Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 4. rész
****************************************
– Mi
van már? – kérdezte Horni, az ajtón belépve.
Többen
türelmetlenül vagy lemondóan legyintettek, de látszott, hogy
mégis felpörgött a casting. Tíz sorszámot haladtak időközben.
–
Bőrgatyással
mi van?
Egy
szőke lány az ablakmélyedésből kárörvendő kacajjal válaszolt:
–
Még
az eredményt sem kell megvárnia.
–
Miért?
Nekünk meg kell várnunk? – fordult Ramóna újdonsült,
tapasztalt barátnőjéhez.
–
Egyáltalán
nem kell, de érdemes. Megeshet, hogy a végén gyorsan időpontokat
egyeztetnek, és jobban szeretik, ha nem kell e-mailezni. De aki
számításba se jöhet, az hiába várakozik… De akkor mi a
francért volt bent ilyen sokáig? – kérdezte Horni a szőkétől.
Nem
késlekedett a válasz:
–
Mit
gondolsz? – És a kezét a szája előtt, nyelvét a szájában
mozgatva jelezte, hogy a bőrnadrágos szerinte mivel töltötte
odabent az időt.
–
De
eddig?!
–
Lassú
munkához idő kell! Biztos nem nagyon hatott a kaszvadt segge a
producerekre.
–
Mit
kell bevállalni? Úgy értem, mit kérhetnek? – súgta Ramóna.
–
Mondtam
már…
–
Nem
válaszoltál, pedig kérdeztem!
–
Na,
jó! Minden megtörténhet, ha kíváncsiak rád. Te új hús vagy,
felpróbálnak.
–
Mind?
– Raminak kikerekedett a szeme. – Hányan?
Horni
pókerarccal válaszolt:
–
Nem
lehet tudni. Harmincan?
Ramóna
egy pillanatra meghökkent, aztán felnevetett. Mindenki odanézett.
–
Minek
kérdezgetsz tőlem ilyeneket? – ölelte át a vállát Horni.
–
Te
sokkal tapasztaltabb vagy.
–
Jó,
hogy nem öregebb!
–
Ne
szívd fel! Sokat jelent 1-2 év is.
–
Max
1 év van köztünk. A tapasztalat meg nem függ az életkortól.
Meglehetősen későn vetettem bele magam a szexelésbe.
–
Hát
én is – súgta Ramóna.
–
Mindennap
feljártál suli után?
–
Attól
kezdve szinte igen. A hétvégékkel volt egy kis gond, de azt is
leküzdöttük. Felszöktünk a tetőre, vagy le a pincébe…
–
Gondolom,
egy idő múlva már nem álltatok meg az orálnál.
–
Hát
nem. Olyan lett ez az egész, mint egy délutáni szexiskola. De nem
sietett. Úgy éreztem, mintha járnánk, és lépésről lépésre
fedeztük fel egymást. Mindig egyből felállt a…
–
Az
jóóó! Utálom a kis nyálasokat, akiknek órákig lehet szopni, és
semmi. Azt hiszik, hogy a szopás arra való, pedig igazából álló
faszt kellene izgatni vagy lecummantani, nem kókadtat élesztgetni.
Rami
egyetértően bólintott:
–
Ja.
Györké mindig állt, de sosem sietett bedugni, megvárta, amíg én
is elkészülök. Nem kellett sokat várakoznia!
–
Dugtatok
a tetőn is? – nevetett Horni.
–
Nem
sokszor, de emlékezetes volt. Azt hittem… haha… hogy az a csúcs,
amikor egy helikopter olyan közel jött, mintha le akarna szállni.
De nem az volt, hanem amikor csoszogott valaki felfelé a lépcsőn.
A faltól hamar áttámaszkodtam az ajtónak, Györk meg nem hagyta
abba egy pillanatra se. Aki ki akart jönni a tetőre, káromkodott,
azt hihette, hogy kivételesen be van zárva, pedig ketten nyomtuk:
én az ajtót, Györk meg engem.
–
Pince?
Azt is említetted, mint bűnbarlangot.
–
Az
is kalandos volt. Akik soha életükben sem jártak lent, azok is
megfordultak, szerintem a félóra alatt, amíg lent voltunk,
megjelent az egész ház. De nem ám egyszerre, hanem beosztva,
egyenként. Képzeld el, hogy sorakoznak a kis sufnik, a legtöbb
dróthálóval lerekesztve, bennük évek vagy évtizedek óta
porosodó, háromlábú szék, mosógép doboza meg ilyesmi, és
hirtelen minden lakóra rájön, hogy meg szeretné nézni ezeket a
lomokat. Szerencsére olyan részt kerestünk, ahol még világítás
se volt, de a nénikéket ez nem zavarta, mindnek ott akadt hirtelen
dolga. Meg a bácsikák! Hallottak valami neszt, és valamiért nem
egérre gondoltak, hanem elkezdtek beszélgetni a sötétben. Egyikük
még le is ült valamire, és sehogy nem akart elmenni, miközben
Györk válaszolgatott neki, és elment a számban.
–
Tényleg
olyanok voltatok, mint a kamaszok, minden alkalmat megragadtatok.
–
Nem
is panaszképpen meséltem el!
–
Persze,
fent, a lakásban is folytattuk, amikor csak lehetett, hétfőtől
péntekig. Minden napra kitalált valami mást az előző délutánihoz
képest. Egyszer például felvetette, hogy a felesége valahol
dugdos egy vibrátort, meg kellene találni. Nem árultam el neki,
hogy én már a legelső nap felfedeztem a fürdőszobai egyik
fiókban, és nem is egyet, hanem egész sorozatot belőle.
Segítettem keresni, és elég hamar rátaláltunk, most is ugyanott
voltak, a legfelső fiókban. Egy közepesen hosszú, de vastag
vibrit ott helyben kipróbáltunk, Györk csak leöblítette a csap
alatt, és felnyomta, elég nedves voltam hozzá. Szörnyű muris
vibrivel lépkedni. Nem próbáltad még? Ki ne hagyd! Találtam egy
egész kicsit is, akkora, mint egy bedugós tampon, kis szalaggal a
végén, amivel ki lehet húzni, ha elnyelné a punci. Ezt bent is
hagytam, úgy mentem haza, és bennem zümmögött vacsora közben,
senki sem értette, hogy mitől vigyorgott folyamatosan. Akkor jutott
csak eszembe, hogy mi lesz, ha Györk felesége éppen ezzel a kis
vibrivel akar elaludni… Éjszakára nem is hagytam bent, akkora
bűntudatot éreztem, pedig jólesett volna.
Horni
mosolygott:
–
Ha
hiszed, ha nem, a kezemben is csak egyszer járt ilyen műfasz, míg
odaadtam a filmben a főszereplőnek. A sztori szerint sosem volt
üres a pinája, és amikor az élő faszra várni kellett, mert az
egyik már elment, a másik még nem érkezett meg, addig benyomott
magának egy ekkorát, mint a karom.
–
Huh!
– borzongott meg Ramóna.
–
Ne
izgulj! Csak a szerepe szerint. Amint leállt a felvétel, kihúzta.
Mondjuk, így is kétfelé pakolta a lábait, és még kiröhögni se
lehetett, mert akkora sztár!
Szélesre
tárult az ajtó. A legutóbb castingoló lány lépett ki a
várakozók közé, és közvetlenül mögötte egy 60 körüli, ősz
kecskeszakállú férfi, homlokát takaró sapkában, felhajtott
szárú farmerban. A nadrág cipzárja lehúzva, a résen kikandikált
egy darabka alsónadrág.
–
Látni
akarlak benneteket! – mordult a jelenlévőkre.
A
lányok némán felsorakoztak.
–
Te,
te, te és te – mutatott rá a sapkás, mintegy találomra, négy
lányra. – Holnap este melyikteknek nem alkalmas?
Vállvonások.
–
Vetkőzzetek
bugyira, és majd gyertek be! Ha megfeleltek, akkor holnap este
felvétel, kis szerepekre számíthattok… Ki a következő? –
nézett körbe. – Addig bejöhetsz… – Eltűnt a becsukódó
ajtó mögött a sorszámát és adatlapját szorongató lánnyal.
–
Ez
mi volt? – fordult Ramóna értetlenül Hornihoz.
–
Eszükbe
jutott, hogy szükségük van 4 hosszúcombúra.
–
Milyen
igaz! – csodálkozott Rami. – Mind magas és vékony! –
Gyanakodva méregette a barátnőjét: – Te is olyan vagy!
–
Nem
mindig – mosolygott titokzatosan Horni. – Láttam, hogy a
magasság érdekli…
–
Te
nem akartál bekerülni?
–
Kicsit
kellett behajlítani a térdem, úgyis a fejeket nézte végig.
–
De
miért?
–
Nem
akarok egy apró epizódszerepet, vagy háttérben meztelenkedést,
amikor az igazi karakterek még ki sincsenek osztva.
–
Miből
gondolod?
–
Tudom
– jelentette ki Horni, mutatóujjával lágyan Ramóna orrhegyéhez
érve. – Ha nem így lenne, már megköszönték volna a
jelenlétünket, vagy annyira gyorsan lepörgetnék a castingot,
csupán a látszat kedvéért, hogy percenként nyílna az ajtó.
Rami
önkéntelenül is odanézett, ahol a 4 bugyis lány várakozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése