Előre a cél felé II. rész 3. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Előre a cél elé I. rész 2. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Mike Sloan belépett sötétbe burkolódzó lakásába. A padlóra hajította a táskáját, és az asztalra dobta a kulcsát. Fáradtan kivánszorgott a konyhába, hogy keressen magának egy sört. Amikor becsukta a hűtő ajtaját, megpillantotta mögötte az ott ácsorgó feleségét. Mosolyt erőltetett az arcára, hogy üdvözölje.

– Hello, drágám.

– Ne hello drágámozz itt nekem, te kurvapecér! – köpte Miriam.

– Hát így kell köszönteni a szerető férjedet? – Meg sem próbálta leplezni a szarkazmust a hangjában.

– Már régóta nem vagy szerető férj, Mike – lépett oda elé a nő. – Csak egy valamit akarok kérdezni.

– És mi lenne az? – nézett rá a férfi.

– Miért?

– Mit miért?

– Miért bántottad?

– A foci veszélyes sport. Az emberek néha megsérülnek – vonta meg Mike a vállát.

– Szemét – köpte a felesége, miközben pofon vágta.

Mike keze magától lendült, és mielőtt észbe kapott volna, ő is felpofozta a nőt, olyan erővel, hogy az a padlóra zuhant.

– Sajnálom! – térdelt mellé, amikor rádöbbent, mit tett, és megpróbálta felsegíteni az asszonyt, de az félreütötte a kezét.

– Nem. Nem sajnálod. Ahogy azt sem, hogy bántottad őt – tápászkodott fel Miriam magától.

„Mi a fenéért érdekli őt? Hiszen annyi embert bántottam már!”

Mike dühe nőttön-nőtt, ahogy felidéződött benne az az éjszaka, amit a felesége Rockkal töltött. A képek úgy peregtek le előtte, mint a filmkockák.

– Még mindig vele henteregsz? – ragadta meg a nő karját.

– Igen – vágta rá Miriam. Hazugság volt, de ezt a férfi nem tudhatta. „Ezt kapd ki, te önelégült barom!” – tette hozzá gondolatban.

Mike szorítása erősebb lett, ahogy magához rántotta a nőt.

– Tudtam – harákolta, miközben a hűtőnek lökte a feleségét.

Miriam rémülten felnyögött a férje szemében égő tűztől, amit még sosem látott nála.

– Mike! Ez fáj – suttogta.

– Te nem tudsz semmit a fájdalomról – szikráztak a férfi szemei. – Még. – Azzal kíméletlenül ismét felpofozta a nőt.

***

            Néhány fiatal nővér sereglett a pult köré, amit mindenki csak „pletyka központ”-ként emlegetett. Most kezdődött a reggeli műszak, és mindenki Rockra volt kíváncsi.

– Szóval, hogy van? – kérdezte az egyik ápoló, Steve a két szolgálatban lévő nővértől, Kay Millertől és Eva Sampsontól.

– Hogy érted, hogy hogy van? – kérdezte Miller nővér. Felnevetett a látványtól, ahogy a fiatal nővérek lélegzetvisszafojtva várták a híreket. Aztán komoly hangszínt megütve folytatta. – Az a nő egészségügyi okokból van itt, nem azért, hogy ajnározzák.

– Így van – tette hozzá Sampson nővér. – Miss Rockwell súlyos sérüléseket szenvedett. Segítségre van szüksége, és mi Kayjel azt szeretnénk, ha szakemberekként viselkednétek, és nem úgy, mint egy rakás huligán.

– De neked is el kell ismerned, hogy nagyon jól néz ki, E – tiltakozott az egyik fiatal nővér. – Hogy mehetsz el ilyen könnyedén egy ilyen szépség mellett?

Adriana Lima alias Valeria "Rock" Rockwell

– Nem vakációzni van itt – válaszolta Eva. – Lebénult, és ha nem sikerül a műtét, soha többé nem fog tudni megint járni. – Egy pillanatra elhallgatott, hogy gyilkos pillantásokat küldhessen a többiek felé. – Ne zaklassátok! Különben nem lesz más választásom, mint hogy bepanaszoljalak titeket.

Mindenki tiltakozni kezdett, de a liftajtó nyílása azonnal elhallgattatta őket. Kay felmordult, amikor meglátta a közeledő Dr. Andrews-t. Elfintorodott, és oldalba lökte Evát.

– Itt jön Dr. Isten.

– Maguknak nincs dolguk? – lépett oda hozzájuk Dr. Andrews. A nővérek többsége gyorsan elszelelt.

            Eva mosolyt erőltetett az arcára.

– Jó reggelt, Dr. Andrews!

– Kérem Rockbell kartonját – morogta a férfi, nem is foglalkozva a nővel.

„Seggfej” – gondolta Eva, miközben átadta neki a dossziét.

Kay sokatmondó pillantást vetett a kolléganőjére, miközben az orvos reakciójára vártak, ami nem váratott sokáig magára.

– Mi a franc ez? – kiáltott fel az orvos, miután kinyitotta a dossziét. – Miért nem szerepel a nevem sehol? Én vagyok Rockwell orvosa.

Kay majdnem felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, amikor meghallotta a folyosó kövén kopogó sétapálca hangját. Örült, hogy nem neki kell elmagyaráznia a helyzetet.

– Nos, Dr. Andrews, megkérdezheti személyesen a változtatást kérő családtagtól. Épp ott jön.

Egy ér lüktetett az orvos homlokán, ahogy a dühe a tetőfokára hágott, de vissza kellett fojtania, mivel tudta, kedvesnek kell lennie a családdal, ha vissza akarja kapni az esetet. Magára erőltette a legjobb mosolyt, amire csak képes volt, miközben megfordult. De az arckifejezése azonnal megváltozott, amikor felismerte a közeledő alakot.

            Johnnie szorosabban markolta a sétapálcáját, amikor meglátta Clayton Andrews tenyérbe mászó képét.

– Miss Green! – szólalt meg a férfi. – Nem tudom, emlékszik-e rám. A nevem Dr. Clay…

– Tudom, ki maga, Andrews! – hallgattatta el Johnnie egy felemelt kézzel. – Épp ezért kértem más orvost. Nem akarom magát az unokám közelében látni.

– Ha egy pillanatot elrabolhatnék az idejéből – hadarta a férfi. – Most már sokkal jobb sebész vagyok, mint annak idején. Vannak papírjaim, amik bizonyítják.

– Az sem érdekel, ha magától Jézustól van igazolása – köpte a nő, minden egyes szava után koppantva egyet a padlón. – Nincs az az isten, hogy az én kicsikém közelébe engedjem. – Közelebb lépett az orvoshoz, és mélyen a szemébe nézett. – Még egy egyszerű vizsgálatot is elbarmolt. Gondolja, hogy ezek után megengedem, hogy az unokám gerincével játszadozzon?

Kay és Eva csendben figyelték a jelenetet, de belül ujjongtak, hogy láthatják, ahogy valaki végre leteremti Andrews-t.

– Miss Rockwell már felnőtt nő. Ezt szeretném vele megbeszélni – mondta a férfi, alig bírva elrejteni a hangja remegését. Ellépett Johnnie-tól, hogy Rock szobája felé vegye az irányt, de azonnal megállt, amikor Johnnie botjának kampós vége a karjába kapaszkodott.

– Megmondtam, Andrews – szürte Johnnie a fogai között –, hogy nem mehet az unokám közelébe. Ha mégis megteszi, ezzel a bottal verem be a fejét. Világos voltam?

Andrews hangosan nyelt egyet, és megfordult, hogy megszabaduljon a bot szorításától.

– Világos, mint a nap – morogta, miközben elsétált. „Ezzel még nincs vége” – morogta magában. – „Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen.”[1]

Kay és Eva, még mindig mosolyogva, megvárták, amíg az orvos befordul a folyosó sarkán, majd hangosan felujjongtak. Johnnie elmosolyodott az örömködésükön.

– Azt hiszem, maguk sem kedvelik ezt a seggdugaszt – támaszkodott a pultra.

– Ez így igaz – nézett a rá szegeződő sötét szemekbe Eva. – Az egy arrogáns disznó.

– Ámen – bólintott Kay. – Mindenki rühelli.

Johnnie felnevetett.

– Ez érthető. Én is gyűlölöm.

– És mi mit tehetünk önért, Miss Green? – váltott témát Eva.

– Csak szerettem volna, ha tudják, hogy Rock csapattársai ma bejönnek látogatóba. Ha valami probléma lenne, csak szóljanak nekem! Én tudom, hogy kell kezelni őket – simogatta meg a botját.

A két nővér felnevetett, de elhallgattak, amikor a lift ismét kinyílt. Mindketten felálltak, és folytatták a munkájukat.

– Nagyi! – szólalt meg egy férfihang.

Johnnie épp időben fordult meg, hogy meglássa Jarrodd Bucknert, mielőtt az a karjaiba kapja őt. – Hiányoltunk tegnap.

– Hé! Kölyök! Ha nem teszel le, nem garantálom, hogy nem dugom fel ezt a botot a seggedbe – kacagott Johnnie, mire a férfi mosolyogva elengedte fogadott nagymamáját. – Na és hogy vagy mindig, fiú?

– Velem minden rendben. Rockkal mi a helyzet?

Johnnie nehézkesen felsóhajtott.

– Tegnap jól volt, de ma… Nem tudom. Azt hiszem, teljesen belefásult.

JB elgondolkodva bámulta a padlót.

– Jöhettem volna már tegnap is, de nem hittem volna, hogy szükséges. Nagyon magam alatt voltam, nagyi. Nem akartam, hogy úgy lásson.

Johnnie egyetértően bólintott. Tudta, hogy érez JB az unokája iránt. Sokkal inkább voltak ők testvérek, mint egyszerű csapattársak. JB egyszer félholtra vert egy férfit, mert beszólt Rocknak.

– Tudom, hogy érzel iránta, és hidd el, ő is ezt érzi! – mosolygott a férfira.

JB keze ökölbe szorult, amikor az előző nap eseményeire gondolt.

– Ha elkapom azt a kurafi Sloant, kitekerem a nyakát.

Johnnie felnézett a hegyomlásnyi férfira, és lehúzta magához az arcát, hogy a szemébe nézhessen.

– Hallgass rám, JB! Semmi ilyet nem akarok, hogy tegyél. Hallasz engem? Hagyd, hogy a liga rendezze! Most erősnek kell lennünk. Squirtért. Mindannyiunkra szüksége lesz, hogy átvészelje ezt. Érted, fiam?

– De nagyi! A liga nem fog tenni ellene semmit. Sloan túl népszerű. Már korábban is megúszta az ilyeneket. És ez, ráadásul… – A szemei megteltek könnyel. – Ez személyes volt.

– Ezt hogy érted? – vonta össze Johnnie a szemöldökét.

JB a zsebébe mélyesztette a kezét.

– Ezt nem mondhatom el, nagyi.

– Kölyök! Jobban jársz, ha mindent elmondasz.

– Sloannak és Rocknak már történelme van – habozott a férfi. – Sloan megrögzött szoknyapecér, aki folyton megcsalja a feleségét.

Johnnie megszorította a férfi karját.

– Nem kell folytatnod. – Azonnal kitalálta, hogy Rock nyilvánvalóan lefeküdt a férfi feleségével. Tudta jól, milyen az unokája. Ha akart egy nőt, azt meg is szerezte. – Mikor történt?

– Épp ez az, nagyi! Tudomásom szerint ez csak egy egyéjszakás kaland volt még Rock újonc évében. Tudtommal azóta nem is találkoztak.

– A fenébe is! Az évekkel ezelőtt volt – nyögte Johnnie. – Miért várt eddig? – A nyomozó énje kezdett gyanakodni.

JB végigsimított a szakállán.

– Nem tudom, nagyi.

– Ezt ki kell derítenünk – morogta Johnnie. – De most, menjünk be Squirthez!

***

            Anton Margolies, a Carolinas Medical Center betege, épp egy tolókocsiban ülve gördült végig a fizikoterápiás helyiség felé vezető folyosón, amikor észrevett egy fiatal férfit odakint ücsörögni. Rá mosolygott, és felé nyújtotta a kezét.

– Hello, ifjú barátom! Anton vagyok. Mi járatban errefelé?

A fiatal férfi megrázta a kezét, és viszonozta a mosolyt.

– Hello. Az én nevem Calvin. Munkahelyi sérülés.

– Sajnálattal hallom. Kire vársz?

– Valami O’Hara nevű fickóra – válaszolta a fiatalember.

Anton felnyögött.

– A francba is! Kikaptad Attilát?

Calvin kérdőn felvonta a szemöldökét.

– Attila? Nem. Azt hiszem, C-vel kezdődik a neve.

Mielőtt Anton válaszolhatott volna, léptek zaját hallották a folyosó végéről. Felpillantott, és széles mosoly terült szét az arcán.

– Jó reggelt, Mr. Margolies. Hogy van ma? – állt meg mellettük Caitlin.

Anton kihúzta magát a kerekes székében.

– Tökéletesen. És maga?

– Jobban leszek, ha ez a nap véget ér. Utálom a hétfőket. Úgy hallom, hamarosan távozik tőlünk.

Az idősebb férfi arcáról lehervadt a mosoly.

– Sajnos igen.

– Nos, ne felejtse el a nekem ígért táncot, mielőtt elmegy! – suttogta a nő, és megveregette a beteg vállát.

– Nem fogom – nyögte Anton.

Caitlin ekkor Calvin felé fordult.

– Jó reggelt, uram!

A fiatalember megcsodálta a szürkéskék szemű szépséget, felmérve karcsú alakját és vékony derekát.

– Ööö… elnézést! Jó reggelt!

A nő felfigyelt rá, hogy méregeti őt a másik, és megcsóválta a fejét.

– Nos, jobb, ha most megyek. Még be kell szereznem a reggeli kávémat, mielőtt munkához látunk. Találkozunk később, Mr. Margolies.

– Legyen szép napja! – válaszolta a férfi, majd amikor Caitlin távozott, fiatal barátjára mosolygott.

Calvin figyelemmel kísérte a nőt, amíg az el nem tűnt a szeme elől.

– A fenébe is! Ez a nő nagyon ott van – csóválta a fejét. – Bárcsak ő lenne az ápolóm!

Anton felnevetett.

– Ő nem ápoló. Ő volt Attila.

– Hogy? – nyögött fel Calvint. – Ez a kedves fiatal teremtés Attila?... De, ez azt jelenti, közelebbi kapcsolatba fogunk kerülni. Már alig várom.

– Hadd mondjak el neked valamit róla! – váltott komoly hangszínre Anton. – Ő a legjobb terapeuta errefelé, és nagyon komolyan veszi a munkáját. Nagyon kedves tud lenni, de ha elbohóckodod, nem jársz jó.

– Ó! Azt hiszem, tudom kezelni.

„Láttam már nagyobb anyaszomorítókat is, akik azt hitték, ráhajthatnak Catlintre” – gondolta Anton, de végül csak annyit mondott ki: – Nagyon remélem.

***

            Caitlin elmosolyodott, amikor belépett a büfébe, és megérezte azt a csodás kávéillatot, amit csak az ő drága barátja, Carlton, vagy más néven Bluto, tudott csinálni. Azért becézte Blutónak a férfit, mert az ősrégi rajzilm-karakterre emlékeztette.

– ’reggelt, Bluto!

– Hello, Shorty! – üdvözölte a férfi vidáman, és átnyújtott neki egy bögre kávét. – Nos, hogy tetszett a tegnapi meccs?

Caitlin beszívta a kávé illatát és felsóhajtott.

– Jó volt. – Aztán megrázkódott, amikor Rock sérülésére gondolt.

– Láttam a tévében, mi történt. Remélem, Sloan megkapja a magáét. Az egy faszkalap.

Caitlin a barátjára nézett.

– Ezt meg hogy érted?

Bluto az asztal sarkára támaszkodott.

– Nem ez az első eset, hogy valakit szándékosan megsebesít.

– Akkor miért játszhat még mindig?

– Mert hozza a pénzt a ligának.

– Ez nem fair – köpte Caitlin, öklével az asztalra csapba. – Ezért utálom a profi sportot.

Blutot meglepte a barátja reakciója.

– Nyugi, Shorty! Nem tudtam, hogy ennyire mélyen érint.

– Sajnálom, Bluto! – pirult el a nő. „Miért zaklat el ez ennyire?”

– Akárhogy is, azt hiszem, jobb ha most megyek. Mr. Margolies mr vár rám – állt fel a férfi. – Neked pedig új beteged van. Azt hiszem, a fizikoterápiás helyiségnél vár.

– Ó, ne! – nyögött fel a nő. – Azt hiszem, már telálkoztam vele.

– Olyan rossz? – kérdezte a férfi együttérzően.

– Ja. Azt hiszem, ma Attila rendel.

Bluto fájdalmasan felnyögött.

Folytatása következik!

---

[1] Eredetileg azt mondja, hogy „there is more than one way to skin a cat”, vagyis „nem csak egy mód van rá, hogy megnyúzz egy macskát”. Gyakoribb formájában ez úgy hangzik, hogy „többféleképpen is megnyúzhatsz egy macskát”, amit az angolok arra használnak, hogy többféleképpen is el lehet érni ugyanazt.