Ötletözön: A hárem

Kedves Olvasóim!

Annak érdekében, hogy kielégítsem a bejegyzéseimre irányuló éhségeteket (hú, ez de költői volt XD ), elhatároztam, amikor csak tudok, kiírok legalább valami rövidet, ha már éppen történet nincsen.

Ezt persze előre tervezni nem tudom. Mindig az aktuális hangulatomtól, élményeimtől függ. Viszont pár témát szeretnék elindítani, amibe jó eséllyel sokat fogok írni, ha nem is rendszeresen. Persze csak ha titeket is érdekel. Ez irányban is várom az észrevételeket. :)

Egyik ilyen téma lenne az "Ötletözön". Ide a fejemben felvillanó képeket, ötleteket, jeleneteket írnám le. Elsősorban azokat, amik esélytelenek, hogy történetté nőjenek a fejemben, vagy legalábbis az nem a közeljövőben várható. Viszont megeshet, hogy rövid időn belül mégiscsak bekerül valamelyik történetbe. Egyeseknek tetszhet a felismerés, hogy "jé, ennek az az ötlet volt az alapja", másoknak viszont zavaró lehet, ha már ismert elemekből (is) dolgozom. Ezért, kérlek, tegyétek szóvá, ha zavar a dolog, és igyekszem megoldást találni!

Az első ilyen ötletemnek "A hárem" címet adtam. Nem túl egyedi, de elég sok mindent elárul... Mit szépítsünk, gyakorlatilag mindent.

A kép egyszerű... khm... Dobpergést kérek!

Egy régi, keleties stílusú teremben járunk, valahol egy nagy palota alagsorában. A mennyezetet hatalmas boltívek tartják, a padlót pedig mindenfelé méretes párnák fedik, körülvéve a középen, a bejárati ajtónál szabadon hagyott teret.

A plafonnal majdnem egy magasságban lévő, egy-két méteres ablakokon beszűrődő fény csak enyhe derengést csal a zegzugos helyiségbe, amin a helyenként elhelyezett fáklyák sem sokat változtatnak, viszont pattogó lángjaik folyamatosan mozgó, változó képet adnak a különös hangulatú teremnek.

A párnákon fiatal lányok tucatjai fekszenek. Egyesek még csak alig nőttek ki a gyerekkorból, mások már a harmincat tapossák, de mindegyik fiatalos, karcsú és üde. Meztelen testükön, melyet csak néhol takarnak fátylak, könnyedén játszik a fáklyafény. Egyesek magasak és robosztus, de mégis karcsú felépítésűek, hosszú szőke hajuk a vállukra omlik, kék szemük pedig szikrázik a fénynyalábokban. Másik alacsonyabbak és kissé köpcösebbek, már amennyire ezt az istennőt idéző szépségbe belefér. Napbarnított vállaikra hollófekete haj omlik, és hideg, megfontolt, de éppen ettől magasztos és gyönyörű társaikkal ellentétben az ő szemeikben virgonc üdeség bujkál, izmaik pedig úgy nyújtóznak el, mint egy lusta, de bármikor ugrásra kész vadmacskáé. Megint másoknak sötét, némelyiknek szinte már feketébe hajló a bőre, durva, fekete hajuk hátrafogva, erős arccsontjuk és telt ajkaik markáns képet kölcsönöznek arcuknak.

Legtöbbjüknek szinte nem is takarja semmi csodás testét. Melleik lágyan ringanak, combjaik közének árnyékában pedig lágyan játszik a fáklyák fénye a pihés szőrzeten.

Ekkor hirtelen kinyílik az ajtó. A tenyérnyi szegecsekkel kivert ódon fa tábla lassan nyikorogva tárul fel. Minden tekintet arra fordul, és a belépő alakra szegeződik. Egy szintén meztelen nő lép be a terembe, aki bár ugyanolyan fiatal és karcsú, mégis teljesen más, mint az odabent várakozók. Teste ruganyos. Izmai úgy hullámoznak minden egyes mozdulatánál, mintha elég lenne csak egy apró nesz, és pusztító erővel lennének képesek lesújtani. Teste erős, robosztus, de mégis nőies. Arcát lapockáira omló selymes hollófekete hajzuhatag keretezi, szemei viszont úgy fénylenek ki a lágyan ívelt arcból, mint a prédájára leső sasé. Egész lénye egyszerre sugároz valami férfiakat megszégyenítő, elementáris erőt, és légies, könnyed, semmivel össze nem hasonlítható nőiességet. Egyszerre uralkodó ő, hadvezér, seregeket pusztító hódító, és gyönyörű, érzékeny nő.

Tesz néhány lépést előre, majd enyhe terpeszben megáll a párnák között szabadon hagyott tér közepén. Feszes izmain végigsimít a fáklyák fénye, szemei pedig úgy villognak a sötétben, mint reflektorfény az éjszakában.

Az egyik barna bőrű vadmacska feltápászkodik párnájáról, és könnyed léptekkel odasiet az érkezőhöz. Térdre veti magát előtte, és fejét felszegve a fürkésző arcba néz.

- Köszöntelek, úrnőm - mondja halk hangon, ami viszont még így is az egész teremben visszhangzik. - A hárem üdvözöl.

Azzal fejét előre hajtja, és arcát az izmos combok közé fúrja.

A többit a képzeletetekre bízom. :D

Kíváncsian várom a reakcióitokat. :)