Előzmény: Egyiptom hercege I. rész
Közvetlen előzmény: Egyiptom hercege III. rész 3. fejezet
Írta: JolliTheApple
Közvetlen előzmény: Egyiptom hercege III. rész 3. fejezet
Írta: JolliTheApple
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. február 20.
******************************************************************************
Badru fel alá járt a szobában. A pánik egyre magasabbra hágott benne. Hiszen megölte ezt a rabszolgát! Lenézett az élettelennek tűnően heverő férfira. Vajon tényleg halott? Meg kellene néznie, hiszen nem volt senki más a közelben, aki megtehetné.
Lassan közelebb lépett, mintha attól félne, a rabszolga hirtelen felpattan és megragadja őt. Letérdelt Aiden mellé és habozva fektette kezét a másik férfi mellkasára. Még mindig forró volt, de gyorsan változott. A szíve hevesen vert. Badru a mellkasára hajtotta a fejét és figyelt.
Csak akkor vette észre, hogy visszatartja a lélegzetét, amikor végül kifújta. Néma hálát rebegett az isteneknek, hogy Aiden még él. Borzalmas lett volna, ha megöli, mielőtt alkalma nyílt volna kiélvezni a birtoklását.
Felemelkedett és gyengéden ringatta a karjaiba zárt Aident.
- Aiden! Aiden, ébredj! - suttogta, de a másik férfi nem reagált. Badru összevonta a szemöldökét és tovább ébresztgette, de a rabszolga eszméletlen maradt.
Badru megérintette az arcát, majd visszarántotta a kezét a forróságtól. Sokkal forróbb volt, mint az előbb. Magas láza van. Badru felugrott és körbe nézettm igyekezve találni valamit, amivel lehűtheti. Valamivel távolabb volt egy medence, amit fürdésre használt. A nap már régen lement, így a víz bizonyára alaposan kihűlt.
Igyekezett odacipelni, de Aiden túl nehéznek bizonyult. Egy idő után feladta és zihálva gondolkodott, mit tehetne. Ő is kezdett kimelegedni.
Ekkor egy ötlet fogalmazódott meg a fejében. Egy briliáns ötlet. Az ágyához rohant és lehúzta a lepedőt, hogy aztán visszasiessen vele Aidenhez. Ráfordította a másik férfit, majd még egyszer, hogy ismét a hátára kerüljön. Közben végig azon zakatolt az agya, hogy vajon mi történhetett. Ez az ő hibája lenne? Vajon Aiden az ő türelmetlensége miatt fog meghalni.
Hamarosan Aiden a megfelelő pózba került a lepedőn. Az orrából vér szivárgott. Badru magában szitkozódott, hogy a rabszolga koszos vére összepiszkítja az ő drága lepedőjét, de most ez volt a legkisebb gondja. Belekapaszkodott a lepedőbe, de még mindig nem tudta arrébb ráncigálni a megtermett férfit. Ez a kurafi túl nehéz! Badru végül feladta és ismét járkálni kezdett. Nem tudta, mit tehetne. Túlságosan is meg volt rémülve ahhoz, hogy tisztán gondolkozzon. Már épp hívni akart valakit, amikor egy hang ütötte meg a fülét.
- Nagyuram! - szólította egy férfi, de nem lépett be az ajtón. Tovább kopogtatott és Badru már kezdte elveszteni a türelmét. Legszívesebben lenyakaztatta volna a félkegyelműt, amiért zavarni meri. Ehelyett csak beharapta az alsó ajkát és vett egy mély levegőt.
- Igen? Mi az? - igyekezett a legtermészetesebb hangot megütni. - Elfoglalt vagyok. - Lenézett Aidenre és az arca grimaszba rándult.
- Elnézésedet kérem, nagyuram. Sosem mernélek zavarni amikor… szórakozol, de Manu herceg vár odakint. Azt szeretné, ha csatlakoznál hozzá.
Badru némán átkozódott. Hogy lehetett ilyen ostoba? Tudhatta volna, hogy Manu visszajön ide. Valahova máshova kellett volna mennie. De most már nem maradt idő.
- Elmondtad neki, hogy itt vagyok? - kérdezte, remélve, hogy elmenekülhet. Abból nem sülne ki semmi jó, ha Manu tudomást szerezne róla, hogy Badru már egy óra alatt a halál közelébe juttatta új rabszolgáját.
- Nem, nagyuram. Úgy véltem, több időt szeretnél az új játékszereddel, és nem akartalak feleslegesen zargatni.
Badru megkönnyebbülten felsóhajtott. Nagyszerű. Tekintve a reggeli jelenetet, Manu nem fog még egyszer bejönni ide.
- Mondd neki, hogy nem vagyok itt! - nézett körbe. - És gondoskodj róla, hogy mindenki maradjon távol a szobámtól! Nem akarom, hogy még egyszer megzavarjanak.
- Igenis, nagyuram! - Badru arra számított, a szolga rögtön távozik is, de az még folytatta. - Biztos… biztos vagy benne, hogy nincs szükséged semmi másra? Esetleg… ha felajánlhatom… segítségedre lehetek a rabszolgáddal.
Badru fortyogott a dühtől. Hogy merészel ez az egyszerű kis senki az ő rabszolgájára ácsingózni. Aiden az övé és senki más nem nyúlhat hozzá. De aztán lenézett a férfi testére és támadt egy ötlete.
- Lenne egy feladatom a számodra - nézett a szolgára, aki azonnal oda rohant hozzá és letérdelt elé. Vetett egy sanda pillantást Aidenre, de Badru egy dobbantással magára vonta a figyelmét.
- Igen, nagyuram? - szegte le a fejét. Badru szerette volna megbüntetni már csak a vakmerősége miatt is, de vissza kellett fognia magát. Szüksége volt erre a fickóra.
- Menj el a közeli templomba és keríts elő egy Masud nevű embert! Ha nincs ott, mondd meg, hogy Badru herceg hívatja őt a hálótermébe azonnali hatállyal. És mondd meg neki, a kapuk a hold fényénél zárva lesznek. Senki nem tudhatja meg, hova mégy és miért. Világos? - A férfi bólintott. - Helyes. Most pedig menj és siess!
A szolga elrohant és vissza se nézett. Valószínűleg büntetésre számított vakmerősége miatt. De talán ha siet, enyhíthet rajta valamicskét.
***
Badru még egy órán keresztül bámulta a lepedőn heverő Aident. Sikerült egy kevéssel arrébb vonszolnia, de így sem volt sokkal előrébb. Megpróbált némi vizet vinni a rabszolgához, de az mindig kiszivárgott az ujjai között. Felsóhajtott. Legszívesebben üvöltött volna. Hol lehet már Masud? Kezdett már türelmetlen lenni.
- Ha nem lesz itt hamarosan - mormogta -, én…
- Hívattál, hercegem?
Badru megrezzent a lágy és izgató hang hallatán. A szíve hevesen vert, ahogy a férfi után kutatott a tekintetével.
- Ne hozd rám a frász, Masud! - morogta. - A segítségedre van szükségem, nem arra, hogy halálra ijessz.
Az egyik sarokból egy fekete ruhás férfi lépett elő. Mintha csak most érkezett volna. Egy időben nagyon izgatta a rejtélye Badrut, de aztán megtanult nem kérdezősködni. Masud épp elég arrogáns volt, nem akarta még jobban tüzelni az egóját.
Masud hátra vetette csuklyáját és feltárta leginkább különösnek nevezhető arcát. Jóképű volt, azt meg kell hagyni, de rémisztő is. Az arckifejezése színtelen volt. Mintha csak kőből faragták volna. A haja fekete volt egy fehér tinccsel középen. A bőre olyan barna volt, mint Badrué, a szeme azonban, különös módon, minden egyes alkalommal más színűnek tűnt, amikor találkoztak. Most ugyanolyan tetszetős zöld árnyalatot öltött, mint Aidené. Masud letérdelt elé és homlokát Badru lábfejéhez érintette.
- Hosszú ideje már, hogy utoljára szükséged volt a szolgálataimra.
- Azt akarom, hogy fogd Aident, azt a férfit mögötted, és tedd a kádamba!
Masud értetlenül pillantott fel rá.
- Parancsolsz, nagyuram?
- Nem voltam világos? Azt akarom, tedd azt a férfit a kádba - ismételte Badru türelmetlenül. Masud hátra nézett Aidenre, majd felvonta egyik szemöldökét.
- Minden tiszteletem, hercegem, de… én nem vagyok szolga. - Egyértelmű volt, hogy alig tudja visszatartani sértettségét.
- Nagyon jól tudom, mi vagy te - hazudta Badru. Igazából fogalma se volt, hova tegye ezt a férfit. Abban sem volt igazán biztos, honnan származhat. - De van egy lezáratlan ügyünk, nem igaz?
Masud egy pillanatig hallgatott, majd felsóhajtott.
- Ahogy kívánod - hajtotta meg a fejét. - De előbb szeretném látni a fizetségem. - Badru válla megereszkedett. - Emlékeztess, miért is csinálom ezt a munkát!
A herceg kivárta, amíg Aiden felé mozdul, mielőtt válaszolt volna.
- Azt hiszem, láza van, és… félek, én tehetek róla, hogy a halálán van. Nem akarom, hogy ez történjen - mondta zavartan.
Gyűlölt Masuddal üzletelni. A férfi nem igazán csinált semmi olyat, amiért fizetség járna. Többnyire csak egy-két dolgot kért tőle. Szívességet vagy titkokat. Nem tudta biztosan, más ügyfelei mivel fizethetnek neki, de Badru többnyire a saját titkait osztotta meg vele cserébe. Csak egy szívességgel tartozott Masudnak és, tekintve a pletykákat a rejtélyes férfiról, előre félt, mi lesz az.
Csobbanás hangja térítette magához. Felállt és látta, hogy Masud a kád mellett áll, a vizet bámulva. Badru nem volt teljesen biztos abban, mire vár a férfi, de aztán bugyborékolás hangja ütötte meg a fülét. Oda rohant, félrelökte Masudot és beugrott a vízbe, hogy kiemelje Aident a felszín alól. A víz hideg volt, de nem érdekelte. Arabszolga felköhögött némi vizet, de nem tért magához. Badru gyengéden megsimogatta, majd felnézett Masudra.
- Azt kérted, tegyem a vízbe. Azt nem említetted, hogy figyeljek rá, a feje maradjon a felszín felett. Tudnod kellene, hogy minden apró részletre figyelned kell, ha tőlem kérsz szívességet - hajolt meg -, hercegem.
Badru mordult egyet, de nem válaszolt. Mindig elfeledkezett Masud… különleges voltáról. Akárki is volt, ebbe az emberbe túl sok ész szorult.
A medence szélére húzta Aiden testét, ahol leültethette és megmosdathatta. A hideg víz ellenére a rabszolga teste még mindig tüzelt.
- Mitől vagy ilyen boldog, hercegem? - vonta ismét magára Masud a figyelmét. - Nem emlékszem, láttam-e valaha is ilyen őszinte mosolyt az arcodon?
- Hogy? - vonta össze Badru a szemöldökét. - Ki ne mosolyogna, ha egy ilyen jóképű férfira néz? - pillantott ismét Aidenre.
- Értem. De meg kell mondanom, meglepett vagyok. - Badru magában káromkodott. Nem hallott róla, hogy bárki más maga mosdatta volna a rabszolgáit, de ingerelte a gondolat, hogy bárki más hozzáérjen a tulajdonához. Aiden az ő rabszolgája volt.
- Ez nem a te dolgod - nézett végül ismét Masudra. - Te csak a feladatoddal törődj!
- Akkor más dolgom is van? - kérdezte a férfi türelmetlenül.
- Igen. A következő feladatod az, hogy segíts magához téríteni - igyekezett visszanyelni frusztrációját. - Csinálhattam valamit, mert Ai… ez a rabszolga összeesett és képtelen vagyok magához téríteni. Ha nem verne a szíve, azt hinném, meghalt.
Masud nem válaszolt. Közelebb lépett és jobban megvizsgálta Aiden nyakörvét.
- Ez micsoda és hol szerezted? Mit csináltál? - Amikor Badru értetlenül nézett rá, folytatta. - Hogy akarod, hogy segítsek, ha nem mondod el, mi történt?
Badru sóhajtott és elmondta a történetet onnantól, hogy Aiden birtokába jutott, bár menet közben elhallgatta a forróbb részleteket Aidennel és az őrökkel. Ez talán később még fizetségként jól jöhet. Amikor a végére ért, Masud megrázta a fejét. - Nos, meg tudod gyógyítani?
- Igen és nem. Tudom kúrálni, de sokat nem tehetek. Rettenetes migréntől szenved a parancsod miatt.
Badru elfintorodott visszagondolva. Ő, aki alig tud valamit a mágiáról, talán jobban meggondolhatta volna, mielőtt arra utasít valakit, hogy tanuljon meg egy egész nyelvet.
- Látom, átlátod a hibádat - jegyezte meg Masud. - Akárhogy is, felkelthetem, de kevésbé lenne fájdalmas, ha hagynánk pihenni. Hamarosan magától is fel fog ébredni.
Badru megkönnyebbülten bólintott.
- Ha ez minden, hercegem - folytatta Masud rövid csend után -, énmegyek.
- Várj! - állította meg Badru, de nem nézett rá. Inkább Aident figyelte. - Még szükségem van rád. Nem tudom egyedül az ágyhoz vinni.
Masud rá nézett.
- Fizetségként azt kérem, mondd el, igazából miért akarod, hogy itt maradjak. Tudom, több minden van itt a felszín alatt.
Badru összevonta a szemöldökét.
- Rendben. Azt akarom, hogy meggyógyítsd. Szükségem van rá. Most - vörösödött el. Ez volt az igazság. Annyira felizgatta a helyzet, hogy magáévá akarta tenni Aident. Ott helyben.
- Nem értem, mi a problémád, hercegem. Hatalmad az istenekével vetekszeik. Mi tart vissza.
- Milyen kreténnek nézel te engem? - ugrott fel Badru. - Talán isteni vér csörgedez az ereimben, de akkor sem helyes úgy rákényszerítenem az akaratom valakire, hogy nem tud tiltakozni.
Masud nem szólt semmit, csak elmosolyodott.
- Akkor örömömre szolgál. Nem örülnék, ha egy olyan embernek kellene segítenem.
Badru keresztbe fonta a karjait.
- Most vizsgáztatsz? Nem hinném, hogy jó eljárás lenne ez a te munkádban.
Masud vállat volt, majd kiemelte Aident a vízből.
- Azt hiszem. De a legsötétebb titkaid birtokában, félek, többet engedhetek meg magamnak.
- Egy arrogáns féreg vagy, Masud - csóválta a fejét Badru. - Mi lett azzal az emberrel, aki mindig megcsókolta a lábam?
- Kimosta a homokot a szájából és használta az eszét, hogy hírnevet szerezzen - válaszolta Masud, mire Badru csak nevetett.
***
Badru némán figyelte az ágyon fekvő Aident. Egy ideje már mozdulatlanul várt, de a rabszolga nem ébredt fel. A láza már lement, de Badru még mindig türelmetlen volt. Unta már a helyzetet. Masudra nézett, aki erősen koncentrálva tanulmányozott egy tekercset.
- Mi az, amit olvasol?
Masud először nem reagált. A herceg már épp azon volt, hogy feladja, amikor a másik mégis rá nézett.
- Mindig feljegyzem a tranzakciókat - válaszolta, majd valamit lefirkantott a papiruszra. - Négy szívesség egy embertől. Ezt fel kell jegyeznem.
Badru összevonta a szemöldökét.
- Azt hiszem, tévedsz, Masud, Én csak három dolgot kértem tőled. A kor meglágyította az agyad?
Masud nem mosolyodott el.
- Nem tévedek, hercegem - fordult el. Ekkor kopogtatás hallatszott. Badru az ajtó felé pillantott és látta a belépő alakot. Azonnal felismerte az apja emberét.
Azonnal felállt, hogy fogadja.
- Mit akarsz? - fonta össze a karjait. - Több eszed lehetne, mint hogy a hálószobámban rám törj. Mit tettél volna, ha mással vagyok elfoglalva?
Az idősebb férfi undorodva húzta el a száját, ahogy Aidenre nézett. Badru dühbe gurult. Hogy mer ez az ember így nézni a rabszolgájára?
A férfi megérezte az égető pillantást és visszafordult Badruhoz.
- Elnézésedet kérem, herceg - köpte a címet. Badru sosem értette, miért tartja az apja ezt az embert. Már számtalanszor megpróbálta eltenni az útból, de az apja megállította. - Kivel beszéltél az előbb?
- Parancsolsz? - nézett rá Badru zavartan.
- Biztos vagyok benne, hogy a hangodat hallottam, mielőtt beléptem. De csak ti vagytok itt.
Badru nem válaszolt, csak hátra nézett oda, ahol Masud állt, de a férfinak már csak hűlt helyét találta. Nem meglepő. Ez az ember profi volt abban, hogy láthatatlan maradjon. Csak az ügyfelei ismerték.
- Igen. Amint látod, egyedül vagyok - szakította félbe Badru. Minél gyorsabban meg akart szabadulni ettől a vén kurafiról. - Most pedig, ne vesztegesd tovább az időmet!
- Igenis, hercegem! - csikorgatta a fogait a férfi. - A fáraó hívat, és őnagysága, Manu herceg. Úgy tűnik, készül valami az elkövetkező héten, amiről tudnod kell.
- Az apám? Mit akarhat tőlem? - lepődött meg Badru. Az apja nemigen akart vele beszélni. Megvannak a hátrányai, ha az ember hátulra sorul az öröklési rendben. Mi lehet olyan fontos, hogy Manuval együtt látni akarják?
- Kérlek, ne várasd sokáig! - javasolta a szolga.
Badru csak állt ott és bámulta az ajtót, amin a férfi távozott, míg a szeme sarkából meg nem pillantotta a szélesen vigyorgó Masudot. A férfi olyan rejtélyesen tűnt fel, ahogy az előbb eltűnt.
- Ho… hogyan…?
- Hercegem! - szakította félbe Masud. - Tudod, hogy én információkat kérek a munkámért cserébe. Azok az értesülések, amik rád várnak, kellő ellenszolgáltatást jelenthetnek.
- Már kifizettelek, Masud. És nem lesz többé szükségem a szolgáltatásaidra.
- Úgy lenne? - fonta keresztbe a férfi a karjait. - Valóban azt terveznéd, hogy itt hagyod a rabszolgád egyedül? Mondtam, hamar magához fog térni. És nem hinném, hogy tudtára adtad volna, hogy azt akarod, maradjon itt. Mit teszel, ha felébred és elmegy, vagy rosszabb, kárt tesz valakiben?
- És te mit javasolsz? - vágott vissza Badru érzelemmentes hangon. - Itt maradnál és gondoskodnál róla?
Masud bólintott.
- Fizetségért cserébe.
- Újabb titok? - kérdezte Badru reménykedve. Amikor Masud megrázta a fejét, tudta, nincs választása. - Egy újabb szívesség?
- Nem hiszem, hogy ez nagy ár lenne, hercegem - nézett az alvó Aidenre. - Amellett pedig, csak nem bíznád ezt az embert egyik oktalan szolgádra? Bele se merek gondolni, mit tennének vele.
Badru keze ökölbe szorult. Masudnak igaza volt. Manu még mindig kutathat Aiden után. Nem hagyhatja magára.
Sóhajtott egyet.
- Gondoskodnál róla? Manu szerint veszélyes lehet. Nagyon erős.
- Mégis itt van - mosolygott Masud. - Bízz bennem, hercegem! - térdelt le és megcsókolta Badru kezét. - Biztosítalak, a rabszolgád itt lesz, amikor visszatérsz. A szavamat adom.
Valamiért Badru úgy érezte, Masud hazudik. De miért tenné? Még soha nem tette azelőtt.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése