Előre a cél felé II. rész 4. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Előre a cél elé II. rész 3. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Rock üres szobában ébredt. Arra fordította a fejét, ahol a nagyanyja aludt előző éjjel aludt. Fájdalmasan felnyögött, és végigfuttatta az ujjait az arcán. „Mit fogok csinálni, ha nem leszek képes többé járni?” – futott át az agyán. – „Akkor nem játszhatok. De a foci az életem. Nem akarok mást, csak megint játszani.”

            A szemei könnyel teltek meg, ahogy fájdalmasan felnyögött.

– A büdös picsába! – Kitörölte a könnyeit a szeméből. Gyűlölt sírni. Ettől gyengének érezte magát. Sebezhetőnek.

Amikor Johnnie belépett, észrevette a kétségbeesést az unokája arcán. Felemelte a kezét, hogy visszatartsa JB-t, és egyedül lépett oda a kórházi ágyhoz, hogy megfogja Rock kezét.

– Mi a baj, Squirt?

– Nem tudom, mi lesz velem, nagyi – csuklott el Rock hangja. – Mi lesz, ha soha többé nem tudok majd járni? Soha nem focizhatok többé.

– Hallgass rám, kicsikém! – kezdte Johnnie, suttogásnál alig hangosabban. – Minden rendben lesz. Spencer az ország egyik legjobb sebésze. Volt már pár nehéz esete, és mindig meggyógyította a betegeit. – Egy pillanatra elhallgatott, és megcsókolta az unokája kezét. – Megint a pályán leszel majd. Ismét játszhatsz majd – mondta magabiztosan.

Rock letörölt egy kósza könnycseppet az arcáról.

– Köszönöm, nagyi!

– Most pedig, ha egy kicsit megnyugodtál, JB jött látogatóba.

– Tényleg?... Minden rendben van vele, nagyi?

Johnnie elmosolyodott.

– Persze. Sokat beszéltem vele, és viselkedni fog.

– Helyes. Nem akarom, hogy bajba kerüljön emiatt az egész miatt… Nos, mondd meg neki, hogy tolja ide azt a hájas seggét!

Johnnie hangos kacagásban tört ki, és az ajtóhoz lépett, hogy behívja a férfit.

JB vonakodva lépett be, és az ágyon magatehetetlenül fekvő barátjára nézett. Igyekezett visszatartani a könnyeit, majd megköszörülte a torkát, hogy ne remegjen a hangja.

– Hello, haver! Hogy vagy?

– Gyere már közelebb! Nem harapok – cukkolta Rock.

– A frászt hoztad rám tegnap – lépett oda hozzá a férfi.

– Sajnálom – mosolygott rá Rock. – Nem az én hibám volt.

JB összeráncolta a szemöldökét.

– Tudom. És ha a kezeim közé kapom azt a seggdugaszt, a szart is kiverem belőle.

Johnnie odalépett hozzá, és megrángatta a fülét, mire a férfi felkiáltott.

– Mit mondtam neked az előbb?

– Aú! Sajnálom, nagyi! Jó fiú leszek! Ígérem.

Johnnie a biztonság kedvéért még egyszer jól megtekerte a fülét.

– Jobb, ha nem szeged meg a szavadat, kisfiam. Ha mégis, kitekerem a nyakad.

Amikor Johnnie elengedte a fülét, a férfi fájdalmasan megdörzsölte. Tudta, hogy az idős hölgy minden egyes szót komolyan gondol. Még emlékezett az első alkalomra, amikor találkoztak.

***

– Szerinted kedvelni fog? – kérdezte JB a legjobb barátjától.

– Ja – bólintott Rock. – Nyugi már! És ne rinyálj annyira! Úgy viselkedsz, mintha legalábbis a kezemet akarnád megkérni.

JB hangosan felnevetett.

– Azt soha. Hiszen egy csapatban játszunk… Több értelemben is.

– Fején találtad a szöget – parkolta le Rock a kocsit. – Nos, itt vagyunk.

Kiszálltak a kocsiból, és felcaplattak a bejárati ajtó előtti lépcsőn. JB egy idős, hófehér hajú hölgyet vett észre, amint feléjük sétál a ház végéből.

– Nagyi! – rohant oda hozzá Rock, és a karjaiba kapta a nőt.

– Tegyél le, Squirt, mielőtt agyoncsaplak! – fenyegetőzött a nő a botjával, de közben végig szélesen mosolygott.

– Squirt? – csodálkozott JB.

Rock letette a nagyanyját, és a férfi felé fordult.

– Ha ezt elmondod bárkinek is, kicsinállak.

A férfi felnevetett, és a kezét nyújtotta az idős hölgy felé.

– Jó napot, Miss Green! A nevem Jarrod Buckner. Megtiszteltetés, hogy megismehetem.

– Nos, ez nem várt meglepetés. Egy férfi, akinek van modora.

– Ne hülyéskedj, nagyi! – kacagott Rock. – Ez a kurafi még nálam is rosszabb.

– Mit mondtam neked a káromkodásról a jelenlétemben? – bökte meg Johnnie a botjával.

– Már felnőtt nő vagyok, és úgy beszélek, ahogy akarok.

– Na hozz csak nekem egy pálcát? – morogta Johnnie.

– Minek?

– Hogy elverjem a seggedet, annak.

– Te káromkodhatsz, én meg nem? – méltatlankodott Rock.

– Én felnőtt vagyok, te meg csak egy kölyök, aki alig nőtt ki a pelenkás korból. Most pedig, hozd a pálcámat! – erősködött az idős hölgy.

JB hitetlenkedve nézte, ahogy a barátja elmegy a pálcáért. Amikor átadta Johnnie-nak, és az elindult a ház felé, a férfi odahajolt Rockhoz.

– Most tényleg el akar fenekelni?

– Nem. Mindig eljátsza ezt a műsort. De sosem emelne kezet rám.

Amikor bementek a házba, Johnnie Rock felé fordult.

– Feküdj az ágyra!

– Nagyi! Kérlek. Nem gondolod, hogy túl öreg vagyok már ehhez?

– Nem. Most pedig, vonszold a segged az ágyhoz!

– Most komolyan beszélsz?

– Halálosan.

– De nagyi…

JB dermedten figyelte, ahogy Rock végül végigfeküdt az ágyon, majd az ajtó felé indult, amikor Johnnie a lány mögé lépett.

***

            JB megrázta a fejét, és arra tért vissza a jelenbe, hogy Rock őt szólongatja.

– Hol jártál, haver? – kérdezte összevont szemöldökkel.

A féri rá mosolygott.

– Csak eszembe jutott amikor először találkoztam a nagyival, és amikor elenekelt.

Johnnie és Rock felnevettek, felidézve azt a napot.

– Nem bántottam túlságosan, JB. Mindig is vajszívű voltam – mondta Johnnie. – Az ő Abuelája viszont egy egészen más történet.

Rock jelentőségteljesen bólintott.

– Igen. Ő aztán igazán tudja, hogy bánjon el az emberrel.

***

            Michael és Nadina limuzinja méltóságteljesen gördült be a kórház ajtaja elé. Ahogy a férfi kiszállt és kinyújtóztatta tagjait, megpillantott egy klasszikus fekete 2004-es Lincoln Navigatort[1] a parkolóban.

– A fenébe is! – köpte.

Nadina némán követte. Remélte, hogy a férje nem veszi észre az anyja kocsiját, de amikor meghallotta a férfi reakcióját, tudta, hogy baj van.

– Michael – suttogta, és átölelte a férjét. – Kérlek, ne veszekedjetek megint a Mamával! Gondolj Vali-ra!

– Nem ígérhetek semmit, szerelmem. Ez Johnnie-n is múlik. Nem fogom eltűrni, ha bele akar szólni az életünkbe.

Nadina felsóhajtott.

– Tudom, hogy Mama nem akar semmi galibát veled. Szereti Valit, és megtesz bármit, hogy őt boldoggá tegye.

– Nos, hiszem, ha látom – morogta a férfi, majd megfogta a felesége kezét és megcsókolta. – Most menjünk be a lányunkhoz!

Lassan besétáltak az előtérbe, és a lift felé vették az irányt. Nadina elgondolkozott azon, milyen közel is áll egymáshoz az anyja és a lánya.

***

– Nem utazom Görögországba a nyáron.

Michael elfordult az dolgozószobája ablakától és a lányára nézett.

– Mit mondtál, ifjú hölgy?

– Azt, hogy NEM megyek Görögországba a nyáron – mondta dühösen a tizenhárom éves Rock. – A nagyi azt mondta, vele és Abuelával tölthetem a nyarat.

– A fenébe Johnnie-val! – morogta a férfi. – Semmi joga nincs ahhoz, hogy ilyeneket ígérjen a mi beleegyezésünk nélkül – folytatta hangosan. – A nagyszüleid számítanak rá, hogy velük töltöd a nyarat.

A fagyos kék szemek az apa ugyanolyan szempárjába bámultak.

– Nincs semmi jogod megígérni, hogy velük töltöm a nyarat. Még a nyelvet sem beszélem.

A férfi tudta, hogy ezzel nem győzheti meg a fafejű lányát, ezért taktikát váltott.

– Persze hogy nem, mivel sosem fáradtál vele, hogy megtanuld – lépett közelebb Rockhoz. – Folyékonyan beszélsz spanyolul. A göröggel se lehet problémád.

– Abuelával sokkal viccesebb – vitatkozott Rock. – A nagyi meg se próbál tanítani.

– Mert nem adsz neki esélyt, Vali. Ha tennél egy kis erőfeszítést…

– Tudom, miről szól ez az egész! – üvöltötte rock. – Utálod a nagyit, és el akarsz választani minket egymástól.

Nadina tudta, hogy a lányának igaza van. Ő is gyűlölte a férje és az anyja közötti nyilvánvaló ellenszenvet.

– Apád nem utálja a nagyit, Vali. Csak sok mindenben nem értenek egyet.

Rock az anyja felé fordult.

– Hallottam, amikor telefonon beszéltek, és azt mondta, undorodik tőle.

Nadina Michaelre bámult, akit hirtelen nagyon lekötött a padló. Tudta jól, hogy Rock az igazat mondja.

– Rendben – szűrte a fogai között Michael. – Akkor maradj csak a drágalátos nagyidnál! – Azzal kiviharzott a szobából.

***

            Nadina néma imát rebegett azért, hogy Michael és Johnnie tudják türtőztetni magukat. A liftajtó kinyílt és ők kiléptek, hogy odasétáljanak a nővérek pultjához.

– Jó reggelt! – mondta Nadina az ott álló ápolónak. – Meg tudná mondani, hol találjuk Valeria Rockwell szobáját?

Az ápoló felpillantott a lenyűgözően gyönyörű arcra. Rögtön felismerte benne Rock anyját.

– Igen, hölgyem. 715-ös szoba.

– Köszönöm – mosolygott rá Nadina, majd megfogta a férje kezét és elindult vele a folyosón. Amikor megállt az ajtó előtt, ott találta az anyját Rockkal és JB-vel. Megkopogtatta az ajtót, mielőtt belépett.

Johnnie elmosolyodott, amikor meglátta Nadinát. Ismét meglepődött rajta, mennyire hasonlít a lánya Almára.

Chiara Baschetti alias Nadina Rockwell

– Rock! Itt vannak a szüleid.

Rock felnézett a szüleire.

– Hello, anya! Apa!

Nadina odarohant hozzá és megcsókolta az arcát.

– Hogy érzed magad, Vali?

– Nem túl jól, anya. Azt hiszem, már tudod, mi történt.

– Igen, kicsim.

Michael odalépett hozzájuk és megállt a felesége mellett.

– Biztos vagyok benne, hogy jó kezekben vagy itt is, de azért felhívok pár specialistát.

– Az nem szükséges – szakította félbe Johnnie. – Én már gondoskodtam róla.

Michael szikrázó szemekkel rá nézett.

– Hogy érted azt, hogy már gondoskodtál róla?

Johnnie érezte a dühöt a hangjában, de visszatartotta a saját haragját. „Ne a gyerek előtt, te vadbarom!”

– Ahogy mondtam. El se hinnéd, kit rendeltek ki mellé.

– Kit, Mama? – nézett fel Nadina.

– Clayton Andrews-t – köpte Johnnie.

Nadina összevonta a szemöldökét.

– Nem ő volt az, aki…

– De – vágott közbe Johnnie. – Esély sincs rá, hogy engedjem neki, hogy hozzányúljon Squirthez.

– Egyet értek, Mama – bólintott azonnal Nadina.

– Köszönöm, Johnnie – mondta Michael a fogait csikorgatva. „Továbbra sem szállsz le rólunk, vén szipirtyó?”

– Miért nem megyünk ki és beszéljük ezt meg? – javasolta Nadina, elfigyelve a fortyogó indulatokra. – JB addig majd Vali-val marad.

– Ugye visszajössz, nagyi? – nézett fel Rock szinte könyörgően.

– Persze, Squirt. Csak beszélgetünk egy kicsit az őseiddel.

JB megvárta, amíg kimennek.

– Mi a fene ütött apádba és a nagyiba?

– Csak a szokásos – sóhajtott Rock – Utálják egymást… De legalább most türtőztetik magukat.

***

            Michael sarkon fordult, és szembe nézett Johnnie-val, amikor kiértek a folyosóra.

– Hogy merészelsz intézkedni, mielőtt velünk megbeszélnéd?

Johnnie felvonta a szemöldökét.

– Megígértem Squirt-nek, hogy mindent elintézek és így is tettem.

– Mikor törődsz már a saját dolgoddal, vén szipirtyó? – üvöltötte a férfi.

– Ne toporzékolj, kölyök! – ordított Johnnie, közelebb lépve hozzá. – Előbb esik piros hó, mint hogy…

– Ebből elég! – lépett közéjük Nadina. – Vali-nak nincs szüksége arra, hogy most egymásnak essetek. Az ő érdekében, végre úgy kellene viselkednünk, mint egy család.

Michael arrébb sétált, miközben Johnnie szinte lukat égetett a hátába a tekintetébel.

– Kérlek, Mama! Vali kedvéért!

Johnnie visszafogta a dühöt, és a lányára nézett. Távol tartotta magát Nadinától, hogy ne kényszerítse választásra közte és a férje között. Most megsimogatta egyetlen élő gyermeke atcát.

– Annyira hasonlítasz az anyádra, Apróság.[2]

Könny csordult ki Nadina szeméből.

– Régen nem szólítottál már így, Mama. Hiányzott.

– Nem jobban, mint nekem.

– Régóta nem láttuk egymást – suttogta Nadina és átölelte az anyját.

Johnnie tehetetlenül karolta át őt.

– Túl régen, Apróság.

– Ó! Bocsánat, Mama! Összevizezem a ruhád.

– Semmi baj – kacagott fel Johnnie. – Sírj csak, kicsim! – Egy pillanatig hallgattak, majd ismét Johnnie szólalt meg. – Gondolkodtam Rock rehabilitációján.

Nadina visszahúzódott, és az anyja szemébe nézett.

– Mit forgatsz a fejedben?

– Azt hiszem, a Charlotte-i Rehabilitációs Intézetben jó helye lenne.

– Miért pont ott, Mama?

– Csak van egy olyan érzésem, hogy lenne ott egy épp megfelelő terapeuta.

– Csak nem össze akarod hozni valakivel?

– De igen – vigyorgott Johnnie.

– Tudod, hogy Vali utálja ezt.

– Tudom, de szüksége van valakire, aki mellett megállapodhat. Nem leszek itt mindig, de szeretném egyszer végre boldognak látni.

Nadina arckifejezése megváltozott.

– Minden rendben, Mama?

– Persze, Apróság. Jól vagyok – nyugtatta meg Johnnie. – De már benne vagyok a korban, és még szeretném látni, hogy az unokám is megtalálja azt a boldogságot, amit mi anyáddal. Amit ti Michaellel.

– És úgy gondolod, hogy ez az illető az igazi neki.

– Maradj velem ma éjjel Squirt szobájában és meglátod!

Folytatása következik!

Vége a II. résznek!

---

[1] Johnnie az eddigi történetekben is Navigatort vezetett, csak gondolom régebbi típust, mert még a gyilkos is 2004 előtt íródott, és nem tartottam szükségesnek teletűzdelni a történetet kocsimárkákkal, ezért többnyire csak „autó”-nak fordítottam, vagy kikerültem az említését. Itt viszont van jelentősége.

[2] Nem emlékszem már pontosan, hogy volt az „A gyilkosnak két arca van”-ban, de ott is csomószor így utalt rá Alma terhessége alatt, csak többnyire kikerültem.