Látogatás az Infernóban

Megjegyzés: A történet a Kocsma-sorozat (Búfelejtő; Új barátságok, új kihívások; Meló; Inferno) és a Sorina-sorozat (Vízválasztó, Sorina) újabb eleme, azonban igyekeztem önmagában is érthetően és élvezhetően megírni.
Kellemes olvasást hozzá!

****************************************************************************

Amikor beléptem az Infernóba, orromat a mosószer, a friss festék és a még használatlan kárpit egyedi illata csapta meg. Az új-szag, ahogy apukám szokta nevezni. A látvány pedig tökéletesen tükrözte ezt a hatást. A vörösre és feketére festett falak, a hasonló színekben pompázó kanapék és fotelek, a fekete asztalokon álló okkersárga üvegdíszdek és a mindezt különös derengésbe vonó sárga és vörös búrák mögött égő lámpák mind-mind azt a hatást keltették, mintha a stílusosan egy hatalmas szegecselt vas ajtót formázó, de valójában nem különösebben nehezen mozgatható bejáraton át tényleg valami más világba, egyfajta alvilágba kerültünk volna. Lelki szemeim előtt már meg is jelent a kép, ahogy a most éppen üres és nyugodt teret zsibongó emberek töltik meg, a stroboszkóp-szerű villódzásban táncolva a lüktetően pörgő zenére.

Sorina előtt is valami hasonló kép jelenhetett meg, ahogy ujjait enyémek közé fonva gyengéden fogta kezem, miközben fejét forgatva nézelődött körbe. Különös látványt nyújtott, ahogy ez a vörös haja és robosztus izomzatával mégis vadmacskaszerűen nőies, atlétába és térdnadrágba bújtatott vadító alakja ellenére mégis sokkal inkább angyalszerű teremtés csillogó kék szemeivel veszi szemügyre a szórakozni vágyók alvilágának eme bugyrát.

– Tetszik? – kérdezem, de közben egy pillantást se vetettem a minket körülvevő világra, csak azt a tündéri mosolyt nézem, ami most a vidám tekintet kíséretében rám vetült.

– Nagyon – szorított rá Sorina gyengéden az ujjaimra, hogy aztán egy apró csókot leheljen a számra és tekintetét ismét körbehorozza a helyiségen. – Magával ragadó a hangulata.

– Aha – szakítottam el tőle pillantásomat, hogy ismét körbe nézzek. – Jó ízlése volt, aki összehozta.

– Úgy beszélsz, mintha nem a te ötleted lett volna – szakította félbe nézelődésünket egy ismerős hang, és amikor arra kaptam a tekintetem, meg is láttam a felénk közeledő Pultoskát.

Kissé aggódva vártam ezt a pillanatot. Bár Sorinával nem voltunk egy pár, mégis, az óta, hogy már lassan fél éve először beléptem a fotóstúdiójába, volt köztünk valami kötelék, amit az együtt töltött húsvétihoz hasonló éjszakák csak megerősítettek. Amikor együtt voltunk, mindketten úgy viselkedtünk, mintha együtt járnánk. Fogtuk egymás kezét, szerelmes szavakat suttogtunk a másik fülébe... Ugyanakkor egyikünk sem akarta kisajátítani a másikat. Sorina szeretett volna tudni minden kalandomról, de egyszer sem tett ezek miatt semmiféle szemrehányást. És én is tudtam, hogy ahogy beindul a fotós karrierje, néha ő is eljátszadozik egy-egy betévedő modellel. A mi kapcsolatunkon azonban ez egy szemernyit sem változtatott. Ugyanakkor mégis féltem kicsit attól, mi lesz, ha hármasban találkoztunk Pultoskával. Azzal a lánnyal, akivel bár még semmi "olyan" nem történt közöttünk, mégis szemérmetlenül flörtöltünk egymással.

Bár Sorina mindennek tökéletesen a tudatában volt, mégis aggódtam kicsit, hogy reagál, ha Pultoska, szokásos köszönésünk gyanánt szemrebbenés nélkül a bugyimba nyúl. Utóbbi keze azonban éppen tele volt egy okkersárga poharaktól roskadozó tálcával, úgyhogy ezt a jelenetet sikerült elkerülnünk. A következő pillanatban pedig Sorina vissza is rántott a valóságba, ahogy rám szegezte csillogó szemeit.

– A te ötleted volt ez az egész? – álmélkodott.

– Ez azért túlzás. – Igyekeztem elrejteni zavaromat. – Csak besegítettem kicsit.

– Ne szerénykedj! – kacagott Pultoska. – Oroszlánrészt vállalat benne – mosolygott Sorinára, én pedig megköszörültem a torkom, hogy kihasználjam az alkalmat és eltereljem a témát.

– Hadd mutassam be neked Sorinát! Róla beszélem, hogy készíthetne pár fotósorozatot, amivel reklámozhatjuk az Infernót.

– Te pedig bizonyára Pultoska vagy – mosolygott barátnőnkre Sorina és felé nyújtotta a kezét. – Örülök, hogy megismerhetlek.

– Szóval már mások előtt is így nevezel? – kacagott fel Pultoska, miközben megszorította a felajánlott jobbot, egy pillanatra egy kézen egyensúlyozva tálcáját, majd rám kacsintott. – Na megállj csak, B!

Erre már én is csak kacagtam és a pulthoz kísérem Sorinát, hogy helyett foglalhasson, míg a szintén feketében és vörösben játszó alkalmatosságról elnevezett barátnőnk lepakolta terhét.

– De tényleg szépen kialakítottátok – nézett ismét körbe Sorina. – Már lehet is szervezni a megnyitót.

– Az még kicsit odébb van – mondta Pultoska pakolás közben.

– Hogyhogy? – meredt rá egy csodálkozó kék szempár.

– Elsősorban az egyetemistákat célozzuk meg – válaszoltam Pultoska helyett. – Ők buliznak ilyen helyeken. De a nyarat a többség nyilván nem Pesten tölti, úgyhogy kivárjuk a félév elejét és majd akkor kezdünk egy nagy bulival.

– Jól hangzik – csillant fel Sorina szeme.

– Te is jöhetnél – nézett fel rá Pultoska.

– Ja. Jó lenne, ha valaki fotózna a nyitóbulin – jegyeztem meg.

– Jól hangzik – hordozta ismét körbe tekintetét vörös hajú barátnőm. – És addig? – pillantott rám ismét.

– Addig próbálok rendet rakni és tervezgetünk – mosolygott Pultoska.

– Próbálsz? – nézett rá Sorina, megnyomva a szó végét. – Hol vannak a többiek? Például a húgod – fordult ismét hozzám.

Jellemző. Ha egy csinos lány a húgom tartózkodási helyeinek bármelyikének közelébe kerül, rögtön róla kezd érdeklődni. Akkor is, ha Hugi épp nincs ott.

– Egyelőre csak hárman vagyunk – mutatott kettőnkre Pultoska. – Bár jó lenne már nekiállni a pincérnő-keresésnek, főleg, amíg B húga nyaral.

Némán kuncogtam magamban. Az én húgom és a nyaralás. Nehéz ezt a kettőt egy mondatban elképzelni. Bár innen tényleg nyaralásnak tűnhet, ahogy egy tengerjáró hajón ringatózik, de biztos voltam benne, hogy az én hugicám épp halála gürizi magát. Egyrészről, az ilyen hajókon a meló kb. a rabszolgamunkának felel meg, az én húgom meg, ha szüksége van a pénzre, egy napig nem képes lazítani. Bár amúgy se. És most még kell is neki a pénz.

Sorina szerencsére nem foglalkozott tovább a témával, legnagyobb megkönnyebbülésemre. Elég lesz majd akkor aggódnom miatta és Hugi miatt, amikor ténylegesen találkoznak. Spanyol temperamentumú barátnőm figyelmét azonban most már ismét a környezet kötötte le.

– Biztos bárki szívesen dolgozna itt – mondta. – A bulizásról nem is beszélve.

– Ó, még nem is láttál semmit – kacagott Pultoska. – Ez csak a központi helyiség. Beljebb még van több is – intett az oldalt nyíló tágas boltívek felé. – Tematikus helyiségek. Mi csak úgy nevezzük őket, a Pokol Hét Bugyra.

– A Pokol Hét Bugyra? – nevetett Sorina.

– Aha – bólintottam. – Az egyikben kedvedre iszogathatsz, és ott oldottuk meg, hogy egy külön kis részben dohányozni is lehessen, a másikban lesznek majd a legnagyobb bulik, a harmadikba kicsit forróbb mulatságokat tervezünk és így tovább.

– Forróbb mulatság? Például sztriptíz, vagy mi? – kacagott Sorina.

– Na annak B nagyon örülne – nevetett fel harsányan Pultoska.

– Hé! Nem ér kinevetni – dobtam meg egy a pulton heverő törlőronggyal, de közben én is kacagtam.

– Most miért? – rázta tovább Pultoskát a nevetés. – Ne mondd, hogy nem örülnél neki, ha pár csini lány előtted rázná a fenekét!

– Nem vagyok különösebben híve az ilyesminek, de az tényleg nem lenne utolsó – mosolyodtam el álmodozva.

– Majd elintézem, hogy neked jussanak a legegzotikusabb csajok – bokszolt gyengéden a vállamba Pultoska.  

– Ó, örök hála hatalmas kedvességedért! – mímeltem főhajtást. – A végén még elintézed, hogy ne is kelljen más.

Pár pillanat múlva azonban furcsa érzés fogott el. Aztán egy másodpercre megdermedtem, amikor a mellettem ücsörgő Sorinára néztem. Ahogy tartottam tőle, barátnőm leszegett fejjel bámult maga elé, kék szemeit egy kávéfoltra szegezve a pulton.

– Sorina... – kezdtem halkan, de aztán elakadt a szavam.

A megszólított nem nézett rám, csak lassan Pultoskára emelte a tekintetét.

– Kimehetnék a kosdóba?

– Persze – válaszolta a másik most már teljesen nyugodtan. Látszott rajta, neki is feltűnt az, ami nekem. – Arra – mutatta az irányt. – A folyosón balra a harmadik ajtó.

– Köszönöm – tápázkodott fel Sorina, majd végre rám nézett, de szemében semmiféle érzelem nem tükröződött. – Elkísérsz?

Sosem értettem, miért járnak a lányok párosával wc-re. Na jó, van sejtésem, de én, személy szerint, mindig is inkább gyorsan elintéztem a dolgom, egyedül. Most azonban tudtam, magamnak is akkor teszem a legjobbat, ha most vele megyek, úgyhogy bólintottam, aztán feltápázkodtam és követem őt a mutatott irányba.

Közben még hátra pillantottam egyszer Pultoskára. Lejátszott, ő is átérezte a helyzet súlyát, és aggodalmasan nézett utánunk. Bólintottam felé, hogy megnyugtassam, minden rendben lesz, bár ebben én sem voltam teljesen biztos. Nem úgy ismertem Sorinát, mint aki ilyesmi miatt hisztirohamot kapna. Ő inkább az a fajta volt, aki velünk együtt röhög és egyáltalán nem veszi magára.

Most azonban elbizonytalanodtam. Sosem értettem igazán a nőket. Ha vicces kedvemben voltam, azt mondtam, férfi aggyal születtem. Most azonban nagyon reménykedtem benne, nem így van, mert nőként akartam megérteni Sorinát és megnyugtatni őt.

A mosdó még használatlan volt. A stílszerűen vörössel megvilágított, sötét színek uralta helyiség márványhatású kézmosói szinte már természetellenes fénnyel csillogtak.

Sorina megállt az ajtótól pár lépésre, majd amikor becsuktam azt, felém fordult és még mindig érzelemmentes tekintetét rám emelte.

– Sorina, kérlek – kezdtem ismét. – Tudod, hogy csak viccelődtünk. Én... Én nem úgy értettem. Tudod, hogy érzek irántad. Én...

Nem tudtam befejezni, mert ebben a pillanatban Sorina hozzám lépett, két keze közé fogta az arcom és mohón megcsókolt.

– Hallgass – mondta, de szemében a várt düh helyett a vágy csillogását láttam.

– Sorina, én...

– Csss! – szakított ismét félbe, és megragadta pólóm mellrészét, hogy ismét csókjába húzzon. – Most megmutatom, milyen egy igazán egzotikus lány.

Szemei vadul csillogtak. Nem tudnám megmondani, hogy tényleg bizonyítani akart-e, ő is poénra vette az egész beszélgetést és kihasználta az alkalmat egy kis pásztorórára, vagy valami egész más mozgatta, de annyit biztosan láttam aszemeiben, hogy egy cseppnyi düh sincs benne, csak féktelen szenvedély.

Egy pillanatra eszembe jutott, szólnom kellene Pultoskának, hogy minden rendben, de annyit Sorina átdugta a nyelvét a számba, egy pillanat alatt minden gondolat kiszállt a fejemből. Éreztem, ahogy keze combjaim közé siklik, majd gyengéden, de határozottan megmarkolja ágyékomat.

Tüdőmből kiszaladt a levegő és tetemet elöntötte a forróság.

– Csak élvezd! – súgta a fülembe Sorina, miközben kibontotta az övemet, majd elém térdelt és miután lehúzta a bugyimat is, arcát acombjaim közé furta.

Pultoska az örömsikolyaimból biztos előbb értesült a fejleményekről, de erre most egyáltalán nem gondoltam, csak lehunytam a szemem, ahogy Sorina nyelvre belém hatolt és gyönyörünk hangjai hamarosan bejárták az Infernót, felavatva a gyönyör "poklának" mind a hét bugyrát.