Gyönyörök szigete II. rész - Műveltség 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete II. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 5.

*********************************************************************

Majdnem mindenki izgatottan várta a sétát a strandra, hogy megmártózhasson az óceánban, miután végeztünk az evéssel, úgyhogy hagytam, hogy visszatérjenek a szobáikba összekészülni, amíg én visszahúzódtam a saját szobámba. Az után a csók után, amit az arcomra adott annak a fény-a-legsötétebb-éjszakában-típusú mosolynak a társaságában, Lindsay szorosan Devon és Pamela nyomában loholt a fejemben lejátszódó versenyben. Nehéz lett volna megmondani, melyikük épp az aktuális kedvencem. Túl közel voltak egymáshoz.

Jelenlegi állás szerint csalódhattam volna bármelyikükben is? Lindsay-t körüllengte az az ártatlan légkör, ami teljesen magával ragadott. Amikor megjelent a reggelinél, hosszú, szőke haját kócos kontyba tűzve, nem néztem volna tizennégynél vagy tizenötnél többnek tizennyolc éves kora ellenére. Ez, ha lehet, még jobban felizgatott.

Pamela viszont, a másik oldalról, egy élete csúcsán lévő sztriptíztáncos küllemével rendelkezett. Csodálatos teste volt, emellett azonban két lábbal a földön járt és nagyon kedvelhető természete volt. Az igazat megvallva eléggé csöndesnek és kimértnek tűnt, de reméltem, ha elég időt töltünk együtt, ki fog majd nyílni a társaságomban. Nagyon érdekelt, hogy megismerjem őt közelebbről is.

Ami pedig Devont illeti, ő a szó minden értelmében egy igazi istennő volt. A 27 éves pennsylvaniai lány maga volt a megtestesült kedvesség és érzelmesség. Még most is megborzongtam, amikor eszembe jutott az előző este, amikor az az imádni való szőkeség váratlanul egy csókot nyomott az arcomra. Igazán meglepett vele. Mondanom se kell, hogy igen hamar nagyon megkedveltem őt.

Egyértelmű volt, hogy nem dönthetek rosszul, ha hármójuk közül választok magamnak kedvencet. Lindsay olyan friss volt és életvidám, míg Pamela érett és megfontolt, Devon pedig egyértelműen nagyon egyenes és nyitott személyiség, amit nagyon sokra értékeltem.

Persze eszembe se jutott volna Camille-t vagy Trish-t leértékelni. Az utóbbi fizikoterapeutaként olyan fizikai adottságokkal rendelkezett, ami még Pamelával is felvette a versenyt. Az egyetlen problémám az volt vele, hogy a közöttünk zajló interakciók igencsak korlátozottak voltak ezidáig. Azonban ennek ellenére is feltűnt, hogy milyen barátságos és elegáns személyiség. Feltűnt, hogy mindig mosolyog, valahányszor csak rá nézek. Talán amiatt, hogy Lindsay mindig mellette volt? Ha egy valami is tiszta volt eddigre a szigeten, az az volt, hogy Trish erőteljesen vonzódik Lindsay-hez. De hát, még egyszer, ki hibáztathatta volna ezért? Eközben azonban, úgy tűnt, Trish megfeledkezik mindenkiről a szigeten, beleértve engem is. Szerettem volna ezen változtatni. Trish olyan fajta nőnek tűnt, akibe megéri energiát fektetni, hogy kapcsolatot teremtsek vele. Ez az érzés pedig bizonyára kölcsönös is volt.

Az alapján a beszélgetés alapján, amit múlt éjjel Devonnal folytatott, Camille nem bízott még meg teljesen bennem, vagy legalábbis a szándékaimban. Teljesen megértettem az aggodalmait, annak ellenére is, hogy úgy tűnt, egyedül neki vannak kétségei azzal kapcsolatban, hogy a szándékaim a következő hat hétre teljesen őszinték és egyenesek. Szerettem volna elnyerni a bizalmát a következő napokban vagy hetekben. Ezt pedig nem érhettem el máshogy, mint hogy egyszerűen magamat adom.

Persze eszembe se jutott kihúzni Amy-t a potenciális kedvenceim listájáról. Önjelölt nimfomániásként Amy volt a legegyenesebb és legagresszívabb közöttünk, ha bármi szexuális dologról esett szó. Még mindig a szemem előtt lebegett a kép, amikor előző éjszaka feltűnt az ajtómban a kis blúzában és miniszoknyájában, széles vigyorral az arcán. Hihetetlen teste volt, akárcsak akkor, amikor az este megjelent a „Sin for Sale”-feliratú pólójában. Sosem fogom elfelejteni azt a képet.

Amy meglehetősen nagyképű volt, ami mostanra igencsak egyértelművé vált, és nem félt kimondani a véleményét. Ezzel azonban már nem egyszer túlfeszítette a húrt a Lindsay irányába megfogalmazott szavaival. De tudott ő nyújtani ennél jobbat is? Volt egy olyan érzésem, hogy Amy ilyeneket mondott mindenkinek egész életében. Úgy tetszett, szereti lesokkolni az embereket ilyesmikkel. De vajon felfogta, milyen következményei lehetnek az ilyen szavaknak?

Ennek ellenére kedveltem Amy-t. Láttam azt a jó és nagylelkű embert, aki ez alatt az agresszió alatt rejtőzött. Vajon el tudom majd érni idővel, hogy ez a személyiség kerüljön túlsúlyba és jobban megismerhessem őt? Talán egy kis törődés és szeretet megtenné a hatását? Akárhogy is, meg akartam tenni mindent, hogy segítsek Amy-n. Szerettem volna jobban megismerni őt minden oldaláról. Úgy tűnt, sok közös van bennünk.

El tudtam képzelni magam, ahogy reménytelenül beleszeretek bármelyikükbe. Mind a hatuknak voltak értékei és sajátosságai, amik nagyon közel álltak a szívemhez. A következő hat hétben azt kellett kiderítenem, melyikőjük áll a legközelebb hozzám. De hát, megint csak, lőhettem mellé ilyen lehetőségek között?

Ahogy már említettem, azért hívtam ide ezeket a nőket, hogy megtalálhassam azt, aki mellett majd megállapodhatok. A jövőben ez lebeg majd a szemem előtt.

***

Miközben egy pohár gyümölcslevet kortyolgattam a szobámban, arra a megállapításra jutottam, hogy jelenleg Pamela foglalja el az első számú kedvencem pozícióját. Előző éjszaka azzal a gondolattal aludtam el, hogy Amy birtokolja ezt a címet, mostanra azonban már visszatértem az eredeti választásomhoz.

Nem tudtam kiverni a fejemből Pamela magával ragadó arcát és csodálatos testét. Ezek a képek kísértettek egyfolytában, merevvé varázsolva farkamat a gatyám rejtekében. Kortyoltam egy nagyot a gyümölcslevemből, remélve, hogy az majd némiképp megnyugtat, de sajnos tévedtem.

Candice Swanepoel alias Pamela

Vettem egy mély levegőt és úgy döntöttem, befészkelem magam a szomszédos kukkoló szobába. A monitorok mindegyike, amelyek a vendégszobák eseményeit voltak hivatottak közvetíteni, most sötéten pihent, ami azt jelentette, egyik hölgy se tartózkodik ott, mivel ellenkező esetben a mozgásérzékelők beindították volna a felvételt. Ez nagyszerű hír volt. Szerettem volna, ha mindenki aktivizálja magát és nem a szobáikban kuksol.

A nyugati partot figyelő kamera aktivizálódott és a képernyőn Devon, Amy és Camille hármasa jelent meg, amint a partvonal mentén futnak, fröcskölve egymást a vízzel, múlatva az időt parányi bikinijeikben. Magamban azon merengtem, vajon lekerülnek-e majd azok a bikinik, hogy a lányok felszabadultan nudizhassanak. De persze ez csak az én vágyálmom volt.

Meglepetésként ért, hogy Trish és Lindsay, akikről azt hittem, hogy az első útjuk a strandra fog vezetni, mindketten az edzőteremben voltak. Az idősebb nő épp a karizmait dolgoztatta meg az egyik gépen, miközben fiatalabb barátnője egy közeli nyújtópadon ült és beszélgettek.

Trish egyértelműen a testedzés megszállottja volt, úgyhogy nem hagyhatta ki a hatalmas edzőtermet. Lindsay azonban olyan karcsú volt és törékeny, hogy nehezen tudtam volna elképzelni, amint súlyokat emelget. Legfeljebb az jelenhetett meg a lelki szemeim előtt, ahogy Trish fekve kinyomja őt. Na az olyasvalami lett volna, amit szívesen megnéznék...

A könyvtárat mutató monitoron láttam, hogy Pamela az egyik asztalnál ücsörög egy vékony, drótkeretes szemüvegben, vonzóbb látványt nyújtva, mint valaha. Úgy tűnt, nagyon elmerül a kezében tartott könyvben, bár azt nem tudtam kivenni, melyik kötetről van szó. Aztán azonban átsuhant az agyamon a kérdés, hogy vajon miért van Pamela teljesen egyedül a könyvtárban.

Hmmm...

Mindegyik nő élvezte valakinek a társaságát a sziget különböző pontjain, úgyhogy úgy döntöttem, én is segítőkezet nyújtok Pamelának. Nem csak azért, mert ő volt az aktuális kedvencem, de úgy egyáltalán önmagáért is. Bárkit láttam volna egyedül akárhol a szigeten, ugyanígy döntöttem volna.

Csendben kiléptem a kukkoló szobából, bezártam az ajtaját és elindultam a könyvtár felé.

Amikor oda értem, ismét lenyűgözött Pamela hihetetlen szépsége. Soha korábban nem tudtam elképzelni, hogy egy nő ilyen gyönyörű lehet, ahogy szemüvegben ücsörög és olvas. Egy pillanatra még az is eszembe jutott, hogy Pamela még szebb is szemüvegben, mint anélkül. Ettől csak még elegánsabbnak és vonzóbbnak tűnt.

Úgy tűnt, a jelen lévő hölgyek közül az, akit a legjobban tudok tisztelni, éppen Pamela. Talán az tette, hogy annyival jobb volt, minden tekintetben, mint a tipikus sztriptíztáncos sztereotípiája.

Sajnos azonban a szőkeséget túlságosan is lefoglalta a könyve. Ahhoz épp elég időre felnézett, hogy barátságosan rám mosolyogjon és bólintson, de aztán azonnal vissza is tért az olvasáshoz. Lelombozva éreztem magam. Pamelát ennyivel jobban érdekelte volna a könyve, mint hogy beszélgessen velem? A kételkedés bántóan mart belülről. Nem ez volt az első eset számomra és egyértelműen nem is az utolsó.

Fájdalmasan felsóhajtottam és tovább indultam. Nem kellett volna rosszul éreznem magam, győzködtem magamat. Talán Pamela az a fajta ember volt, aki szeretett teljesen belefeledkezni egy könyvbe és nem esett jól neki, ha megzavarják közben. Remélhetőleg egyszer majd én leszek az, akire ennyire koncentrálja a figyelmét. Nagyon örültem volna neki...

A nappaliból egy nagy üvegajtón keresztül lehetett kimenni az udvarra. Már kifelé menet legyűrtem magamról az ingemet és a medence felé vettem az irányt, hogy ússzak néhány hosszt. Ez nem csak jó testedzésnek tűnt, de jó szórakozásnak is. Az úszás azon dolgok közé tartozott, amiket nagyon élveztem. Akár egész nap is tudtam volna csinálni. A kinti medence volt a kedvenc helyem, ahol ki tudtam kapcsolódni, az egész szigeten.

Amikor végül kikászálódtam a vízól, észrevettem az ajtóban ácsorgó Pamelát. Csodálatos látvány volt, ahogy ott ácsorog farmersortjában és kivágott blúzában, még mindig a szemüveggel az orrán.

- Helló! - mosolyogtam rá, igyekezve olyan barátságos hangnemet megütni, amilyet csak lehetséges. - Végeztél az olvasással?

- Egyelőre – válaszolta, összevont szemöldökkel tanulmányozva engem. - Csak, gondoltam, megnézem, meztelenül fürdőzöl-e. Most már látom, hogy nem.

- Reménykedtél? - cukkoltam, mire ő felnevetett.

- Ezért hordasz úszónadrágot?

- Nem. Meg van rá a magam oka.

- Például, hogy levetkőztethess minket?

Ártatlanul elmosolyodtam.

- Valami olyasmi.

- Vagy talán, hogy mindannyiunkat megfektethess?

Ezekre a szavakra felvontam a szemöldökömet.

- Jó ötletnek hangzik.

Pamela kuncogni kezdett.

- Úgy tűnik, ez egy érdekes nyár lesz.

- Igazából most tél van – javítottam ki. - Tudod, nem vagyunk messze az Egyenlítőtől, így most is kellemes az időjárás, de attól délre, úgyhogy itt most gyakorlatilag tél van.

- Jó tudni – húzta el a száját a szőkeség. - Nem lenne olyan vicces, ha eszkimóknak öltözve kellene itt mászkálnunk. Tél június elején... micsoda elképzelés!

Nyeltem egyet, ahogy Pamela áthelyezte a testsúlyát egyik lábáról a másikra. Apró mozdulat volt, de ugyanakkor végtelenül nagy erotikus töltetet is hordozott. Azon merengtem, vajon direkt csinálta-e, hogy valamilyen hatást kicsikarjon belőlem.

- Jogos – válaszoltam. - Hé, drága! Nem lenne kedved egyet úszni? Csodálatos a víz.

Pamela elmosolyodott, de megrázta a fejét.

- Nem. Most nem. Talán egy kicsit később.

Visszafojtottam egy gonosz kacajt, mielőtt válaszoltam volna.

- Fürödhetek veled meztelenül is, ha azt szeretnéd. De persze akkor neked is meztelennek kellene lenned.

Hangosan felnevetett.

- Azt hiszem, inkább visszamegyek a könyvemhez.

- És mit olvasol? - próbáltam tovább folytatni a beszélgetést, de Pamela már meg is fordult és belépett az épületbe. Hátra pillantott még egyszer a válla felett és rám mosolygott, majd integetett, majd eltűnt a szemem elől.

Pamela érzéki fenekének a látványa abban a feszes farmersortban... Rossz érzés volt, hogy elment, de figyelni viszont annál felemelőbb.

Folytatása következik!