A gyilkosnak két arca van X. rész 44. fejezet

Előzmény: A gyilkosnak két arca van I. rész
Közvetlen előzmény: A gyilkosnak két arca van X. rész 43. fejezet

Írta: Tonya S. Coley

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Karen tárcsázta Pizo mobilját, miután a kapitányságot hívva megtudta, hogy ő és a kapitány házon kívül vannak.

– A fenébe is, Pizo! Hol jársz? – morogta, amíg a telefon egy örökkévalóságnak tűnő ideig csengett ki. Dühösen tette le, és belépett a repülőtér termináljára, hogy megkeresse a gépét vissza Észak-Karolinába.

            Miután keresztül kellett mennie az ellenőrzésen, a frusztrációja csak még hevesebbé vált, és azon kapta magát, hogy az egyik biztonsági őrrel ordibál, a személyzet zavarodott pillantásainak kereszttüzében. Rájött, jobb lesz, ha lenyugszik, különben nem engedik fel a gépre. Lepillantott a még mindig a kezében tartott telefonjára, és gyorsan tárcsázta Maddie számát.

***

            Maddie az irodájában ült, és az aktáit lapozgatta át, amikor megszólalt a telefonja. Vakon horgászta elő a telefonját, és szórakozottan beleszólt.

– Halló?

– Maddie! Én vagyok – hallatszott Karen remegő hangja.

– Karen? – vette le a szemüvegét Maddie. – Édesem, jól vagy?

– Nem. Ezek a nyomorult repteresek engem bámulnak. Valószínűleg nem engednek majd felszállni a gépre.

– Mi folyik ott?

– Nem tudom elérni Pizot.

– Próbáltad a mobilját?

– Igen, de nem veszi fel. Ezért nem akarnak felengedni a gépre.

Bár a kapcsolatuk még nagyon friss volt, Maddie tudta, szerelme milyen könnyen dühbe tud gurulni. Már számtalan alkalommal látta dühöngeni különböző okokból kifolyólag.

– Nem túl jó dolog, ha emiatt elszalasztod a gépet, úgyhogy próbálj megnyugodni!

Karen hátra hajtotta a fejét és felsóhajtott.

Bar Refaeli alias Maddie Marshall

– Tudom. De idegesít, hogy nem tudom elérni Pizót.

– Miért? – vonta össze a szemöldökét Maddie.

– Tudom, kicsoda Danny Scott.

– A fenébe! És kicsoda?

***

            Abbott visszasétált az asztalához, és előhúzott még egy aktát. Átlapozta, míg meg nem találta azt a papírt, amit keresett. Visszasétált a tanúk padjához, és ismét belekezdett.

– Mr. Kenon! A kezemben tartom azt a tanúvallomást, amit a Henning-ügyben tett. Felolvasná a kiemelt részt, kérem?

Tracy átvette az aktát, és igyekezett a szövegre koncentrálni. Kitörölte az izzadtságot a szeméből.

– Hazudnom kellett a jogai ismertetéséről. Közel volt hozzá, hogy megússza. Bűntudata volt, és nem az én hibám, hogy nem hagyott szóhoz jutni, hogy elmondjam a jogait.

– És most is hazudik, ahogy akkor, nem igaz, Mr. Kenon?

– Nem.

– Mindig hazudik a bíróságnak, ha magának úgy megfelelő?

– Nem. Ez egészen más. Nem hazudok. Tudom, mit láttam.

– Nos, szerencséje van a vádlottnak – köpte az ügyész szarkasztikus hangon.

– Tiltakozom! – kiáltott fel Bob.

– Igen, bíró úr! – válaszolta Abbott. „A fenébe is, Wooten! Hogy tegyek bármit is, ha el kell viselnem ezt a faszkalapot?” – Mr. Kenon! Miért kellene elhinnünk, hogy most nem hazudik, ha egyszer már megtette?

Tracy keze remegni kezdett, és hevesen izzadt.

– Az igazat mondom. Henning részeg volt, amikor vallomást tett. Nem hallgatott rám, amikor el akartam mondani a jogait. – Tracy füle lüktetni kezdett. – Aztán lényegében ki akart hátrálni az egész mögül. Visszamehetett volna a házába a lányával együtt. – Az esküdtek felé fordult. – Nem látják? Meg kellett tennem, amit csak tudtam, hogy megvédjem a lányt?

– Bíró úr! Kérem, szólítsa fel a tanút, hogy tartsa meg a véleményét magának! – kérte Abbott.

– Mr. Kenon! Kérem, a kérdésre válaszoljon, és tartózkodjon a megjegyzésektől! – utasította O’Connell bíró.

Tracy visszafordult.

– Igenis, bíró úr!

Johnnie megérintette Bob vállát, hogy magára vonja a figyelmét.

– Tracy nem néz ki túl jól. Nem tehetnénk valamit?

Bob végigmérte a tanúk padján ülő férfit. Észrevette, hogy az izzad, és holtsápadt. Aztán Dr. Wilson felé fordult.

– Minden rendben lesz vele?

– Nem vagyok benne biztos – válaszolta a pszichológus. – Nagy nyomás alatt van, de ránézésre úgy tűnik, egyelőre bírja.

Mielőtt folytathatta volna, Abbott újult erővel kezdett támadásba.

– Ismerje el, Mr. Kenon! Újból hazudik, hogy segítsen valakit, akiről úgy hiszi, bajban van!

– Nem. Ez nem erről szól.

– De igen. A barátját gyilkossággal vádolják, és maga kifőzte ezt a kis átverést, hogy megmentse őt a halálsortól.

– Nem! – üvöltötte Tracy.

– De igen. Ugyanúgy hazudik az esküdtszéknak, mint annak idején Henning ügyében.

– Tiltakozom! – csapott az asztalra Bob.

Tracy a kezei közé temette az arcát. Hallotta Bob hangját, és a bíró kalapácsát csattanni, majd hírtelen minden elsötétült.

***

– Mindjárt ott vagyunk, kapitány – mondta Pizo, ahogy keresztülhajtott Wilmington belvárosán.

– Csak egy darabban érjünk oda, nyomozó! – morogta Ricotta polgármester. – Ez a bizonyíték tisztázhatja Miss Greent, de nem segít, ha nem érünk oda vele.

Pizo a polgármesterre mosolygott a visszapillantó-tükrében.

– Parkoljon le itt, Petrillo! – utasította a kapitány.

Pizo engedelmeskedett, és egyszerre pattantak ki a kocsiból, hogy felszaladjanak a bíróság lépcsőjén.

***

            Abbott a tanúk padja fölé hajolt, és Tracy előre dőlt alakját méregette. Nem volt tudatánál, és levegő után kapkodott, ahogy egy nagy kezet érzett a nyakkendőjét bontogatni.

– Te nyomorult szarzsák! – hallott egy hangot, ami viszont nem az övé volt.

Az esküdtek lélegzete elakadt, ahogy figyelték a tanút, miközben megragadja az ügyész ruháját. Bob, Johnnie és Dr. Wilson egyszerre pattantak fel, és a pszichiáter a pácienséhez lépett.

Abbott erősen küzdött, hogy kiszabaduljon a vasmarok szorításából.

– Most már nem pattogsz, ugye? – hallatszott a hang, miközben Tracy felállt.

A törvényszolga odarohant hozzájuk, hogy segítsen Abbottnak kiszabadulni. Amikor azonban odaért, Tracy villámgyorsan a fegyveréért nyúlt, és előrántva Abbott fejének nyomta.

– Takarodj a közelemből, vagy szétluggatom a fejét! – üvöltötte a hang.

– Tracy! Nyugodj meg! Csak engedd el! – nyogtatgatta Johnnie.

– Milyen érzés, ha fegyvert nyomnak a fejedhez, szarzsák? – üvöltötte tovább a hang.

– Kérem! Engedjen el!

– Miért tenném? Talán csak meg kellene húznom a ravaszt. Senkinek nem hiányoznál. Talán még kitüntetést is kapnék érte.

Dr. Wilson kissé közelebb lépett hozzá.

– Tracy! Figyeljen rám! Ez nem megoldás.

– Te csak fogd be a pofádat, ribanc! Szart se tudsz rólam! Még azt se veszed észre, hogy a te drágalátos Tracy-d már nem ura önmagának! – köpte a férfi.

– Akkor mondd el, ki vagy te, hogy segíthessek! – nyugtatgatta a nő.

– Szart se mondok neked. Csak le akarsz állítani.

– Nem. Segíteni szeretnék.

– Valóban? Tudom ám, mit terveztek. Hallottam, amikor azt mondatad, segíteni akarsz Tracy-nek. Csak meg akarsz szabadulni tőlem, ahogy ő is – lépett ki a tanúk padja mögül, még mindig erősen tartva Abbottot, a másik kezével pedig az ügyész fejének szorítva a pisztolyt.

– Tracy! Kérlek! Ne csináld ezt! – könyörgött Johnnie.

A férfi hangosan felnevetett.

– Én nem Tracy vagyok, a fenébe is. Sosem lennék egy olyan idióta fasszopó.

A bíró mozdulatlanul ült a székében és az esküdteket figyelte. Látta a félelmet a szemükben.

– Ne beszélj így a barátomról! – köpte Johnnie.

– A barátod nem lenne ebben a helyzetben, ha te nem léteznél. Inkább maradtál volna otthon a fekete seggeden!

Johnnie megmerevedett. Egyre jobban kezdte elhinni, hogy Tracy testét valami más uralja.

– Mi segíthetünk magának – mondta Dr. Wilson.

– Nincs szükségünk a segítségére. Ha engem eltávolít, ki védi majd meg Tracy-t? Szüksége van rám, ahogy akkor is, amikor gyerek volt. Hol volt ezt a fene nagy segítség, amikor az a vén fasz és a barátai farba rakták? – üvöltötte a férfi. – Én voltam ott. Én védtem meg. Én segítettem neki. Nem ti. Csak én.

– Tracy felnőtt ember. Senki nem fogja bántani megint – válaszolta halkan Dr. Wilson.

– Akkor sem segíttettetek, amikor ez a seggdugasz nekiment – rázta meg Abbottot.

Johnnie lassan közelebb araszolt hozzájuk, majd rávetette magát a két férfira.

***

            Alma, Tori és Ceecee felálltak, amikor meglátták az érkező Pizót a kapitánnyal és a polgármesterrel. Alma felállt, és odalépett hozzájuk.

– Pizo! Mit keresel itt? Mi folyik itt?

A férfi megragadta a karját.

– Johnnie ártatlan, és most már bizonyítani is tudjuk.

Könnycseppek folytak le Alma arcán.

– Végre! – sóhajtott, és hálát adott az égieknek.

A kezdődő ünneplést viszont egy hangos lövés szakította félbe.

Folyatása következik!