se repestem a gondolattól, hogy észrevegyen minket és onnantól már könnyedén kiszámolhassa, hányadik emeleten és melyik lakásban lakhatunk. Nem. Az már túl sok lenne. Egyikünk se akarta, hogy egyszer csak bekopogtasson az ajtónkon.

Ismét átvettem a távcsövet Susantől és a szememhez emeltem. Ezúttal azonban nem csak távoli szomszédunk lábai között hordott készletét vizsgáltam meg. Mindent egybevéve is meglehetősen megnyerő és jóképű fickó volt kockás hassal, dagadó izmokkal és ízlésesen szőrös testtel. A látvány alapján korai harmincasnak néztem.

Némi figyelmet fordítottam a lakására is. Hasonlóan megnyerő volt, mint a mienk, ízléses bútorokkal és elrendezéssel. A mienkhez hasonlóan az övé is egybenyitott volt, így könnyedén beláttam mindent az étkezőjétől kezdve a konyháján keresztül. Az asztalon váza pihent, a konyhapulton pedig cukorkákkal teli edény.

A hálószobája is takaros volt. Méretes franciaágy western-mintás ágytakaróval és számtalan díszpárnával. Azon merengtem, vajon ő ilyen pedáns, vagy bejárónőt tart.

Épp akkor kellett visszaadnom a távcsövet Susannek, amikor ismeretlen ismerősünk kilépett a teraszra. Megint a korlátra könyökölt és belekortyolt az italába. Szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta a tény, hogy bárki megláthatja. Egyszer se nézett fel, de le vagy oldalra sem. Talán így bátorította esetleges kukkolóit, hogy nyugodtan élvezzék a látványt.

- Azt hiszem, a West End ma kénytelen lesz nélkülözni minket – súgtam oda kuncogva barátnőmnek.

- Azt meghiszem – válaszolta anélkül, hogy elvette volna a távcsövet a szemétől.

Úgy egy óra tert el, amíg Mr. Dákó, ahogy magunk között neveztük őt, úgy döntött, hogy visszatér a lakásába, majd még egy óra, amíg a lámpákat is lekapcsolta, kivéve a hálószobában világítót, ami csak azután sötétült el, hogy leskelődésünk tárgya kényelmesen elhelyezkedett a takarója alatt.

***

- A fenébe a borral! - horkantott fel Susan. - Egy ilyen műsor után nekem valami erősebb kell.

- Én is odaadnám most a fél karomat egy Screwdriver-ért¹ - kacagtam fel. - Egy igazán keményért.

Miközben összeütöttük az italainkat, Susan még hozzátette: - Ha már keményről beszélünk, el tudod képzelni, milyen lehet, amikor a fickó megmerevedik?

Beleborzongtam a gondolatba.

- Még csak elképzelésem sincs.

Miután letelepedtünk a nappaliban, Susan kimondta az én gondolatomat is: - A fenébe is! Még ha mindig „csak” ekkora is, nincs az a nő, aki képes lenne ezt elviselni magában.

- Vagy háromszor akkora lehet, mint a legnagyobb játékszer, amit valaha használtam – kontráztam gondolkodás nélkül, majd elpirultam, amint ráébredtem, épp most mondtam el a lakótársamnak, hogy már használtam vibrátort.

Susan azonban csak felnevetett.

- Én is azt hittem eddig, hogy az én dildóm nagy. De az övét még csak meg se közelíti.

- El se hiszem, hogy a szexuális segédeszközeink méretéről beszélgetünk – mondtam ki végül pironkodva.

- Ó! Nyugi már! - horkantott. - Mégis ki ne használna ilyeneket? Egyébként is, jól végzik a dolgukat és kevésbé erőszakosak, mint a legtöbb férfi.

Igaza volt. Az életem pont tökéletes volt anélkül, hogy egy férfi felforgathatná. Bár mindketten kaptunk bőven ajánlatokat, különösen a West Enden való sétáink során.

- Ezzel egyet tudok érteni – bólintottam.

Amikor végeztünk az italainkkal és elkezdtünk készülődni az ágyba bújáshoz, Susan még vidáman hozzátette: - Talán jobb, ha ma éjjel oda se figyelsz a szobám felől érkező hangokra.

- Olyan vagy! - kacagtam fel.

- Úgy beszélsz, mintha nem tudnád már most, hogy holnap reggel neked is új elemeket kell majd szerezned a játékszeredbe.

- Oké. Ott a pont.

És Susannek ismét igaza volt. Amint lehunytam a szememet, egyből megjelent előttem Mr. Dákó hatalmas szerszáma. Szinte gondolkodás nélkül simogatni és markolászni kezdtem a melleimet, majd, nem sokkal később, már a mellbimbóimat morzsolgattam ujjaim között.

Perceken belül menthetetlenül felizgultam és muszáj volt könnyítenem magamon. Letoltam a butyimat és a csiklómat kezdtem izgatni. Hamarosan a műbroki is előkerült az éjjeliszekrényemből. Onnantól pedig már csak pillanatok kérdése volt, hogy feljussak a csúcsra. Egyáltalán nem érdekelt, milyen zajt csapok. Szabadon, hangosan felnyögtem, amikor elért a gyönyör.

Folytatása következik!

1Sccrewdriver: Narancsléből és vodkából készülő koktél. A szó eredetileg csavarhúzót jelent.