Casting 4. rész - Alibi, mert jobb, ha otthon nem tudják

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 3. rész

****************************************

– Van pasid?

– Van – vágta rá Rami. – Neked?

– Van-nak – szótagolta Horni.

Leültek egy asztalhoz az ablak mellé.

– De úgy értem, akivel jársz…

– Arra mondtam: vannak. Tudja, a pasid, hogy castingolsz?

– Igen… – Ramóna egy pillanatra lesütötte a szemét, majd felnevetett: – Azaz, hogy mégsem, dehogyis!

– Sejtettem. Jobb is úgy, ha nem tudják, mert rohadt féltékenyek tudnak lenni, ha azt hiszik, hogy rajtuk kívül belepiszkál valaki a járatba.

– Nem biztos, hogy az enyémet zavarná… Arra is rábeszélt, hogy feküdjek le a haverjával.

– Az más! Akkor úgy érzi, hogy ő a főnök. De ha te találtad volna el, akkor lenne ricsaj!... Kérsz hozzá valamit?... – A pincérnőhöz fordult: – Kettő kávét kérünk… Az egyikhez még cukrot se…!

– Te se szoktad elmondani?

– Kinek? Hát hibbantnak nézek én ki? Ezek úgy működnek, hogy van egy pasid, „A”, és a másik, a „B” természetesnek veszi, hogy azért vele is kavarsz, de visszafelé már nem érti meg a dolgot. Ha őmellette akarsz mással is kavarni, azt már nem tudja elképzelni. Egyik sem. Világos?

– Valamennyire. Hány pasid van?

– Most csak négy.

– Rendesen?

– Mi az, hogy rendesen? Hogy dugok-e mind a néggyel?

– Aha.

– Minek tartanám őket különben? Dísznek? Van egy állandóm, mert kell egy ilyen, emezek lelkének jót tesz, ha tudják, hogy van pasim, mégis kavarok velük. De ők már nem tudnak egymásról, mert azt nem díjaznák.

– És a fő-pasi az tudja, hogy mással is…?

– Nem tartozik rá. Maradjon csak meg abban a hitben, hogy csak ő van, és amikor ő nem ér rá, akkor elutazom vidékre a szüleimhez. Most is vidéken vagyok, mint látod.

– Olyankor is „elutazol” – mutatta Ramóna az ujjaival az idézőjeleket –, amikor a másik néggyel…?

Horni felkacagott:

– Valamit elszámoltál, mert összesen van négy pasi! De az ötlet nem rossz, még egy-kettő simán belefér.

– Ha a másik hárommal vagy, mit mondasz?

– Vidék.

– És ha közülük vagy valamelyikkel? – kíváncsiskodott Rami.

– Alapszabály szerint csak a… hogy nevezted?... csak a fő-pasival vagyok, vagy vidéken, a szüleimnél. Így nem lehet sem eltéveszteni sem belebonyolódni. Te sosem keféltél még félre, hogy ennyire érdekel?

– Csak úgy, hogy tudott róla a barátom… aki egyébként nős ember… sőt ő vett rá.

– Elmeséled? – Horni a sötétbarna folyadékot nézegette a csészében.

– Persze – mosolygott Ramóna. Úgy érezte, mintha ők ketten már régóta barátnők lennének, s így a másik lánynak természetesen mindenről tudnia illik. – Györknek hívják a pasit, két emelettel fentebb lakik a feleségével. Egyszer véletlenül összegabalyodtunk, felmentem hozzá, én sem tudom pontosan, hogy miért, de első szóra. Féltem is egy kicsit, mert akkor még szűz voltam, közben a kíváncsiság is… hát igen, érdekelt, hogy milyen is lehet. Pezsgőztünk, aztán levetkőztetett, és simogatott mindenütt a farkával.

– Az jó! Engem is fel lehet húzni rendesen, ha valaki nem kezd el, durr-bele…

– Nem volt durr-bele, csak kirázta magának, és megmutatta, hogy kell csinálni. Semmi több! Úsztam a saját nedvességemben, de jólesett az egész. Másnap hanyatt-homlok rohantam hozzá! Könnyű dolgunk volt, mert a felesége mindennap 7-kor elment otthonról, és 5 után ért haza, Györk pedig napközben bármikor el tudott szabadulni, úgyhogy csak rajtam múlott, hogy mikor talizhatunk. Én pedig igyekeztem suli után, nyomtam a 6. emeleti liftgombot.

– Kitalálom. Második nap ott várt a haverjával, hogy ő is szereti a fiatal csajszikat. Hány éves voltál?

– 16. Majdnem.

–. Finom falat a nős pasiknak! Eltaláltam?

– Nem egészen. Sőt, egyáltalán nem! – tiltakozott Rami akkora elánnal, mintha legalábbis gyilkossággal vádolták volna meg a barátját.

– Nem értelek, de mondd csak tovább!

– Megéreztem, hogy szükség lehet alibire, ezért otthon több szakkörről is meséltem, és minden napra fedve voltam. Szóval másnap rohantam… Megint levetkőztetetés, simogatás, aztán megfordult és nyalni kezdett. Nem hittem volna, hogy ez ilyen jó lehet! Odahúztam a farkánál fogva, mindenképp meg akartam mutatni, mennyire élvezem, és azt akartam, hogy neki is jó legyen. Cumiztam. Így ment el kétszer is, a számban, én meg legalább hatszor a nyelvétől, majd rohantam haza. Máris elkezdtem várni a következő délutánt!

– Ügyes! Mármint a pasi.

– Megértettem néhány dolgot. Például az csajokat az osztályból, akik lefotózták magukat a fürdőszobában, és „tévedésből” elküldték valamelyik srácnak. A szünetekben látták a srácok viselkedéséből, hogy melyikük rázta már ki magának a fotóra, mert terjedt a kép….Én is megtudtam végre, milyen az, amikor engem kíván egy férfi!

– Te meg őt.

– Nem kell még castingolnunk?

– Az koránt sincs ilyen érdekes, de lassacskán megnézhetjük, hol tartanak…Visszamehetünk – vonta meg Horni a vállát.

Ramóna legszívesebben a nyakába ugrott volna.

– Sosem volt még ilyen jófej barátnőm! – áradozott.

Ballagtak vissza a castingra.

Folytatása következik!