Casting 6. rész - Magadat add!

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 5. rész

****************************************

A bugyis lányok türelmetlenül toporogtak és féltékenyen pislogtak egymásra. Egyikük néma pantomimmal többször eljátszotta, hogy kopogtat az ajtón, majd két kézzel dörömböl, ezen a süket bohózaton valamennyire feloldódtak és jól szórakoztak. 

Mind a négyen leengedték a hosszú hajukat, eligazgatták. A hófehér bőrű, fekete hajú megsodorgatta a mellbimbóit, és elégedetten végigsimított a hasán.

Másfél percet tartózkodott bent a legutóbb szólított lány, ruháját igazgatva jött kifelé, és vidáman az ajtóra mutatott. Emezek négyen, szinte egyszerre beözönlöttek, akár a mazsorettek a sikátorba.

– Mit csináljak, ha bemegyek? – aggodalmaskodott újra Ramóna.

Horni megvonta a vállát:

– Köszönj csókolommal! Utána kérdezd meg, hogy kit kell leszopni!

Rami elengedte a füle mellett a gunyoros tanácsot:

– Kérdeznek majd valamit?

– Azt, hogy szűz vagy-e…

– Lökött! – Barátnőjére nyújtotta a nyelvét. – Te következel?

– Lehetséges – válaszolta Horni közönyösen, ám szinte már le sem vette a szemét az ajtóról. – Az a lényeg, hogy magadat add! – hadarta, mintha hirtelen megbánta volna, hogy nem oktatta ki kellőképpen Ramit. – Az igazi filmesek ritkán keresnek műanyagot, vagy jellegtelen, üres bábut. Azt szeretik, ha a filmből az jön le, hogy bárkiről szólhatna az, bármelyik filmnéző pasinak a szomszédja szerepelhetne, akik majd ütemesen…

Nem fejezhette be a mondatot – bár Ramónának erős sejtései voltak az ütemesség mibenlétéről –, viháncolva tódult kifelé a 4 bugyis csaj. Alig 2 perc után! Nem is álltak le beszélgetni senkivel sem, csak röhigcsélve, egymásra tekingetve öltöztek, és „igyunk hamar valamit!” – felkiáltással eltűntek a teremből.

Horni közben beosont. Ramóna a csukott ajtót nézve igyekezett kitalálni, mi folyik odabent. – „Éppen vetkőzik?” – Fogalma sem volt, hiszen nem járt még castingon.

Teltek a másodpercek. – „Magamat adjam? De milyen vagyok?” – Legszívesebben elfutott volna, egyszerűen le a lépcsőn, és mielőbb elfelejteni ezt az egészet. – „De akkor minek vártál ennyit?” – kérdezte magától. – „Most, ha eddig elmentél, várd meg, hogy kiröhögjenek!” – Lopva végignézett magán, leghosszabban a testes combján időzött. – „Na, ebből ennyi elég is volt, vége!” – De akármennyire is menekülőre fogta volna a dolgot, lábai megtagadták az engedelmességet. A vaskos lábak nem szándékoztak megmozdulni.

Eltelt 2 perc, Horni még mindig bent volt. Az előbb a 4 csajszinak összesen is elégnek bizonyult ennyi idő. – „Mit csinálnak a barátnőmmel?”

– Magadat add! – csengett még a fülében. – „Magadat add! Magadat add!” – mondogatta mintha ráolvasással könnyebb lenne… Amikor Horni kilépett az ajtón, és hátrafelé mutatva biztatta megszeppent barátnőjét:

– No, menj gyorsan!

Ramóna járás közben ügy összeszorította a combjait, mintha valami ki akarna pottyanni a bugyijából. Egy mákszem. Jóval később, a következő lépésnél jött rá, hogy zabszemet szokás mondani, és nem a tangába helyezi a népnyelv, sőt nem is kiesni akar, hanem nem megy be… – Összevissza cikáztak a gondolatai.

Kínlódva tette meg a 6-8 lépést.

Ketten ültek az asztal mellett. Előttük halomban a papírlapok, azokon két laptop. Hátrább, a harmadik szék ülőkéjén egy piros bugyi, a székről hiányzó harmadik férfi az ablaknál állva, kifelé fordulva telefonált.

A kétoldalt kopaszodó, a maradék hajszálai között cirmosan őszülő, egyébként összességében is szürkének tűnő férfi felpillantott a laptop képernyőjéről:

– Vidéki vagy? – Közben Ramóna adatlapjáért nyúlt. – Nem okoz gondot, ha fel kell járni? Vagy van hol laknod Pesten?

– Igen – válaszolt a lány egyszerre az összes kérdésre.

– Van piercinged?

– Nincs.

– Tetkó?

– Nincs.

A pasas valamit írogatott a gépen, a mellette ülő odahajolva olvasta, és többször bólintott, közben ő is megnyomott néhány billentyűt a másik laptopon.

– Szereted a szexet?

– Igen.

– Tabu van?... Olyan, amit nem csinálsz? – magyarázta a kopaszodó.

– Nincs.

– Cumizol?

– Igen.

– Lenyeled?

– Igen.

– Popóba?

– Igen.

– Vetkőztél már le több ember előtt?

– Igen.

– Keféltél már több ember előtt?

– Igen.

– Többesben?

– Igen.

– Mennyi az a több?

– Kettő.

– Szeretnéd hárommal, néggyel, többel csinálni?

– Igen – vágta rá Ramóna, bár ebben egyáltalán nem volt biztos. Inkább úgy gondolta, hogy Györk még arra is rá tudná beszélni. De ezt hiába magyarázná a laptopot bámuló férfinak, aki esetleg szintén rá tudná beszélni, mert annyira behízelgő hangja van, csak kicsit gépies. És különben is: mitől lenne más 4 pasi egyszerre, mint 1 pasi négyszer? Csak még izgalmasabb!

– Cumiztál már le idegent?

– Igen.

– Keféltél már idegennel?

– Igen.

– Hány perc után?

– Öt, vagy annyi sem…

– Oké – nézett fel a férfi. – Hány perce vagy bent? Öt? – mosolygott. – Vetkőzz le!

Folytatása következik!