Életképek 25.

Úgy tűnik, ez a nyár, sőt még ez az utazás is tartogat meglepetéseket. Alig pihentem még ki a csütörtöki buli fáradalmait, és tegnap egy elég fárasztó nap után nagyon fájt a fejem, de a szerencse még így se került el. A legváratlanabb pillanatban ugyanis egy csapat francia jelent meg és verte fel sátrát pont mellettünk. Ennek akkor még kevéssé tulajdonítottam jelentőséget, mivel jobban lefoglalt a nap kipihenése. De persze nem is én lettem volna, ha nem fordítom arra a tekintettem kicsit gyönyörködni, mivel, minő meglepetés, ki nem találjátok, ez a csoport is szinte kizárólag helyes huszonéves lányokból állt. Kezdem már azt hinni, csak én nem vettem észre a kiírást a camping előtt, hogy "családoknak és bulizni vágyó fiatal lányoknak fenntartva". És persze a szórakozás sem maradt el. Bár nem terveztem. Viszont este, amikor épp a mosdóból tartottam vissza, váratlanul oda léptek hozzám, hogy leszólítsanak. Úgy tűnik, nem csak ők keltették fel az én érdeklődésemet, hanem fordítva is. Lényeg a lényeg, hogy egy társasozós estét tervezek, és szerették volna, ha én is beszállok. Bár akkor több kedvem lett volna lefeküdni és aludni egy jót, azoknak a csillogó barna szemeknek nem lehetett ellenállni. Bár én egy mukkot nem beszélek franciául, ők meg (magyarul nyilván még kevesebbet is tudnak, mint én az ő nyelvükön) németül nem beszélnek, angolul pedig vagy nem akarnak, vagy tényleg csak pár szót tudnak, így kénytelenek voltunk mindannyiunk minimális olasz tudásán és a belőlük kihúzott pár angol mondaton túl kézzel-lábbal kommunikálni, mégis sikeresen megtanítottam őket kockázni, ők meg engem valami kártyajátékra, aminek a szabályait azonban a kísérőnek elfogyasztott sör után már nemigen tudnám felidézni. Aztán egyikük egyszercsak előhorgászott valahonnan egy üres üveget (bárt az elfogyasztott tetemes mennyiségű sör után hevert körülöttünk annyi, hogy nem kellett hozzá nagy varázslat) és elkezdte előttem a levegőben forgatni. Beletelt pár percbe, de rájöttem, mit akar. A nyelvi nehézségek miatt vallasz vagy vállalszt nemigen tudtunk volna játszani, így hát körbe ültünk és kezdődhetett is az üvegezés. Bár utálok részegen csókolózni, mivel így az alkohol letompítja az érzékeimet és kevés marad az élvezetnek, de most már meg tudom érteni, miért tartják a franciákat a világ legjobb szeretőinek. Annyi felé és olyan mesés csókot kaptam a szende szájra puszitól a vad nyelves csókig, hogy ha ezek a francia cicamicák ilyenek az ágyban is... Irigylem azt, aki ezt megtapadztalhatja. Végül azonban nem történt semmi. Az üvegezés végeztével kótyagosan kellett visszadülöngélnem a helyemre, hogy aztán azonnal álomba merüljek és ma reggel még erősebb fejfájással ébredjek. De összességében, azt hiszem, így is megérte. Szerintetek nem?